Szeged, 1923. január (4. évfolyam, 1-24. szám)

1923-01-20 / 15. szám

Egyes szám ára 16 korona IV. évfolyam. ' Szeged, 1923 január 20, SZOMBAT. 15-ik szám. •Mrkeutóiéo és kiadóhiva•1: relcwj utco 6. (Prófétauálló, I. emelet 6.) Telefon 13—53. A .Szeged' megjeletfk hétfő kivételével minden Mp. Egres szém ára 16 koma. Előfizetési érek: Egj Maapra Siegeden 260, Budayesten és vidéken 280 kor. Hirdetést árak: Félhasábon 1 mm. 9, egy hasábon 16, másfél hasábon 25 K. Szövegközi 25 százalékkal drágább. Apróhirdetés 8, kövér betűkkel 16 K. Szövegközti közlemények soronként 100 K. Njilltér. családi és orvosi hir 100 K. Többszöri feladásnál árengedmény. A ballybodeni kastély. Szűkszavú távirat adja hirül, hogy az ir republikánusok felgyújtották Cosgrave elnök ballybodeni kasté'yát. A zendüiők alapos munkát végeztek. Előzőleg petróleummal öntözték meg a kastély egész berendezését, ugy, hogy a vörös kakasnak könnyű volt a feladata. Elpusztult minden, de különösen sajnálatos módon a lángok martaléka lett az ir szabad állam keletkezésének egész okmánytára. Írország e'nyomatá ának idején mindig élénk szimpátiát mutatott Magyarország irányában. Az önállóságért vivott politikai harcok idején az agitációnak erős fegyvere volt egy Hungary and Ircland cimü sok százezer példányban elterjedt füzet, amely az osztrák abszolutizmus idejéből vett párhuzamokkal magyarázta, hogy miként kell egy nemzetnek kiküzdeni a szabadságát. Csak ezt a rokonszenvet viszonozzuk, ha néhány rövid sorban világot vetünk a szerencsétlen zöld sziget legu'olsó éveinek a történetére. Írországot kelták lakják, akiknek túlnyomó része az angol nyelvet használja ugyan, de fajában az angoloktól idegen maradt. Elválasztja őket a protestáns angoloktól a katolikus vallás is, amelyhez az irek a Cromwell idejében megkezdődött üldözések óta szívóban ragaszkodtak. Az angol imperializmus Írországot mindig kizsákmányolásra alkalmas területnek tekintette. Az angol lordok a mult század mezőgazdasági válságának idején, mikor az olcsó amerikai gabona lenyomta az eurípai árakat, a legkíméletlenebb módon jártak el ir bérlőikkel szemben és ebben őket a hatalom állandóan támogatta. A mult század elejé ől a hetvenes évekig Irors'ág lakossága nyolc millióról négy millióra csökkent. A többit vagy elpusztította az éhség, vagy kivándorlásra kényszeritette a nyomorúság. Kivétel csak a s.iget északkeleti része, Ulster volt, amelynek ir lakosságát még a tizenhetedik században kiirtották és helyükbe angol protestánsokat telepitettek. Az angol liberális pártnak józanabb politikusai belátták, hogy ez a helyzet nem tartható. Gladstone több ízben benyújtotta a humerule néven ismert önkormányzati javaslatot, amelyet azonban a lordok háza minden egyes esetben elvetett. Az események a világháború kitörésekor igy jutottak Írországban forrpontra. Az angol parlament ir képviselői a háború idejére megígérték az ellenzéki politika felfüggesztő ét, hí határozott Ígéretet kapnak kívánságaik teljesítésére. Felelőtlen elemek azokban beleavatkoztak a megértés útját kereső politikusok munkájába. Sir Edward Carson és társai forradalmat szerveztek Uls'erben az alakulóban levő ir szabad állam ellen, amire viszont a naásik oldalon a szélső ir nacionalisták, akik lí'n/ifein név alatt egyesültek, az Angliától val$ teljes elszakadást irták a zászlajukra. Még mindig volt remény a megegyezésre, de mikor az angol kormány Carsont főállamügyésszé nevezte ki és ezzel valósággal belevágott az ir nemzet arcába, a mérsékeltek is megszakították vele az összeköttetéseiket: az ir képviselők kivonultak a parlamentből s a forradalom tüze az egész országban fellángolt. Hosszú volna elmondani az ir polgárháborúnak minden részletét. De Valera, Griffith és Collins személyében az ir függetlenségi mozgalomnak lelkes vezetői támadtak, akik táborukban egyesíteni tudták az egész népet. Megtörtént a csoda, az angol világhatalom egyezkedni volt kényleien a maroknyi ir néppel és ebből az egyezségből 1921 decemberében megszületett az ir szabad állam alkotmánya. Írország teljes önkormányzattal biró egyenjogú tagja lett az angol birodalomnak. Az ,ir állam képviselői hűséget esküsznek Írországnak és kijelentik, hogy hivek maradnak a koronával szemben. Írország önálló hadsereget állit fel, amely arányos számban vesz részt a birodalom védelmében. A h? borús adósságoknak Írország arányos r'észét vállalja; uj terhek elvállalását ellenben az angol kormány tőle nem követelheti. Uisterben népszavazást rendelnek el, hogy a tartomány lakói az ir szabad államhoz akarnak-e csatlakozni, vagy közvetlen összefüggésben akarnak-e maradni Angliával. A világ azt hitte, hogy megvan az ir megegyezés. E megegyezésnél kezdődik azonban a szerencsétlen ország igazi kálváriája. A következmények azt mutatták, hogy az ir-angol ellentét sokkal mélyebben gyökerezik a lelkekben, semhogy azt zöld asztal mellett hozott határozatokkal ki lehetne egyenlíteni. Mikor az uj alkotmány alapján az ir parlamentet megnyitották, csak hatvannégy képviselő szavazott a megegyezés mellett, ötvenhét nyíltan köztársaságinak vallotta magát és a teljes elszakadást követelte. De nemcsak a parlament oszlott meg, hanem az ország is. Kitört a polgárháború, ameiy már nem az angolok ellen irányult, hanem magát az ir nemzetet szakítja két táborra. Mint mindig történni szokott, mikor ugyanegy nemzetnek a fiai kerülnek fegyveresen szembe egymással, Írországban is ez a harc, amely a mult év elejétől egy percre sem ült el, véresebb, pusztitóbb és kegyetlenebb, mint az, amelyet azelőtt az irek együtt az angol hatalom ellen folytattak. A köztársaságiak szemében azok, akik az ir szabad államnak az élén állanak, a nemzeti ügynek at árulói, akik ellen minden eszközt szabad alkalmazni. Pusztítás, gyújtogatás, rombolás, egymást éri. A mult év végéig a kormány számítása szerint legalább 35—40 millió font anyagi érték pusztult el. Gyilkosság áldozata lett Willson tábornok és Collins, az ir nemzetnek egyik legkiválóbb fia, akinél önzetlenebbül senki sem küzdött nemzete javáért. Most Cosgrave elnök, aki Griffith első elnöknek augusztus 12-én bekövetkezett halála után jutott a szabad állam élére, került sorra. Személyét még eddig sikerült a merényletektől megoltalmazni, de a lángban álló ballybodeni kastély szomorú fénnyel világilja be a zöld szigetre omló éjszakát és mélységes részvétre váltja azt a rokonszenvet, mellyel a miénkhez hasonló sorsú kis nemzet iránt viseltetünk. Megkezdődött a német bányák lefoglalása. nem fogják tűrni. Franciaországba induló szénés koksz-szállítások zavartalanul folynak. Schlutiust, Düsseldorf pénzügyi hivatalának főnökét a megszálló ha:óságok tegnap letartóztatták, mert nem tett eleget a felszóli ásnak, hogy terjessze a francia bizottság elé a főszámvevőség pénzügyi adatait. Dr. Schlutiust autóra tették és őrizet mellett elvitték, hogy hová, senki sem tudja. Essenben a megszálló hatóság parancsára a nemzeti dalok éneklését megtiltották. Az ország su'yos helyzetére való tekintetfel a porosz kormány az ország egész területére minden táncmulatságot betiltott, kivéve azokat, melyeket jótékony célból rendeznek és elrendelte, hogy a vendéglőknek és kávéházaknak este 11 órakor kell zárni. Az lntranzigeant mai számában közli kiküldött tudósítójának Düsseldorfban Tanneris francia bányaszakértövei-folytatott beszélgetését. A szakértő ezeket mondotta: Franciaország kénytelen megszorítani a hurkot Németország nyaka körül, pedig nem szívesen teszi, hiszen egészen mások a céljai. Tanneris nem hiszi, hogy a német kormány engedni fog, de az egyik félnek engedni kell - mondotta — és nincs semmi ok arra a feltevésre, hogy az a fél mutat majd engedékenységet, amelynek oldalán van a jog és a hatalom. A pártonkiviiliek premierje. Buerben és Wasterwoltban megkezdték az állami bányák lefogta ását. A lefoglalás ugy történt, hogy a francia csapatok megszállották a bányamüvek fontosabb pontjait. Több igazgatót letartóztattak. A letartóztatottakat Düsseldorfba vitték. A francia megszállók lefoglalták a düsseldorfi birodalmi bankot is, hogy a német bankjegyblokád végrehajtását megakadályozzák. A többi düsseldorfi bank bezárt* pénztárát papirpénzhiány miatt. A Ruhr-banyák lefoglalása a következőkép történik: Egy bányaellenőr, aki igazolvánnyal és felhatalmazással van ellátva, egy csapat katonaság élén meg fog jelenni a szénbányában és ki fogja hirdetni, hogy azt a franciák nevében rekvirálja. Akárhogy fogadják is a németek, feladata lesz1, hogy u'asitását végrehajtsa. Ha ellenkezésre talál, akkor a bányatulajdonos viseli a felelősséget. Az esseni vasutigazgatósági terület főnöke megtagadta a francia megszálló hatóságnak a.t a kívánságát, hogy szénvonatokat irányítson Franciaországba. A vasutszemélyzet képviselői és a francia ellenőrző tisztek tegnap megbeszélést tartottak. A német személyzetet felszólították, hogy maradjon szolgálatban. Amikor a sztrájkok iránt érdeklődtek, a franciák kijelentették, hogy azt (4 Szeged budapesti tudósítójától.) A pártonkivüliek csoportja pénteken szerepelt először nyilvánosan a nemzetgyűlés ülésén, amikor Szilágyi Lajos mondotta el az indemnitási vita folyamán beszédét, amelyben a párt megalakulásának és a többi politikai párttól való különállásának szükségességét fejtette ki. Ez az első szereplés — megállapítható — nem volt valami szerencsés. Szilágyi vagdalkozott jobbrabalra és beszédét csak a kormánypárt fogadta megelégedéssel. A pártonkívüli párt nem egy lógja jelentette ki Sziidgyi beszéde utánafolyo-. sókon teljes határozottsággal, hogy Szilágyi álláspontjával nem azonosítja magát. Azok a kapcsolatok léhát, amelyek az uj párt tagjait összetartják, már az első teherpróba után is tulgyöngének bizonyultak. A pariamentárizmus történetében ritka tünet, hogy egy párt olyan alapokon egyesüljön, amilyen alapokon ez az uj párt megalakult, hiszen tagjainak csupán egyetlen egy közös tulajdonsága van, még pedig az, hogy egyikük sem tartozik egy párthoz sem. És hogy az uj ellenzéki párt megalakulásával komolyan foglalkoztunk annak idején, az nem jelent mást, mint azt, hogy a magyar politikai életben akkor tényleg jelentős eseménynek látszott a pártonkívüli erők tömörülése. A kormánypárt és a szocialisták. Eckhardt Tibor és Erődi Harrach Tihamér felszólalása, melyek a szocialistákkal való együttműködés szükségességét hangoztatták, egyre nagyobb hullámokat vernek politikai körökben. A kormánypártban is erősen foglalkoznak a kérdéssel és mára a párt kőnyomatosa, a Magyar Országos Tudósító a következőket irja az ügyről: Az ellenzéki sajtó a kormánypárti képviselőknek ama spontán megnyilatkozásaira, amelyekkel a szociáldemokratákat az ország j megmentése körül való intenzivebb munkásI ságra hívták fel, olyan értelemben igyekszik