Szeged, 1923. január (4. évfolyam, 1-24. szám)

1923-01-10 / 6. szám

SZEGED Megkezdődött a Ruhr-vidék megszállása. A Frankfurter Zeitung éjjeli jelentése szerint tegnsp este spahik megszállották a Mosel luxenburgi oldalán levő vámhivatalokat. Elterjedt hirek szerint negyvenötezer ember, többnyire sphai fog a Ruhr-vidékre bevonulni. A Berliner Tagblatt esseni távirata szerint a francia csapatok már tényleg megkezdték Essen vidékének megszállását. Megbízható hirek szerint Mainzből 38 vonat van útban francia csapatokkal és futott be tegnap délután óta Robingen—Mühle—Imsdorf— Duisburg—Hauptbahnhof é3 Duisburg—Hochfeld állomásokra. A személy- és áruforgalom eddig nem szenvedett zavart. A Times esseni küiön tudósítója tegnapi keltezéssel a következőket táviratozza: Schaeffer esseni polgármester különösen kiemelte, mily veszélyekkel és nehézségekkel jár Essenben a katonák elszállásolása. A lakásinség rendkivül nagy. A helyzet ma az, hogy 14.000 embert nem tudnak fedélhez juttatni. Képzelhető, mily érzésekkel fogadná az esseni lakosság, ha ilyen körülmények között kényszeritenék a várost, hogy nagyobbszámu katonai csapatot helyezzenek el. A Ruhr-vidék egyik legnagyobb szakszervezetének vezetője kijelentette a tudósitó előtt, hogy a levegő tele van villamossággal. A munkások körében igen nagy feszültség uralkodik. A munkások eddig nyugodtak maradtak, mert még mindig hittek benne, hogy Anglia és Amerika valamikép elhárítja róluk a legrosszabbat. Az Havas-ügynökség jelentése szerint a jóvátételi bizottság délelőtt fél 11 órakor megkezdte az 1922. évi német szénszállítások felől a tárgyalást. Bradbury mindenekelőtt kifejtette, hogy az ő felfogása szerint miért nincs ok arra, hogy megállapítsák Németország mulasztását. A bizottság hivatalosan megállapította Németország mulasztását a szénszállításoknál. A mulasztás kimondása melleit három szavazat hangzott el, ellene pedig egy, az angol delegátusé. A Ruhr-vidék megszállása szenzációs fordulatot hozhat az európai politikában. Hiteles Svédország a Ruhr-terület megszállása esetén a népszövetséghez szándékozik fordulni. Helsingforsbói távirat érkezett a francia fővárosba, amely azt újságolja, hogy a szovjetkormány gróf Brockdorff-Rantzau német követ jegyzéke folytán elhatározta, hogy a Ruhr-vidék megszállásának esetén az ántánt valamennyi aiattvalóját letartóztatja és koncentrációs táborba összpontosítja. Olaszország nem fog részt venni a Ruhrvidék megszállásában, minthogy mindig ellene volt az erőszakos eszközöknek, azonban a párisi konferencia meghiúsulása dacára sem akadályozhatja meg Franciaországot cselekedeteiben. Amellett azonban Olaszország sem mondhat le jóvátételi jogairól és ezért hajlandó mérnököket küldeni a Ruhr-vidékre, a&ik a széntermelést ellenőrzik. Olaszország nem nézi túlságos pesszimizmussal az eseményeket. Olaszország nem kívánja a Ruhr-terület megszállását, azonban kívánja, hogy Franciaország minden tekintetben kielégíttessék. Sokan kétkedéssel kisérik figyelemmel az eseményeket és az a vélemény jutott túlsúlyra, hogy ha a dolgok igy alakulnak továbbra is, akkor a Ruhrterület megszállása minden következményével együtt kikerülhetetlen, de hogy mik lesznek ezek a következmények az általános európai politikai helyzetre vonatkozóan, még senki sem tudja. A Times irja, hogy abban az esetben, ha a németek ellenállást fejtenének ki a Ruhr-terület megszállása eilen, Lengyelország kész Franciaországnak megtenni azt a szolgálatot, hogy Felsöszi éziában katonai hadmüveleteket rendel eí. Berlinből érkerett hirek szerint a lakossá, általános hangulatán nem látszik izgalom, német kormány kijelentette, hogy nem bocsátkozik tárgyalásba Franciaországgal, ha Essent már megszállta és erélyesen tiltakozik az ellen, amit a versaillesi szerződés megsértésének tartanak. Az esseni lakosság teljesen nyugodt, a tüntetés, amelyet Essenben Ausztriának Németországhoz való csatolása érdekében akartak tartani, a francia okkupáció ellen irányuló tüntetéssé fajult. A szónokok teljes nyugalmat ajánlottak. hirek ugyanis arról szólnak, hogy LWAíUJUtuimmim mnvrm Folyik az indemnitás vitája. A nemzetgyűlés mai ülését háromnegyed 11 órakor nyitotta meg Scitovszky Béla elnök. Napirenden az indemnitási törvényjavaslat általános vitájának folytatása. ' Haller József az első felszólaló. Nem szavazza meg az indemnitási törvényjavaslatot, mert az ország szempontjából nem tartja kívánatosnak, hogy ez a kormány továbbra is intézze az ország ügyeit. A keresztényszocialista munkásság szervezkedési szabadságáról beszél. A szociáldemokraták üléseit nem oszlatták föl annyiszor, mint a keresztényszocialisták és a keresztény ellenzék gyűléseit. A jóvátétel kérdésével foglalkozik. Hihetetlen, hogy akadjon egy ember ebben az országban, aki azt a felfogást vallaná, hogy megfizetjük a horribilis jóvátételt. Az adózási rendszereket helyteleníti. KonJunktura a kormányzópártban. Kritizálja a kormányzópárt összetételét. Élesen kel ki azok ellen, akiket a konjunktura vitt a kormányzópártba. Az a meggyőződése, hogy csak szociális politikával lehet nagy nemzeti összetartást létrehozni. A kormány részéről nem Iát ilyen politikát, ezért a kormány iránt bizalmatlan. Egy ok a rendtörvényre. Eöri Szabó József megszavazza az indemnitást. Minduntalan a mai helyzet megbuktatására, a helyzet felbontására törekszenek s igy természetesen nem lehet csodálni, ha a kormány a rendtörvénnyel jön. A földbirtokreform végrehajtását birálja és kijelenti, hogy a végletekig fog küzdeni érte. A földreform végrehajtásával kapcsolatban szól a nagybirtokosok szűkmarkúságáról, felhívja a kormány figyelmét, kövessen el mindent a földreform végrehajtásának gyorsítására. A szociális bajokra akar rámutatni, amikor megemlíti, hogy gróf Hunyadi uradalmában a mezőgazdasági munkások 50—60 és a munkásnép 30—40 korona napibért kaptak a Szeged, 1923 január 10. mult évben. Szükségesnek tartja minél előbb törvényjavasiatot beíerjeszteni a mezőgazdasági munkások bérének rendezésére vonatkozólag. A forgalmi adó igen nagymértékben sújtja a vidéki kisiparosokat. Az általános kereseti adó is inkább a falusi kisiparosokat terheli. Nem a kisemberek terheit kell növelni, hanem progresszív alapon a nagytőkét. Az újságírás szégyene. Várnai Dániel a következő felszólaló. A rendtörvényjavaslatot pontról-pontra ellenzi és bírálja. Foglalkozik a sajtóval s ezzel kapcsolatban annak felelősségével. Azt állítja, hogy a magyar újságírásban olyan hangok fordulnak elő, amely szégyene az újságírásnak. Ezt a hangot Bangha páter honosította meg. Elnök figyelmezteti a szónokot, ne támadjon távollevő egyéneket, mert azok nem védhetik magukat. (A szónok beszédét közbeszólásokkal kisérik: Birálja a „Népszava" tónusát. Farkas István: Az orgovánvl gyilkosságokról beszéljenWolff Károly: Náváy és Hollán meggyilkolását mondja el. Zsirkay János: Olvassák el a márványtáblát a Nádor-laktanyában.) . Várnai beszédének további részében állítja, hogy nem állhat fenn az a vád, mintha a lapok izgatása járult volna hozzá a non* összeomlásahoz és a hadsereg lezüllesztésénez. Nézete szerint a bolsevisták nem is kerülhettek a frontra. Kijelenti, hogy sem a hírlapi cikkeknek, sem a bolsevizmusnak, sem az ellenzi által terjesztett röpiratoknak nem volt részük az összeomlás felidézésében. .. Az elnök az ülést délután 4 óráig felfüggeszti. A délutáni ülés. A nemzetgyűlés délutáni ülését egynegyed 5 órakor nyitotta meg Huszár Károly a elnök. Várnai folytatja beszédét. A székelyek is csak addig harcoltak, mig meg nem tudták, hogy a bolgár front is fölbomlott. (Felkiáltások: Nem igaz, a székelyek az utolsó pillanatig kitartottak.) Idéz Kubinyi tábornok könyvéből, hogy a frontbomlást a hadvezetőség hibái idézték elő. Az indemnitást nem fogadja el. Zsirkay kommunista lapot szerkesztett Zsirkay János személyes kérdésben szólal fel. A délelőtti ülésen egyik képviselő azt mondotta, hogy a .Tüz" cimü szegedi lap szerkesztője és kommunista volt. Arra nézve, hogy mint állítólagos volt kommunista most keresztény politikát folytat, megjegyzi, hogy Pikler pártja is együttműködik olyan politikusokkal, akik a keresztény nemzeti irány színpadáról léptek a politika színpadára és most a keresztény politika ellen küzdenek. Tény, hogy a „Tüz" cimü szegedi lapnak szerkesztője volt. Sokorópátkai Szabó István szólal fel ezután. Válaszol Várnainak az ő személyére vonatkozó vádjaira. Hangsúlyozza, hogy a kommunizmus bukása után azért került a miniszteri székbe, mert a földmunkáspártnak volt az elnöke és nem azért, mert neve hasonló volt Nagyatádi nevéhez. Foglalkozik az indemnitási javaslattal. Sürgeti a földbirtokreform végrehajtását. A többtermelés szempontjából rendkivül fontos a földreform gyors keresztülvitele. A mezőgazdasági munkásokon azonban nemcsak ezzel lehet segíteni, hanem egyéb szociális intézkedések behozatalával. A munkabérek legyenek olyanok, hogy abból minden munkás tisztességesen megélhessen. — Nem agrárpolitika folyik, hanem agrár türelmi játék. A kisgazdák nem akarják felborítani a helyzetet, inkább javaikból áldoznak nap-nap után. A forgalmi adót egyformán viselje mindenki. Az indemnitást elfogadja. A szelgabirók szeszélye. Kéthly Anna: A szociálpolitikai törvényjavaslatok, melyeket a kormány megígért, még mindig késnek, pedig a felszólalásokból lehet látni hogy a túloldal még sok hiányt lát ezen i téren. Ma nemcsak a munkásosztály, hanem a középosztály asszonyai is kénytelenek dolgozni. A női munkabéreket különösen a gyári üzemekben igen alacsonyaknak tartja. Sürgeti az anya- és csecsemővédelmi törvény beterjesztését, a gyermekotthon felállítását pedig különös fontossággal bírónak tartja. A rendtörvényt veszélyesnek tartja, mert teljesen kiszolgáltatja a polgárokat a szolgabíró szeszélyének. Az indemnitást nem fogadja el. Esztergályos J mos személyes kérdésben szólal fel. Válaszol bizonyos közbeszólásokra. Jól tudja, hogy az Ecksteinok és Goldbergerek jó hazafiak voltak, mégis kijelenti, hogy semmiféle ivadéka nem volt Eckstem. Az elnök ezután napirendi indítványt tesz, mely szerint a legközelebbi ülés holnap délelőtt 10 órakor lesz. A mai ülés fél 8 órakor végetért. wLH.M»m I ^lY>¥>T>¥l¥lí K>U| Az utánpótlási árak figyelembe vétele. (A Szeged tudósítójától.) Az Országos Központi Árvizsgáló Bizottság nem régen feliratot intézett a kereskedelmi miniszterhez, hogy megtudja a Kereskedelmi miniszter álláspontját a sokat vitatott utánpótlási árak figyelembe vételének kérdéséről. A kereskedelmi érdekeltségek régi és indokolt kívánsága az, hogy az irányárak megállapításánál az ármegállapitó bizottságok a beszerzési áron kivül az utánpótlási árakat is vegye figyelembe. A kereskedelmi miniszter válaszolt az OKÁB feliratára és válasza kivonatát megkapta a szegedi árvizsgáló bizottság is. Ebből a kivonatból kitűnik, hogy a kereskedelmi miniszter „nem tartja általános szabályként elfogadhatónak azt, hogy a felszámított árak jogosságának elbírálásánál az úgynevezett utánpótlási árak vétessenek figyelembe". A kereskedelmi miniszter meg is indokolja álláspontját, még pedig azzal, hogy „a gyenge valutáju országokban a viszonylag kedvező feltételek mellett való termelésre és értékesítésre csak addig van meg a lehetőség, amigaz árak a világparitásnak megfelelő nivóra nem emelkednek. Az ilyen országokban igen fontos gazdasági követelmény ennélfogva az, hogy az áralakulásoknak ezt a tendenciát követő folyamata lehetőleg lassittassék. Az utánpótlási árak figyelembe vételének pedig az lenne a következ-