Szeged, 1923. január (4. évfolyam, 1-24. szám)

1923-01-16 / 11. szám

2 SZEGED Szeged, 1923 január 18. Hírek román mozgósításról. A Chicago Tribüné-nak azt jelentik, hogy Románia részleges mozgósítást rendelt el és hogy Erdélyben ostromállapotot léptettek életbe. A Dimineata jelentése szerint a nagyváradi katonai hatóságok rendelkezésére kihirdették az ostromállapotot. Egyes behívások is történtek, hogy minden eshetőségre készen álljanak. Ezek a behívások szükségesek voltak a nemzeti gárda megalakítására. Szatmár vármegyében román katonai hatóságok statáriális intézkedéseket léptettek életbe. Elsősorban a román nemzetiségű lakosságból nemzeti gárdát alakítottak, hogy a városok és községek rendjére vigyázzanak. A szatmári rendőrség megszállta a katonailag fontos pontokat. A román-magyar határon a csapatösszevonások román részről folyamatban vannak. Az aradi prefektus leiratot intézett az aradi magyar színház igazgatójához, amelyben értesiti, hogy tekintettel a zavaros helyzetre, tanácsos levenni a magyar tárgyú darabokat a műsorról. Igy betiltotta azoknak a daraboknak az előadását is, amelyeknek szinrehozatalát a minisztérium engedélyezte. Ujabb diplomáciai lépések. A ma déli órákban a külügyminisztériumban megjelent olasz, angol és cseh követet Daruváry Qéza fogadta. A követek mintegy háromnegyed óráig tartózkodtak benn Daruváry szobájában, ahonnan félketlő körül távoztak. Politikai körökben az ántánt követek mai látogatását a külügyminiszternél azzal a szokatlan jelenséggel hozzák összefüggésbe, hogy a nagyhatalmak nevében Castagnetto herceg budapesti olasz követ által átadott jegyzék szövege a cseh sajtóiroda jelentésében szószerint bennfoglaltatott. Erre vonatkozólag kérdést intéztünk illetékes helyen, ahol kijelentették, hogy kompetens körök között már folynak erre vonatkozólag a megbeszélések. A megbeszélés során a nagy- és kisántánt Budapesten székelő diplomáciai képviselői a külügyminisztérium vezetésével megbízott dr. Daruváry Géza miniszternek a következő nyilatkozatot tették: — Tekintettel arra a körülményre, hogy a Franciaország, Anglia és Olaszország képviselői által Daráváry miniszter úrhoz intézet levelet, valamint Romániának, a szerb, horvát és szlovén királyságnak és Csehszlovákiának képviselői által az elmúlt szombaton hozzáintézett 1 közlést a Csehszlovák sajtóiroda hozta nyilvánosságra és ezt a béc;i sajtó is átvette, a fentemiitett hatalmak képviselői szükségesnek tartják megállapítani, hogy közléseiket teljesen barátságos érzelemmel tették. Tartva attól, hogy a levélnek külföldön történt közzététele ennek a szándékunknak nem megfelelő benyomását kelthetné, sajnáljuk ezt az intencióink ellen történt közzétételt és még egyszer hangsúlyozzuk barátságos érzelmeinket, melyek levelünk megírásánál, illetve közlésünk megtételénél vezettek. Mint a Magyar Távirati Iroda értesül, Daruváry dr. miniszter megelégedéssel vette tudomásul ezt a kijelentést, mely uj jele az eddig minden oldalról megnyilvánuló kedvező diszpozíciónak. Páris, január 15. (Havas.) Antonescu román követ újból felhívta a francia külügyminisztérium figyelmét a magyar hadseregnek a román határon észlelhető mozgolódására. Híre járt, hogy a budapesti katonai ellenőrző bizottság utján beható vizsgálatot indítottak. Az MTI ehhez a jelentéshez a következő megjegyzést fűzi: A párisi román követnek ez az állítólagos magyar csapatösszevonások miatt tett lépése mindenesetre megkésett, mert a budapesti ellenőrző bizottságnak két-két tagja már a mai" napon leutazott Szegedre, illetve Békéscsabára. Tovább folynak a tá A harmadik bizottság tegnap délután jóváhagyta a közlekedésügyi albizottság javaslatait és tudomásul vette a pénzügyi bizottság jelentéseit. Azután a török adósság különböző kérdéseivel foglalkozott, amelyekben az albizottság nem tudott megegyezést létesíteni. Az albizottság foglalkozott a megszállás költségeinek viselésével is, valamint a hadikárok jóvátételével. Az összes vitás pontokat döntés céljából a pénzügyi bízottLausanneban. sághoz utalták, amely hétfőn tart ülést. Az orosz küldöttség tegnap két szóbeli jegyzéket terjesztett a konferencia elé, az egyikben az orosz delegáció csatlakozik a perzsa delegáció jegyzékéhez, amelyben Perzsia arra kéri a konferenciát, hogy annak tanácskozásain részt vehessen, egyben pedig tiltakozik az ellen, hogy a konferencia tanácskozásaiból mindeddig ki volt rekesztve. Kelemen Béla könyve a torony alatt. (i4 Szeged tudósítójától.) A torony alatt is foglalkoznak vele. A tanács már akkor megrendelt belőle vagy harminc darabot, amikor az első előfizetési felhívás megjelent. Amikor pedig jó sokára maga a hatalmas arányú könyv is elhagyta a sajtót és fölbukkant a könyvesboltok kirakatában széles derekán azzal az eredeti felírással, hogy bolti ára husz ezüst korona, a szerző szíp levélben arra kérte a tanácsot, hogy az árdifferenciát — vagy harmincezer koronát — térítse meg a város pótlólag. A jóindulatu magisztrátus teljesítette a kellőképen megindokolt kérelmet, mert a könyvek — a szerző kijelentése szerint — kiválóan alkalmasak lesznek arra, hogy az iskolába járó fiatalság körében hathatósan terjesszék az antibolsevista propagandát. A hatalmas arányú könyvek egy szép napon meg is érkeztek elosztó helyükre, Gaál Endre dr. kulturtanácsnok hivatalszobájába és a tanács minden tagja, valamint a vezető tisztviselők kaptak belőlük egy-egy tiszteletpéldányt. Azóta eltelt már néhány hét, a megajándékozottak többsége már át is tanulmányozta a hatszáznéhány oldalas kötelet. Közvetlen tapasztalatból megállapíthatjuk azt is, hogy az utóbbi időben nem került a toronyalattiak kezébe sajtótermék, amely olyan nagy érdeklődésre talált volna, mint Kelemen Béla könyve, ami könnyen érthető, hiszen a vaskos műben csaknem minden városi nagyhivatalnok névszerint szerepel, a hiúság pedig közös emberi tulajdonság. Mivel a helyi sajtóban és ennek nyomán a fővárosiban is egész csinos viharok keletkeztek a könyv körül, szükségesnek véltük, hogy megtudakoljuk, mi a vélemény torony alatt a könyvről. Először Somogyi Szilveszter dr. polgármesterhez kopogtattunk be indiszkrét kérdésünkkel : — Mi a véleménye Kelemen Béla történelmi tanulmányáról ? A polgármestert váratlanul, sőt láthatólag kellemetlenül érte a különös kérdés, mert hiszen a közigazgatási faktoroktól ennekelötte nem igen kértek irodalmi kritikát, legfeljebb egy-egy botrányosan rossz, vagy jó szini előadásról mondották el egyéni véleményüket. Látszott jő podesztánk arcán, hogy legszívesebben menekülni szeretne a válaszadás elöl és mig nagy gonddal gyújtogatta kialudt szivarját, alaposan meggondolta a választ, amelynek semmit sem szabad mondania, diplomatikusnak kell lennie, de olyannak, hogy még is válaszformája legyen. — Hát kérem — kezdte lassan, tagolva — jól van az ... Nem mondhatok véleményt, legjobb, ha minden ember magának tartja meg a véleményét, mert ha megmondaná, akkor .. . Én kérem köztisztviselő vagyok, működésemet mindenki szabadon kritizálhatja ... — Valaki, nem árulom el, — folytatta Somogyi Szilveszter — hogy ki, amikor elolvasta a könyv elejét, nagyon szidta a könyvet. Állandóan azt hangoztatta, hogy hallatlan az a családi öntömjénezés, ami átitatja minden sorát. Egyszer azonban az a bizonyos valaki teljesen megváltoztatta véleményét és most már mást nem tesz, minthogy égig dicséri a könyvet. Senki sem tudja rajtam kivül a pálfordulás okát, én véletlenül megtudtam, hogy az a bizonyos valaki tovább olvasta a könyvet és egyszer csak rábukkant arra a részre, ahol ő is szerepelt, még pedig szimpatikus beállításban. Ettől kezdve nagyon jó lett neki Kelemen könyve. -— Egyébként nekem általánosságban az a véleményem, hogy a történetíró is tévedhet, mert az eseményeket mindenki másképen látja meg, egyik a jelentéktelen dolgokat tartja fontosabbaknak, a másik a fontos dolgokról meg sem emlékszik. — Nagy hibája ennek a könyvnek, hogy túlságosan nagy a terjedelme. Az elején például azt olvastam, hogy én a szocialista vezéreket a város di8zhintóján hozattam ki a börtönből és csak a könyv végén derült ki szerényen, hogy a francia városparancsnok utasítására cselekedtem. Egyébként legalább nyolcvan oldalnyi vicces része is van a könyvnek, ahol a kormányalakítási listatervezeteket közli a szerző. Minden utcasarkon más kombinációk születtek. Ezután észrevétlenül eltért a polgármester a tárgytól és forradalmi élményeiről beszélt, a leszerelt katonák követeléseiről, Wallischról, meg a többiekről. Taschler Endre főjegyző még sokkal óvatosabb volt. A váratlan kérdés öt nem hozta zavarba, mosolyogva mondotta: — Én kérem, nem szólok bele a dologba, nem akarok belekeveredni a viszontagságokba, hogy aztán ide-oda idézgessenek. Hát ez is könyv ... Könyv formája van. Balogh Károly szintén el akarta hárítani a kérdést, mondván, hogy még csak háromszázhúsz oldalt olvasott el belőle. — Majd ha végig olvastam, ami nálam lassan megy, mert én nem olvasok ki könyvtárakra valót, de amit elolvasok, azt alaposan megrágom, ha majd tehát az utolsó lapját is elolvastam, akkor irok róla egy tárgyilagos bírálatot. Addig Kelemen Béla könyvéről nem is akarok beszélni és amit ezuián mondok, az nem rá vonatkozik, hanem csak ugy általánosságban ez a véleményem: A történelemirónak nem csak azokat az eseményeket kell meeirnia, amelyek közvetlen környezetében történtek és nem szabad valakinek csak azért történelmet irnia, hogy a történetíró szent és sérthetetlen palástját vegye írásával magára és ezzel megelőzzön minden más valakit, aki esetleg mást irna róla. Dr. Gaál Endrét is megkérdeztük. — Ne keverjük az amúgy is bonyolódó ügybe a publikumot. Én nem nyilatkozom. Csak annyit mondok, hogy éppen most olvastam a német trónörökös emlékiratait. A trónörökös megvádolja apját, Vilmos császárt, hogy nem ismerte a német népet, a saját népét, de nem is ismerhette, hiszen akikkel érintkezett, azok mind szorosan vett környezetéhez tartoztak, akik eltitkolták előtte a nép akaratát. Különben beszédnek mást is. Azt mondják, hogy a könyvben leközölt naplórészletek nem eredetiek. Mondják, hogy Kelemen Béla abban az időben például Gömbös Gyuláról egészen másképen nyilatkozott és azt is mondják, hogy a könyv a most hátalmon levőket kivétel nélkül valamenynyit dicséri. De kérem, ezt nehogy kiírja az újságba. A torony alatt pedig valószínűleg még sokáig foglalkoznak a halalmas arányú történelmi munkáról, talán tovább, mint máshol . . . (m. /.) A litvánok elfoglalták Memelt. Memel előtt heves harcok folynak a litvánok és a franciák között. A litvánokat több helyütt visszaverték. Megállapítható, hogy a litvánok igen tökéletesen vannak felszerelve. A Chicago Tribüné azt állítja, hogy a memeli területen németek is harcolnak a franciák oldalán a litvánok ellen. Jelentik, hogy a litvánok támadásait eddig visszaverték, a felkelők azonban állandóan támadnak. A litvánok megkísérelték, hogy páncélos gépkocsikkal behatoljanak Althof községbe, de visszaverték őket. A litván szabadcsapatok Memelből szikratávirat utján közölték, hogy a város a litvánok birtokába jutott. ? A nagykövetek tanácsa elhatározta, hogy francia tiszteket küld ki a Memel-vidéki szövetséges csapatok parancsnokságának átvételére. Francia és britt hadihajók már útban vannak Memel felé. A szövetségesek tiltakozó jegyzéket intéztek a litván kormányhoz. Litván részről azt mondják, hogy a Memel-vidék azért lázadt fel az ideiglenes kormány ellen, mert abban a németek voltak túlsúlyban, jóllehet a lakosság nagy többsége litván.