Szeged, 1923. január (4. évfolyam, 1-24. szám)

1923-01-14 / 10. szám

Egyes szám ára 16 korona faerkesztöség él kladóhlvaal: Kölcsey-utca 6. (PrófétaMilló, I. emelet 6.) Telefon 15—JJ. A .Szeged* megjelerfk hétfő kivételével minden lap. Egyes szám éra 16 koElőfizelésl árok: Egy pra Siegeden 260, Budaét vidéken 280 kor. Hirdelésl érak: Félhaséboa 1 mm. 9, egy hasébon 16, másfél hasébon 23 K. Szövegközi 25 százalékkal drágább. Apróhirdetés 8, kövér belükkel 16 K. Szövegközll közlemények soronként 100 K.Nyllltér, családi és orvosi htr 100 K. Többszöri feladásnál árengedmény. IV. évfolyam. Szeged, 1923 január 14, VASÁRNAP. 10-ik szám. Csapatösszevonások. A magyar kormány a nagyántántot kéri fel igazlátónak a kisántánttal támadt pörünkben. Mintha a halálraítélt a bakótól kérne oltalmat a segédpribékek ellen. Nem is oltalmat, csak igazságot. Ilyen esetről még a párisi hóhér emlékirataiban se olvastunk, pedig az minden csínját-bínját ismerte a vérpadi technikának. Nem is vagyunk benne bizonyosak, hogy megkapjuk-e az igazságot, de semmi jobban nem bizonyíthatja az igazságunkat, mint az, hogy kivizsgálására azt kérjük fel, aki a vérpadra küldött bennünket. Nincs a világon az a nemzetközi vizsgáló-bizottság, amelyiknek mi elébe ne mernénk állni, tátongó sebekkel a testünkön, amelyeken keresztül belátni a szivünk fenekére. Lehetne benne gyűlölet, düh, szenvedély, kétségbeesett elszántság, mindent kockáztató vakmerőség s nincs Isten, aki azt rossz néven vehetné tőlünk. Hiszen még a bárány is haragosan toppant, ha bántják, hiszen a legutolsó féreg is tesz egy tiltakozó vonaglást, ha az életét el akarják venni: hát ennyihez nekünk is jogunk volna. De a mi szivünkben még ennyi sincs. A mi szivünkben ma fáradtság van, az életünk tehetetlen féltése és nyomorult megalkuvás a nyomorult lehetőségekkel és békevágy legalább az ellenségeinkkel szemben, ha már magunkkal nem tudunk megbékülni. Hogy mi lesz majd egyszer, *hogy mit fog majd akarni és tenni egy utánunk jövő nemzedék, amelyet nem átkoz meg a fátum annyira, mint minket megátkozott; amely tiszta lesz a mi bűneinktől, mert mi magunk meg vezekelünk múltért és jövendőért; amelyre mi nem hagyunk mást, mivel mindent eltékozoltunk, csak az álmainkat, — hogy mire fogja majd magát szánni ez az uj sarjadéka a megvénhedett és fejszeélre juttatóit erdőnek, azt mi nem tudhatjuk. Ahogy a ma franciája, vagy angola nem vállalhat garanciát az unokájáért, az ismeretien holnap angoljáért, vagy franciájáért, mi se vállalhatunk felelősséget azokért, akik utánunk jönnek, — a jövendő vödreiben alvó vizekért az Úristen a felelős. De magunkért mi felelünk. A kötést, amelyet a nyakunkra tett kard élével kényszeritettek ránk, ha már egyszer hitet tettünk rá, álljuk is addig, mig becsületesen állják a másik oldalról is. Kockázatos kalandok ellen az államfő tiltakozott először, vállán a történeti felelősség irtózatos súlyával és tiltakozik ellene minden felelős tényező és tiltakozik ellene az egész nemzet, amely keservesen megtanulta már, hogy a fantázia a legbiztosabb kalauz a pokol felé £s a jóhiszemű könnyelműség épp ugy vihet halálos katasztrófába, mint a szándékos gonoszság. Álljuk a kötést, mig a másik oldalról el nem szakítják, nemcsak tisztességből a tisztességtelen világban, amely el akar nyelni bennünket, hanem okosságból is, amivel a maradék életünknek tartozunk, — ezen nincs mit titkolnunk az ántánt inkvizitorai előtt. Nem tudjuk, jön-e, vagy mikor jön az ántánt igazlátó bizottsága, kiket fog az kihallgatni, milyen titkok zárát fölnyitogatni, de minden inkvizitórius eljárás nélkül tudunk annyit, hogy igenis történtek csapatösszevonások, igenis történtek határátlépések, igenis dördültek el gyilkos fegyverek. A kisántánt összevonta a rágalmak csapatait, betört velük a még ellenségeket is kötelező nemzetközi tisztesség vonalába és megindította ellenünk a tüzelést. Nem most kezdődtek ezek a tiltott hadmozdulatok, de a koncentrált támadást, ugy látszik, most akarták megkezdeni, amikor ugy látják, hogy belső i egyenetlenségeink még jobban elgyöngitettek bennünket, mint valaha. Vérünket velték^a tövis- : koronát a fejünkbe nyomták, megostoroztak, j leszaggatott ruháinkravsorsot vetettek, a feszü- i letre felszegeztek, — most jönne az a megváltó ' lándzsadöfés, amelytől kiadnánk jnegkinzott lelkünket. De hát miért, mi félni való van még tőlünk, isten szegényeitől, akiktől mindenki rabolt valamit és akiknek még ecettel se enyhítették kínszenvedésünket ? U^y látszik, attól félnek, hogy leszállunk a keresztről és kinszenvedésünknek vérünk megszentelt fájával, mint egyetlen fegyverünkkel rohanjuk meg kínzóinkat. Senki nem gondolt erre, de ellenségeink belénk szuggerálhatják ezt a gondolatod ha tovább is próbálgatják. Ők talán még azt a példátlan cscdát is megtehetik velünk, hogy összebékítenek bennünket legmakscsabb ellenségünkkel: önmagunkkal. Mert itt lehetünk száz párton és marhatjuk és téphetjük magunkat fajtánk végzetes bűnével, de ha falánk farkasok üvöltve vélik ránk magukat abból a népvadonból, ameiybe boldogtalan kis szigetünk be van zárva, akkor az életösztön egyesit bennünket egy gondolatban : védeni • puszta életünket ököllel, foggal, körömmel, a halálra szánt ősember elszántságával és dühével. Mi megéltünk ezer esztendőt, mi megtanultuk, hogy nekünk ezen a földön hivatásunk van, mi nem fogunk nyom nélkül elpusztulni, mint két testvérünk, a hun és az avar. S ha meg kell halni, akkor mi, megvakított Sámsonok, akik oda vagyunk kötözve az ingerkedő filiszteusok palotájának oszlopaihoz, mi ugy fogunk elpusztulni, hogy megrendül bele Európa és velünk jönnek a másvilágra a filiszteusok, hogy ott szolgáink legyenek. Ennyit keresztény-voltunkban is megőriztünk a hunok és avarok hitéből. És igazunk mellett ezt is jó lesz megértetni az ántánt vizsgáló-bizottságával 1 ^ A földreform az egységes pártban. (A Szeged budapesti tudósítójától.) A földreformot és a rendtörvényt tárgyalták ma az egyes pártokban, hiszen az indemnitási vita vége felé közeledik már. Néhány szónok van még mindössze feliratkozva, igy a vita még hátralévő része nem Ígérkezik érdekesnek. Egyetlen momentum van még, ami meglepetéseket hozhat: a földreform. Nagyatádi Szabó István és a kisgazdapárt hozzá huzó tagjai már régen azon igyekeznek, hogy a kormányt a földreform máris elavult intézkedéseinek megváltoztatására bírják. A mozgalom a legutóbbi hónapokban több fázison ment keresetű1, eredmény azonban nem kisérte az akciót. A kormány elvben hajlandó a sérelmek orvoslására, de egyelőre más problémák elintézését előbbrevalónak tartja. Értesülésünk szerint azonban a mozgalom egyáltalán nem aludt el. A kis agrárfrakció követelései éppen olyan aktuálisak ma, mint voltak azelőtt és a kormányban meg is van a készség a kisgazdapárt követeléseinek teljesítésére. Meglepetések igy még sem lehetetlenek és politikai körökben a kisgazdák újra feléledő mozgalma elé érdeklCdéssel néznek. A rendtörvéryjavaslat tárgyalása. Az indemnitási vita befejeztével, ami minden lattal és minden alkotmányos eszközzel harcolni fog ellene. De nemcsak a nemzetgyűlésben van a javaslatnak ellenzéke, a pártok legnagyobb része is aggodalommal tekint a javaslatra és félti tőle a közszabadságot. Kétségbevonhatatlan, hogy a parlamentben is erőteljes ellenzéke van a javaslatnak, de az ország legnagyobb része is helytelennek és veszedelmesnek tartja azt. Az ellenzék legfőbb érve az, hogy ilyen törvénynek a Corpus Jurisban nem szabad helyet foglalnia. Ez az érv talajra lelt az egységes pártban is s ezért szószólói akadlak annak megoldásnak, hogy ne kívánja a kormány a rendtörvényt, hanem egy egyszakaszos törvényt, amely felhatalmazza, hogy rendkívüli esetekben rendkívüli megoldáshoz nyúljon. A kormány azonban ezt ellenzi és a javaslat mégis mai'formájában kerül tárgyalás alá. Az általános hangulat hatása azonban nem maradt el a kormányra és egyes módosítások elől nem zárkózik el. A kormány és pártja meg van győződve, hogy ha egyes rendelkezésein a javaslatnak módosít, meggyőzi ellenfeleit és a közvéleményt és a javaslat életbeléptetése esetén alkalmas lesz arra, hogy a mai helyzetet enyhítse. Mennyire fog ez sikerülni társadalmi téren, azt előre látni nem lehet. Az ellenzék nem fog engedni, mert véleménye szerint olyan korlátozást és olyan valószínűség szerint még ezen a héten meg- bizonytalanságát jelentené ez a politikai szatörténik, a rendtörvényt akarják elővenni. Az • badságoknak, hogy megváltoztatása esetén nem ellenzék határozottan szembefordul a javas- f lehet komoly vita alapjává tenni. Az állítólagos határincidensek. Bukarest, január 13. (Orient Rádió.) Semmiféle ujsbb magyar betörésről nem érkezett hir. A magyar kormánynak idejuttatott barátságos érzelmekről szóló jelentéseit megcáfolják ugyanazon kormány által elrendelt csapatösszevonások. A bukaresti távirati ügynökségnek ezt a hírét, amely egyébként nem most lát először napvilágot, illetékes helyen az MTI. munkatársa előtt megcáfolták. Nálunk semmiféle csapatösszevonás, vagy eltolás nem történt. A határon katonaságot egyáltalán nem tartunk, mert a határszolgálatot tisztán a vámőrség látja el. Ideje volna már, ha a román távirati ügynökség a maga szavahihetőségének érdekében végre határozottan megjelölné a helyet, ahol a csapatösszevonások történnek, mert amíg ezt nem teszi, addig mindenki előtt nagyon is nyilvánvaló az a tendencia, hogy teljességgel alaptalan és rosszhiszemű kitalálással dolgozik azon, hogy a magyar kormányt olyan in'enciókkal rágalmazza meg, amelyek attól teljesen távol állanak. Mint beavatott helyen mondják, a magyar kormány már lépést is tett az ántántnál, hogy az ántánt küldjön ki bizottságot a határszéli | incidensek megvizsgálására. Azt hiszik, hogy az > ántánt a budapesti katonai ellenőrző bizottságból fog delegálni valakit az incidens kivizsgálására. Egyébként muló természetű incidensről van csupán szó, amelyhez messzemenő kombinációt fűzni felesleges és erre valóban nincs is semmi ok. Mára egyébként is jelentékeny enyhülését konstatálható az egész ügynek. Bukarest, jan. 13. Orient Rádió. Hivatalos forrásból közlik az éjjeli órákban: A magyar sajtóban közlemény jelent meg, mely tagadja a román határ megsértését. Ezeknek az állításoknak ellentmond a valóság. Tény, hogy nagyszámú magyar csapatot vontak össze a román határral szomszédos vidéken és hogy 24 óra leforgása alatt háromizben lépték át a határt magyar katonai csoportok, melyek visszavonulásuk előtt számos lövést váltottak a román határőrökkel. Ezeknek a tényeknek következményeit csupán az okok megszüntetése és a vétkesek megbüntetése enyhíti. A fenti hirre vonatkozólag a Magyar Távirati Irodának illetékes helyen a következőket jelentették ki: E hirrel szemben teljes-egészében fentartjuk az előző közleményekben ismertetett tényállást,