Szeged, 1923. január (4. évfolyam, 1-24. szám)

1923-01-14 / 10. szám

Egyes szám ára 16 korona faerkesztöség él kladóhlva­al: Kölcsey-utca 6. (Próféta­Milló, I. emelet 6.) Telefon 15—JJ. A .Szeged* megjele­rfk hétfő kivételével minden lap. Egyes szám éra 16 ko­Előfizelésl árok: Egy pra Siegeden 260, Buda­ét vidéken 280 kor. Hirdelésl érak: Félhaséboa 1 mm. 9, egy hasébon 16, más­fél hasébon 23 K. Szövegközi 25 százalékkal drágább. Apró­hirdetés 8, kövér belükkel 16 K. Szövegközll közlemények soronként 100 K.Nyllltér, csa­ládi és orvosi htr 100 K. Több­szöri feladásnál árengedmény. IV. évfolyam. Szeged, 1923 január 14, VASÁRNAP. 10-ik szám. Csapatösszevonások. A magyar kormány a nagyántántot kéri fel igazlátónak a kisántánttal támadt pörünkben. Mintha a halálraítélt a bakótól kérne oltalmat a segédpribékek ellen. Nem is oltalmat, csak igazságot. Ilyen esetről még a párisi hóhér emlékirataiban se olvastunk, pedig az minden csínját-bínját ismerte a vérpadi technikának. Nem is vagyunk benne bizonyosak, hogy meg­kapjuk-e az igazságot, de semmi jobban nem bizonyíthatja az igazságunkat, mint az, hogy kivizsgálására azt kérjük fel, aki a vérpadra küldött bennünket. Nincs a világon az a nem­zetközi vizsgáló-bizottság, amelyiknek mi elébe ne mernénk állni, tátongó sebekkel a testün­kön, amelyeken keresztül belátni a szivünk fenekére. Lehetne benne gyűlölet, düh, szen­vedély, kétségbeesett elszántság, mindent koc­káztató vakmerőség s nincs Isten, aki azt rossz néven vehetné tőlünk. Hiszen még a bárány is haragosan toppant, ha bántják, hiszen a leg­utolsó féreg is tesz egy tiltakozó vonaglást, ha az életét el akarják venni: hát ennyihez nekünk is jogunk volna. De a mi szivünkben még ennyi sincs. A mi szivünkben ma fáradtság van, az életünk tehetetlen féltése és nyomorult megalkuvás a nyomorult lehetőségekkel és békevágy legalább az ellenségeinkkel szemben, ha már magunkkal nem tudunk megbékülni. Hogy mi lesz majd egyszer, *hogy mit fog majd akarni és tenni egy utánunk jövő nemzedék, amelyet nem átkoz meg a fátum annyira, mint minket megátkozott; amely tiszta lesz a mi bűneinktől, mert mi magunk meg vezekelünk múltért és jövendőért; amelyre mi nem hagyunk mást, mivel mindent eltéko­zoltunk, csak az álmainkat, — hogy mire fogja majd magát szánni ez az uj sarjadéka a meg­vénhedett és fejszeélre juttatóit erdőnek, azt mi nem tudhatjuk. Ahogy a ma franciája, vagy angola nem vállalhat garanciát az unokájáért, az ismeretien holnap angoljáért, vagy franciá­jáért, mi se vállalhatunk felelősséget azokért, akik utánunk jönnek, — a jövendő vödreiben alvó vizekért az Úristen a felelős. De magunkért mi felelünk. A kötést, amelyet a nyakunkra tett kard élével kényszeritettek ránk, ha már egyszer hitet tettünk rá, álljuk is addig, mig becsületesen állják a másik oldalról is. Koc­kázatos kalandok ellen az államfő tiltakozott először, vállán a történeti felelősség irtózatos súlyával és tiltakozik ellene minden felelős tényező és tiltakozik ellene az egész nemzet, amely keservesen megtanulta már, hogy a fantázia a legbiztosabb kalauz a pokol felé £s a jóhiszemű könnyelműség épp ugy vihet halálos katasztrófába, mint a szándékos gonosz­ság. Álljuk a kötést, mig a másik oldalról el nem szakítják, nemcsak tisztességből a tisztes­ségtelen világban, amely el akar nyelni ben­nünket, hanem okosságból is, amivel a maradék életünknek tartozunk, — ezen nincs mit titkol­nunk az ántánt inkvizitorai előtt. Nem tudjuk, jön-e, vagy mikor jön az ántánt igazlátó bizottsága, kiket fog az kihallgatni, milyen titkok zárát fölnyitogatni, de minden inkvizitórius eljárás nélkül tudunk annyit, hogy igenis történtek csapatösszevonások, igenis tör­téntek határátlépések, igenis dördültek el gyil­kos fegyverek. A kisántánt összevonta a rágal­mak csapatait, betört velük a még ellensége­ket is kötelező nemzetközi tisztesség vonalába és megindította ellenünk a tüzelést. Nem most kezdődtek ezek a tiltott hadmozdulatok, de a koncentrált támadást, ugy látszik, most akarták megkezdeni, amikor ugy látják, hogy belső i egyenetlenségeink még jobban elgyöngitettek bennünket, mint valaha. Vérünket velték^a tövis- : koronát a fejünkbe nyomták, megostoroztak, j leszaggatott ruháinkravsorsot vetettek, a feszü- i letre felszegeztek, — most jönne az a megváltó ' lándzsadöfés, amelytől kiadnánk jnegkinzott lelkünket. De hát miért, mi félni való van még tőlünk, isten szegényeitől, akiktől mindenki rabolt va­lamit és akiknek még ecettel se enyhítették kín­szenvedésünket ? U^y látszik, attól félnek, hogy leszállunk a keresztről és kinszenvedésünknek vérünk megszentelt fájával, mint egyetlen fegy­verünkkel rohanjuk meg kínzóinkat. Senki nem gondolt erre, de ellenségeink belénk szuggerál­hatják ezt a gondolatod ha tovább is próbál­gatják. Ők talán még azt a példátlan cscdát is megtehetik velünk, hogy összebékítenek ben­nünket legmakscsabb ellenségünkkel: önmagunk­kal. Mert itt lehetünk száz párton és marhatjuk és téphetjük magunkat fajtánk végzetes bűné­vel, de ha falánk farkasok üvöltve vélik ránk magukat abból a népvadonból, ameiybe boldog­talan kis szigetünk be van zárva, akkor az életösztön egyesit bennünket egy gondolat­ban : védeni • puszta életünket ököllel, fog­gal, körömmel, a halálra szánt ősember el­szántságával és dühével. Mi megéltünk ezer esztendőt, mi megtanultuk, hogy nekünk ezen a földön hivatásunk van, mi nem fogunk nyom nélkül elpusztulni, mint két testvérünk, a hun és az avar. S ha meg kell halni, akkor mi, megvakított Sámsonok, akik oda vagyunk kö­tözve az ingerkedő filiszteusok palotájának oszlopaihoz, mi ugy fogunk elpusztulni, hogy megrendül bele Európa és velünk jönnek a másvilágra a filiszteusok, hogy ott szolgáink legyenek. Ennyit keresztény-voltunkban is meg­őriztünk a hunok és avarok hitéből. És igazunk mellett ezt is jó lesz megértetni az ántánt vizsgáló-bizottságával 1 ^ A földreform az egységes pártban. (A Szeged budapesti tudósítójától.) A föld­reformot és a rendtörvényt tárgyalták ma az egyes pártokban, hiszen az indemnitási vita vége felé közeledik már. Néhány szónok van még mindössze feliratkozva, igy a vita még hátralévő része nem Ígérkezik érdekesnek. Egyetlen momentum van még, ami meglepeté­seket hozhat: a földreform. Nagyatádi Szabó István és a kisgazdapárt hozzá huzó tagjai már régen azon igyekeznek, hogy a kormányt a földreform máris elavult intézkedéseinek megváltoztatására bírják. A mozgalom a leg­utóbbi hónapokban több fázison ment kerese­tű1, eredmény azonban nem kisérte az akciót. A kormány elvben hajlandó a sérelmek orvos­lására, de egyelőre más problémák elintézését előbbrevalónak tartja. Értesülésünk szerint azonban a mozgalom egyáltalán nem aludt el. A kis agrárfrakció követelései éppen olyan aktuálisak ma, mint voltak azelőtt és a kor­mányban meg is van a készség a kisgazdapárt követeléseinek teljesítésére. Meglepetések igy még sem lehetetlenek és politikai körökben a kisgazdák újra feléledő mozgalma elé érdek­lCdéssel néznek. A rendtörvéryjavaslat tárgyalása. Az indemnitási vita befejeztével, ami minden lattal és minden alkotmányos eszközzel harcolni fog ellene. De nemcsak a nemzetgyűlésben van a javaslatnak ellenzéke, a pártok legnagyobb része is aggodalommal tekint a javaslatra és félti tőle a közszabadságot. Kétségbevonhatatlan, hogy a parlamentben is erőteljes ellenzéke van a javaslatnak, de az ország legnagyobb része is helytelennek és veszedelmesnek tartja azt. Az ellenzék legfőbb érve az, hogy ilyen törvény­nek a Corpus Jurisban nem szabad helyet fog­lalnia. Ez az érv talajra lelt az egységes pártban is s ezért szószólói akadlak annak megoldás­nak, hogy ne kívánja a kormány a rendtör­vényt, hanem egy egyszakaszos törvényt, amely felhatalmazza, hogy rendkívüli esetekben rend­kívüli megoldáshoz nyúljon. A kormány azon­ban ezt ellenzi és a javaslat mégis mai'formá­jában kerül tárgyalás alá. Az általános hangulat hatása azonban nem maradt el a kormányra és egyes módosítások elől nem zárkózik el. A kor­mány és pártja meg van győződve, hogy ha egyes rendelkezésein a javaslatnak módosít, meggyőzi ellenfeleit és a közvéleményt és a ja­vaslat életbeléptetése esetén alkalmas lesz arra, hogy a mai helyzetet enyhítse. Mennyire fog ez sikerülni társadalmi téren, azt előre látni nem lehet. Az ellenzék nem fog engedni, mert véleménye szerint olyan korlátozást és olyan valószínűség szerint még ezen a héten meg- bizonytalanságát jelentené ez a politikai sza­történik, a rendtörvényt akarják elővenni. Az • badságoknak, hogy megváltoztatása esetén nem ellenzék határozottan szembefordul a javas- f lehet komoly vita alapjává tenni. Az állítólagos határincidensek. Bukarest, január 13. (Orient Rádió.) Semmi­féle ujsbb magyar betörésről nem érkezett hir. A magyar kormánynak idejuttatott barátságos érzelmekről szóló jelentéseit megcáfolják ugyan­azon kormány által elrendelt csapatösszevoná­sok. A bukaresti távirati ügynökségnek ezt a hí­rét, amely egyébként nem most lát először nap­világot, illetékes helyen az MTI. munkatársa előtt megcáfolták. Nálunk semmiféle csapat­összevonás, vagy eltolás nem történt. A hatá­ron katonaságot egyáltalán nem tartunk, mert a határszolgálatot tisztán a vámőrség látja el. Ideje volna már, ha a román távirati ügynök­ség a maga szavahihetőségének érdekében végre határozottan megjelölné a helyet, ahol a csa­patösszevonások történnek, mert amíg ezt nem teszi, addig mindenki előtt nagyon is nyilván­való az a tendencia, hogy teljességgel alapta­lan és rosszhiszemű kitalálással dolgozik azon, hogy a magyar kormányt olyan in'enciókkal rágalmazza meg, amelyek attól teljesen távol állanak. Mint beavatott helyen mondják, a magyar kormány már lépést is tett az ántántnál, hogy az ántánt küldjön ki bizottságot a határszéli | incidensek megvizsgálására. Azt hiszik, hogy az > ántánt a budapesti katonai ellenőrző bizottság­ból fog delegálni valakit az incidens kivizsgá­lására. Egyébként muló természetű incidensről van csupán szó, amelyhez messzemenő kombi­nációt fűzni felesleges és erre valóban nincs is semmi ok. Mára egyébként is jelentékeny eny­hülését konstatálható az egész ügynek. Bukarest, jan. 13. Orient Rádió. Hivatalos forrásból közlik az éjjeli órákban: A magyar sajtóban közlemény jelent meg, mely tagadja a román határ megsértését. Ezeknek az állítások­nak ellentmond a valóság. Tény, hogy nagy­számú magyar csapatot vontak össze a román határral szomszédos vidéken és hogy 24 óra leforgása alatt háromizben lépték át a határt magyar katonai csoportok, melyek visszavonu­lásuk előtt számos lövést váltottak a román határőrökkel. Ezeknek a tényeknek következ­ményeit csupán az okok megszüntetése és a vétkesek megbüntetése enyhíti. A fenti hirre vonatkozólag a Magyar Távirati Irodának illetékes helyen a következőket jelen­tették ki: E hirrel szemben teljes-egészében fentartjuk az előző közleményekben ismertetett tényállást,

Next

/
Thumbnails
Contents