Szeged, 1923. január (4. évfolyam, 1-24. szám)

1923-01-10 / 6. szám

r SSSSfisS® Egyes siám ára 16 korona. •nrketitAaég é* kladóhlvoal: Kölcsey-utca 6. (PrófétaU&U6, I. emelet 6.) Telefon 0—SS. A .Szeged" megjeleA hétfő kivételével minden Mp. Egyei szám éra 16 korona. Előfizetési árak: Egy fcónapra Szegeden 260, BudatMtea éa vidéken 280 kor. IV. évfolyam. A muh-borju. Szeged, 1923 január 10, SZERDA. f • * • • . . .. _ Hirdetési érak: Félhasáboa i mm. 9, egy hasábon 16, másfél hasábon'25 K. Szövegkfizt 25 százalékkal drágább. Apróhirdetés 8. kövér belükkel 16 K. Szövegközi! közlemények soronkénl 100 K.Nyilllér, családi és orvosi hír 100 K. Többszöri feladásnál árengedmény. 6-ik szám. volna mindenki, azt most mind a muh-borju (eszi, amit senki se látott, de mindenki meghifel rá, hogy a szomszédjá|átta. És nem keressük azt sem, ki látja hasznát ennek a lázas reszketésnek, amely uj izgalmakkal nyüvi tovább az országnak amúgy is rég beteg idegeit, de kérdeznünk kell, hogy hol vaHnak a vigyázó örök, akiknek kötelessége mindent látni és A muh-borju nem olyan kézzel fogható történelmi alak, mint például Vilmos császár*, vagy Csllléry András fogorvos,í de attól tartunk, még ónáluk is halhatatlanabb. Pár száz évvel ezelőtt sokat foglalkoztatta az irodalmi köröket és egy brémai tudós német külön könyvet is irt róla. Adamus Webernek hívták, arról is maradt disszertációja, hogy az üdvözültek mit esznek a menyországban és milyen ruhában járnak, — tehát konstruktív ember volt, noha lutheránus, ennélfogva azt is elhihetjük neki, amit amuh- ( Az é árt ma es{e g őrai párlvacso_ oorjuroi feljegyzett a kesoDDi korok okuiasara. rájára igen nagy számban gyültek össze a párt mindent hallani I ők annyi mindent látnak és hallanak, ami nincs, — miért nem vesznek tudomást erről a pusztító fantaziálásról? És miért nem döíik le az ország rendjét és nyugalmát védő lándzsájukkal, amellyel mindig szúnyogok tüdejét veszik célba, a rettenetes muh-borjut, amely fülük hallatára ordítja be az országot? Bethlen közeledése az ellenzékhez. A muh-borju a biblia két jeles állatával tar tott atyafiságot, a leviatánnal, meg a behemóttal, ennélfogva éppen ugy nem látta soha élö ember, mint azokat. De mindenki tudta, hogy van, mert mindenki megbízható forrásából hallott róla, ki a borbélytól, ki a kovácstól, ki a keresztanyja sógorától. Az hitelesen megállapítható volt róla, hogy a zsidók szabadították rá a világra, amennyiben azok addig étettek embervérrel egy ártatlan borjut, amíg rettenetes vadállattá nem változott, aki nappal elbujt az ürgelyukba és csak naplemente után kóborolta be az utcákat, de akkor már olyan nagy volt, mint egy háromemeletes ház és még az ablakokon keresztül is kiráncigálta az embereket az utcára és ugy nyeldeste el őket, mint kutya a legyet. Aminek az volt a természetes következménye, hogy amelyik városban a muh-borju megjelent, ott esti harangszókor bezárták a kapukat, mindenki lebujt a pincébe, senki lelkes állat az utcára ki nem ment, a vigyázó bakterek is kerestek maguknak valami biztos csapszéket, ahol megvirradhattak — ennélfogva pár hét alatt ki volt fosztva az egész város. Es mikor ház feltöretlen, fal kiásatlan, szekrény kiürittetlen nem maradt, akkor a muh-borju mindig tovább ment egy várossal, aztán egy országgal és száz esztendő alatt bejárta egész Európát. Az olvasó erre azt mondja, hogy ez nagyon szép mese, de hát mi köze neki ehhez? Hát az a köze, hogy a muh-borju nem döglött meg a tizennyolcadik századnal, a muh-borju halhatatlan állat, a muh-borju most is szerte kóborol a világban és a muh-borju becses személyében jelenleg éppen itt miköztünk tartózkodik, Csonkamagyarországon. Csakhogy mo*Kmár 0,yan nasy> h°gy nem íér el ezy utcában, vagy egy városban, hanem egyszerre végig bömböli az egész paraszti majorságot, ami a régi Magyarországból megmaradt. Fölöslegesnek tartjuk leltári pontossággal le- { irni a mi mostani muh-borjunkat, mert hiszen az olvasó úgyis tudja, amit tudni kell róla. Borzasztó vérszaga van, a fogai ugy csattognak, mint a gépfegyverek, tagjai. Az első beszédet Nagy Emil mondotta. Kifejtette, hogy soha kormánypártra a történelem az erkölcsi teherviselés terén akkora súlyt nem helyezeit, mint a mostani kormányra és kormánypártra. — Az én télelem — mondotta — a házszabályt evizió állal megrendszabályozott képviselőház. Bethlen István gróf szólott ezután és beszédében ezeket mondotta: — Összetartani, mint magyar embereknek, kötelességünk. A külpolitikában olyan eseményeket látunk, melyek bizonyára uj Európát érlelnek. A törökök győzelme felvetette a keleti kérdést- a maga egész szélességébea. és itt van a másik probléma is és ez a párisi konferencia meghasonlása. Fordulat állott be a német reparáció kérdésében is. Csak az a kérdés, hogy fordulat állott- e be a szövetségesek' kérdésében is. Az az idő végéhez közeledik, amikor a győztes hatalmak szövetsége egységes akarattal diktálta Európa sorsát. Talán még megvan maga az ántánt, de némi szak?dék már mutatkozik testén, melyeken keresztül egyik-másik nép törekvései, másik oldalon az elnyomottak jajkiáltásai hangzanak fel. Tudjuk, hogy a magyar reparáció kérdésével eddig komolyan nem foglalkoztak, de érezzük, hogy rövidesen eldől ennek a kérdése is. En ebben a kérdésben azon az állásponton vagyok, hogy ma a kormány nem hivatott egyedül ebben a kérdésben dönteni, mert a nemzet jogosult ebben a kérdésben dönteni. Ne féljen tehát senki ebben az országban attól, hogy meglepetések elé állithatjuk. Ha ebben a kérdésben bármiféle döntés elé kerülnénk, nyiltan fogunk tárgyalni a nemzetgyűlésen annak egyes tagjaival, mert kötelességünknek tartjuk, hogy ne a kormány, hanem a nemzet döntsön ebben a kérdésben. A mi feladatunk elsősorban az, hogy mint magyar kormány, a külpolitika eseményeit figyelemmel kisérjük. Erezzük, hogy ezekben az időkben létünk mindig fenyegetve van. Második kötelességünk, hogy baráti jobbot nyujtsunk mindazoknak a nemzeteknek, melyek feÍT'^Tk3 8ePregy.yer®K» a hasában pedig fé:7b'^i"tobboTnyújtanak. Ez azoka"annak, ágyuk zörögnek, — isten legyen irgalmas a mi 1 'enK cara!1 ?uVsnreilárra! tárevalnk abban bűnös leikeinknek. Tisztára ugyanaz a muh- j hog^az^ztrák^kan^al tárgyalok^abban borjú ez, amiről Adamus Weber örökbecsű munkáját megirta. Éppen ügy nem látja senki, de éppen olyan hiteles helyről hallott róla. A K?aSr a, Orosházán, sőt a városháza előtt a hoev eVt rak éPPen azt nem mondja senki, ldW^ volnamuh-borjut a zsidók hizazokkal hozzák kapcsolatba, akik még a bibliának is rossz néven veszik, hogy nem egészen zsidómentes. . Mi nem tudjuk, hogy ki dajkáMa a muh bor_ jut, de biztos, hogy jól dajkálta, mert a fantasztikus rém hetek óta ijesztgeü az embereket, illetve hetek óta ijesztgetik vele egymást 82 emberek és a muh-borju máris hihetetlen 2z~írányb?n, hogy Ausztria és Magyarország között a súrlódási felületet kikapcsoljuk. Szükséges ezután, hogy megőrizzük hidegvérünket, mert enélkül ezeket az időket lehetetlen átélni. Ez a nemzet már átélt egy világháborút anélkül hogy egy percre is megingott volna benne a hit a jövő tekintetében és sajnos, most azt látjuk hogy a nemzet mintegy a női hisztéria jeleit mut; tja, hogy egy és más híresztelés alkalmas a nemzet nyugalmának megbontására. Hiszen elég, ha rámutatok arra a perfid munkára, melyet egyes körök pénzügyi frontunkkal szemben kifejtenek. Mindazokkal szemben, akik ilyen érdekből kiindulva hamis híreket terjesztenek, a kormánynak kötelessége a legnagyobb szigorral eljárni, mert jegyezzük meg jól, hogy egy szervezett maffiával állunk szemben. Amikor ezek a hiresztelök látják, hogy a magyar közönséget nem lehet félrevezetni, akkor nekünk imputdlnak háborús törekvéseket. Mindezekből azonban egy szó sem volt igaz. Most más kisebb eszközökhöz nyúlnak. Azt mondják, hogy nincs az államnak gabonája, vissza kell tartania a gazdának a gabonát, mert majd az állam drágábban fizeti meg. Vannak azonban továbbmenő kötelességeink is. Ebben az országban a rendet fentartani a kormánynak kötelessége és nem szabad felesleges ellentéteket kreálni. Ez nem jelent annyit, hogy egy akol, egy pásztor. Az, hogy az ellenzékkel külpolitikai megbeszéléseket folytatok, at a msi időkben kötelességem, meri kifelé ennek a nemzetnek egységes frontot kell mutatni. Ennek előfeltétele az, hogy az ellenzéki pártokat is tájékoztassam a külpolitikai helyzetről. A belső egységes frontot nem azáltal érjük el, hogy az összes pártokat összekovácsoljuk, hanem ha foglalkozunk azokkal a kérdésekkel, amelyekkel foglalkoznunk kell, mert hiszen a nemzetnek lelki szükségletei vannak, amelyeket minden körülmények között ki kell elégíteni és amely kielégítés mellett a pártellentétek és különféle felfogások mindig felszínre fognak kerülni. Nem tehetjük tehát azt, hogy olyan törvényjavaslatokat, amelyekre a nemzetnek szüksége van, visszavonjunk csak azért, mert politikai ellentéteket szülnek. Az ellenzéknek is vannak kötelességei. Elsősorban kötelessége, hogy minden személyeskedéssel felhagyjon a mai nehéz időkben. Ha ők a maguk részéről a megegyezésre nem hajlandók, akkor a magam részéről az a felfogásom: Veletek, ha lehet/ nélkületek, ha muszáj! A magyar társadalomnak is vannak kötelességei. A magyar társadalom szűnjék meg felülni azoknak a különféle hitegetéseknek, amelyek rendszerint ellenséges forrásból származnak. A magyar társadalom tartsa ezt kötelességének és a magyar kormány segítségére kiván lenni ebben a muhkában, mert csak a társadalom és a kormány összefogva lesznek képesek a nehéz időkben helytállani és egységes frontot mutatni azokkal a törekvésekkel szemben, melyek ellene készülnek. Ez a párt oedie kU0hV.ánbn? 1\ ? k^rmány és személyem mellett. Ebben az értelemben emelem poharamat a párt egészségére. f taPssal és éljenzéssel fogadott beszede után több.képviseiő szólalt fel. Az angolok nem üritik ki Konstantinápolyi. Lausanneból érkező hírek szerint delegáció erélyesen cáfolja a híreket, az ottani hogy az angol angol pusztításokat végzett gazdasági életünkben és I csapatok Konstantinápolyt rövidesen ki fogják flriteci. az emberek idegeiben. Hogy napról-napra drá- Barrére visszaérkezése óta a teljes ülések ismét meggul a kenyér, a tej, a 2 sir, a Cipő, a ruhj, a kezdődtek. A kisebbségi bizottság holnap fog Ülést lélekzetvétel, hogy annak is felfelé megy az tartani. ára, aminek természetszerűleg az esését várta J Hassán bej Angorából jövet Lausanneba utazott és kijelentette a sajtó képviselői előtt, hogy a török delegációnak továbbra is fenn kell tartania eredeti álláspontját a tengerszorosok kérdésében. .Törökország reméli, hogy az összes feltételeket kielégítő békét fog tudni kötni. Meg vannak győződve, hogy a hatalmak őszintén óhajtják a békekötést s igy respektálni fogják a török követeléseket.