Szeged, 1922. december (3. évfolyam, 214-237. szám)

1922-12-10 / 221. szám

szám 10 korona. hOfuiíKj él klao. íl. ?0loejnlc» 4. CPtóIcU­»..••• I. MM *.) Teltfon ÍJ. A .Sj»fl«d" mcnje|e­•>k hélfí »l».-l«léfel miadtn Ljjrej •;4ni ara 10 ko­EMPi7el.il árak: Egj kooei>.n Saegedcn 240. Bud«­»«1en él í.d.k.r 260 t«. SZEGED h .«.ihori I i dr! > 4 K. -íív V. !!• IIM9 Snn 7. i IU V). kél "n*. A; A Kir­r lltkel n n,ek III. évfolyam. Szeged, 1922 december 10, VASARNAR soronként 4<» K V itt rsa. Iddf 4* orfosí Hir mi k r.,bb­*TÖri felí»dátn<i! an :igt .ívny. 221-ik szám. Jóvátétel. A jóvátétel-^ a gazdátlan magyar humor már évekkel ezelőtt, első hallomásra lóvdtétel-nek nevezte el. A szójátékban több az igazság, mint a finomság s nyilván azért vált nagyon nép­szerűvé abban a paraszti majorságban, amit a háború a régi Magyarországban meghagyott. Ebben a szóiátékban azonban körülbelül ki is merül minden, amit a magyar jóvátételről az úgynevezett nagyközönség tud, beleértve ebbe nemcsak a magunkfajta misera pebset, hanem nyilván ama jeles honfitársaink többségét is, akiknek ma a poülika a kenyérkereső mester­ségük. Valószínűleg miniszter is van, akit ha bizalmas haráti körben megszorongatnának, hegy hogy is állunk a jóvátétel kérdésével, azt felelné ra, hogy ez ördög tudja, ez ÖT Ő reszortja. Egy ember van, akiről föl lehet tenni a tájékozottságot s ezzel a föltevéssel távolról se a külügyminiszteri akarjuk megbántani, aki­ről általában elismerik, hogy a mai össze-vissza világban is tiszteli a régi külügyminiszteri tra­díciókat. Az egy Korányi báró az, aki többet tudhat, mint más, mert ő utank jóvá'éteiben Budapesttől Londonig, viszont mi nem tudunk többet Korányi báróról, minthogy ideérkezett, meg odaérkezett s tegnap ezzel a misterrel alkudozott, holnap meg amazt a monsíeurt fogja kapacitálni. Nem Ütközünk meg rfjta, hogy a nyilvános­ság nem kap hivatalos tájékoztatást, először mert ehhez már hozzá vagyunk szokva, másod­szor mert koncedáljuk azt, hogy éppen ernek a kérdésnek nem minden mozzanata vali a nyilvánosság elé. Annak azonban már itt vulna az ideje, hogy legalább általánosságban e ő­késziísék a közönségét és időt engedjenek neki 9 két rossz közt való választásra: vagy végleges megnyú/ás, vagy végletekig elszánt egységes ellentállás. Ehelyett azonban csak elbujtatott figyelmeztetéseket kapunk arról, bogy jöhetnek , még katasztrófális idők, de azért nem kell meg­ijedni, mert az állam rendelkezik oly n eszkö­zökkel, amelyek a korona várható esését nem engedik zuhanássá fejlődni. Az ilyen megnyug­tatásra szánt hirek tulajdonkép rémhírek, amelyek csak a drágaság lázmérőjét ugratják fel, anélkül, hogy csak valamivel is elősegítenék a tisztán­látást. 'A kormánynak ez talán nem is céljz, ' mert neki sokkal kényelmesebb kényszethelyzet elé állítani az országot, mint a békeszerződés ügyében és a királykérdé&ben tette. Csakhogy a jóvátétel kérdése ránk nézve hasonlíthatatlanul súlyosabb, mint a királykér­dés volt, amely tagadhatatlanul közelről érin­tette a dinasztiát, azonban nemzeti szempont­ból inkább csak presztízskérdés volt. Kéfcye!­metien és megalázó, hogy idegenek szóljanak bele abba, kit választhatunk királynak, kit nem, de az életünk nem ezen fordul meg. A jóvá­tétel ' érdése fontosságban vetekszik a béke­szerződéssel, illetve m*. már főbb annál: a mtradék életünk kérdése. A béke levágta a ke­zünket, lábunkat és lehetetlenül lökött bennün­ket összedőlt házunk omladékai közé. A jóvá­tétel csonka testünket gá'.yapsdhoz láncolná, kipréselné mandék izmaihkból „ az erőt, mara­dék csontjainkból a velőt, maradék ereinkből a vért és olyan nyomorult rabszolgaságba sflly­lye«tené a magyarságot, hogy r.ehány nemze­dék múlva a neve se maradna. Örökös adóssá tételünk, az egész nemzet eljobbégyositása nem­csak utolsó életlehelőiiégünket venné el tőlünk hanem a valaha való megszabadulás minden reményét JS. Mirden irredenta gondolat, az integer Magyarországról való minden álom gye­rekes önbolonditássá váük abban a pillanatban amelyikben a jóvátétel járma alá hajijuk a nya­kunké t. A magyarságot a háború fektette a ko­porsóba, a békeszerződés tette rá a koporsóra a fedelet s a jóvátétel a fedélben a koporsószeg. Nem mi vagyunk benne hibásak, ha ilyen MW 1 <2* biblikusán komornak látjuk a közel jövő kepét, mert ni csak az ösztönösen <ggódó magyar, nein a beavatott politikus szemévei nézünk. Mi leszünk a legboldogabbak, ha kidéiül, iiogv « kormánynak vannak vidámító titkai, amelyen sugarat veinek az e fake'edett horizontrr. Aduig, mig a kormány gondosan őrzi ezeket a magyar szivet vidító titkokat, mi nem tudh lünk in^st, mint a halálra najszolt vad felhördülé ével for­dulni az ellenségek Ítélőszéke felé: — Ti megfeszítettetek bennünket és a ru­háinkra sorsot vetettetek; kenyeret termő fö d­jeinket, kard vasat termő hegyeinket elvettél'k; nem maradt más, mint a pus'a életünk, a me­zítelen szivünk, megvakított Sámsonok v^gvunk, akiket most malmotokba t-kar'ok fogni, hogy győzelmi lakomáitok kalácsához lisztet őrö'jüik és piloíátok oszlopához akarlok kötni, hogy vonaglásunkkai bohóc gyanant mulattasfu-ik benneteket. Ám p.óbáljalok me?, de jusson eszeleko:, hogy még osrlophnz kötve is lesz erőnk nekünk szegény Sámsonoknak ugy meg­rázni Európa pilléreit, hogy összedöl az egész na'ota s velünk együtt titeket is eltemet. Mit i? mondhatnánk egyebet, micsoda érté­Künk van rrég, amit megváltásunkra ajánlhat­nánk ? His/en mi elismerjük, hogy P.dacsi Dé­nes ás a korszellem löbbi képviselője valóban j olyan ^apv érték<.t képviselned, amilyennek ők mondják magukat és a rragunk részéről át is engednénk őket az ántántnak, mint az utolsó magyar értékeket, amik a nagy pusztulásból megmaradtak és ma világra fénylő nevei, a ma­gyarságnak. De ma már nem szokás túszokat szedni még az ántánt részéről sem, ha az egyebként a krimi tatár kánok politikai hadi­déihoz tartja is magát s ha szokás volna is, ki tudja,, beleme/ine-e az ántánt abba, houy Patacsi Déneséket ismerje el a legnagyobb magyar éitekeknok? A „Szeged" ujbó! megkapta a kolportázajogot. Mint ismeretemult kedden dr. Somogyi Szilveszter pjlg rmeeter közölte a szegedi ügyészséggel, hogy a Szeged két hónapra meg­adott kolportázs-engedélye lejárt és a lap iry nem árusítható többé az utcán. A polgármes­ter döntést naay megdöb^en^t keltett r. váris literiiis polgársága és munkássága körében és egyetlen liberális lapja ismét visszakapja kol­portázs jogát. Ez az skei^ mo^ sikerrel is járt, mert dr. Somogvi Szilveszter ma, szom­ba'on délelőtt újból m-gengedte a Szeged utcai terjesztését és áru itását, ugy hogy vasárnap reggel, egy heti szünet után örömmel köszönti ismét a Szeqed' jeüefzeles f. ji példlnzor.kint széle körű aKció indult mfp, hoey a város ' vásároló publikumát a szegedi utcán. Belitska látogatása a keresztény ellenzéknél. (A Szeged budapesti tudósítójától) Nagy feltűnést Keltett ma este a különböző párt­körökben az egyik budapesti estilapnak, a Magyarország-nak az a hire, amelyik Belitska Sándor bonvédelmi miniszternek a keresztény elienzék pártjában tett látogatásáról számol be és ahhoz különböző kombirációkat füz. A kér­déses cikk egyébként a következőkép szól: — Azon az értekezleten, amely cs.ütör;ökön este a keresztény ellenzék klubjában Belitska Sándor honvédelmi miniszter " jeleméiben a pártonkívüli képviselők bevonásául folyt le. Belitska honvédelmi miniszter felkélte a pár­tonkívüli politikusok egyikét, hogy a keresztény ellenzék klubhelyiségébe hivja meg a párton­kívüli képviselőket, mert azt akarja, hogy ők' is tájékozva legyenek a honvédelmi tárca dolgai­ról. A honvédelmi miniszter kérésének a meg­hívottak eleget is tettek é3 a miniszter beszéde utfin csaknem valamennyi jelenlevő felszóialt. A miniszter1, nemcsak információkat +apoti, hanem arrril is ludomást szerzett, hogy a rend­törvényjavaslat a legnagyobb ellenzés* váltja ki még a mérsékelt politikusok köriben is. Ezek után Belitska valósággal jegyzőkönyvbe vette az ellenzéki politikusok kívánalmait és közölte, hegy az elhangzott beszédeKet és kívánságokat eljuttatja a miniszférelnöUiöz. Azok a kíván­ságok, melyeknek a miniszterelnökhöz való juttatására felkérték a honvédelmi minisztert, Információnk szerint a következők: A rendtör­vénynek a napirendről való levétele, annak teljes átdolgozása, bejelentése ama szándéknak, hogy amennyiben ez a kívánságuk teljesül, ugy nem indítanak crösebb tempójú követeiést az indemnitási jr vaslatnál és kerülni fognak minden olyarufconfliktust, amely a parlamenti helyzet elmérgesitését vonná maga után. A Szeged budapesti munkatársa megtudandó a vajódi tényállást felkereste a keresztény ellen­zék egyik vezérét, Haller Istvánt és megkérdezte fCle, hogy mi igaz a Magyarország híradásá­ból? Haller István a kcidésre vonatkozólag munkatársunknak a kövelkezőket mondotta: - Belitska honvédelmi miniszter látogatása nem akart semmi e^yéD lenni, mint puszta udvariassági aktus, mint ahogy nem jelentett mást akkor sem látogatása pártkörünkben, mi­kor az előző irdemnitás benyújtásánál felkere­sett minket. Akkor is az indemnitásnak tárcája körébe vágó pontjairól beszélt a honvédelmi miniszter, hogy a lehetőség szerint ne a nemzetgyűlés plénuma előtt kelljen azokat meg­vitatni. Egyébként a miniszter látogatása párt­körünkben nagy szimpátiát keltett és azt kíván­juk, vajha minden mini zter ilyen volna. Hegy Belitska miniszter látogatásának való­ban semmi kü'önös jelenlősége nem volt, azt bizonyítja egyébként már sz a teny is, hogy mint budapesti muaka'ársunk jelenti, Belitska miniszter a keresztény ellenzéknél tett látoga­tását megelőzőleg délután fent járt a szociál­demok ita pártban is, ahol szintén informálta a pár'ot a hadügyi kérdésekről, majd a keresz­tény ellenzék utan a Rjssay-pártot kiváiU.i meg­látogatni és ez a látogatása csak azért maradt e'/mert ha s párt vezere, Rsssay Kár Jy arra való tekintettel, ho,,y a part tagjainak nagy része vidéken tartózkodott, kérte, hogy a hon­védelmi mmiszter halassza el látogatását a kö­j vetkező hétre. i Pikantériája volt azért a Belitska látogatás­: nak, tudn iHtk a keresztény ellenzék pár'köré­| ben két liberális képvise ő is végighallgatta a I bortvédelmi miniszter fejtegetéseit: Bátuy Ist­ván és Ugrón Gábor. Különös jelentőséget azonban ernek *em szabad <ulf«:doniiani, mert mint mára kiderült, Bárczy és Ugrón csak té­vedésből mentek a keresztény eHemék pártkö­rébe, tudniillik a megbeszélés szerint itt csak a kcreszlény pártonkívüli képviselőinek kellett volna megjelenniük, de az egyik párttag hely­telen értetrrezése folytán Ugront és Bárc?yi is meghívták, akik abban a biszemben, hogy va­lamennyi pártonkívüli képviselő ott hallgatja meg a miniszteri beszámolót, a legjobb hi­szemben ment el. A liberális ellenzék különben nem fogadja a honvédelmi miniszter 'átogalásait olyan osztat­lan szimpátiával, mint a- keresztény ellenzék, nem fogadja két oknái fogva sem: először mert még nem ismerik, másodszor mert nem gon­dolják, hogy ttte olyan u;szerü felvilágosiláso­kat kaphatnának melyekkel ók fel nem adva i

Next

/
Thumbnails
Contents