Szeged, 1923. február (4. évfolyam, 25-47. szám)

1923-02-28 / 47. szám

SZEGED Szeged, 1923 február 28. A közgyűlés előtt. (A Szeged tudósítójától.) Közgyűlés előtt mindig megelevenedik a torony alatti élet, aminek talán az az oka, hogy minden közgyűlés tárgysorozatába belekerül egy-két olyan kérdés, amely közvetlenül érint valamely érdekcsoportot és igy nem csoda, ha ezek az érdekcsoportok a rájuk nézve kedvező elintézést szorgalmazzák. Minden szorgalmazás hadszíntere természetesen a városháza és mindenki a polgármestert tartja a meg szorgalmazás leg főbb célpontjának. A februári közgyűlés előtt a mozgalom még a megszokottnál is élénkebb volt. Amig a tanács vontatott lassúsággal kéSzitgelte elő a tanácsteremben a közgyűlési darabokat," addig a polgármester ajtajának kilincsét egymásnak adták a különböző közérdekű deputációk és igy a közgyűlés előkészítése majdnem elejétől végig gazda nélkül történt, mert a polgármesternek nagy szócsatákat kellett megvívnia a deputációk vezérszónokaival és közbeszólóival, vigyáznia kellett minden kilőtt argumentumra, ügyesen kellett felsorakoztatnia az ellenérveket és közbe-közbe ügyesen el kellett helyeznie azokat a titkos ellenaknákat, amelyek a szerdai csatában sikeresen leszerelhetnek minden ellenséges offenzívát. Szinte Machiavellit is megszégyenítő diplomáciai készséget árult el például jó podesztánk akkor, amikor a kereskedelmi iskola beszüntetése ellen tiltakozó két küldöttség után Magyar Péter és Császár Imre urambátyámék nyomullak a szobába és barátságos kézszorongatások közben elsugták óhajtásaikat. A polgármester a kívánság teljesítésének jóindulatu megigérése után ugyanis kettőt lépett hátra, karjait kitárta és komolyra vált arccal mondta a következőket: — Hát most maguk mondják meg, mint a város józan polgárai, hogy igazam van-e akkor és igaza van-e a tanácsnak, amikor a városi kereskedelmi iskolát be akarja szüntetni a kormány parancsára. (Aztán elmondotta az egész ügyet szépen, körülményesen, majd igy folytatta) :• Én nem szóltam egy szót se, csak feltártam a helyzetet, hogy az űgy tiszta ismeretében megőrizhessék józan Ítéletüket majd olt a közgyűlésen, ahol bizonyára akadnak majd olyan városatyák, akik az iskola megszüntetése ellen szónokolnik. Magyar Péter és Császár Imre urambájyámék he'yeslőleg bólongattak, a diplomáciai manőver szem és fűlt nui pedig boldog mosollyal gondoltak arra, hogy mégis csak páratlan egy ember ez a mi Veszterünk. A szomszédos tanácsteremben ezalatt zavartalanul folyt az előkészítés. A hivatalos ügydarab megtárgyalását kedvesen töl ötte ki a privát humor és a privát csevegés. Igy Balogh Károly a tanács minden tagjától megkérdezte, hogy mi a véleménye arról a tervéről, amely szerint a közgyűlési terem melleit büffét áili'ani fel. A főjegyző erélyesen tiltakozott a terv ellen, mondván, hogy eddig legalább a közgyűlés befejezésével nyomban szerteszéledtek a városa'yák, a büffé azonban itt tar'aná őket. Giál Endrének azonban tetszett a terv, hosszasan tárgyalt róla a rend diktátorral, a tárgyalás azonban halk hangon folyt, csak néhány különös szó ütötte meg belőle fülünket: függő erkély ... hohányzó... sonkászsömlye . .. spriccer... egy korsó sör ... A legfontosabb tárgy a hézagos előkészítő ülésen a városi üzemek központosítása volt. A tanács egyhangúlag elletette a pénzügyi bizottság módosításait, szükségtelennek tartja .a kereskedelmi forma megvalósítását és a két-két szakértő bizottsági tag bevonását az igazgatóságba és a felügyelő bizot ságba. Elhatározta a tanács, hogy az eredeti tervezetet terjeszti élő a kö gyül.-sen. Nagyon valószínű azonban, hogy a közgyűlés elfogadja a pénzügyi bizottság által javasolt módosításokat, mert hiszen a cél az, hogy az eddigi bürokratikus üzemkezelés helyett a kereskedelmi szellem érvényesüljön. Abban az esetben pedig, ha az üzemek központi iga gatóságában csak a tanács tagjai foglalnak helyet, a kereskedelmi szellem éppen ugy távolmarad az üzem vezetésétől, mint amilyen távol volt eddig. A munkáskizárások és a drágaság a Ház előtt A nemzetgyűlés mai ülését fél 12 órakor | nyitotta meg Scitovszky Béla elnök. Jelenti, hogy Kabók, Lajos a munkáskizárások ügyében napirend elötü felszólalásra kért és kapóit engedélyt. A munkáskizárások. Kabók Lajos: Mindenekelőtt szükségesnek tattja, hogy a munkáskizárásnak kínos ügyét a napirenden részleteiben is letárgyaljak és világot vessenek annak előzményeire. A legszomorúbb a helyzet a vas- és fémmunkásoknál. A munkáltatók a háború előtt és a háborús évá alatt békésen megegyeztek a munkásokkal. Négy év óta tűrnek és szenvednek a munkások a munkáltatók által, akik nem törődnek egyébbel, mint a munkabérek letörésével. Az 1919 utan beállott gazdasági és politikai helyzetben megegyeztek a munkáltatók a munkásokkal. Csak később kezdődött a diktaturájuff, nem törekedtek a békés megegyezésre. A mai kizárás politikájukat mindjobban bebizonyítja. A munkaadók arra hivatkoznak, hogy kénytelenségből kellett a munkásokat kizárniok. Ezzel szemben a helyzet ugy áll, hogy az Orenstein éa Koppelgyárból 18 lakatos, a Ganz—Danubius kőbánysi gyárából 8 resselő-munkás, a Ganz villanygyárából 14 szerszámkészítő munkás kérte bérének felemelését. Minthogy a vezetőség kérelmüket elutasította, kiléptek. Januárban a vasmunkások szövetségének vezetősége tárgyalásokat kezdett a munkáltatókkal a munkabérek felemeléséről. A munkaadók hajlandókn k mutatkoztak a munkabérek felemelésére olyan feltétel mellett, na a béke és rend helyreáll és a " munkások visszatérnek munkájukhoz. Ez igéret hatása alatt a munkások elfoglalták helyüket és januárban megindult a munka. Később sürgetni kezdték az igéret beváltását, de erre semmi intézkedés nem történt. Végre február 5-ikén 10—12 százalékkal emelték a munkabéreket. Ezidöszerint a szakmunkások átlagos keresete óránkint 115 koronára tehető. Ha figyelembe vesszük, hogy a drágulás 380 százalékos, •ugyanakkor a munkabérek emelése alig 170 százalékos, világos, hogy ez csak elégedetlenséget szült. Erre újból a munkások kizárásával feleltek a munka dók. A munkaadók mai kizáró politikájának semmiféle erkölcsi t lapja nincs. Arra törekednek, hogy a munkásoknak u'olsó fillére is elfogyjon és akkor kényük-kedvük szerint bánhatnak velük. Ezután az Egyesült Iizólámp gyár női munk ainak kizárásáról beszél. H ngíztatja, hogy ők nem segítséget kérne'í, hanem igazságos eljárást kívánnak a munká ság rés,.ére. A Szózat s A Nép cimü lapokra hivatkozva megállapítja, hogy nevezeit 1 pókról senkisem mondha;ja, hogy a szociáldemokraták felfogásával megegyeznek és éppen ezek a lapok állapították meg, hogy a munkások kizárása nem egyéb, mint a munkáliatók terrorja. Ki kell mondania, hogy a munkaadók szövetsége valóságos terrorista társaság. A kereskedelemügyi miniszter több izben kijelentette, hogy panaszaikkal forduljanak hozzá. Nézete szerint a/onban ez nem sokat ér, mert a kormányhatalom nem áll a gyengék mellé. Követeli a bérepyeztető hivatal felállítását, mert igy el lehetne kerülni a munkáskizárások lehetőségét, amelyek végeredményben nemzetgazdasági katasztrófára vezetnek. A vasmunkások szövetsége több ízben folytatott tárgyalást a vasművek és gépgyárak egyesületével, a munkaadók azonban a munkabérek felemelésének szükségtelenségét hangoztatták s erre csak abban az esetben volnának hajlandók, ha a korona nsgyobbarányu esése következnék b£ Ugy látszik, hogy az egész nenuet g zdasági helyzetének megrontását akarják előidézni gazdasági téren a munkások kizárásával. Valkó Lajos kereskedelemügyi miniszter: A felvetett kérdéshez megjegyzi, hogy a mult év folyamán neki is tudomására jutott, hogy több helyütt sztrájkok vannak. Nem lehet azonban a dolgot ugy beállítani, mintha a részleges sztrájk nagy befolyással lenne az üzemek produktív munkájára. A munkások túlzott követelései miatt nagy nyugtalanság állott elő és a munkaadók több izben fordultak hozzá panaszaikkal. Az ilyen kérdést mindig a legnagyobb nyugalommal kell tárgyalni. A munkaadók a műit héten közölték a munkássággal, hogy amennyiben nem jön változás a nyugtalan he'yzítbe, kénytelenek lesznek erélyts rendszabályokhoz nyúlni. A mult hét csütörtökön hallottam azután — mondotta a kereskede'emügyi miniszter —, hogy a helyzet nagyon kiélesedett. Pénteken a parlamentben is szóvátették ezt a kérdést. Én a magam részéről megbíztam a kereskedelemügyi minisztérium ipari osztályának vezetőjét, hogy foglalkozzék a kérdéssel és tekintettel a kérdés fontosságára, igyekezzek a fennálló ellentéteket elsimítani. Az ellen'éteket azonban már nem sikerült kiküszöbölni és a muakáskizárások részben szombaton, részben tegnap már megtörtén'ek. Remélem, hogy hamarosan megoldásra fog kerülni a kérdés. Egy rossz törvényjavaslat. Ezután átférnek az erdészeti igazgatásról szóló törvényjavaslat részktes tárgyalására. Marschall Ferenc előadó ismerteti az erdészeti közigazgatásról szóló törvényjavaslatot. Kijelenti, hogy a javaslat nem akar uj állásokat és hivatalokat kreálni. A javaslathoz elsőnek Gaál Gaszton szól hozzá, Felfogása s/erint f leslege* ez a javaslat, hiszen az erdőinknek 8 százaléka maradt meg. Ez a javaslat azt célozza, hogy egész nagy Magyarország erdészeti igazgatásat CsonnaMagyarország erdészeti igazgatására áliitsak be. Az előadó szerint ez nem jír a hivatalok szaporításával. Pedig hogyan lehetséges ez? Nem lud arról, hogy az országban tartottak volna gyű ^seket a j>.vafl*i érdekében, azonban azt udja, hogy a nép körében és a képviselők között is többen ellenezték a.javaslatot. Tiltakozik az ellen, hogy nagy Magyarország összes eidéizeti közigazgatási tisztviselőit elhelyezzék, vagy pedig végkielégítést adjanak ne<ik. Ez a törvényjavaslat közigazgatási szempontból tarthatatlan és nem azért van, hogy áz ország helyzetén javítson, hanem c«ak azért, hogy tisztviselőit elhelyezzen. Határozati javaslatot lyujt be: Mondja ki a nemzetgyűlés, hogy az erd szeli közigazgatásról szóló javaslatot vegyék le a napirendről, amely csak az ország lií''OS"áf-. sn-ik ujabb <íiegterhelését jelenti és a bürokratikus inté mények számát szaporítja. A javaslatot nem fogadja el. Az elnök napirendi indítványt tesz, mely szernt a Iegkö előbbi ü és holnap délelőtt tíz órakor le?z. 1 Elnök jelenti, hogy Dénes István sürgős itj- < terpeliációra kért és kapott engedélyt. A drágaság. Dénes I itván: Az ország jelenleg szomorú h 'yze ben van. A pénzügyminiszter annak idején a drAgaság okául valutánk romiását jelölte r- eg Szírinte ez téves beíllitás. Mert amikor koron in'í síabT vo!t, akkor is meg volt a drágaság. 3; j z, hogy a külföldi olcsó áruk behozatalát nem engedik meg. (Schandl Károly: Szüntessék C)» a kosz pénzt. Nagyatádi Szabó István: HÍ nincs,t rnés, nincs kivitel.) Dénes: Ha nem eng délyezík a behozatalt, miért engedélyezik a kivitelt? Nagyon jól tudja, hogy nem buzaszemet visznek ki, hanem az u ynevejett nul'áslisztet, amely szintén csak búzából lesz. (Nagyatádi Szabó István: Nem igaz.) Ma már ott tar unk, hogy a lábon álló búzáért métermázsánki it 20000 koronát kínálnak. (Nagyatádi Szabó István: Ez szigorúan meg van tiltva) H ába tiltja meg a miniszter ur, ha mégis megteszik. Ezután a korona esésének o'íául a drágaságot jelöli meg. A drágaság 1914 végén kezdődött. Az állam maga is az árdrágítók sorába lépett. A folytonos áremelkedésnek ai lett a következménye, hogy megindult a bankóprés. A drágaságot csak egyképen lehet megszüntetni: A kormány változasson pínzügyí politikáján és ne a fogyasztókat sújtsa az állam terheivel, hanem a hatal-' mas vagyonokat s a munkanélküli jövedelmeket. Elnök közben öt perc szünetet rendel el, mely után Dénes István a következő interpellációt terjeszti elő: Ma, amikor a magyar nemzet dolgozó és legértékesebb rétegét sújtó drágaság oka a túlhajtott adórendszer, hajlandó-e a pénzügyminiszter ezen adórendszer fokozatos megszüntetésével egyidejűleg a munkanélküli jövedelemnek, vagyis a földjáradéknak fokozatos megadóztatása által az ország terheiben részesíteni a nagybirtokot és a nagytökét is és i