Szeged, 1923. január (4. évfolyam, 1-24. szám)

1923-01-12 / 8. szám

Egyes szám ára 16 korona fserkesztóség és kladóhiva­•1: IWIcsey-utca 6. (Próféta­Málló, I. emelet 6.) Telefon IS—SS. A .Szeged" megjele­lik hétfő kitételével minden Mp. Egyes szám ára 16 ko­ma. Előfizetési árak; Egy Maapra Szegeden 260, Buda­pasién és yldéken 280 kor. Hirdetési árak : Félhasábon i mm. 9, egy hasábon 16, más­fél hasébon 25 K. Szövegközi 25 százalékkal drágább. Apró. hirdetés 8, kövér belükkel 16 R. Szövegközti közlemények soronként 100 K. Nyllllér, csa­ládi és orvosi hir 100 K. Több­szöri feladá«nál árengedmény. IV. évfolyam. Szeged, 1923 január 12, PÉNTEK. 8-ik szám. Összetartás. Mindenki arról beszél, hogy össze kell far­tanunk, — mit jelent ez? Mert mi magyarok nem olyan emberek vagyunk, hogy mi csak ugy semmiért tartanánk össze, csak ugy ma­gától értetődően, csak azért, mert az ugy ter­mészetes. Mikor minálunk arról beszélnek, hogy össze kell tartani, akkor mindig baj van, vagy baj lesz. A régi magyaroknál véres kar­dot hordtak körül a királyi heroldok, amikor a nemzetnek minden fiára szüksége volt; a mai magyaroknál nincs véres kard — hiszen a nemzet kardjából csonka vasdarabot csinált a trianoni béke, — hanem ehelyett a vezérpoli­tikusok kiadják a jelszót, hogy béküljünk össze és értsük meg egymást. Persze a megértésnek és összetartásnak több formáját lehet elképzelni. Például az egri ébredő­gyülésen olyasformán képzelték az összetartást, hogy aki nem tart össze ő velük, annak be­verik a fejét. El kell ismerni, hogy ennek a programnak, noha eredetinek nem mondható, mert minden forradalom igy szokta az össze­tartást hirdetni, van némi gyakorlati lehetősége, sőt gyakorlati haszna is lehet, de nem az ország szempontjából. 1914 óta éppen elég fejet vertek be, de orcátlanság volna azt mon­dani, hogy a haza üdvére. Aki a történelemnek nem hisz, az kénytelen elhinni az utolsó évek­ben szerzett tapasztalatoknak, hogy a fejbe­verés nem tartozik azok közé a politikai ténye­zők közé, amelyek a nemzeti egység eszméjét hatásosan előbbre vinnék. Gróf Zichy János, noha régebbi vezére a ke­resztény magyarságnak, mint Héjjas Iván, vagy Hir György, egészen másformáju összetartástól várja a keresztény Magyarország megmentését, ö ugy látja, hogy vissza kell térni arra a kö­zéputra, amelyről a háború letaszitott bennün­ket a szélsőségek poklába. A gyűlölködés sós sivatagjaiból föl kell kapaszkodnunk a kölcsö­nös megértés és az egymással való megalkuvás országútjára. Az irgalmatlanul megalázott or­szágban, ahol tulajdonkép minden hatalom csak látszat, mert egyformán rabszíjra fűzött bennünket az elvesztett háború és minden tü­lekedésünk olyan kisszerű, mint az infuzóriu­moké egy vizcsöppben, — ebben a mikrosz­kópikus országban nem szabad győzőknek és legyőzötteknek lenni, itt csak testvéreknek sza­bad lenni, akik nem azt hánytorgatják, hogy ki mit pusztított, hanem abban versengenek, hogy ki mit tud épiteni. Lehet, hogy ha Zichy János egyszer az ország kormányára kerülhet, akkor meg is próbálja megvalósitani azt, amit tegnap a parlamentben hirdeett, — egyelőre azonban nincs több rábizva az ige hirdetésénél. Az, hogy talál-e még országot, amikor eljön az ő ideje, hogy az igét testté váltsa, az Bethlen Istvánon áll, akinél nagyobb felelősség még soha magyar államférfira nem nehezedett. Bethlen Istvánt jó taktikusnak tartják és annyiban az is, hogy minden változásban minisz­terelnök tudott maradni. Csakhogy minden változás lejebb taszította az országot a lejtőn, amelyre a háborúval került és ezért nem kár­pótlás az, hogy Bethlen mint jó taktikus min­den változásban felül maradt. Az, -hogy valaki jó uszó, szerencséje neki, de nem vigasztalás azoknak, akik az árvizben fuldokolnak. Segiteni kell tudni és Bethlen eddig nem tudott segiteni a vizbefulókon, csak szózatokat intézett hozzá­juk, hogy ne hagyják el magukat. Kormányzása épp azért nem tud eredményeket felmutatni, mert a szózatoknál sohase jutott iovább. Mindig a Jákob hangján beszélt és mindig az Ézsau kezével cselekedett. Mindig az összetartást hir­dette és a szélsőségektől való óvakodást aján­lotta, de azonközben a legszélsőségesebb elemek fegitségével csinálta meg pártját és amikor Rassay az ellenzék nevében segítséget ajánlt neki az ország rendjének biztosítására, a háta mögé dugla a kezét. Most a miniszterelnök kereste a közeledést az ellenzékhez és az ellenzékben volt annyi hazafiság, hogy nem utasította el láttatlanban azt a kezet, amely eddig csak a megszégyenítés és üldözés vasvesszejét tartogatta a számára. A látszat szerint nincs ugyan többről szó, mint külpolitikai tájékoztatásról és talán nem is történik több külpolitikai informálásnál, de ez a legnagyobb dolog, mert életünk-halálunk for­dul ma meg a külpolitikán s természetesen ahhoz kell igazodni belső politikánknak is. Itt nem a Woiff Károly és nem az Esztergá­lyos János, nem az Andrássy Gyula és nem a Drózdy Győző politikáját kell csinálni, hanem olyan életmentő politikát, amely az utolsó órá­ban /íz ország végső pusztulását hárítja el. Hogy az ellenzék még áldozatok árán is bele menne ilyen politikába, arról senkinek se lehet kétsége, aki az ellenzék parlamenti szereplését tárgyilagosan ítéli meg. Bethlen Istvánon és pártján fórűul meg, hogy jelszavas politikájuk feladásával meg akarják-e teremteni azt az igazi összetartás*, ami nélkül lehetetlen az ország széthullását megakadályozni. Pedig ami! az emberek szélszaggattak a vesz­tett háború gyalázatos békéjében, azt még össze lehet ragasztani, akár verejtékkel, akár vérrel. De ha belülről széthullik az, ami megmaradt, azt az isten se rakja többet össze. Konstantin volt görög király meghalt. RÓMA, január 11. (Stefani.) Konstantin volt Egy tragikus élet szomorú befejezését jelenti ; Rómából az a szűkszavú sürgöny, amely a j görögök volt uralkodójának, Konstantin király­nak a halálát jelenti. Konstantin uralkodói ké­pességeire! sokat lehet pro és még többet kontra mondani, de senki nem vonhatja két­ségbe, hogy emberileg egyik legszomorúbb élet ért véget ma a Palermó narancsligetei kö­zött. Konstantin a második uralkodó, akit a világégés elűzött uralkodói közül számkivetés­ben halt meg. Károly király és Konstantin sorsa egyébként is sok hasonlatosságot mutat fel, hiszen mindketten minden erejükkel azon fáradoztak, hogy visszakerüljenek trónjukra, de mig ez Konstantinnak sikerült is egyszer, addig Károly király mindkét visszatérési kísérlete si­kertelenül végződött. Sokáig azonban Konstan­tin király sem örülhetett visszaszerzett trónjá­nak, az akarata ellenére megindított, szeren­csétlen véget ért kisázsiai offenzíva nyomán kitört forradalom másodszor is számkivetésbe űzte Konstantint és most Palermóban, a világ egyik legszebb vidékén, amely talán még Madeira szigeténél is szebb, örök álomra hunyta le szemét a hányatott életű uralkodó. Konstantin király atyjának, II. Györgynek, 1913 ban Szalonikiben történt meggyilkolása után került a trónra és mindjárt uralkodása kezdetén a legnehezebb helyzetekkel kellett megküzdenie. Országában, amely a balkáni háború után jelentékenyen megnagyobbodott, temérdek, szinte megoldhatatlan kérdés várt az uj uralkodóra, aki igy rövidesen a legélesebb ellentétekbe került Görögország jelenleg legna­gyobb államférfiával, Venizelosszal. Az ellenté­görög király Palermóban meghalt, teket ideig-óráig át lehetett ugyan hidalni, de a világháború kitörése a közöttük tátongó szaka­dékot egvre jobban tágította, mert mig Veni­zelosz minden erejével azon fáradozott, hogy Görögország az ántánt mellett fegyveresen is szálljon sikra, addig Konstantin azon volt, hogy országát megkímélje a háború borzalmaitól. A harcban Venizelosz győzött: Görögország há­borút üzent a központi hatalmaknak és Kon­stantinnak távoznia kellett. A háború utolsó három évét a csendes Luzernban töltötte szám­kivetésben a görögök királya és olt várta az idők jobbrafordulását, mig valóra nem váltak reményei és a görög nép egyöntetű állásfog­lalása folytán vissza nem térhetett Tatsi gyö­nyörű márványkastélyába. Konstantin visszatérése természetesen gyöke­resen megváltoztatta a görög politika képét és elsősorban Venizelosznak kellett Athént el­hagynia. Venizelosz pártja, a katonai párt, azon­ban nem nyugodott és hosszú küzdelem után sikerült is rávenni a királyt, hogy Kisázsiában a törökök ellen offenzívát kezdjenek. Ami az­után történt, még oly élénken él emlékezetünk­ben, hogy fölösleges az offenzíva kudarcáról, a görög hadsereg Katasztrófájáról és Konstantin király második száműzetéséről beszélnünk. Kon­stantin király utolsó görögországi intervien­ján, melyet a Chicago Tribüné munkatársával folytatott, szomorú sorsában az egyetlen vigasz­taló momentumnak azt találta, hogy a világ egyik legszebb helyére, Palermóba kerül, ame­lyet annyira szeret. Most azután ennek narancs­fái alatt álmodhatja tovább álmait a trónról, a görögök elűzött uralkodója. A franciák bevonultak Essenbe. A francia csapatok éle negyed 10 órakor Essenbe érkezett. A francia lovasság és gyalogság páncélvona­tokon Kedwignél már tegnap az éjszakai órákban átlépte a határt és Essen felé nyomult. Londonból jelentik: A francia csapatok meg­érkeztek Essenbe. A német nagykövet ma el­hagyja Párist. Párisi jelentés szerint szerdán francia és belga csapatok teljesen készen állottak, hogy a Ruhr-területet és Essent megszállják. A francia kormány bejelentéséhez képest a csapatok csu­pán a kiküldött francia hivatalnokok védelmét szolgálják. Francia hivatalnokok, adószedők és vámtisztek mennek a Ruhr-vidékre, hogy végre­hajtsák a jóvátétel biztositékára vonatkozó francia tervet. Esseni jelentések szerint ma reggel 9 óra óta a jóvátételi szén vasúti szállítását beszün­tették. A szén-szindikátusnak Essenből Hamburgba történt átköltözésével kapcsolatban jelentik, hogy a vezetőségnek Essenben maradt tagjai Ham­burgból eredő utasításokra fogják működésűket folytatni. Négy igazgató és az alkalmazottak jó része még a mult éjjel elutazott Essenből. A szénszindikátus Hamburgba való áthelye­zése a párisi sajtóban a legnagyobb figyelmet keltette. A Petit Párisién azt irja, hogy az egyetlen eredmény, melyet a renitenskedők ma­gatartásukkal elérhetnek, csak az lehet, hogy Franciaország és szövetségese arra kényszerül­nek, hogy nemcsak Essent, hanem az egész Ruhr-terüietet szállják meg. A Times jelentése szerint az amerikai csa­patok visszahívását egész Amerika helyesléssel fogadta. Amerikai felfogás szerint Franciaország Németország leggazdagabb területeit akarja meg­szállva tartani, amivel ujabb felfordulás veszé­lyét idézi elő. A Tribuna jól informált helyről vett értesü­lése alapján azt irja, hogy Mussolini uj javas­latot készit elő, amellyel azt reméli elérni, hogy a főkontinentális hatalmak meg fogják oldani a a jóvátétel kérdését. A Tribuna arra céloz, hogy Németországot meg fogják hivni, hogy

Next

/
Thumbnails
Contents