Szeged, 1923. február (4. évfolyam, 25-47. szám)

1923-02-24 / 44. szám

Egyes siám ára 16 ltoronaM iKTtcMtóaéfl kiadóhivsst: KSIesey-otco 6. (PrófétaMliM. L emelet 6.) Telelőn 13—53. A „Sieged' megjelelt kétíő kivételével minden Mf, Egyes SMm éra 16 koma. EMRielésI árak: Egy MMpre Siegeden 300, BodaKMtea é» vidéken 320 kor. Hirdetési Arak: Féthasábo* 1 mm. 9, egy hasábon 16, másfél hasábon 25 K. Szövegközi 23 százalékkal drágább. Apróhirdetés 8. kövér bellikkel 16 K. Szövegközi! közlemények soronként 100 K. Nyllttér. családi és onost hir 100 K. Többszöri teladáanál árengedmény. iV. évfolyam. Szeged, 1923 február 24, SZOMBAT. 44-ik szám. Wilson. A h'res lizennégy pont szerzőjéről, az Egye sült-Ailaraok volt elnökéről, Woodrow Wilsonről köteteket irtak a legkülönbözőbb nemzetek fiai össze, majdminden publicista megpróbálkozott a nagy rejtély megfejtésével, bogy mi is volt az oka Wilson bukásának a párisi konfereneián ? H. O. Wells irja uj világtörténelmében WiisonTÓI, bogy .valóban néin volt még egyetlen hahndó sem, aki ereje minden megfeszítésével annyira küzdött volna a feltornyosuló akadályokkal és akit ezért olyan minuciózus és kérlelhetetlen kritikával vizsgáltak volna, mint Wilson." A nagy rejtélyt persze senkinek sem sikerült megoldani és ez valószínűleg rejtély marad örökre, de *8y Stannard Bakernek, Wilson m<;gántitkárának és az amerikai békedelegáció sajtófőnöké>ek most megjylent könyve még is sok dologban vet világot a „presideni" párisi szerep ésére. Baker Wilson legbizalmasabb környezetéhez tartozott, főnöke minden lépéséről, minden tervéről tudott és igy az ö adatait még ugy is készpénznek kellene vennünk, ha az eddig megjelent két kötet nem tartalmazná Wilson személyes feljegyzéseit is. Természetesen Baker főnökéről mindenütt a legnagyobb szeretettel, határtalan bámulattal és a ; leglojáli* abban ir, mindazonáltal könyve valósággal történelem, de nemcsak történenudósoknak kellene azt olvasni, hanem mindenkinek, aki poliikával foglalkozik és akit érdikel az elveknek és a személyiségeknek a haica. A szép mondatok túlélik a tényeket és még mindnyájunknak élénken emlékezetünkben élnek Clemenceau frázisai, amiket az alapjában véve szép és nemes 14 pont ellen felhozott, de mindnyájan elfeled ük már azt a harcot, melyet Wilfon foly atott igazság i diadaláért. Ma már mindenki mosolyog a filozófus király — ahogy Wlilsont Amerikában nevezik—szélmalomharcán, de azok a laikusok, akik azt kérdezik, hogy ngyan mit is használt a világiörténelemnek, hogy egy igaz ember igazságos szavakat fecsérelt egy igazságtalan békére, csak félig találják cl az igazságot. Ezek vádo ják mt g Wi.sont tudatlansággal, pedantériával és hipokritasággsl, de ezekre a vádakra feleletet találunk Baker könyvében. Mindjárt az első oldalakon egy olyan igazságot mond a könyv, melyet ma már nehéz kétségbevonni, tudniilik azt, hogy az a lelkese dés, amellyel az egész világon, még a mi szegény legyőzött Magyarországunkon is, a George Washington megérkezését fogadták és amely valóban határtalan, szinte már hisztérikus volt, bizony csak szalmalángnak bizonyu't. Akkoriban mindenki azt remélte, hogy Wilson megérkezése azt jelenti, hogy egyszeriben vége szakad „a tigris" diktatúrájának és hogy attól kezdve valóban a 14 pont szellemében fognak a tárgyalások lefolyni. De mikor aztán az első hetek nem hozták meg a gyors sikert, bebizonyosodott, hogy a gyűlölet frontja sokkal szilárdabb és sokkal megszervezettebb, mint a békülésé, bebizonyosodo t azzal, hogy Wilsont egyszerre mindenki cserbenhagyta. Előszeretettel hangoztatják mindenfelé, hogy Wi son elárulta a demokráciát, de mi ugy érezzük, hogy valahogyan s"kkal inkább a derookracia árulta el Párisban Wilsont, a nagyhangú és heves sajtótámadások és az emberekben akkor még fennen lobogó háborús láz következményekép. Nem szabad elfelednünk, hogy Wilson egyedül és idegenül került egy olyan társaságba — az entente miniszterelnökeiből alakult legfelsőbb tanácsba —, amely már évek óta együttműködött és ahol mindenki ismerte a másik gondolkodását és ahol valóban megvalósult a „kéz kezet mos" elv. És ebbe a társaságba uj tervekkel, uj ideálokkal toppant be egy idegen, aki nem tudta ideáljait olyan köntösbe bujtatni, mely azokat elfogadhatókká tette volna. Azt veik leginkább Wilson szemére, hogy üres teóriákért szállt csak sikra és ezek kedvéért lényegei és dön'ően fontos kérdésekben tett engedményeket. Baker könyvéből most megtudjuk, hogy senki nem támaszkodott annyira szakértőire, mint Wilson és ezek a szakértők mindig jól voltak informálva, de a talaj mindjobban kicsúszott lábai alól, igy aztán nem szabad csodálkoznunk azon, hogy mint azt Keynes mondja, Wilson mélyen a homokba ásta lábait. De a homok mindig laza talaj volt és a párisi homok különösen gyorsan indult meg az ember lába ahtt. igy azután a filozofus király, ajkán az erkölcs örök törvényével el kellett, hogy bukjon, de annak a békének a csődje, amely ellen 0 olyan hevesen harcolt, Wilsonnak száz percentes elégtételt szolgáltatod és a konklúzió, amit ebből le kell vonnunk valóban az, amit ő hirdetett mindig, tudniillik, hogy tartós békemttvet csak ugy lehet alkotni, ha annak erkölcsi, politikai és gazdasági részei egy szellemben vannak szerkesztve. Es igaz W lsonnak az a kijelentése is, amit még 1918 ban tett, hogy „a közős érdek nem hogy közelebb hozná az embereket egymáshoz, hanem ellenkezőleg szétválasztja őket". Németország nem gondol háborúra. A német birodalmi gyűlés tegnapi ülése, amelyen a Rote Fahne álhirét tárgya ták, nagy izgalomban folyt le.. Gefler hadügyminiszter koholtnak mondotta a kommunista párt 1 pjá nak közlését és hangoztatta, hegy Németország még csak nem is gondol arra, hogy hábomt viseljen Minden olyin terv, amely fegyverkezést és támadást készítene elö egy mísik hatalom, különösen Franciaország el en, őrültség lenne és bün a német néppel szemben Az ilyen terv nem vezetne másra, minthogy Németországot hadszintérré változtatná és több mint száz évre elpusztítaná. A miniszter beszédét nagy megnyugvással fogadták. A Daily Mail ugy vélekedik, hogy a német kor irány azért avatkozol bele a márka árfolyamának megjavításába, mert a Ruhr-vidék megszállása u án most idegen szénre van szüksége és nem akarja ezt a szenet túlságosan drágán megfizetni. Londoni politikai körökben az a hir terjedt el, hogy befolyásos angol pénzügyi és nagyipari körök a Ruhr-kérdésben intervenciót készítenek elö. Ez az intervenció az angol kormány tudtával történik s bizonyos akciókra irányul. Millerand köztársasági elnök részvételével Párisban ünnepi lakoma volt, amelyen Millerand többek között ezeket mondotta: — Franciaországiéi távol van a hódítás és annexio minden gondolata, azo ban el van határozva arra, hogy biztosítja magának a jogos jóvátételt. A németek újra rossz pszihologueoknak bizonyultak, ha azt gondolják, hogy Franciaország a pénzügyi nehézségek hatása alatt engedni fog eddig folytatott politikai irányából. Franci ország belső egységben fog kitartani a békében, amint kitartott a háborúban. Berlinből közlik, hogy az angol munkáspárt négy tagja jelenti, hoiy a Ruhr-vidéken elkeseredett a hangulat. A németek ellenállása és a franc'ák idegessége egyre növekedik. A munkáspárti képviseők a Ruhr-vidéki bányák naciondlizálását javasolják. Az Havas- ügynökség, amely tudvalevőleg a hivatalos francia sajtóügynökség, Londonból azt adja hirüi, hogy az angol munkáspárt négy tagjának jelentése, akik most értek vissza a Ruhr-vidéken tartott utjukról, elmondja, hogy az általuk beutazott területen nincs munkanélkül ség és a szegénység je'eit sem látták, azonban a lakosság élelmezése nehézségekbe ütközik. Friedrichfelsből jelentik, hogy a franciák ismét nem bocsátják ki a Hollandiának szánt szenet, hanem előzetesen a szén elvámolását követelik. Spiizburgban lefoglalták a vasu'i állomás pénzét. Nem sikerült megállapítani, hogy milyen összeg került birtokukba. Február 18 án a saalhauseni pályaudvaron két személyvonat, amelyet franciák vezettek, amilitarizált szakaszon összeütközött. A két vonat eoy-egy mozdonyból és több személykocsiból állott. A Hattingen irányából hely'elen sinre befutó vonatnak két első kocsija csaknem teljesen szétrombolódott. A romok közül 5 halottat és 18 súlyos sebesültet szedtek ki. Február 21-én ugyanezen a helyen újból szerencsétlenség történt. Min hogy azonban a pályaudvart elzárták, a szerencsétlenségről részelesebb adatokat ezideig nem lehetett megtudni. Ugy hirlik, hogy az ujabb szerencsétlenségnek két halottja van. Lord Róbert Cecil, a népszövetségi egyesülés végrehajtó bizottságának elnöke közleményt tett közzé az egyesülésnek a Ruhr-vidéki helyzetre vonatkozó politikájáról és ebben ezt mondja: — Az egyesülés felismerte azt a tényt, bogy Németország területének a francia hadsereg által való erőszakos megszállása közvetlen veszedelmet jelent Európa békéjére és számos ország gazdasági jóléte számára, valamint azt a tényt, hogy a népek túlnyomó többsége állandóan amellett nyilatkozott, hogy az ehhez hasonló nemzetközi kérdéseket a Népszövetség utján rendezzék. A népszövetségi egyesülés végrehajtó bizottságának az az óhaja, hogy a nemzetközi kérdések egész komplexumát és elsősorban a jóvátételi kérdést minél hamarabb a népszövetségi tanács, vagy a népszövetségi egyesülés elé vigyék, lehetőleg Németország és az amerikai Egyesült-Államok támogatásával. Elismeri az egyesülés, hogy az alkalmas pillanat megválasztását szükségszerűen az államok kormányainak kell fentartani, azonban nyomatékosan rámutat arra, hogy ez a szükségszerű halasztás végzetes következményekkel járhat. Képviselők az internáló táborban. A képviselők zalaegerszegi útjáról a Magyar Távirati Iroda kissé egyoldalú részletes jelentést adott ki, amelyben többek között a következőket irja: Azoknak a nemzetgyűlési képviselőknek a csoportja, akik a zalaegerszegi internáló tábor megtekintésére indullak, ma délelőtt érkezett meg Zalaegerszegre. Az eredetileg jelentkezett képviselők közül többen elmaradtak az utazásról, ugy hogy a tábor megtekintésében dr. Kószó Isván belügyi államtitkár és Nádossy Imre országos főkapitányon kivül a következő képviselők vettek részt: Éhn Kálmán, Görgey István, Erődi-Harrach Tihamér, Putnoky Sándor, Édes Antal, Fekete Lajos, Zsirkay János, Csontos Imre, Barabás Samu, Szabó Imre, Cserty József, Forgách Miklós, Gubicza Ferenc, Csizmadia Sándor, Szeder Ferenc, Reisinger Ferenc, Baticz Gyula, Pikler Emil és EőriSzabó Dezső, továbbá Baksa János rendőrfőtanácsos, az internáló osztály vezetője, tóvárosi újságírók és Schönemann Arthur, a berlini Kreutzer Zeitung igazgatója. A tábor megtekintése délelőtt 11-től délután