Szeged, 1923. január (4. évfolyam, 1-24. szám)

1923-01-11 / 7. szám

2 SZEGED Éjfélig tartó ülés — viharokkal. Szeged, 1923 január 18. A nemzetgyűlés mai ülését háromnegyed 11 órakor nyitotta meg Scitovszky Béla elnök. Jelenti, hogy Haller István személyes megtámadtatás cimén kért és kapott engedélyt szólásra. Haller István: Tegnap Eöri Szabó József képviselő azt mondotta, hogy én egy alkalommal, bár nem a parlamentben, ugy nyilatkoztam volna, hogy a protestántizmusban kevesebb az erkölcsi erő, mint a katolicizmusban. Kijelentem, hogy olyan állításokért, amelyeket nem mondottam, nem vállalhatom az ódiumot. Eöri Szabó József: Örömmel veszi tudomásul Haller szavait, mert látja, hogy csupán félreértés vott az ő megállaptiása. A kormány nem tudta megteremteni a konszolidációt. Qróf Zichy János szólal fel ezután az indemniláshoz. A kormánnyal szemben nincs bizalommal, minthogy ez könnyű lelkiismerettel belevitte az országot az exlexbe és nem tudta megteremteni a konszolidációt. Nem akar hoszszabban foglalkozni az indemnitással, csak a kormány belpolitikáját akarja birálni. Bírálni akarja a kormány állásfoglalását a szociáldemokraták, a zsidók és a konzervatívokkal szemben. Ugy véli, hogy a szocialisták közül már sokan belátták azokat a hibákat, amelyeket a múltban pártjuk elkövetett. Sokan vannak olyanok, akik belátták, hogy Marx tanainak megvalósítása a romlást és a pusztulást jelenti. Ezért jobbot kell nyújtani azoknak, akik részt akarnak venni az újjáépítés munkájában. Céltalan antiszemitizmus. A kormánypárt politikai irányzatát nem tudja magáévá tenni, mert céltalan antiszemitizmust lát benne. Helyesli a kormánynak azt a törekvését, hogy bizonyos beteg elemeket vissza és ki akar szorítani az országból, sőt azt tartja, hogy a kormánynak nagyobb munkát kellene kifejteni bizonyos belföldi elemek ellen, akik a nemzet életerejét szívják ki. Helyesli az erkölcsi végvárakat, de ki kell jelenteni, hogy a zsidók között is vannak, akiket a konstruktiv munkában felhasználhatnak és az újjáépítésben is tevékeny részt vehetnek. Nem akar ugy feltűnni, mint a zsidóság védelmezője, csak a keresztény irányzatnak a hitelét akarja emelni, amely irányzatnak mindig hive volt és lesz. Legitimizmus. Ami a kormánynak a konstruktív tényezőkkel szemben folytatott politikáját illeti, a konstruktiv tényezők alatt pedig értve azokat, akik a legitimizmus gondolatát leikükből kitépni sohasem fogják, nem tartja megengedhetőnek, hogy a kormány vizet prédikáljon és bort igy ék, mert ha igaz is, hogy a trónfosztó törvényt a kormány a kényszer hatása alatt hozta meg, még sem szabad megengedni, hogy valaki azért, mert legitimistának vallja magát, állandó zaklatásnak legyen kitéve. A rendtörvényt bírálja. Ez a törvényjavaslat az erőszak gyakorlásának minden feltételét magán hordja. A létező törvények elég erőt adnak a kormánynak arra, hogy az országra káros elemektől az országot megtisztítsák. Ma csak egy politikát folytathatunk s ez a hazaszeretet. Az indemnitást nem szavazza meg. Egypár éjszakai pofon. Csik Józseí reflektál az előtte szóló beszédekre. A szociáldemokratákat arra kell bírni, hogy nyíltan valljanak szint, milyen céloktól vezelve akarnak a nemzet újjáépítési munkájában részt venni. A zsidókérdésben neki is az a nézete, hogy erőszakosan megoldani nem lehet, hanem csak ugy, ha gazdasági téren érvényesüléshez jutnak a keresztények. A zsidókérdést nem lehet ugy megoldani, hogy néhány zsidógyereket éjjel felpofoznak, hanem ugy, hogy a keresztény alsó réteget felemeljük. A kormányt ebben a munkájában támogatja az ellenzék, ha nem vesz igénybe diktatórikus eszközöket. A törvényenkivüli állapot bekövetkezésében nagyrésze van a kormányzatnak. Már a háboiu alatt azzal a reménnyel éltették az embereket, hogy a háború befejezése után megcsinálják a földreformot. Az elnök a Ház határozatképtelenségét konstatálja a szónok kérésére s ezért az ülést öt percre felfüggeszti. Nem elég radikális a földreform. Szünet után Scitovszky Béla elnök újból megnyitja az ülést. Csik József folytatja beszédét: Ismerteti a földreformot a Károlyi-kormánytól kezdődőleg. Még ma is aktuális a földreform. Magyarországon 11 millió mezőgazdasággal foglalkozó lakos közül három és félmillió volt a földmunkás. A helyzet e téren csak rosszabb, mert 12 százalékkal szaporodott a földmunkások száma. A mai munkanélküliség oka nagyrészben a földbirtok eloszlásában található. A nemzet ereje a földet turó magyar parasztságban van. Már két és fél éve megszavazták a földbirtokreform törvényét, de gyakorlatilag a mai napig sem vitték keresztül. A földreformot birálni lehet a következő három szempontból: Nem elég radikális, nem elég körültekintő s végül nem elég jó. A földbirtokreform nem elég radikális. Nem az igénylők száma szerint akarják azt végrehajtani, hanem a földbirtokhiány szerint. A magánbankok nem adnak kölcsönt a földigénylőknek. Ezen az állapoton a kormánynak segíteni kellene. Ha van pénze a kormánynak arra, hogy bankoknak milliárdokat adjon, legyen pénze a földreform keresztülvitelének támogatására is. Már azért sem jó a földbirtokreform, mert a földigénylőknek igen sok esetben szinte megmüvelhetetlen földet juttat. Kívánatosnak tartja, hogy a kielégítés sorrendjében bizonyos rendszert tartsanak be. A mi földbirtokreformunk nem mondható radikálisnak, holott a környező államokban mindenütt radikális. Természetes azonban, hogy ott bizonyos nemzetiségi tendenciája is van, pl, Erdélyben és FelsőMagyarországon, ahol a magyarokat a földreformmal kiforgatják ősi birtokaikból. Hibáztatja, hogy sem a kormánynak, sem a parlamentnek, sem a földmivelésügyi minisztériumnak nincs kellő ingerenciája a földreform végrehajtására, mert a végrehajtással az Országos Földbirlokrendaő Bíróságot bízták meg. Ez mindenkitől független bíróság, lehetővé kell tenni, hogy a nemzetgyűlésnek, vagy a kormánynak valamilyen joga legyen a földbirtokreform végrehajtásában, pl. ugy, hogy a földmivelésügyi miniszter kiküldötte résztvesz a földbirtokrendező bíróság tárgyalásain s joga legyen a döntés felfüggesztését is kérni. Áttér az októberi forradalom bírálatára. Különbséget tesz az ideálista, utilitárista és a forradalmár októbristák közt. A páduai szerződést a Károlyi-rezsim nem fogadta el, minthogy külön szerződést akart kötni a kisánlánttal. Ismételten hangsúlyozza, hogy az októberi forradalmárok a bűnösök az ország megcsonkításában. A szocialisták ma is az októberi állapotok visszaállítását kívánják. (Felkiáltások a szocialistáknál: Demokráciát akarunk!) Tiltakoznak a szocialisták, ha azt írják róluk, hogy ők csinálják a kommunizmust, de nem veszik észre, hogy a „Népszava" milyen agitációt folytat. Az elnök Esztergályost egy közbeszólásáért rendreutasítja. (Kiss Menyhért közbeszól: Véget kell vetni ennek a perfidiának. Homonnay Tivadar: Vége lesz a türelmünknek. Esztergályos János: Nem hagyjuk magunkat legázolni. Zsirkay János: De mi sem magunkat.) Az elnök Rothensteint egy közbeszólásáért rendreutasítja. A nagy zajban alig tudja helyreállítani a rendet s minthogy az idő már két óra felé jár, az ülést délután négy óráig felfüggeszti. A délutáni ülésen Csik József folytatja beszédét. Sokan ülnek itt a szociáldemokrata képviselők közül, akik annak idején a szovjetparlamentben is ültek s megszavazták azokat a törvényeket, amelyek ennek az országnak a rabigába hajtását idézték elő. A legnagyobb anarchia kapott lábra a Károlyi-éra alatt s ezt követte a kommunizmus. Tisza István is annak a féktelen izgatásnak lett az áldozata, amely akkor is dühöngött. Meg van győződve róla, hogyha Tisza István életben maradt volna, az ország nem jutott volna ebbe a szomorfi helyzetbe. Csik József Garamiról. Csik: Azokat a szociáldemokrata képviselőket, akik a kommunizmus alatt mérsékelten viselkedtek, nem támadja. Ugyanezt tenné Garamival szemben is, ha nem fejtette volna ki általánosan ismert működését. A következő szónok Csizmadia András. A parasztnevelést sürgeti. Nagyobb súlyt kell helyezni a népoktatásra. A rossz lakásviszonyokon az építkezések megindításával lehet segíteni. Meg kell oldani a földmunkás-kérdést. Az indemnitást elfogadja. Vihari A következő szónok Esztergályos János. Reflektál Zsirkay tegnapi beszédére, kritizálja A Nép szerkesztőjét. Kijelenti, hogy a tarpai mandátum tulajdonosának nincs joga a parlamentben ülni. Az elnök kétizben is figyelmezteti, hogy tartózkodjék a személyes támadásoktól. Esztergályos: Bizonyítja, hogy a szociáldemokrata párt nem részes a bolsevizmus felidézésében. Többek közt azt mondja, hogy patakokban folyt a vér 1919 ősze óta. Ártatlanok százait gyilkolták le. (Ezért a kijelentésért nagy vihar keletkezik a Házban) Az elnök újólag figyelmezteti a szónokot, hogy tartózkodjék az ilyen kijelentésektől. (Urbanich: A parlament pincéjében folyt a vér. Kijelenti, hogy minden terrorral dolgozni fognak. Felkiáltások: Maguk beszélnek terrorról?) Esztergályos: Bírálja a kormány politikáját, azt mondja, hogy a kormánynak nincs erkölcsi alapja az indemnitás benyújtására. (Nagy zaj.) Az elnök rendreutasítja a szónokot utólag tett kijelentéséért. Esztergályos a rendtörvénnyel kapcsolatban azt állítja, hogy a kormánypárt tagjai közül sokan lelkiismeretük ellenére szavazták meg a rendtörvényt. (Felkiáltások a kormánypártról: Ki kérjük magunknak, itt nincs szakszervezeti kényszer, itt mindenki azt tesz, amit akar.) Az elnök újólag figyelmezteti a szónokot, hogy tartózkodjék az ilyen kifejezésektől. Esztergályos részletesen bírálja a rendtörvényjavaslatot, sürgeti az internáló tábor feloszlatását. Kérdi a belügyminisztert, hajlandó-e a betegeket az internálótáborból elszállíttatni. Az indemnitást nem fogadja el. Elnök megteszi az előterjesztéseket, majd felolvastatja Grózdy Győző indítványát, amelyben kéri, hogy a nemzetgyűlés ügyvéd tagjait tiltsák el, hogy a nagybirtokosok érdekeit képviseljék a birtokrendezési pörökben. Mielőtt áttérnének az interpellációkra, Horváth Zoltán mentelmi jogának megsértését jelenti be. Elnök ezután napirendi indítványt tesz. A legközelebbi ülés holnap, 11-én délelőtt 10 órakor lesz és napirendjén az indemnitás folytatólagos tárgyalása szerepel. Az interpellációk. Ezután áttérnék az interpellációkra. Haller István: Tekintettel arra, hogy abban a tárgyban, amelyben interpellálni szándékozik, illetékes tényezőkkel tárgyalások vannak folyamatban, interpellációjának elhalasztását kéri. Vázsonyi Vilmos a keresti adó végrehajtási utasítása tárgyában interpellál. Kifogásolja a kötelező könyvvezetés elrendelését és a következő interpellációt intézi a pénzügyminiszterhez: Hajlandó-e a kisembereket a könyvvezetés alól mentesíteni és a könyvvizsgálat, a helyszíni szemle és egyéb végrehajtási utasítások bevezetését ideiglenesen felfüggeszteni. Kállay pénzügyminiszter: Nagyon nehéz a gazdasági helyzetünk, mely a kétr forradalom következményeképen kialakult. Éppen ezért szükségünk van arra, hogy az állami bevételeket összhangba hozzuk a kiadásokkal. Ennek érdekében állapította meg azt az adóprogramot, melynek első fele már megvalósult, másik fele pedig most van teljesülőben. Hangsúlyozza, hogy elsősorban a kisemberek érdeké a könyvvezetés, mert oly bizonyítékokat szerezhetnek belőle jövedelmükről, melyeknek alapján semmieselre sem kell nekik nagyobb adóterhet viselniök, mint amilyent a könyvek alapján kimutatott jövedelem után viselni kötelesek. A végrehajtási utasításban meg van említve, hogy azok a kisiparosok és kiskereskedők, akik segéd nélkül dolgoznak, nem kötelesek könyvet vezetni. Az adózó indokolt kérelmére a közigazgatási hatóságok felmentést adhatnak a kötelező könyvvezetés alól akkor, ha a foglal-