Szeged, 1923. január (4. évfolyam, 1-24. szám)

1923-01-20 / 15. szám

2 SZEGED Szeged, 1923 január 18. hangulalot kelteni, hogy a kormány adja fel eddigi politikáját és tegye meg azokat a kon­cessziókat az ellenzék követeléseképen, amiket már a legutóbbi imdemnitási vita alkalmából felállítottak. A kormánypárt körében ezzel szemben han­goztatják, hogy egészen téves megítélése lenne a helyzetnek, ha valaki a szociáldemokratákhoz intézett felszólításokból arra akarna következ­tetni, hogy a kormány el akar térni politikájá­nak ama vezetőelvétől, amelyek elhatározásának eddig is rugói voltak. A politikusok egyrésze azt hiszi, hogy a kor­mány a szociáldemokratákkal való megegyezés fejében hajlandó feláldozni a rentör vény ja vas­latot és ennek az útját igyekeznek egyengetni azzal a híreszteléssel, hogy a rendtörvenyjavas­latnak nem akad előadója. Ezzel szemben illetékes helyen hangoztatják, hogy eddig az előadó kérdése még szóba sem került és igy mindazok a kombinációk, ame­lyeket az egyes politikai körök a rendtörvény­javaslat előadókérdéséhez fűztek, nemcsak kom­binációk, de légből kapottak. A képviselők zalaegerszegi kalandos utazása. Délután fél 2 órakor indult el az a személy­vonat, mellyel a nemzetgyűlési képviselők Zala­egerszegre indultak, de a Ferencváros és az összekötőhid közt tolatás közben történt kisik­lás miattt két és fél órai késéssel hagyta el a Keleti pályaudvart. Az éjszaka folyamán az erős havazás következtében a késés mindinkább fo­kozódott és a vonat reggel 9 órától Pápa és Celldömölk között Vinár állomáson több mint három órát vesztegelt, mivel a szembe jövő szombathelyi reggeli személyvonat az erős ka­nyaródóban a hófúvás miatt elakadt. A képvi­selők vonata reggel 5 óra 30 perc helyett déli 1 órakor érkezett Celldömölkre, ahol azazértesi­sités várta őket, hogy a továbbutazás a legna­gyobb akadályokba ütközik. A Zalaegerszeg-felé vivő vonal 3—4 helyen 150—300 méter hosz­szuságban és 3 méter magasságban hó alatt áll. A nemzetgyűlési képviselők erre egyhangú­lag elhatározták, hogy utjukat nem folytatják, hanem a legelső vonallal visszatérnek Buda­pestre és az internálótábor megtekintését a jövő hétre ' hafásztják. Szeder Ferenc és Drózdy Győző képviselők megkísérelték a továbbuta­zást Szombathely felé. A képviselők közül már eredetileg sem indultak el valamennyien, akik részvételüket bejelentetlék, igy lemaradtak: Meskó Zoltán, Temesváry Imre és Mózer Imre képviselők, mig Ké hly Anna, Esztergályos Já­nos és Hébelt Ede már a tegnap reggeli vo­nattal előre mentek Zalaegerszegre. Nem sikerült akció az indemnitási vita megrövidítésére. Scitovszky Béla, a nemzetgyűlés elnöke akciót indított az indemnitás vitájának megrövidíté­sére és ennek érdekében a nemzetgyűlés ma délelőtti ülése előtt már tárgyalásokat kezdett a pártokkal, de ezek nem vezettek sikerre, mert az ellenzéki pártok feliratkozott szónokai semmi . körütmények között sem hajlandók a szó elállani annyival is inkább, mert a vi a végén minden pártban még egész sor jelentékeny és komoly szónok vár a sorra, hogy megkritizálja a-kormány ténykedéseit. Egyébként a ig egy-két nspi ülésezésre való anyag volna már, a vitát azonban még meghosszabbítja enélkül is az, hogy szombaton és hétfőn előre láthatólag nem tart ülést a Ház. Az akciónak mindössze annyi sikere lett, hogy több kormánypárti képviselő letörölte nevét a felszóljlók táblájáról, különösen azok, akik kényesebb külpolitikai kérdésekkel akartak fogla'kőzni. Ennek következtében a felszólalók száma megcsappant és ha az indemnitási vita ujabb anyagot nem kap, a jövő hét elején véget ér. A Temps a magyar-román határincidensről a következőket irja: — Az a jelentés, amelyet a budapesti szö­vetségesközi ellenőrző bizottság tisztjei a hely­színen folytatott vizsgálat alapján előterjesztet­tek, megerősili a francia sajtónak azt a véle­ményét, hogy az incidensek jelentőségét erősen túlozták. Magyar oldalról a kérdést elintézett­nek tekintik. Prágai semleges körök nézete szerint a kis­ántánt budapesti demarsának és az azt meg­előző sajtókampánynak más célja nem volt, jelentőségét túloz 99 mint az elalvófélben lévő, úgynevezett „magyar veszély" kérdésinek ébrentartása és a kisántánt létezésének dokumentálása. Belpolitikai tekin­tetben a kisántánt demarsának mindenesetre kedvező hatása volt, amennyiben megállapít­ható, hogy a demarssal kapcsolatban ' elterjedt mozgalom hírére az egész országban általános áremelés volt észlelhető. A ruhaszövet ára 10—20 százalékkal, a disznózsír 2—3 cseh koronával, a hus ára 3 koronával emelkedett egy nap alatt. Az élőmarha, gabona és ipari termékek ára a Felvidéken 20—25 százalékkal drágult. Két és félmillió segélyt a-szinigazgató. (A Szeged tudósítójától.) A szinház körül ujabban ismét nagyon felkavarodtak a körül­mények. Azt a mozgalmat, amelyet a keresztény alakulatok indítottak az éjjeli előadások ellen, teljes siker koronázta, amennyiben dr. Bottka Sándor rendőrfőtanácsos a hifit és a Csókpilu­lákat betiltotta és ez a betiltó végzés a péntek reggel kiadott rendőrségi napiparancsban már hivatalosan is megjelent. Palágyi Lajos szín­igazgató a végzés kézhezvétele után azonnal megfelebbezte a kerületi főkapitányhoz. Hosszú, négy gyépirással telerótt oldalas felebbezésében részletcsen kifejti álláspontját. Elmondja, hogy az éjszakai előadások jövedelmére feltétlenül szüksége van a színháznak, mert a rendes esti előadásokat alig látogatja a közönség. Elmondja, hogy a mult héten hat rendes esti előadás jövedelme 170.000 korona volt, ezzel szemben a szombat éjszakai előadás maga 127.000 koronát jövedelmezett. Dr. Szalay József kerületi rendőrfőkapitány — értesülésünk szerint — szombaton délelőtt dönt a kérdésben, de a betiltott darabok kéziratát bekérte a színigazgatótól. A szinügyi bizottság pénteken délután ülést tartott dr. Gaál Endre kulturtanácsnok elnök­letével az alaposan lehűlt hőmérsékletű tanács­teremben. Az ülés kezdetét öt órára hirdette a minden tagnak kikézbesitett meghívó, azonban öt óra már régen elmúlt, amikor Gaál Endre Palágyi Lajossal megjelent a tanácsteremben, ahol Balogh Károly pénzügyi tanácsnokon és néhány újságírón kivül nem volt még senki. Az ülést tehát nem is nyitotta meg az elnök, de a megjelent tagok és nemtagok azért élénken vitatkoztak az aktuális színházi ügyek fölött. A színigazgató nem is reméli, hogy a főkapitány megsemmisíti dr. Bottka Sándor határozatát, mert nem lenne túlságosan opportumus a bizonyos oldalról kiindult akció meghiúsítása. Elmondotta a színigazgató, hogy Miskolcon hetenként három éjszakai előadást is tartanak és ugyanazokat a darabokat adják elő, amelye­ket a szegedi rendőrség betiltott. Miskolcon senkinek sem jut eszébe, hogy megbotránkoz­zon, sőt ha akadna ilyen valaki, az egész miskolci sajtó a sarkára állna és megvédené a szinház érdekeit. Nagy vita kerekedett ezután a sajtóról. Balogh Károly, aki — mint köztudomásu — sohasem olvas újságot, elvből, kijelentette, hogy a sajtóban ugy lehet káromkodni, mint sehol másutt és véleménye szerint az a bizonyos rendtörvény, ami ellen olyan igen nagyon beszélnek odafönn Peidl elvtársék, nem is lenne olyan egészen felesleges szájkosár a sajtó száján. Palágyi pedig a szegedi sajtó szerinte kíméletlen színházi kritikái miatt panaszkodott és a minden irányban szétágazó vita talán még most is tartana, ha hat órakor meg nem érkezett volna Wimmer Fülöp, a bizottság egyetlen külső tagja, aki eljött az érdekesnek kínálkozó ülésre az embertelen időjárás ellenére is. Késésének pedig az volt az oka, hogy a számára küldött meghívó 20-ikára szólt, nem pedig 19 ikére és csak telefonon értesült arról, hogy nem szombaton, hanem pénteken van az ülés. Dr. Gaál Endre ezután megnyitotta az ülést és bejelentette, hogy a polgármester meglehetős kemény hangú átiratot intézett a bizottsághoz. A po'gármester átirata közti, hogy a város lakosságának legszélesebb rétegei nevében kül­döttség járt nála és az éjszakai előadásokon bemutatott trágár darabok betiltását kérte. Mint­hogy a szinház a város közönségének a tulaj­dona, a küldöttség kívánsága teljesen jogosult és igy arra utasítja a polgármester a szinügyi bizottságot, hogy a jövőben a bemutatásra szánt darabokat bírálja felül és az erkölcstelen darabok előadását ne engedélyezze. A polgármester átiratához elsőnek Wimmer Fülöp fűzött néhány észrevételt. A szinügyi bi­zottság tudta, hogy az éjszakai előadásokon bemutatásra kerülő darabok a ledérebbek közé tartoznak és előadásukhoz csak azért járult hozzá, mert azt is tudták, hogy a tulajdon­képeni színházi közönség a rendes esti elő­adásokat látogatja, a tíz órai előadások láto­gatása pedig senkire sem kötelező. Aki az éjszakai előadásokra megy, az tudja, hogy hova megy és annak az erkölcsét nem rontják a kifogásolt darabok, amelyeket más vidéki színházakban rendes esti előadások keretében .adnak elő a rendes színházi közönségnek. Ja­vasolja, hogy a bizottság ilyen értelemben vá­laszoljon a polgármester átiratára. Javaslatát a bizottság elfogadta. Ezután a színigazgató bemutatta a legköze­lebbi két hét műsortervezetét, amit a bizottság a polgármester utasításához híven megbírált. A Cigánybáró és Az ember tragédiája, amit a Madách-centennárium alkalmával adnak elő, szó nélkül átment a bírálaton, de a Csábító-1 a ku'turszenátor a cime alapján már destruktív darabnak gyanította, mosolyogva. Palágyi azonban megnyugtatta a bizottságot, hogy az komoly darab, egészen komoly mederben tár­gyalja le egy házasság történetét. A Nap és a Hold, a Tatárjárás, a Hamburgi menyasszony, az Uj rokon és a Szabin nők elrablása szintén átment a színdarabok cenzúrázására polgármes­terileg kirendelt szinügyi rostán. A müsorterve­zeten egyébként éjjeli előadás már nem is sze­repel, a színigazgató megvárja a főkapitány döntését. Az ülésen azt tanácsolták Palágyinak, hogy tűzze ki éjszakai előadásra az Elnöknőt és az Őrnagy urat, ezek a darabok már régiek és eddig nem botránkozott meg rajtuk senki. A színigazgató ezután előterjesztette azt a beadványát, amit a tanácshoz intéz. A közép­osztály — amely azelőtt leginkább látogatta a színházat, — most teljesen elmaradt. A vidéki magyar színészet súlyos anyagi válsággal küzd. Más városok sokkal intenzivebben támogatják a színházukat, mint Szeged. Előre is kijelenti, hogy az az esetleges állítás, mintha minden jó társulattal előadott jó darab csak jó anyagi eredményt hozhat, nem felel meg a valóságnak, mivel sokszor megtörtént, hogy hallatlanul gyönge anyagi eredményt hozott. A súlyos anyagi válság kényszeritette arra, hogy érzék­csiklandozó darabokat tűzzön az éjszakai elő­adások műsorára. Utal arra, hogy régebben is ezzel az eszközzel javítottak a színházak hely­zetén. Mielőtt betiltották volna a Fi-fit és a Csókpilulákat, már akkor is olyan nehéz volt a helyzet, hogy egymillió korona segélyt akart kérni a várostól. Az éjszakai előadások betil­tása hárommillió korona bevételtől fosztja meg, tehát most kénytelen két és félmillió korona segélyt kérni, abban az esetben, ha a főkapi­tány is elutasítja felebbezését. Mivel a jelek szerint a pénzügyi bizottság működésére a jövőben fokozottabb mértékben lesz szükség, azt is kéri a színigazgató, hogy a bizottság elhalt tagjait uj tagokkal pótolják. Wimmer Fülöp a beadvány ismertetése után megkérdezte a színigazgatót, hogy miért olyan hideg az utóbbi időben a szinház. Hiszen a város kiutalta a tüzelőanyag árát, tehát a kö­zönség joggal kívánhatja a fűtést. A színigaz­gató hivatkozott a széndrágaságra és kijelen­tette, hogy mindig erősen fütteti a nézőteret és igy valószínűleg csak Wimmer Fülöp páholya hideg. A bizottság többi tagja azonban élénk tiltakozással cáfolta meg ezt a kissé túlzott állítást.

Next

/
Thumbnails
Contents