Szeged, 1923. január (4. évfolyam, 1-24. szám)

1923-01-05 / 3. szám

SZEGED Szeged, 1923 január 5. mégis kevésbé feszült, mint kedden este. A Times a következőket irja: Az értekezletet tegnap nem szakították meg, hanem elnapolták. A nézeteltérések szemlátomást nem olyan nagyok, hogy a megegyezés reményét lehetetlenné Ugyác. Az Excelsior megállapítja, hogy a párisi és londoni kormány felfogása nem egyeztethető össze. Alapjában véve a két állam kormánya és a közvélemény nem ítélte meg egyenlően a jóvátételi kérdést. Franciaország a maga rémjeit, Angolország pedig a maga munkanélküli tömegeit látja. A Newyork Herald kijelenti, hogy az angol tervezet a versaillesi szerződés radikális, úgyszólván teljes revíziója s majdnem ugy tűnik fel, mint Made in Washington. Lényeges vonásaiban megfelel annak az eszmének, amelyet röviddel ezelőtt az amerikai kormány hangoztatott a választott bírósági döntés gondolatával egyetemben. Az Ha vas-ügynökség kérdést intézett az egyes küldöttségekhez. A válaszokból kiderül, hogy az angol és francia álláspont összeegyeztethetősége lehetetlen. A francia kormány a maga előzékenységében elment a végső határig, amennyiben kizárólag gazdasági zálogok lefoglalását javasolta és a katonai akcióról nem tett említést. Ennél tovább nem mehet az engedékenység terén. Franciaország nem járul hozzá semmiféle olyan tervhez, amely Németországnak megengedné, hogy az általa tervszerűen elpusztított országok kárára épüljön fel. Poincaré minisztereinők ezt végleg leszögezte. Ha a német adósságok húszmilliárdra, tehát a francia adósság nem egészen egyharmadára csökkenti, akkor Németország néhány év múlva az egyetlen ország lenne Európában, melyet nem terhelnek külföldi adósságok. Gyarapodó képességével, épen maradt iparával, amely továbbra is előnyöket fog húzni a rendkívüli helyzetből, földjének rendkívüli segélyforrásaiban, fában, szénben és káliban rendelkezésre álló természetes kincseivel Németország Európa ura lesz és Franciaország, amelynek népessége felényire csökkent le, olyan terheket lenne kénytelen viselni, amelyek elpusztult területeinek újjáépítését teljesen kilátástalanná tennék. tervezet Németország tényleges fizetését mintegy huszonhétmilliárd aranymárkára csökkenti. Amíg az A. és B. kötelezvények 80 százalékát a jóvátételre fordítják, a szövetségesekhez e címen befolyt fizetések teljes összege csak húszmilliárdot tenne ki, melyből tizenegymilliárd jutna Franciaországnak. A második sorozat kötelezvényei tekintetében az angol tervezet Franciaország részesedését ötvenkét százalékról harmincöt százalékra szállítja le. Belgium elsőbbsége megszűnnék és a dologi szolgáltatásokat abban az időpontban, amikor a kötelezvények nem kamatoznak, a német adósság tőkéjéből írnák le. Az angol tervezet töröli ugyan a szövetségesekkel szembea fennálló britt követelések egy részét, ezzel szemben azonban Franciaország és Olaszország kényielen volna lemondani arról, hogy az Angol-banknál letett 1 milliárdnyi aranymárkát felvehesse. A helyzet tehát a következő lenne: Franciaországnak maradna 14 milliárdnyi adóssága az Egyesült Államokkal szemben, ezenkívül 59 milliárdnyi egyéb terhei, ugy hogy az adóssága összevéve 73 milliárdot tenne ki. Ezzel szemben Angliának az Egyesült Államokkal szemben fennálló adóssága 15 és félmilliárd, egyéb terhe 30 milliárd, összes adóssága tehát 45 és félmilliárd lenne. Vagyis 62 százaléka Franciaország egész megterheltetésének. Ezért, ha Anglia engedne 11 milliárdnyi követeléséből, Franciaország kénytelen volna lemondani a német C. kötelezvények 38 milliárdnyi követeMi is hát az iparművészet? E cim alatt vasárnapi számunkban Lugosi Döme dr.-«ak, a kitűnő műgyűjtőnek a tollából cikk jelent meg, amelyben meghatároz az iparművészet fogalmát. Dr. Lugosi Döme érdekfeszítő cikkében a műgyűjtő szemszögéből nézi a kérdést és igy igen szigorúan vonja meg a határt ai iparművészet és a művészi ipar közölt. A cikk a legélesebb körökben keltett feltűnést és mára egyik iparművésznél járt fent szerkesztőségünkben, aki a kővetkező cikket adta át, amely a kérdést a míwik fél felfogása szerint világítja meg: Lugosi Döme ur vasárnap i cikkét, melyben az iparmüvészetet ismertette, nem lehet reflexió nélkül hagyni. Oly kézzelfoghatóan téves felfogásból ismerteti a tárgyat, hogy ezen amúgy is szűkre szabott keretek túlságos igénybevétele nélkül egynémely rektifikációt pretendál. Cikkíró mindenekelőtt az iparművészet lényegét ismerteti, hogy ebből definitív az iparművészek kissé tág fogalmi körét helyes tendenciával meghatározhassÍ. Csakhogy a konklúzió meghatározásánál oly annyira túlzásba meg/ a premissában, hogy a vizzel együtt a gyermeket is kiönti. Azt mondja ugyanis „Az iparművészeti tárgy: a célját veszteit használati tárgy, melynek lényege a használat, de célja a díszítés." Vagyis az eredetileg gyakorlati célra szolgáló eszköznek az anyag, vagy díszítés alkalmazása által ezen eszköz rendeltetését lehetetlenné tenni. Ebből a szempontból pedig óriási ellentét mutatkozik közte és az ipirmüvészetet föltámasztó „atyaúristen" Wiiliam Moris felfogájoggal hivatláséről, továbbá a belga háborús adósságokból . ,, őt megillető 26 milliárd visszafizetéséről és az i sában> akire pedig, ugy hijzem, Angol-bankban elhelyezett 1 milliárdnyi arany- 5 kozhatok. márka letétről, nem beszélve azokról az áldozatokról, amelyeket az A. és B. kötelezvényeknél hozna. Della Toretta szándéka az, hogy közvetítő javaslatot tesz Franciaország és Anglia álláspontja közölt. A Matin szerint Toretta javasolni fogja a jóvátételi kérdésnek a népszövetség elé való utalását. Franciaország azonban ezt a javaslatot vissza fogja utasítani. Ugyancsak vissza fogja utasítani azokat a kompromisszumos javaslatokat is, melyeknek a lefoglalandó zálogok korlátozása az alapja. A Petit Az angol tervezetről mondott bírálatában Journal szerint az egyik olasz delegátus kijePoincaré kijelentette, hogy a tervezet a békeszerződés módosítását jelenti, meri azok több határozmányát hatályon kívül helyezi. A britt lentette, hogy megegyezést remél az egyik terv alapján, amelyről most folynak a tanácskozások. Az iparosok adóismertető gyűlése. Rendkívül népes és viharos gyűlést tartottak az iparosok ma délután az ipartestület nagytermében, ahol Wolf István pénzügyi tanácsos ismertette az uj kereseti adót. A legviharosabb közbeszólások váltotta ki a rendelet egyes pontjainak megismerése, de legviharosabb volt a hangulat akkor, amikor a pénzügyi tanácsos közölte az iparosokkal, hogy ezen rendelet nem vonatkozik az őstermelőkre. Derekas munkát adott a gyűlést vezető Körmendy Mátyás elnöknek a ki-kitörni készülő viharok lecsillapítása. Az előadó pénzügyi tanácsos látva az iparosság óriási felzúdulását és elkeseredését, ígéretet tett, hogy arról a pénzügyminiszternek jelentést fog tenni, hogy a rendelet szigorúságain enyhítsen, de ezen ígéret nem igen nyugtatta meg a kedélyeket s az elnöknek nem állott módjában sem hozzászólásokat, sem kérdések feltevését engedélyezni. Oly izzó volt a hangulat, hogy határozati javaslat hozatalára sem került a sor. helyzet. Lord Curson visszatért Lausannéból Londonba, ahol a tanácskozás főpontja az albizottságokba tevődött át. Remélik, hogy az albizottságoknak ma sikerülni fog a végleges szerződést megszerkeszteni. Sztambulinszky miniszterelnök, a lausannei bolgár küldöttség feje, visszaérkezett Szófiába. A szófiai lapok szerint Nyugattráciában napról-napra mind súlyosabb a helyzet. A görög katonák nem ismernek fegyelmet és a fosztogatások, gyilkosságok, asszonyrablások napirenden vannak. A bolgár nép kénytelen menekülni a görög katonák üldözései elől. Különösen Dedeagacs környékén garázdálkodnak a görögök, ahol a falvak népét kiűzték, házaikat, állataikat lefoglalták. A lakosság erőszakkal válaszol, a férfiak felfegyverzett bandákba tömörülnek és megtámadjak a görög katonai osztagokat, melyekkel véres harcokat vivnak. Sándor király elnöklésével tegnap minisztertanács volt, amely Balugievicz athéni jugoszláv követ jelentése alapján foglalkozott azokkal az intézkedésekkel, melyekre Jugoszláviának a törökországi események folytán elő kell készülni. Az Athénből érkező hirek szerint ugyanis Törökország nagy katonai előkészületeket tesz, melyek nagystílű akciók tervére vallanak. Mivel a belgrádi kormánynak Görögországgal határozott megállapodásai vannak, Jugoszlávia olyan katonai itézkedéseket határozott el, melyek részleges titkos mozgósításnak tekinthetők. Belgrádban tagadják, hogy ezeknek a katonai intézkedéseknek Olaszország ellen irányuló élük volna, feltehető azonban, hogy a kormány minden eshetőségre fel akar készülni. Athéni táviratok megerősítik, hogy a görög kormány is minden fegy vet fogásra képes embert zászló alá hiv. A törökök ellen irányuló katonai akcióban senki sem kételkedik, sőt ezzel kapcsolatban tartanak attól, hogy további balkáni bonyodalmakra is sor kerülhet. A Prager Tagblatt belgrádi jelentést közöl, amely szaloniki-i lapokra való hivatkozással arról számol be, hogy a görög kormány elhatározta volna, hogy Romániának és Csehországnak egy-egy szabadkereskedelmi zónát ajánl fel, ugy hogy Jugoszlávia, Románia és Csehország három szabadkereskedelmi zónája egy szabadkikötőben fog találkozni. A nagy kivált* ságokat, amelyeket Görögország Jugoszláviának biztosított, a görög szuverénitás feladásának tekintik. Morris ugyanis iparmüvészetnek mondta a lakás és az élet szükségleteit szolgáló eszközök oly módon történő művészi díszítését, hogy az illető tárgy a díszítés által ne veszítse el gyakorlati célját. Ezen állitá6om igazolásául, mint legkönnyebben hozzáférhető munkához, Kriesck Aladárnak Ruskin és angol Praerafaeliták c. könyvnek Morris működését ismertető részére hivatkozom. Innen valók a következő idézetek is: „W. Morris volt az atyja, a megindítója a modern kor művészi törekvéseinek, amennyiben azok az iparmüvészetre vonatkoznak." (50. o'd.) „Nála a jó és szép körülbelül egy volt; tudta jól, hogy ami igazán becsülettel, szeretettel és céljának megfelelően van elkészítve, annak egyúttal szépnek is kell lenni. Tehát amit röviden igy szoktunk mondani: minden művészi, vagy iparművészeti alkotás szépségét szerkezete adja meg; annak egyszerűsége és célszerű volta." (36. old) W. Morris „az otthonnak az angol „home"-nak minden egyes tárgyára kiterjesztette figyelmét s igy az iparművészet minden ágát belévette tevékenysége körébe." (47. old.) „Az ő bútorának, vagy az ő szőnyegének szépsége nemcsak azt jelenti, hogy formái, vonalai, szinei szépek és kellemesek legyenek. Nemi Első és alapvető szépségük mindenekelőtt hasznosságukban, célszerűségükben, aztán pedig tisztességes és lehető leggondosabb elkészítésükben rejlik." (54. old.) Természetes, hogy az életnek vannak szükségletei, amelyek éppen időszaki voltuknál fogva nem is követelik a művészet adta kiváltságot. Hogy egy saison-kalap, vagy ruha „tervezése" egyáltalán nem művészeti ténykedés: az evidens. Viszont azonban egy szőttest, melynek szépségét, tartósságát, használható voltát nem lehet elvitatni, vagy a szemnek tetsző könyvet, mely nemcsak kötése, de a nyomás és belső disz jogánál fogva esztétikai örömöt tud szerezni, vagy a színesen festett kerámint stb. ne lehessen iparmüvészati tárgyaknak nevezni, dacára annak, hogy ősi hivatásuknak is eleget tudnak tenni, azt, engedtessék meg nekem, hogy a föntiek alapján kéiségbevonjam. Iparművészeti alkotások ezek, mert az ipar eszközeivel, de a művész ízlésével párosuitan jönnek létre. Végül meg kell emlitenem, nehogy a részesség vádja érjen, hogy semmiféle iparmüvészietlenség produkálásában nincs részem. Tisztelettel: Egy olvasó. Hét órás motornélküli repülés. Biskrai jelentés szerint Thorst repülő motorának elállítása után 7 óra 3 percig tartózkodott a gőben s ezzel mind megdöntötte az ec^ig felállított világrekordot.