Szeged, 1923. január (4. évfolyam, 1-24. szám)

1923-01-21 / 16. szám

S Z B O E D Szeged, 1923 január 16. kár nem ismerte el jogosnak Franciaország akcióját. Irving Bush, a kereskedelmi kamara elnöke egy beszédében kifejtette, hogy az a rokon­szenv és mély barátság, amelyet Amerika és Franciaország iránt érez, veszendőbe mehet, ha Franciaország vezetői a népet katonai kalandba akarnák sodorni. Az Egyestllt Államok azt ja­vasolták, hogy küldjenek ki bizottságot Német­ország fizetőképességének megállapítására. A Maasbote rregbizh?itó helyről arról értesül, hogy tegnap óta a határon megerősítették a holland katonai rendőrséget. Az intézkedés oka egyrészt a határterület fokozódó nyug'alansága, másrészt a franciák Ruhr-vidéki akciója volt. (A Szeged tudósítójától.) A városházán né­hány nap óta szokatlan, sőt gyanús csönd uralkodott, mindenki érezte, hogy valami na­gyobb változás van készülőben, de talán a be­avatottakon kivül senki sem gondolta, hogy ez a változás olyan nagy jelentőségű lesz, mint amilyen nagyjelentőségűnek bizonyult most, hogy kipattant. Balogh Károly pénzügyi ta­nácsnok néhány nappal ezelőtt kérvényt intézett a polgármesterhez, amelyben azt kérte, hogy mentse fel öt a pénzügyi osztály vezetésétől és jelöljön ki számára valami más, könnyebb be­osztást. A polgármester először nem aVarta Balogh Károly kérelmét teljesíteni, napokig ka­pacitálta, tárgyalt vele, de eredménytelenül; Balogh Károly nem változtatta meg elhatáro­zását Már a kérvényében is arra hivatkozott, hogy a pénzügyi osztály vezetésével járó súlyos megbízatások, a reggeltől estig tartó szakadat­lan nehéz munka teljesen megőrölte idegrend­szerét és érzi, hogy abban az esetben, ha be­osztása nem változik meg, teljesen kimerül és rövidesen elveszti minden munkaképességét. Elhatározásának más oka nincs és abban még orvosának tanácsa is megerősítette. A polgármester az eredménytelen kisérlete­Nehéz helyzetbe jutunk a Ruhr-bányák megszállása miatt. (-4 Szeged budapesti tudósítójától.) A Ruhr­vidék szénbányáinak megszállásává! kapcsola­tosan ifjú Chorin Ferenc dr., a salgótarjáni kőszénbánya vezérigazgatója figyelemreméltó nyilatkozatot tett. s Ifjú Chorin Ferenc szerint a Ruhr-vidék megszállása folytán É«zak-Németország Angliára, Közép- és Kelet-Németország pedig Lengyel­országra és Csehországra fog szorulni a szén­ellátás tekintetében. Németorszá® eddig hideg elzárkózottsággal viseltetett Lengyelországgal szemben politikái okok miatt, most azonban kénytelen lesz ezt a politikát megváltoztatni. Balogh Károly megválik a pénzügyi osztály vezetésétől. Magyarország a Ruhr-vidék megszállása foly­tán Felsősziléziára szorul,' tehát nehezebb hely­zetbe jutunk, mert a cseheket keli igénybe venni. Pillanatnyilag kedvező a helyzet, mert az utóbbi hetekben rengeteg szenet importál­tunk, ugy hogy a közüzemek hosszú időre teljesei el vannak látva. Azonkívül a belföidi termelés is kielégítő. A mult évben hetven millió métermázsd szenei termeltünk Magyar­országon és az idei termelés is igen kedvezően 1 indult. Chorin Ferenc hosszú időre biztosított­nak látja az ország szénellátását. zés után belátta, hogy minden kapacitálás hiába való, szombaton közölte a Szeged munkatársá­val, hogy teljesiti Balogh Károly kérését, föl­menti a pénzügyi osztály vezetésétől és a jóval kevesebb elfoglaltságot jelentő katonaügyosztály vezetésével bízza meg. A pénzügyi osztály élére pedig Rack Lipótot állítja, aki már a háború alatt, amikor Ba'ogh Károlyt a közélelmezési hivatal vezetésével bizták meg, vezette a pénz­ügyi osztályt, tehát ezen a téren van már gya­korlata. Balogh Károly munkatársunk kérdésére a következőképen okolta meg elhatározását: — Kijáradtam. A reggeltől estig tartó meg­feszitettt munka következményei már jelentkez­nek. Napról-napra erősebben érzem az ideges kimerültséget. Nemcsak a köznek tartozom, sa­ját magam iránt is vannak kötelességeim. Maga a pénzügyi osztály vezetése is éppen elég mun­( kát adna, hiszen az évi negyvenezer tanácsi l ügydarab egyharmadát a pénzügyi osztály in­tézi, pedig nyolc tanácsi ügyositály van. De a pénzügyi osztály vezetésén kivül az én felada­tom a javadalmi hív tal ellenőrzése s annak minden tárgyi és személyi ügyét én intézem. Az árvizsgáló bizottság, a faármegállapitó bi­zottság vezetője is én vagyok, a pénzügyi, jog­ügyi bizottságok, sőt ujabban a javadalmi bi­zottság vezetése is olyan nagy terhet ró rám, amit már nem birok el. Megígértem a polgár­mesternek, hogy továbbra is kötelességszerűen rendelkezésére állok, szívesen segi ek majd az utódomnak, de emberfeletti munkát nem kíván­hat senki sem tőlem. Különben is hatvan éves elmultam, októberben kitöliöm a harmincötödik szolgálati évemet, fölvá thatnak már a fiatalok. Balogh Károly távozása a pénzügyi osztály éléről föltétlenül súlyos veszteség a városi köz­igazgatás szempontjából, mert egyelőre senki sincs a toronyala't, aki pótofhatná, senki sincs, aki ugy ismerné a város bonyolult pénzügyeit, mint ahogyan ő ismeri. Ezelőtt tizenhat évvel, 1907-ben került mint újonnan megválasztott ta­nácsnok oda, ahonnan most távozik. Tizenhat év alatt sok ellenséget szerzett Balogh Károly magának kissé nyers modorával, ez kétségtelen, de azt is megállapíthatjuk, hogy nehezebb és nagyobb munkát olyan súlyos időkben senki sem végzett a város érdekében, mint amilyent Balogh Károly és talán a toronyalatt senki ne­véhez nem fűződik annyi munkaeredmény, mint amennyi Balogh Károly nevéhez fűződik. Sok­szor szembekerült hadakozásai alkalmával a többség, a toronyalatti többség érdekeivel, de mind n cselekedetét a józan számításon alapuló megeyőződís diktálta, nem deferált, inkább ál­dozatul dobta a választott tisztviselőknek min­dig oyan nagyon kedves és nagyon keresett népszerűséget. A polgármester most teljesítette Balogh Ká­: ro'y kérelmét és február elsején már Rack Li­' pót veszi át a pénzügyi osztály vezetését. Ille­tékes helyen azonban remélik, hogy néhány hó­i napi pihenés után a város pénzügyei ismét Ba­logh Károly kezébe kerülnek. 1 A yorki herceg menyasszonya I Elisabeih Bowel-Lyon tegnap jegyajándékul gyüriit ka­I patt a yorki hercegtől. A zafirgyürü közepén két plati­; nába foglalt hatalmas gyémánt csillog. <iz esküvőt a westminsteri apátság templomában fogják megtartani. Valószínű, hogy az ifja pár Esnadába indul nászútra. Nem adnah útlevelet Amerikába. A szegedi államrendőrség uüevélügyosztálya a kormány utasítására beszüntette az Észak­amerikai Egyesült Államokba szóló útlevelek kiállítását, mert a julius elsejéig engedelyezett bevándorlási létszám már betelt. Zuzoros, letétnökés egyéb altiszt. Irta Móra Ferenc. Az ilyen szép téli rap, mint a mai, mindig eszembe juttatja Szigvdrt klastromi történeté-t, szép anyáink szivet nemesítő olvasmányát. A háború alatt vettem a Mars-téri szegény-piacon, írástudatlan öreg anyó árulta és negyven pénzt kért érte, mert — azt mondja — olyan szép szent biblia ez, hogy majd mög hasad bele az embör szüve. Aki irodalomtörténetet tanult, annak illik tudni, hogy Szígvárt klastromi történetét nemes, nemzetes és vitézlő Bartzafalvi Szabó Dávid uram fordifotta át germánból magyattg s a müv nyomtattadódott Füskuti Landerer Mihály költségevei és betűivel az Ur 1787-ik eszten­dejében Posonban,!^iir.i is olyan hosszú, „s" betűvel vagyon irva, hogy a mai elfajzott vilá­gon a szó inkább Pofon-nak olvaslatódikj S mivel néminemüleg más tekintetben is változtak azóta a világi erköltsökjhemes Bartzafalvi Szabó Dávid mindazóta egyedül áll a műfordítás me­zején szigvárti tekintetekben. S a papirosa is olyan elsőrendű az érzelmes történetknek, hogy olyan nem csinálódik többet e világon. Sok nemes úrfiak és kisasszonyok ráhulló könnye csak ugy nem ártott meg neki, mint öreg pad • lások pora, füstje és ódon pincék penésze. Szép könyv ez nagyon, majdnem olyan, mint Kártigán kisasszony volt, de ezt inkább elhi­szem neki, mintsem elolvassam. Erre majd ráérek akkor, ha uj magyar fordításban kiadják. Mert biztos, hogy sor kerül rá, ha elfogynak a Dumas-regények, meg a Montepin Xaverek, amelyek most megint divatba jöttek, noha tiz évvel ezelőtt szégyen lett volna ilyen könyvet a kézbe venni. (De hát a könyvekkel is csak ugy vagyunk, mint a ruhával. Ha az én gyerek­koromban uri ember ködnjönben ment volna végig az utcán, arra az uri társaságban azt mondták voln?, hogy nem tökélete?. Ma, ahogy én igy kívülről nézem, a társaságbeli ember a bőrkabátnál kezdődik. Pedig ha az nem köd­mön, akkor az eb se kutya.) Hanem maradjunk csak a Szigvárt-román-nál, amely ilyen szép téli napon mindig eszembe jut, noha még sohase olvastam el. Hanem sze­retek lapozgatni a szómagyarázó függelékben, ame'y a nemes fordító nyelvcsináló hajlandó­sága miatt a románhoz van ragasztva. Ebből aztán megtudom, hogy százegynehány eszten­dővel ezelőtt a commissio magyarul annyit tett, hogy bizottalom, és a leibgardistá-1 ugy fordí­tották magyarra, hogy belőrmész. Legtöbb örö­mem van azonban azokban a magyar nevek­ben, amiket a hónapoknak adott a fordító ter­mészetük mivolta szerint. Igy lett a január: Zuzoros, a február: Enyheges, a március: Olvanos, az április: Nyilomos, a május: Zöl­dönös, a junius: Termenes, a julius: Kalászonos, az augusztus: Hévenes, a szeptember: Gyü­mölcsönös, az október: Mustonos, a november: Gémberes és a december: Fagyiáros. Már most hogy nevessünk-e ezen igy Zuzoros : havában, amikor olyan jólesik a nevetés ? Én \ bizony nem nevetek, először azért, meri az ; öre eket nem illik kinevetni. Másodszor azért, ! mert ha nekem nyelvészeti nevethetnékem van, akkor én mindig a hivatalos lapon mulatom ki magamat. Rendeletét még soha el nem olvas­tam benne, mert úgysem értem meg, hanem a ! kinevezéseket mindig megnézem az utóbbi idők­! ben. T. i. az én iócskán unott és szürke éle­' temben azok a piros napok, amikor valakit ki­neveznek „egyéb altiszt"-té. Mikor először lát­j tam, azt hittem, sajtóhiba. Később aztán föl­I okosítottak, hogy az egyéb altiszt nem sajtóhiba, hanem állami rang. Aki nem ilyen, vagy amo­lyan altiszt, az egyéb"altiszt s az a kinevezési okmányában igy van titulálva. Hát én ezen nem győzök eleget mulatni, mert én sokat bújtam a régi nyelvészeti csodabogarakat, meg a közigaz­gatási stilus furcsaságait, de ehhez foghatót még nem pipáltam. Éppen a ^előíi^születése nap­ján láttam a hivatalos lapban, hogy Szeöreömpeő Má'yást valamelyik miniszter kinevezte „egyéb altisztu-\é. Már most tessék elgondolni, hogy Szeöreömpeő Mátyásnak fia születik, akiből valaha nagy költő lesz, vagy nagy miniszter, vagy nagy csizmadia, szóval olyan valaki, aki belekerül a történelembe. (Azt hiszem, legjobb, ha a csizmadiánál maradunk. Ahogy a világ fejlődését és a csizma árfejlődését látom, a jövő század számára csak a nagy csizmadiák neve fog fönnmaradni.) Tehát amikor a nagy Szeöreömpeő százéves jubileumát fogják ünne­pelni, akkor születését az ihletett ajkú szónok igy fogja emlegetni: — Hősünk apja egyéb altiszt volt, szegény, de bee ületes ember... Szinte ha'lom, hogy fog ezen röhögni az ünneplő publikum. A szónok percekig fog várni, még beszédét folytathatja és kimagyaráz­hatja, hogy ő nem hibás és nüm tehet róla, hogy volt olyan idő, amikor a magyar állam hivatalos nyelvét arról lehetett megismerni, hogy noha magyarul volt, nem lehetett megérteni, v Például a napokban kapok valami hivatalos irásf; amit egy olyan ur irt alá, akinek az a becsületes foglalkozása, hogy ő letétnök. Elő­ször azt hittem, régi irás, abból az időből való, amikor a tüdő utóerét tüdütér-nek hivták és az orvostudomány még ismerte a nyak fiedag-ot. Nézem a dátumot: 1923 január 17 Nem folytatom tovább, mert jön a kéziratért a szerkezdei hordnok. írásomat most már csak futtában ajánlom a belügyér, a közoktatásügyér és államtitoknokaik szives figyelmébe.

Next

/
Thumbnails
Contents