Szeged, 1923. február (4. évfolyam, 25-47. szám)

1923-02-28 / 47. szám

Szeged, 1923 február 28; SZEGED 3 addig is, amig a földérték és a telekértékadó rendszert megvalósítja, hajlandó-e a drágaságot rettenetesen növelő forgalmiadó, kincstári haszonrészesedéseket megszüntetni. Hajlandó-e a pénzügyminiszter a vámfelpénzek csökkentése által lehetővé tenni, hogy a külföldi javakhoz a magyar közönség olcsóbb árban jusson hozzá. Hajlandó-e a pénzügyminiszter a 127764—1922. számú rendeletét, melyben az inség enyhítése cimén a kivitt javak értékének fél százalékát, a behozott javaknak pedig egy százalékát veszi el, hatályon kivül helyezni? *Az elnök az ülést egynegyed öt órakor berekeszti. « ... % A városi felsőkereskedelmi iskola iigye. (A Szeged tudósítójától.) A városnak szerda délutáni közgyűlésén kerül szóba a tanács ismeretes javaslata a városi fiukereskedelmi iskola beszüntetéséről, amely előreláthatólag nagy vitát fog provokálni. A tanács javaslatával szemben nagy mozgolódás folyik ugy az érdekelt szülők, mint azok körében, akik minden iskolában kulturértéket látnak és nem hajlandók egy kézlegyintéssel egy iskolát beszüntetni. Ma délelőtt ebben az ügyben két küldöttség is kereste fel Somogyi Szilveszter dr. polgármestert, aki nemcsak mint a város feje van érdekelve ebben az ügyben, hanem személyesen is tárgyalt Budapesten az iskolabeszüntetés ügyében. Az egyik küldöttséget a kereskedők nevében Ottovay Kár oly kamarai alelnök vezette a polgármester elé, mig a másik küldöttségben,, mely Cserzy Mihály vezetésével jelent meg a polgármester előtt, inkább az érdekelt szülők ég az iparosok voltak képviselve. Mindkét küldöttség vezetői azonos érveket tártak fel a polgármester előtt. Rámutattak, hogy átmenetileg csök kent ugyan az iskola tanulóinak létszáma, de ez még nem elég ok az iskola beszüntetésére s ha a kormány takarékossági szempontból elzárkózik is egy városban két kereskedelmi iskola támogatása elől, a városnak nem szabad hagyni a saját iskoláját. Az iskolát még áldozatok arán is fenn kell tartani, mert máskülönben üres jelszó lesz a sokat hirdetett ige, hogy a magyar középosztály ifjúsága menjen kereskedelmi pályára. A -polgármester begombolkozott ezekkel az érvekkel szemben és a város anyagi helyzetére bivaikozott. A vallás- és közoktatásügyi miniszter nem ad több támogatást az iskolának, a belügyminiszter pedig kimondotta, hogy a menynyiben a város maga akarná fentartani az iskolát, ahhoz vagyonfelügyeleti jogánál • fogva nem járul hozzá. Még azzal is érvelt a polgármester, hogy amennyiben a közgyűlés mégis az iskola fentartása mellett döntebe, az állam valószínűleg bezárja a saját kereskedelmi iskoláját. A küldöttségek igy vajmi kevés megnyugvással hagyták el a polgármester szobáját. Tudósítónk érdeklődött a városi kereskedelmi iskola ügyei iránt és a következőket állapitolta meg. A belügyminiszteri leirat, amely azt mondja, hogy a kultuszminiszter a jövőben nem adja meg a tanári fizetéskiegészitést s a belügy mi niszter nem engedélyez fölösleges kiadásokat, tényleg leérkezett. Alig hihető azonban, hogy a belügyminiszter megfelelő tájékoztatás esetén ezt az álláspontját fentarisa. Az iskola fentartása ugyanis lényeges terhet a városra nézve egyáltalán nem jelent. A városi fiu- és leányfelsőkereskedelmi iskolának tanári kara ugyanis nagyrészben közös, tehát a tanárok egy részét amúgy is meg kell tartani. Legjobban bizonyítja ezt az a körülmény, hogy a fiukereskedelmi iskola beszüntetésének esetére az igazgató választmány mindössze két tanár nyugdíjazását vette tervbe. Köztudomásu az is,-hogy a kormány ez év folyamán beszünteti a városi alkalmazottak drágasági segélyét és természetben nyújtott járandóságait. Ezernél több alkalmazottnál ezt a többletkiadást a városnak magára kell vállalni. Ekkora létszám mellett néhány tanárnak drágasági pótléka és természeti járandósága számba sem jöhet. Erről van ugyanis csupán szó, mert egyébként az intézet a felemelt tandijakból önmagát fentartja. Erös kritikára szorul a tanácsnak az az állítása is, hogy az intézetre szükség nincs, mert a tanulók létszáma megcsappant. Igaz, hogy a létszám ma nincs akkora, mint volt addig, mig a délvidékről százával jöttek a fiuk a különböző szegedi intézetekbe, de a tanulók száma ma is a városi kereskedelmi iskola minden osztályában meghaladja a huszonötöt. Minden pedagógus tudja, hogy ekkora tanulói létszám kedvéért érdemes már külön osztályok tt fentartani, sőt nagyobb számú növendék mellett már kockázatos a tanítás eredmé iye. Lehet ugyan, hogy az iskola igy nem jövedelmez annyit, mintha ötvenen-hatvanan volnának egy osztályba bezsúfolva, de kulturális intézményeket nem szabad kizárólag olyan elvek szerint megítélni, aminőket a közgyűlés a fübérek megállapításánál szokott gyakorolni. Makón a város most kezdeményezte egy felső kereskedelmi iskola létesitését. A makóiak arra számítanak, hogy egy osztályban lesz 20—25 növendékük, szóval annyi, amennyi mellett a tanács be akarja szüntetni a városi fiukereskedelmi iskolát. Érdemes megemlíteni azt is, | hogy a megcsonkított Magyarországnak kilenc kereskedelmi iskolája maradt és e'ek közül csak kettő népesebb a halálraítélt szegedi városi kereskedelmi iskolánál. A legszomorúbb világot vetné Szeged kultúrpolitikájára, ha a közgyűlés csakugyan elhatározná egy iskola beszüntetését. Az ország bonyolult állapotában uj alkotásokat se az államtól, se a várostól várni nem lehet, de igenis kötelességük, hogy a megmaradt romokat megmentsék, hogy egy jobb jövő bekövetkeztével legyen mire építenünk. Értekeznek a cigányok... (A Szeged tudósítójától.) Majd egy hete im- j már, hogy nem muzsikálnak a cigányok. A kávésok és vendéglősök, akik kizárták őket üzleteikből, mert nem engedték leszállítani fizeié tikét, nem számítottak arra a lényeges és kellemetlen változásra, amely a kávánaza* és éttér mek látogatottságát illetőleg néhány nap alatt beállott. Végignéztük tegnap a kávéházakat és konstatáltuk, hogv tökéletes pangás uralkodik az egész vonalon. Zene né kül nincs élet, nincs hanguht és kétségtelen, hogy a kávésoknak nagyobb hátránya származik ebből az antiszociális eljárásból, min sem ők maguk is gondolták volna. Ennek tulajdonítható, hogy töbl^ vendéglős már engedett a negyvennyolcból és a vendéglős szervezet egységét megbontva visszavették zenészeiket és megadták nekik azt a fizetést, amelyet azelőtt is élveztek. Az ilyen megértő vendéglős persze ritka, mint a fehér holló. Mert a híre kimenetele ma már nem az anyagúkon fordul meg, hanenj azon, hogy kié legyen a győzelmi pálma, vagyis erkölcsi virtuskodás folyik az ellenfelek között. A vendéglős és kávés arra számit, hogy a cigányok nem sokáig birják kereset nélkül. A cigányok meg arra számítanak, hogy a vendéglős és kávés végűi csak belátja, hogy zene nélkül nem megy az üzlet. Tény, hogy mindkét fél foytonos haditanacskozásPfolytat, különösen a cigányok, akik most már komolyan kezdik fontolóra venni a h rci taktikát, amelyet érdekeik védelmére köveriiöx kell. A Róm i-körút és Vá árhelyi-su ;árut snkán levő Sintha-féle vendéglőben, ahol a cigányzenészek egyesülete székel, naponta összegyűlnek a muzsikusok és megtárgyalják ügyes bajos dolgaikat. A ko csma fűtetlen, spriccerre nem telik, száraz asz'alok mellett vitáznak a cigányok. Mérges kif-kidások röpködnek. Különösen a Park-kávéházra, meg a Royalra haragszanak. Bojkottálni akarják őket én csak a mérsékeltebbek hallgattatják el a lázadókat. — A Hágiban a katonazene játszin máma — mondja egy cigány — hát annak telik 12 000 korona ? — Majd én holnap elmegyek a Szundy, őrnagy úrhoz — feleli Károlyi Árpád. — Ő a zeneliszt, biztosan megteszi, hogy nem muzsikálnak. Századparancsnokom volt. Némelyikük a borravaló miatt panaszkodik. Azt javasolják, hogy két korona borravalót ne fogadjanak el, hanem adják vissza a ven dégnek. — Azt hiszi a közönség, hogy mindnyájan Újszegeden lakunk — mondja valaki — hogy 2 koronát ad hídpénzre. Jóízűt nevetnek erre, majd egy basszista kedélyét kezdi ki egy kötekedő. — Te meg eredj, panaszold el a miniszternek, hogy száz korona egy basszus. Délután fél háromkor egészen benépesedik a helyiség. Az egyesületnek 300 tagja van. Jó részük eljött, hogy a cigánynegyed sorsa felett határozzon. A formális értekezletet Vajda János elnök nyitotta meg. — Higgadtsággal végezzük el ezt a nagyon keserves dolgunkat — mondta megnyitó beszédében. A bérharcba a munkaadók -kergették bele őket. Le akarták szállítani a fizetéseket. Már most ők azzal ülnek vissza, hogy nem hajlandók a régi fizetésért muzsikálni, hanem fizessenek az elsőrendű helyeken 200, a másodrendű helyeken 150 és a harmadrendű helye- \ ken 100 korona napidíjat. Határozzon az értekezlet, mit csináljanak, ha nem adják meg ezt a fizetést? — Akkor nem muzsikálunk! Fő a kitartás I — röpködtek a közbeszólások. , A vendéglősök és kávésok 50, 75 és 100 koronás ajánlatát visszautasítják.1 Majd elhatározzák, hogy Kass Jánoshoz köszönőlevelet inintéznek, mert felkarolta ügyüket és nem csatlakozott a többi kávéshoz. Károlyi Árpád proponálja ezután, hogy az egyesület segélyalapja javára rendezzenek egy hangversenyt a Kass-szálló nagytermében. A nagyközönség támogatására bizonyára számithatnak, különben is az összes szegedi cigányzenekarok együttes hanversenye magábanvéve is vonzó esemény lesz. A cigányok nagy lelkesedéssel csatlakoznak az indítványhoz, majd Vajda Jancsi javaslatára eihaiározzák, hogy holnap délelőtt küldöttséget menesztenek dr. Bottka Sándor főtanácsoshoz és kérik, hogy hívjon össze békéltető tárgyalást a kávésokkal. Dáni István okos beszédű cigány, a feltétlen kitartást, az összetartás javasolja és azt kivánja a kartársaktól, ho»y senki ne muzsikáljon még akkor se, ha megadják neki a kért fizetést, mindaddig, amig minden kávés ugy nem cselekszik. Papp József kérdi ezután: — Megmaradunk-e eredeti határozatunk mellett? Száz hang, mint egy felel: — Megmaradunk! — Epedünk-e a fizetésből ? — Nem. Majd ha ők alkuba bocsátkoznak velünk, akkor mink is alkuba állunk ö velük. — Mi engedünk husz koionát, ők is engedjenek negyvenet a zónából. Ezután Radics Béla központi elnök fevelét olvassa fel a tnkár, amelyben kitartásra buzdítja a tagokat. Az értekezlet örúmmel vette tudomásul a pesti kollégák szolidaritását. Vajda János ezután holnapéiig meginvitálta a szenvedő Bajtársakat, akik „viszontlátással" váltak el egymástól és bandákn oszolva vonultak be a városba, hogy a kávéházak siralomházi hangul ttán kárörvendjen a leik'Jk ... Az Abercerni herceg, Észak-Írország első kormányzója tegnap vonult be ünnepélyesen Belfastba. Útjában díszbe öltözött katonai és rendörcsapatok kisérték. A lakosság nagy örömmel üdvözölte. A herceg az ulsteri parlamentbe ment, ahol fogadására Írország valamennyi pártjának képviselője összesereglett. A herceget sir fames Creig miniszterelnök üdvözölte a kormány tagjainak élén. 150 nyilvános testület járult a herceg elé, hogy hűségét hangoztassa a király iránt] A kei KuRoifeép, oettMit nyom es a l*VOT hazugsága. A rendőrség a négy merénylet erélyes és eredménytelen nyomozása után a legnagyobb fpparáiussal folytatja tovább a nyomozást a két pokolgép küldői ellen. Ez az ötödik merénylet — hat nap óta nyomoznak — semmi nyom. Az egyik fővárosi délutáni lap hosszú cikkben számol be arról, hogy a Magyar Országos Tudósító, a rendőrség félhivatalos könyomatosa, mely az MTI vet áll szorosabb kapcsolatban, teljesen elferdítve, sőt meghamisítva adta közre Loch Péter százados-szakértő véleményét' a két bombáról. Az eredeti jelentés szerint a két bomba egy bizonyos rántás után igenis hevesen robbant volna, amelynek hatása katasztrófális lett volna és a vizsgálat azt is megállapította, hogy csupán azután váltak használhatatlanná, miután egy teljes napot állottak 1 a főkapitányságon egy vizes lavórban.