Szeged, 1923. január (4. évfolyam, 1-24. szám)

1923-01-16 / 11. szám

Egyes szám ára 16 korona. •nrkuitftég és ktadóhivaalt KOIcsey-ulca 6. (Próféta«*AHó, I. emelet 6.) Telefon IS—JJ. K .Szeged" megjelelik hétfő kivételével minden Mp. Egyes szám ára 16 koma. Előfizetési árak: Egy hónapra Szegeden 260, Budaés vidéken 280 kor. Hirdetési árak: Félhasáboa 1 mm. 9. egy hasábon 16, másfél hasábon 25 K. Szövegközi 25 százalékkal drágább. Apróhirdetés 8, kövér betűkkel 16 K. Szővegkőzti közlemények soronként 100 K. Nyiltlér, családi és orvosi hír 100 K. Többszöri feladáanál árengedmény. IV. évfolyam. Szeged, 1923 január 16, KEDD. 11-ik szám. Adóügyek. Körülbelül három hónap óta országszerte egymást érik az adóügyekben tartott gyűlések. Mondhatnók, nincsen kérdés, amely ennél nagyobb érdeklődést váltana ki az érdekeltség köréből. Kezdődtek az adóügyi tiltakozó gyűlések a blokkrendszer bevezetése alkalmával, folytatódtak a kereseti adóról szóló törvény végrehajtási utasításának közzétételével, amely eddigelé szokatlanul terhes könyvvezetési kötelezettséget ró különösen a kisebb exisztenciák közé számítandó szatócsokra és kézmüiparosokra. Az adózás sohasem volt valami népszerű nemzeti szórakozás Magyarországon. Egészen a legújabb időkig, mintha hozzátapadt volna az adózáshoz valami azoknak az időknek az emlékéből, mikor a karok és rendek által megajánlott adók fölött az ország elvesztette a rendelkezési jogát s azokat gyakran nemzetellenes célokra használták fel. A néhai közjogi ellenzék még az alkotmányos éra idején is sokszor ilyen szempontból kezelte az állam fenntartásához szükséges közjövedelmeket. Borizü demagógok képviselőválasztások alkalmával nagy hangon megígérték a választóknak, hogy a honatyák gyülekezetében erélyesen követelni fogják a kísüstök szabadságát és az adó államosi ását. Azóta mintha megkomolyodtunk volna, ilyen hangok már nem hallatszanak. A tömérdek gyűlésnek a tenorja csaknem teljesen egyező. Az érdekeltek nem az adózás ténye és szükségessége, hanem az adóztatás módja és a vele kapcsolatos adminisztratív megterhelések ellen tiltakoznak. Ellenzéki újság létére állapítjuk meg mi is, hogy adózni kell, mert az adót a polgárok nem a kormánynak, hanem az államnak fizetik, az államnak pedig soha nagyobb szűkáége nem volt polgárainak áldozatkészségére, mint lerongyoltságának jelenlegi szomorú állapotában. Az adózást éppen ezért függetleníteni kell minden kicsinyes páriszemponttót s csak a nagy és általános államérdek szempontjából szabad megítélni és kezelni. Ezzel az egyszerű és nagyon világos megállapítással szemben nagyon zűrzavaros hangok hallatszanak a kormányt támogatók berkeiből, Egyik oldalon megfenyegetik a pénzügyminisztert, hogy ellenzékbe is „hajlandók" menni,' ha nem teljesíti kívánalmaikat, másik oldalon pedig feleslegesen ambiciózus főispánok és kormánypárti képviselők a perifériákon politikai jellegű ellenzéki megnyilatkozást vélnek látni a legártatlanabb adóügyi gyűlésben, amelyen nem történik egyéb, mint a törvény és rendeletek ismertetése, kívánalmak összegezése, memorandumok és határozati javaslatok elfogadása. Papábbak akarnak lenni a pápánál és rövidlátó módon nem értik meg, hogy ami igy történik, az az esetleges elégedetlenségnek teljesen parlamentáris formák között való levezetése. Mintha a néhai demagógia iskolája után attól rettegnének, hogy csakugyan elfordulnak tőlük és másfelé adják majd voksaikat annak idején azok, akiknek elégedetlensége a mostani gyűléseken megnyilatkozik. Pedig ha az adózás csakugyan az állam érdeke, akkor az ilyen kérdéseket másként kellene elintézni. Nem a kormányt kell zsebredugott ököllel megfenyegetni es nem a közhangulat megnyilatkozásának kell az útját állani. A helyes fináncpolitika is azt követeli, hogy az állam, vagy az államot képviselő kormány „elébe menjen" azoknak, akiktől áldozatokat követel és felvilágosítással, átmeneti intézkedések, adminisztratív könnyebbségek biztosításával tegye elviselhetőbbé rájuk nézve a tényleg nehéz, de az ország szomorú helyzete által rájuk parancsolt szolgáltatásokat. Elvégre emberileg érthető, ha az a kisiparos, aki az elemi és a tanonciskolában alig tanulta meg a betűvetés elemeit és négy alapvető számtani müveletet, húzódik és fázik a könyvek vezetésétől, amit soha életében nem próbált és mikor maga is nehezen fizeti az adóját, nem rajong érte, ha ót teszik felelőssé a segédje adójáért is. Lehet, hogy ez később megváltozik, dc éppen az ilyen átmenetek alkalmával van nagy kíméletre és még nagyobb megértésre szükség, különösen ha egy törvénynek a végrehajtási utasításában vannak olyan kontroverz pontok, melyeket még a pénzügyi hatóságok sem értelmeznek egyértelmüleg. A jó adóztatásnak ugyanis három főkelléke van, melyek nagyon sokat könnyitenek a legterhesebb adó súlyosságán is. Az adóztatásnak az egyenlő és arányos teherviselés elvén kell alapulnia, rendszerének áttekinthetőnek és világosnak kell lennie, a behajtás körül pedig a lehetőségig egyszerű eljárásokat kell alkalmazni. Felesleges idegeskedés helyett a jelen esetben is itt kell keresni a megoldást. Ugy a blokkrendszert bevezető miniszteri rendelet, mint az általános kereseti adó végrehajtási utasítása tartalmaznak olyan pontokat, melyek a pénzügyi hatóságokat széleskörű könnyítő intézkedések megtételére hatalmazzák fel. Addig is, mig a különböző'memorandumok, felterjesztések érdemleges elintézést nyernek, ezek alkalmazását kérjük az állam terheinek tulnyomórészét viselő iparnak, kereskedelemnek és szellemi foglalkozásoknak, sőt magának az államnak érdekében. A demarsok után. (A Szeged tudósítójától.) Az egész ország közvéleményének osztatlan figyelme fordul az állítólagos határincidensek által teremtett helyzet felé, amelyben tegnap jelentős fordulat állott be. Vasárnap a kis- és nagyántánt budapesti követei ugyanis demarsot nyújtottak át a külügyminisztériumban, amelyben nem a tulajdonképeni állítólagos hatdrincidensek ellen tiltakoznak, hanem az azt megelőző irrendentagyiilések ellen, amelyek állítólag a szomszédos államok és a trianoni béke ellen izgattak. Ebben a kérdésben politikai pártállásra való tekintet nélkül egységesen az a felfogás a'akult ki, hogy a nemzetnek gerinceden és egyöntetűen vissza kell utasítania a belügyeinkbe való beavatkozást. Az ellenzéki pártok is minden belpolitikai akadályt és nehézséget nem tekinve a kormány mellé állottak e kérdésben, hogy a külföld a nemzet egységes akaratával találja magát szemben. Igy természetesen annál nagyobb meglepetést kell, hogy keltsen a kormány hivatalos szócsövének a Magyar Távirati Irodának a következő Budapestről keltezett távirata : „Bár a líberál's és a szélső baloldali sajtó mindent elkövet abban az irányban, hogy még ezekben a tuíyos időiben is elterelje a közvélemény figyelmét a súlyos külpolitikai helyzetről és roirdinkább előtérbe tolja az alárendelt jellegű belpolitika kérdését." Ezután a durva és az ellenzéki pártokat szinie hazaárulással vádoló kirohanás után azonban A külügyi bizottság holnap délelőtt ülést tart, amelyen az ellenzéki szövetség felvilágosítást fog kérni a kormánytól a határincidensekkel kapcsolatos külpolitikai eseményekről és a folyamatba tett intézkedésekről. Az ellenzéki szövetségben az az álláspont, hogy ezekben a kérdésekben akkor foglalnak állást, ha a kormány tájékoztató nyilatkozatát megkapták. Egyébként a miniszterelnöknek minden valószínűség szerint alkalma nyilik, hogy a külpolitikai helyzetről nyilatkozzék azzal az interpellációval kapcsolatosan, amelyet Baross János intéz a kormányhoz. Baross János ma a következőket jegyezte be az interpellációs könyvbe: „Interpelláció a miniszterelnökhöz és a külügyminiszterhez a nagy és kisántánt demarsa é3 Stircea román követnek a magyar parlament szuverénitását mélyen sértő szóbeli előterjesztése tárgyában." Baross János a következőkben fejtette ki álláspontját: — Interpellációm nem a kormánnyal való közös megállapodásom eredménye, hanem módot akarok adni a kormánynak, hogy a pemlegnagyobb meglepetésünkre azt látjuk, hogy utána a kőnyomatos több mint hetven sorban belpolitikai kérdéseket tárgyal, még pedig éppen azokat a nehéz és bonyolult kérdéseket — mint például a rendtörvényjavaslat — melyek valóban alkalmasak a nemzet egységének — melyre pedig talán soha olyan nagy szükség nem volt mint ma — megbontására. Jellemző, hogy az MTI ezt a kirohanását a budapesti lapoknak nem küldötte meg, melyek révén az ellenzéki pártok súlyos megtámadtatásukról értesülhettek volna és azt visszautasíthattak volna. Nem vagyunk beképzeltek és nem hisszük, hogy a Szeged szava odafönt Budapesten döntő suiiyal esne latba, de ideáljaink: a liberalizmus és demokrácia becsületének a megvédése kötelességünké teszi, hogy rámutassunk ennek az eljárásnak az erkölcstelenségére és megkérdezzük, hogy a fentebb ismertetett nyilatkozat kormányilatkozat-e, melyért a kormány vállalja is a parlament előtt a felelősséget, vagy pedig ez a Magyar Távirati | Iroda valamely egyéni akciója? Mi hajlandóak , vagyunk az utóbbit hinni, — nem tételezzük fel ugyanis, hogy a kormány emelne ilyen súlyos vádat éppen ma az ellenzéki pártok ellen — de akkor követeljük, hogy miután a MTl nak magának privát politikai véleményt nem szabad nyilvánítania, az, aki a hibát a központban elkövette, haladéktalanul távozzék helyéről, nehogy a jövőben ismét alkalma nyilhassék ilyen vagy ehhez hasonló botlás elkövetésére, amely valói ban alkalmas a nemzeti egység megbontására. zetgyülés előtt bék^s szándékairól nyilatkozzék, mesrészt, hogy a nemzetgyűlés és az egész nemzet egységesen nyilatkozzon meg ebben a kérdésben a külföld előtt. Vázsonyi Vilmos a következőkben szögezte le álláspontját: — Nagyon természetes, hogy nincsen olyan politikus, aki ne tiltakozna az ellen, hogy az ország belügyeibe ily módon avatkoznak bele. En soha sem fogom azok példáját követni, akik szivrepeső örömmel fogadták az ántánt demarsát a detronizáció kérdésében és akik akkor nem ugy vették a dolgot, mint ma, hanem csatlakoztak az ántánt demarsa mellé. Nekem külföldi beavatkozással, erőszakkal semmi sem kell. Ez azonban nem zárja ki, hogy a kormányt egyes ténykedéseiért felelőségre ne vonjam. A keresztény ellenzék és a pártonkívüli képviselők a holnapi parlamenti ülés előtt foglalkoznak a kérdéssel, iiogy a nemzetgyűlés ülésén már egységesen foglalhassanak az összes pártok állást a demarssal szemben. V