Szeged, 1923. január (4. évfolyam, 1-24. szám)

1923-01-21 / 16. szám

Egyes szám ára 16 korona. lM>ke«tőrf£g ét kladóhlvaal: K81csey-ulca 6. (Próféta* málló, I. emelet 6.) Telefon 15—JJ. A .Szeged" megjelelik hétfő kivételével minden •ap. Egres szám éra 16 koma. Előfizetési árak: Egy hónapra Szegeden 260, Budáimén it vidéken 280 kor. IV. évfolyam. Szeged, 1923 január 21, VASÁRNAP. Hirdetési árak : Félhasábon 1 mm. 9, egy hasábon 16, másfél hasábon 25 K. Szövegközi 25 százalékkal drágább. Apróhirdetés 8, kövér betűkkel 16 K. Szövegközti közlemények soronként 100 K. Nyilttér, családi és orvosi hir 100 K. Többszöri feladá«nál árengedmény. 16-ik szám. A sztregovai bölcső. Alsó-Sz'regova, a kis nógrádi lalu nyilván ma se áll löbből, mint egy utcára való bázból és néhány száz szegény szántóvetöből. Kis szalmaföűelü viskók és írástudatlan szegény emberek egyforma tisztelettel néznek a falu fölött emelkedő dombra, amelynek kéttornyú emeletes házában az „urak„ laknak, a Madáchurak, akik oit voltak az utolsó Árpád király táborában, rabul laklak a konstantinápolyi Jediku'ában s arany-koronát t^rtó, négylábú griffjét címerüknek meghurcolták Thököly bujdosó seregeiben. Nem mindig voltak ott, aholl a hatalom, de mindig ott voltak, ahová a hazai hivta őket s akár hadiemberek, akár litteratusok voltak, meghalni hazamentek a sárga házba, amelynek homlokzatán latin felirás hirdeti : castellum olim. „Valaha kastély volt.. 1823 január 21 én tetszett a magyar istennek lelkét rásugaroztatni a sztregovai földesurak házára és megfürdetni az örökkévalóság fényében a bölcsőt, amelyben Madách Imre cs. fijr. kamarás, aranykulcsos magyar ur és felesége, az előkelő és gazdag nemes famíliából való Csesztvei Majthényi Anna újszülött gyermekét ringatták. A magyar isten akkoriban nagyon adakozó kedvében volt. Három héttel eze őtt Kiskőrösön járt és egy tót cselédlány méhe gyümölcsét áldotta meg halhatatlansággal, hogy e gyermek, akire ezer esztendeig várt a magyar róna, az egész emberiség szine előtt mindörökre képviselje a magyar szivet. A magyar isten Sztregován a magyar nemes urak sarjadékában, akire ezer évig várt a felföld hegye-vö'gye, találta meg azt, akivel a magyar gondolatot akarta képviseltetni az örökkévalóságig a világkultúra udvarában. Amikor a magyar róna parasztgyerekét a föld egyik sarkálól a másikig elvilágló fáklyára, a magyar nemes úrfit a világot átölelő bölcselővé predesztinálta, ez a választás nem az eszme-elmulásra született, arasznyi lét után elhamvadó hordozóinak, hanem magának a magyar eszmének szólt. A mindentudó isten látta jövendőt és tudta, hogy lesz idő, amikor az élők bűnéért a sir szélére jutó nemzetnek nem lesz más védője, pártfogója, szelíd őrzőangyala és lángkardos kerubimje, mint két halott. Két halott, akiket idegen föld temetőjéből kell hazaidézni a megrabolt hazának és árva gyermekeinek, akik akkor is zsolozsmát sírnak, amikor himnuszt akarnak zengeni. ... Ennek a pár sor írásnak, amely nincs ígyébnek szánva, mint szerény meghajlásnak és megszólalni alig merő hódolatnak a sztregovai Ádám, a maga tragédiáját az emberiség magasztos drámájává emelő szomorú és keserű Ember emléke előtt, aki a maga udvarházában föléje tudott emelkedni az egész emberiségnek, — ennek a pár sor írásnak nem lehet célja se Madáchnak, a költőnek méltatása, se páratlan és csajt magához hasonló nagy alkotásának értékelese. A világirodalmi kritika megállapította a magyar irodalomnak erről az elődök és utó? dok nélkül való magános^hegy ormárüy—hogy annak a hegyrendszernek egyik tagja, amely kezdődik Aisctylosnál s Goethen és Byronoji át végződik "Mádáchnál. A „leláncolt Prometheus" gondolatáról :ehetne elnevezni ezt a hegyláncot, amelyről titánok verdesik az egek kapuját, Prometheus, Faust, Manfréd és Ádám az ember egvjílen isteni szenvedélyével, a végtelen tudás-vagyával. Mi, magyarok tegyUk hozzá, hogy a négy hegyorom közt legközelebb ér az Istenhez a magyar, a négy titán közt legemberibb és legátfogóbb a sztregovai Ádám, mert Prometheus, Faust, Manfréd a maguk boldogtalansága sikolyával hssitarak be az égbe, de Ádám az egész emberi nem boldogságának az útját jelöli meg a küzdelemben és a jósígban. A görög, a német, az angol költő csak lázadó, egyedül a magyar költő szeretője | az emberiségnek. . .. Castellum olim, egykor kastély, hirdeti a sárga ház homlokzata. Hogy ma micsoda, nem tudjuk, mert Sztregova, Madách szülőföldje £s temetőhelye, ma már Csehország. A sárga házban, ahol elmélyedéssel töltötte napjait a legnagyobb magyar elmélkedő, mig a többi nemes urak hazafias szenvedélye az agarászás volt s legnemesebb élvezete a cigányzene mellett való sirva vigadás, a sárga házban ma talán tilos is a magyar szó. A sztregovai földes ur emlékét, alti a maihoz hasonló zavart, zilált és sivár korszakban kastélya ódon bútorai közül, nagy íróasztala mellől, nehézkes párnás székéből elszállt elmúlt és eljövendő évezredekbe, ült a Fáraók trónjában, hevert a saturnaliák sárga-pamlagán, vérpadra lépett Dantonnal, térdepelt borsón a falanszterben és mindenkinél messzebb járt, mert Lucifer karján röpült és szinrőí-szinre látta dicsősége közepette az Urat, — a sztregovai léleklátó bűbájosnak emlékét Balassagyarmaton kell megünnepelnie az országnak. Castellum olim: ez a felirás ráillik a mai M gyarországra is. Egykor kastély, ma egy kis majorság. De az ég ebből a kis majorságból is egészen a miénk és miénk az a két szikrázó állócsillag, amely az egész világ szemeláttára a magyarság színeiben szikrázik a zeniten. Hivatalos a csapatösszevonásokról. A szövetségközi katonai ellenőrző bizottság 1923 január hó 17-én a következő jegyzéket küidte a magyar kir. honvédelmi miniszternek: — Miniszter Ur! Hogy kívánságának megfelelően a magyarországi szövetségközi katonai ellenőrző bizottság által megejtett vizsgálatról tájékozódjon, kiegyenlítő szerepünk tudatában, valamint a legutóbbi események által felizgatott kedélyek lecsillapítása végett, van szerencsénk a következőket kijelenteni: A szövetségközi katonai ellenőrző bizottság egyes tisztjei kiszálltak a román határra, még pedig Debrtcen, Békéscsaba, Mezőhegyes, Kiszombor és Szeged vidékére. Mindezeken a helyeken megdllapitdst nyertek, hogy semmiféle csapatmozdulat vagy összevonás nem történik. Selby s. k., angol kiküldött, Hibsux s. k., francia kiküldölt, Oíani s. k., japán kiküldött, Quzzoni s. k., olasz kiküldött, mint elnök. A Narodni Politika a legutóbbi magyarromán incidens kapcsán hosszabb cikkben foglalkozik Magyarországgal s többek között a következőket irja: — Külügyi helyzetünk azzal a ténnyel van meghatározva, hogy szomszédai vagyunk két nyugtalankodó államnak, Németországnak és Magyarországnak. Mndkettő le van győzve, de mindkettő csak a bosszúra és megtorlásra gondol. Egyesek szerint Németország 1923-ban sem válhat veszedelmessé, bár vannak nagy szánban olyan egyéniségek, akik más véleményen vannak. A magyar törekvések felöl nem vagyunk kétségben. Ha a bolsevista Magyarország is megtámadott, akkor mit várjunk egy nemzeti Magyarországtól? Senki sem tudja, hogy 1923 ily körülmények között békés esztendő lesz-e? A valószínűség a béke mellett szó', de a bizonyosság nem nagy. Azért a jövőben is állandóan fegyverben kell állnunk, biztosítani kell magunkat a szükséges szerződésekkel és hadsereggel. A román kormány közölte a sajtóval, högy a kisántánt lépéseinek nyomán a fenyegető veszély nagysága csökkent. Az ellenzéki sajtó támadja a kormányt és azt mondja, hogy diplomáciai vereséget szenvedett. Az Universum nyiltan kijelenti, hogy a veszedelem nem magyar, hanem Oroszország felől fenyeget. A németek harca a megs; ellen. A Times-nek jelentik Berlinből: A német kormány a jelen pillanatban ugy látszik, meg van róla győződve, hogy képes győzelmesen kitartani a Franciaországgal megindult harcban. Ha ezen a ponton talán volt valami kétség, eloszlatta azt a német külügyminiszternek tegnap délután közzétett nyilatkozata. A kü földi lapok jelentése szerint német bizottság utazott Berlinből Angolországba, hogy az angol kormányt közbelépésre kérje fel a Ruhr-vidék kérdésében. A Wolff Iroda értesülése szerint ilyen bizottságot nem küldöttek ki és kiküldését nem is tervezik. A Vossische Zeitung jelentése szerint Tengelmann vezérigazgató letartóztatása miatt az esseni kCszénbánya müvek összes hivatalnokai beszüntették a munkát. Mint a Votwerts jelent', hétfőn valózinüleg sztrájkba lépnek az állami bányák munkásai és hivatalnokai. A Thyssen-müvek üzemi tanácsa, mely 65 000 munkást képvisel, Degouett tábornoké! Thyssen rögtöni szattadonbocsá ását követelte, mert különben mindenütt megszüntetik a munkát. A ma reggel Essenben letartóztatott nagyiparosokat és bányaigazgatókat, akiket Düsseldorfba vittek, átszállították Mainzba. A letartóztatott Thyssen Frigyest, Tengelmann vezérigazgatót, O'de bányatanácsost, Wüstenberg vezérigazgatót és Spindler vezérigazgatót katonai fed:zet aatt autón Düsseldorfba vitték. A többi letartóztatottat Essenbe hozták. A birodalmi bank hivatalnokai arra való tekintettel, hogy a birodalmi -bank épületiben francia csapatok vannak, beszüntették a munkát. Az itteni magánbankok szolidaritásból szintén bezárták üzleti helyiségeiket. Az esseni rendőrfőnök a francia parancsnokságon lépéseket tett a tegnap letartóztatott rendőrtiszt szabadonbccsátása érdekében. A franciák azt felelték, hogy az illetőt tizenöt napi fogházra Ítélték, mert egy francia tisztnek nem köszönt. További felvilágosítást megtagadtak. Tegnap este 9 órakor Kovalszki betegápolót, amikor otthonába akart térni, a langendreeri .törvényszék épülete előtt a francia őr lelőtte. Az ügyben vizsgálat indult meg. A berlini szállótulajdonosok egyesülete kimondta, hogy francia és belga vendégeket nem vesz fel a szállóba. Francia és belga italokat, élelmiszereket nem fognak sem vásárolni, sem eladni. A Temps jelenti, hogy a rajnai megszálló csapatok megerősítésére francia gyarmati csapatok érkeztek Marseillesbe. Weygand tábornok kinevezése a Ruhr-akció parancsnokává, berlini mértékadó felfogás szerint ujabb jele a Ruhr megszállás tisztán katonai, jellegének. Weygand, mint a lengyel hadsereg vezérkari főnöke és föinstruktora, kíméletlen eljárásáról ismeretes. Kinevezése kétségkívül a helyzet kiélesitését mutalja ás Poincarénak arra a szándékára vall, hogy a megszállást tovább kiterjessze. Most már tény, hogy Bradbury, aki a jóvátételi bizottságban Angliát képviseli, tisztjétől lemond. Hughes államtitkárról azt irják a lapok, hogy a francia nagykövetlel folytatott beszélgetése során jogosnak mondotta a franciák Ruhr-vidéki eljárását. Washingtonban illetékes helyen ma határozottan kijelentették, hogy Hughes és a francia nagykövet beszélgetése során szóba került ugyan Franciaország eljárása, de az államtit-