Szeged, 1922. december (3. évfolyam, 214-237. szám)

1922-12-13 / 223. szám

Egyes szám ára 10 korona ftacrkeastAaét *» kladotía­•i. Ulcser-ulca 6. (Proliid­aáilé. I. emelet 6.) Telefoa IS-31. A .Sieged' aMgjril att k«U6 Uwteléttl minden MP túl) éra 10 ko­ma. EMftieiéal árak: Egy kóvapta Ss egeden 240. Buda­M*'»n éa vidéken 260 kor. rl >.|< I. XI , 1 mm. A, , yy m.tf«'l hnMhnn fcaSflbon 14 korú delra 4 K. k,.>. K. k* toronk.-nl 40 K Sj.lt:, r , ladl *'» orvo> lur n r. Tobb­iiörl felídé**)*!.!. nc- dm n?. lh..„hoa • ibon 7. > .0. kel Aprohir­kkrl K 'mrayek III. évfolyam. Szeged, 1922 december 13, SZERDA. 223-ik szám. Erkölcsi halott. Az esetet magát, amelyhez néhány szerény megjegyzést óhajtanánk tűzni e sorokban, az trezággyQlé6i tudósításban teljes szövevényes­légében megtalálja az olvasó. Egy egységes­párti képviselő, Ulain Ferenc nevezetű, a mult héten a nemze gyűlésen, tehát az ország nyil­vánossága előtt hazaárulónak nevezte Rasssy Károlyt, sz ellenzék vezérét, mert a liberális párt választási propagandájára a csehektől ka­pott pénzt. Mikor a vád elhangzott, a kormány­párt olyan meleg óvációban részesítette a vád­lót, ami mindenkinek kijár, aki az ellenzéki politikusokat hazaárulóknak nevezi. Mikor azon­ban az ellenzék felhördült és Ritsay parlamenti vizsgáló bizottság kiküldését kérte, amely ki­mondja az erkölcsi halált vagy a bebizonyoso­dott hazaárulóra, vagy s bebizonyosodott rágal­mazóra, az Ulain nevezetű ur sietett bocsána­tot, kérni. Azért kérte a bocsánatot, mert koráb­ban vádo't, mint kellett volna; t. i. mint mondta, a bizonyítékok még nincsenek a keze közt, de meg fogja őket szervezni. Mára igérte a bizonyí­tékokat és ma bejelentette, hogy nincsenek bi­zonyítékai, tehát a hazaárulás vádját tessék tárgytalannak tekinteni. Tovább pedig ne be­széljünk a dologról, hanem gyerünk tovább és csináljuk meg a rendtörvényt, mert a mai eset is bizonyítja, hogy arra milyen nagy szükség van. Ha rendiörvény lesz, akkor nem jut a kor­mánypárti képviselő abba a kellemetlen hely­zetbe, hogy bizonyítania kelljen, hogy aki el­lenzéki ember, az gazember és hazaáruló. Ez magától értetődik, mihelyst meglesz a rendtör­vény; elég baj, hogy már régen meg nincsen, mert akkor Rassay Károlyék nem hozták volna ma zavarba az Ulain nevezetű urat, továbbá a miniszterelnököt és egv kicsit az egységespár­tot is. Rassay ugyanis, aki mindig ilyen tapintatlan ember volt, nem érte be azzal, hogy az UUin nevezetű ur elejtette a hazaárulás vádját. Ras­say a hazaárulás bizonyítékát maga lelte le a Ház asztalára : a*fotográfiáját ann ik a hamisí­tott nyugtának, amelyben ö elismeri, hogy 300000 cseh koronát vett fel a liberális ellen­zék részére s amely alá nagyon durván hami­sították az 0 aláírását s amelyről tudott a mi­niszterelnök is. „Igen, tudtam", — mondta a miniszterelnök — n.ert kötelességem volt utána járni a dolognak, mert elsősorban nekem kell a kötelesség utján járnom és a kellő lépéseket megtennem, ha az ilyen vádak igaznak bizo­nyulnak " Ezek után az egyiégespárt meg­abcugolta Garamit és Lovászyt, az elnök kije­lentette, hogy a házszabályok szerint határozat­hozatalnak itt helyé nincs s ezzel a nemzet­gyűlés áttért az adójavaslatok tárgyalására, az Ulain—Rassay-ügy elintéztetett. A parlamentnek igaza lehet, — minket azon­ban nem kötnek a házszabályok s jogunk van néhány széljegyzetet hevenyészni a nemzet­gyűlési naplú margójára. Előszöi is fölvetjük a kérdést, ki most már az erkölcsi halott I Azt nem kérdezzük, hogy ki hamisította a nyugtát, mert huszonnégy óra alatt úgyis ki fog derülni, hogy a zsidók és a szabadkőművesek csinálták az egészet, mert ilyen szennyes eszközökkel csak azok élhetnek. Söt Rassay Károlytól Htelt, hogy saját maga készakarva ügyetlenül hamisította az aláírását, csakhogy kelepcébe csalja a szegény jéh:szemü[ ártatlan Ulain Ferencet. A kérdésnek ez a részé még nem elég világos. Ellenben egészen vilá­gos, hogy itt az ellenzéket nem mondhatni, hogy példátlanul, inkább azt, hogy a szokott sablon szeunt rágalmazták meg hazaárulással. Ha a rágalomnak cssk egy morzsája is igazoló­dott volna, Rassayék ma nem várhatták volna meg a parlamentben az ülés végét. Mint erkölcsi halottakat dobták volna ki őket, ha nem az ajtón, az ablakon. N>m Rassay lelt az erkölcsi halott — és Ulain Ferenc tovább is képviselő marad. Csakhogy nem egységespárti, « hanem párt nkivüli. Ezt a szigorú büntetést ő i maga mérte magára, mert ő római jellem, t Ez az U'ain Ferenc eddig egvik főerőssége | volt a Bethlen István pártjának. Hiszen lapja, a Szózat, a kormány háziujsága és Bethlen politikájának főtámasza. 0 maga intimusa a miniszterelnöknek és tüzön-vizen keresztül zászlóvivője annak a mellékkormánynak, amely bizonyos jelek szerint az igazi kormánya ma Magyarországnak. Fölvetődik a kérdés, kinek használt volna az, ha a gonosz csiny sikerül? Mert hiszen a Rassay aláírását ügyesebben is lehetett volna hamisítani s az esetben az ellenzék a rendtörvény nevü dróthurok nélkül is meg van fojtva. Kinek áll érdekében, hogy az ellenzéket hazaáruló bandának tartsa az ország? Csak Ulain Ferencnek magának, vagy az Ulain Ferencek egész érdekszövetkezetének? A miniszterelnök azt mondta nemes gesztus­sal, hogy neki kötelessége résen lenni, ha az ilyen vádak igaznsk bizonyulnak. Okosan mondta. De mi a kötelessége akkor, ha az ilyen vádak a leggyalázatosabb rágalomnak bizonyulnak és a gyalázatos rágalmak az ő pártj-. vezérkarából indulnak ki ? Okosan tette, hogy erről hallgatott. Az ország úgyis tudja, hogy ilyenkor mit szokás mondani a túlsó ol­dalon. Azt. hogy ez elvi harc. Mindig ezt mond­ják, ha a mások becsületébe belemarnak és beletörik a foguk. És igazuk van nekik, mert náluk ez az elv. A Rassay—Ulain-iigy hullámai. ellenzéki politikusok és a legmelegebb ünnep­lésben részesítették. Az ellenzéki pártok felfogása szerint a kor-, mánypárt részére egyáltalán nem kielégítő meg* oldás az, ha megelégszik Ulainnak a páribó történt kilépésével és tovább késlelkedik azzal, hogy Uiainnak és az Ulain által k pviselt poli­tikával szemben állást foglaljon. Az izgalom tovább tart és a Rassay-pirt természetesen JO­vár^b folytatja az akciót abban az irányban, hogy megállapítsák, ki követte el a hamisítást és követelni fogják, hogy i. hamisítókkal szem­ben ne maradjon el a megtorlás. Interpelláció a képviselők elleni nyomozásrói. A Rassay Károly—Ulain , Ferenc ügy­ből kifolyólag holnap érdekes interpelláció fog elliangza.ii a Házban. Hegymegi Kiss Pál kép­viselő ugyanis interpellációt intéz a miniszter­elnökhöz, a kormány által egyes képviselők ellen elrendelt nyomozások és az ezek során felmerült hamisítványok tárgyában. Amennyiben a miniszterelnök nem ad kellő felvilágosítást erre az interpellációra és nem jelenti be, hogy a hamisítókat a biróság elé állítja, ugy Rassay maga fegja megtenni elle­nük a bűnvádi ieljelentést. Mussolini magyar jóvátételt követel Londonban. (i4 Szeged budapesti tudósítójától.) A politikai köröket természetesen majdnem kizárólag a Rissay—Ulain-ügy fejleményei foglalkoztatják. Nem érdekttlen megállapítani, hogy magában az egysígíspárt egyrészében is határozott ked­vetlenség észlelhető. A párt józanabb elemei a legteljesebb mértékben e'itélik azokat, akik Ulaint még mindig menteni igyekeznek, de ilyenek már nagyon kevesen vannak. A pártban egyébként olyanok ís vannak és állítólag nem k:s számban, akiket nem elégített ki a minisz­terelnök válasza és akik különböző szempontok alapján kifogásolják a miniszterelnök nyilat­kozatait. Az ellenzéken, ugy vélik;- hogy ezek után már itt van a legutolsó pillanat arra, hogy a legélesebb harcot indítsák meg mindazon jelen­ségenkel szemben, amelyekből arra lehet követ­keztetni, hogy a ma leleplezett hamisítás csak egy láncszeme annak a küzdelemnek, amelyet az ellenzék kompromittálására folytatnak. A nemzetgyűlés ülésére egyébként majdnem teljes számban vonultak fel az ellenzéki pártok, még pedig nemcsak a liberális ellenzéki szövetség pártja, hanem a keresztény ellenzéki párt is. Így gróf Andrássy Gyula már a kora délelőtti órádban megjelent a folyosón) bár rendszerint csak későn szokott bejönni a Házba. Szünet alatt Rassayt egymásután keresték fel a vezető A londoni konferencia első eredménye abban ail, hoty a négy kormányelnök egyöntetűen elismerte, hogy a jóvátételi problémát nem le­het elválasztani az európai adósságok kérdésé­től. Bonar Law hajlandónak nyila'kozott, hegy fontolóra veszi sz eurépai adósság számla tisz­tázásának lehetőségét, anéikül, hegy megvárná, vájjon csatlakoznak-e az Egyesüli Államok e megoldáshoz. A bntt kormány délelőtti minisztertanácsát követően késő délután ült össze újból a szö­vetséges miniszterelnökök értekezlete, amely lehatj tárgyalás alapján arra ÍZ elhatározásra jutott, hogy a megegyezés sikerének biztosítása erdekében ajánlatosabb lesz az értekezletet meg­sz&ki ani és csak újév u'.án folytatni. A lapok sierint Bonar Lhw terve Balfour jegyzékének félreértését tartalmazza. A miniszterelnök kész­nek nyilatkozott arra, — feltéve, hogy a szö­vetségközi adósság ilyetén rendezése az egész jóvátételi kérdés alaki rendezésének alkotja ré­szét, — hogy a Nagybritanniával szemben fenn­álló francia és olasz adósság lerovásául német C. kötvényeket fogad el és az adósságnak csak egy kis részét fogják fizetni közvetlenül az tdós államok mintegy szimbólumául annak, hogy az Amerikával szemben fennálló angol adósság s az Amerikával szemben fennálló francia, illetve olasz adósság közölt kölcsönös összefüggés van. A németeket lerheiő jóvátételi összeget ludvalevőleg 132 milliárd aranyipár­kában állapították meg. Németországot kötelez­tek, hogy bccsásson ki háromféle kötvényt. A. kötvényt 20 milliárd aranymárka kötvényben, B t 38 és C-t 82 milliárd aranymárks kötvény­ben. Ezek közül csupán az A. és Fi. kötvények számítolhatok le, mig a C. öntvényeknek csak képletes értékük var,. Mussolini indítványozta, hogy Németországot mentesítsék a C. kötvények fizetésétől. Ennek ÍZ adósságicszállitásnak másik oldalon a szö­vetségközi adósságok törlése'lenne a következ­r. énye. Követelte, továbbá, hogy tartsák Jent teljes értékben az osztrák, magyar és bolgár kártérítést, amelyekre Olaszországnak elő­joga van. Prágából jeler.tik: A kisántánt meghatalma­zott miniszterei a londoni konferencián írásban tiltakoztak országaiknak a tanácskozásokból tör­tént kizárása ellen és kijelentették, hegy kor­mányaik nem fogják elismerni azokat a hatá­rozatokat, melyek országaik érdekeit érintik, üyen pl. a német tartozás leszállítása, vagy a Spnaban megállapított arányszám megváltoz­tatása.

Next

/
Thumbnails
Contents