Szeged, 1922. december (3. évfolyam, 214-237. szám)
1922-12-13 / 223. szám
Egyes szám ára 10 korona ftacrkeastAaét *» kladotía•i. Ulcser-ulca 6. (Proliidaáilé. I. emelet 6.) Telefoa IS-31. A .Sieged' aMgjril att k«U6 Uwteléttl minden MP túl) éra 10 koma. EMftieiéal árak: Egy kóvapta Ss egeden 240. BudaM*'»n éa vidéken 260 kor. rl >.|< I. XI , 1 mm. A, , yy m.tf«'l hnMhnn fcaSflbon 14 korú delra 4 K. k,.>. K. k* toronk.-nl 40 K Sj.lt:, r , ladl *'» orvo> lur n r. Tobbiiörl felídé**)*!.!. nc- dm n?. lh..„hoa • ibon 7. > .0. kel Aprohirkkrl K 'mrayek III. évfolyam. Szeged, 1922 december 13, SZERDA. 223-ik szám. Erkölcsi halott. Az esetet magát, amelyhez néhány szerény megjegyzést óhajtanánk tűzni e sorokban, az trezággyQlé6i tudósításban teljes szövevényeslégében megtalálja az olvasó. Egy egységespárti képviselő, Ulain Ferenc nevezetű, a mult héten a nemze gyűlésen, tehát az ország nyilvánossága előtt hazaárulónak nevezte Rasssy Károlyt, sz ellenzék vezérét, mert a liberális párt választási propagandájára a csehektől kapott pénzt. Mikor a vád elhangzott, a kormánypárt olyan meleg óvációban részesítette a vádlót, ami mindenkinek kijár, aki az ellenzéki politikusokat hazaárulóknak nevezi. Mikor azonban az ellenzék felhördült és Ritsay parlamenti vizsgáló bizottság kiküldését kérte, amely kimondja az erkölcsi halált vagy a bebizonyosodott hazaárulóra, vagy s bebizonyosodott rágalmazóra, az Ulain nevezetű ur sietett bocsánatot, kérni. Azért kérte a bocsánatot, mert korábban vádo't, mint kellett volna; t. i. mint mondta, a bizonyítékok még nincsenek a keze közt, de meg fogja őket szervezni. Mára igérte a bizonyítékokat és ma bejelentette, hogy nincsenek bizonyítékai, tehát a hazaárulás vádját tessék tárgytalannak tekinteni. Tovább pedig ne beszéljünk a dologról, hanem gyerünk tovább és csináljuk meg a rendtörvényt, mert a mai eset is bizonyítja, hogy arra milyen nagy szükség van. Ha rendiörvény lesz, akkor nem jut a kormánypárti képviselő abba a kellemetlen helyzetbe, hogy bizonyítania kelljen, hogy aki ellenzéki ember, az gazember és hazaáruló. Ez magától értetődik, mihelyst meglesz a rendtörvény; elég baj, hogy már régen meg nincsen, mert akkor Rassay Károlyék nem hozták volna ma zavarba az Ulain nevezetű urat, továbbá a miniszterelnököt és egv kicsit az egységespártot is. Rassay ugyanis, aki mindig ilyen tapintatlan ember volt, nem érte be azzal, hogy az UUin nevezetű ur elejtette a hazaárulás vádját. Rassay a hazaárulás bizonyítékát maga lelte le a Ház asztalára : a*fotográfiáját ann ik a hamisított nyugtának, amelyben ö elismeri, hogy 300000 cseh koronát vett fel a liberális ellenzék részére s amely alá nagyon durván hamisították az 0 aláírását s amelyről tudott a miniszterelnök is. „Igen, tudtam", — mondta a miniszterelnök — n.ert kötelességem volt utána járni a dolognak, mert elsősorban nekem kell a kötelesség utján járnom és a kellő lépéseket megtennem, ha az ilyen vádak igaznak bizonyulnak " Ezek után az egyiégespárt megabcugolta Garamit és Lovászyt, az elnök kijelentette, hogy a házszabályok szerint határozathozatalnak itt helyé nincs s ezzel a nemzetgyűlés áttért az adójavaslatok tárgyalására, az Ulain—Rassay-ügy elintéztetett. A parlamentnek igaza lehet, — minket azonban nem kötnek a házszabályok s jogunk van néhány széljegyzetet hevenyészni a nemzetgyűlési naplú margójára. Előszöi is fölvetjük a kérdést, ki most már az erkölcsi halott I Azt nem kérdezzük, hogy ki hamisította a nyugtát, mert huszonnégy óra alatt úgyis ki fog derülni, hogy a zsidók és a szabadkőművesek csinálták az egészet, mert ilyen szennyes eszközökkel csak azok élhetnek. Söt Rassay Károlytól Htelt, hogy saját maga készakarva ügyetlenül hamisította az aláírását, csakhogy kelepcébe csalja a szegény jéh:szemü[ ártatlan Ulain Ferencet. A kérdésnek ez a részé még nem elég világos. Ellenben egészen világos, hogy itt az ellenzéket nem mondhatni, hogy példátlanul, inkább azt, hogy a szokott sablon szeunt rágalmazták meg hazaárulással. Ha a rágalomnak cssk egy morzsája is igazolódott volna, Rassayék ma nem várhatták volna meg a parlamentben az ülés végét. Mint erkölcsi halottakat dobták volna ki őket, ha nem az ajtón, az ablakon. N>m Rassay lelt az erkölcsi halott — és Ulain Ferenc tovább is képviselő marad. Csakhogy nem egységespárti, « hanem párt nkivüli. Ezt a szigorú büntetést ő i maga mérte magára, mert ő római jellem, t Ez az U'ain Ferenc eddig egvik főerőssége | volt a Bethlen István pártjának. Hiszen lapja, a Szózat, a kormány háziujsága és Bethlen politikájának főtámasza. 0 maga intimusa a miniszterelnöknek és tüzön-vizen keresztül zászlóvivője annak a mellékkormánynak, amely bizonyos jelek szerint az igazi kormánya ma Magyarországnak. Fölvetődik a kérdés, kinek használt volna az, ha a gonosz csiny sikerül? Mert hiszen a Rassay aláírását ügyesebben is lehetett volna hamisítani s az esetben az ellenzék a rendtörvény nevü dróthurok nélkül is meg van fojtva. Kinek áll érdekében, hogy az ellenzéket hazaáruló bandának tartsa az ország? Csak Ulain Ferencnek magának, vagy az Ulain Ferencek egész érdekszövetkezetének? A miniszterelnök azt mondta nemes gesztussal, hogy neki kötelessége résen lenni, ha az ilyen vádak igaznsk bizonyulnak. Okosan mondta. De mi a kötelessége akkor, ha az ilyen vádak a leggyalázatosabb rágalomnak bizonyulnak és a gyalázatos rágalmak az ő pártj-. vezérkarából indulnak ki ? Okosan tette, hogy erről hallgatott. Az ország úgyis tudja, hogy ilyenkor mit szokás mondani a túlsó oldalon. Azt. hogy ez elvi harc. Mindig ezt mondják, ha a mások becsületébe belemarnak és beletörik a foguk. És igazuk van nekik, mert náluk ez az elv. A Rassay—Ulain-iigy hullámai. ellenzéki politikusok és a legmelegebb ünneplésben részesítették. Az ellenzéki pártok felfogása szerint a kor-, mánypárt részére egyáltalán nem kielégítő meg* oldás az, ha megelégszik Ulainnak a páribó történt kilépésével és tovább késlelkedik azzal, hogy Uiainnak és az Ulain által k pviselt politikával szemben állást foglaljon. Az izgalom tovább tart és a Rassay-pirt természetesen JOvár^b folytatja az akciót abban az irányban, hogy megállapítsák, ki követte el a hamisítást és követelni fogják, hogy i. hamisítókkal szemben ne maradjon el a megtorlás. Interpelláció a képviselők elleni nyomozásrói. A Rassay Károly—Ulain , Ferenc ügyből kifolyólag holnap érdekes interpelláció fog elliangza.ii a Házban. Hegymegi Kiss Pál képviselő ugyanis interpellációt intéz a miniszterelnökhöz, a kormány által egyes képviselők ellen elrendelt nyomozások és az ezek során felmerült hamisítványok tárgyában. Amennyiben a miniszterelnök nem ad kellő felvilágosítást erre az interpellációra és nem jelenti be, hogy a hamisítókat a biróság elé állítja, ugy Rassay maga fegja megtenni ellenük a bűnvádi ieljelentést. Mussolini magyar jóvátételt követel Londonban. (i4 Szeged budapesti tudósítójától.) A politikai köröket természetesen majdnem kizárólag a Rissay—Ulain-ügy fejleményei foglalkoztatják. Nem érdekttlen megállapítani, hogy magában az egysígíspárt egyrészében is határozott kedvetlenség észlelhető. A párt józanabb elemei a legteljesebb mértékben e'itélik azokat, akik Ulaint még mindig menteni igyekeznek, de ilyenek már nagyon kevesen vannak. A pártban egyébként olyanok ís vannak és állítólag nem k:s számban, akiket nem elégített ki a miniszterelnök válasza és akik különböző szempontok alapján kifogásolják a miniszterelnök nyilatkozatait. Az ellenzéken, ugy vélik;- hogy ezek után már itt van a legutolsó pillanat arra, hogy a legélesebb harcot indítsák meg mindazon jelenségenkel szemben, amelyekből arra lehet következtetni, hogy a ma leleplezett hamisítás csak egy láncszeme annak a küzdelemnek, amelyet az ellenzék kompromittálására folytatnak. A nemzetgyűlés ülésére egyébként majdnem teljes számban vonultak fel az ellenzéki pártok, még pedig nemcsak a liberális ellenzéki szövetség pártja, hanem a keresztény ellenzéki párt is. Így gróf Andrássy Gyula már a kora délelőtti órádban megjelent a folyosón) bár rendszerint csak későn szokott bejönni a Házba. Szünet alatt Rassayt egymásután keresték fel a vezető A londoni konferencia első eredménye abban ail, hoty a négy kormányelnök egyöntetűen elismerte, hogy a jóvátételi problémát nem lehet elválasztani az európai adósságok kérdésétől. Bonar Law hajlandónak nyila'kozott, hegy fontolóra veszi sz eurépai adósság számla tisztázásának lehetőségét, anéikül, hegy megvárná, vájjon csatlakoznak-e az Egyesüli Államok e megoldáshoz. A bntt kormány délelőtti minisztertanácsát követően késő délután ült össze újból a szövetséges miniszterelnökök értekezlete, amely lehatj tárgyalás alapján arra ÍZ elhatározásra jutott, hogy a megegyezés sikerének biztosítása erdekében ajánlatosabb lesz az értekezletet megsz&ki ani és csak újév u'.án folytatni. A lapok sierint Bonar Lhw terve Balfour jegyzékének félreértését tartalmazza. A miniszterelnök késznek nyilatkozott arra, — feltéve, hogy a szövetségközi adósság ilyetén rendezése az egész jóvátételi kérdés alaki rendezésének alkotja részét, — hogy a Nagybritanniával szemben fennálló francia és olasz adósság lerovásául német C. kötvényeket fogad el és az adósságnak csak egy kis részét fogják fizetni közvetlenül az tdós államok mintegy szimbólumául annak, hogy az Amerikával szemben fennálló angol adósság s az Amerikával szemben fennálló francia, illetve olasz adósság közölt kölcsönös összefüggés van. A németeket lerheiő jóvátételi összeget ludvalevőleg 132 milliárd aranyipárkában állapították meg. Németországot köteleztek, hogy bccsásson ki háromféle kötvényt. A. kötvényt 20 milliárd aranymárka kötvényben, B t 38 és C-t 82 milliárd aranymárks kötvényben. Ezek közül csupán az A. és Fi. kötvények számítolhatok le, mig a C. öntvényeknek csak képletes értékük var,. Mussolini indítványozta, hogy Németországot mentesítsék a C. kötvények fizetésétől. Ennek ÍZ adósságicszállitásnak másik oldalon a szövetségközi adósságok törlése'lenne a következr. énye. Követelte, továbbá, hogy tartsák Jent teljes értékben az osztrák, magyar és bolgár kártérítést, amelyekre Olaszországnak előjoga van. Prágából jeler.tik: A kisántánt meghatalmazott miniszterei a londoni konferencián írásban tiltakoztak országaiknak a tanácskozásokból történt kizárása ellen és kijelentették, hegy kormányaik nem fogják elismerni azokat a határozatokat, melyek országaik érdekeit érintik, üyen pl. a német tartozás leszállítása, vagy a Spnaban megállapított arányszám megváltoztatása.