Szeged, 1922. december (3. évfolyam, 214-237. szám)

1922-12-24 / 233. szám

Szeged, 1922 december 692. SZEGED REZIDENCIÁK. Az utas, aki nyaranta képletesen kezébe < veszi a vándorbo ot, hogy bekalandozza Európának különböző országait, Svédországtól ltá- 1 liáig és Ausztriától Franciaországig csaknem lépten-nyomon beleütközik olyan királyi palo- i tákba, fejedelmi kastélyokba, nyári lakokba és egyéb elnevezésű rezidenciákba, melyeket az utolsó három évszázadnak urtlkodói építtettek magukn k. Különösen Németország van teleszórva velük, amely legutoljára jutott el az állami egységnek az állapoiához s ahol a mult század elejéig királyságnak, válasz ó és egyéb fejedelemségeknek, nagyhercegségeknek és más kisebb államformáknak valóságos zűrzavara aralkodott. Baedekeiek és egyéb utikönyvek csillaggal szoktáx megjelölni ezeket a rezidenciákat, pontosan beszámolnak róla, hogy mikor és melyik fejedelem milyen körülmények között emelte te őket, felsorolják a látványosságaikat és különösen felhívják az utasnak a figyelmét, aki belépődíj mellett tekinti meg az elmúlt időkn k a pompáját, hogy mi az egyes rezidenciáknak a különlegessége és mi az, ami őket a többiektöl megkülönbözteti. Csakugyan mind különböznek egymás'ól. És mégis, ha az Európajáró utas már néhány tucatot látott közülök, lassankint keletkezésük idejére, építésük stíljére való tekintet nélkül egyazon hangulatnak a légkörébe olvadnak össze. Késői renaissance, rokokó, barokk stílus és elhelyezésük módja csak külsőségekben különbözteti meg őket egymástól, de ugyanaz marad a szellem, mely létrehozta és megteremtette őket s amely bennük hosszú időkön át lakott. Építkezés presztizsokokból. Minden fejedelmi hatalomnak többé kevésbé a presztízs a* alapja s ennek a presztízsnek a szempontjából, az uralkodóknak, kezdve a szumir városkirályoktól és egyiptomi fáraóktól egészen a legújabb időkig, mikor már a fejedelmi hatalom hanyatló tendenciát mutat, úgyszólván üzemi szükségletük volt az építkezés. Hatalmát, gazdagságát a fejedelem a primitív ember tlőtt, különösen mig az írás-olvasás tudománya nem volt oy általános, mint napjainkba, le-;inkább építkezéseivel teite érzékelhetővé. Ebi öl a belső szükségletből fakadt majdnem minden uralkodónál az a törekvés, hogy olyan építményeket hozzon létre, aminőket kivüle más nem tud megépíttetni s ami minden bizonnyal felülmúlja elődeinek hasonló alkotásait. Ezeknek a fejedelmi építkezéseknek a kerek tén belül, amelyeknek kezdetei a történelmi ko- rok elejéig nyúlnak vissza, egészen különlegecsoportot alkotnak azok az uralkodói palotás és kastélyok, melyek körülbelül a tizenhetedik század második felétől kezdve a tizenkilencedik százé d derekáig épültek. A középkor nagy építkezései, a városokat és talán a kereskedő városok patrícius palotáit leszámítva, egyházi célokat szolgálták. Állandó fővárosuk az uralkodóknak a mai értelemben alig volt s ha városokban építtettek is maguknak lakást, az nagyrészt védelmi szempontoknak volt alárendelve. A városokat az uralkodók nem nagyon azerették, mert ott legkevésbé érezték magukat biztonságbaii. A nagy változás az újkor elején következett be, mikor az abszolút fejedelmi hatalom letörte a vele versenyző oligarchákat, megfékezte a függe'len városok polgárságát, a folyton tökéletesbedő lőfegyverek mellett pedig az erődszerü építkezések elvesztették a céljukat és rendeltetésüket. A pgmpa és fény megcsillogtatása lett az uralkodói építkezések legfőbb célja, nagy királyoknál és duodec fejedelmeknél egyaránt. A francia példa. Ez a processzus legelőször és legteljesebb módon Franciaországban ment végre s ezért a francia királyok adták a példát Európaszerte többi uralkodótársaiknak egy ujabb, világi célokat szolgáló építkezési típusnak a megteremtésére. Amit Franciaországban a Lajos királyok megteremtettek, azt akarta utánozni Euróoának minden uralkodója, Németországban, Angliában és Skandináviában egyaránt. A Lonore, a Tuilleirák és Versailles voltak az iskolai példa, melynek lokális változataival a francia királyok utánzói egész Európát teleszórták. Mind ahány i yen paloa és kastély csak van, azt a benyomást kelti.a nézőben, mintha nem a lakásokta volna berendezve, hanemm csak egy-^gy ember szeszé yének volna a kielég Kse. Tükrös, aranyt zott, ezüstözött fogadót, rmek, nagy, karos gyertyatartókkal, csil árokkal, selyemkárpitos falakkal, melyeken a maguk ideiében hires, de ma már nagyrészt elfelejtett nevü festőknek a képei díszelegnek. A képek között 'ájkép a legkevesebb, mintha az épitte őknek a természet szépségei iránt alig lett volna érzékük; tömérdek ellenben közöttük az ősök és a család akkor élt tagjainak képein kivül a mitológiai vonatkozású tárgy, érdekesen megfestett vadászjelenet, ünnepélyeknek és egyéb sokadalmaknak az ábrázolása, mel>ek.iek az epittető fejedelem állott a középpontjában. Volt e fejedelmek között, aki fontosnak tartotta, hogy mtgfestesse udvari bolondját, vagy a környezetében tartott gnómot, volt, aki sorozatos galériát állitolt össze vadá>zkutyáinak a képeiből, vagy esetleg, ha több művészi érzéke volt, mint az állandóan a zsenialitás és őrültség hatásán álló Witlelsbachok egynémelyikének, megfestette azokat a művészi alkotásokat, melyek az ö uralkodói hatalmának és egyéni szeszély nek köszönhették az eredetüket. Bútor mindezekben a rezidenciákban kevés van, csak a falak mentén vannak itt-ott aranyozott lábu székek és kerevetek, min.ha a maguk idejében a termekben csak nyüzsögtek volna a vendégek, de n<m érezték volna a pihenésnek a szükségességet Szekrényt még a kevés számú lakószobákban sem látni; a mind nnapi polgári életnek ezeket a fontos bútordarabjait rejtett fülkék és a falakba mélyített kommodok helyettesítik. A berendezésnek ebbe az egyformaságába ravasz kis ötletek visznek elevenséget, melyek annak idején bizonyára büszkeségéül szolgáltak a fejedelmi gazdának, a láthatatlan konyhába lesülyedő és teritve felemelkedő asztalok, a földbe leépített fürdőmedencék, melyeket a kastély tavának a vize táplál, rejtett megfigyelők és hangfogó^ melyek segítségével látni és hallani lehet, hogy egyik vagy másik teremben mi történik. Általában ez a naiv különlegességekre való törekvés igen erős. Talán nincs kastély, melynek kertjéből hiányoznék a japán, vagy kínai pagoda, a versaillesi mintára megszerkesztett meglepő vígjáték, a furcsa összeállítású napóra, vagy valamelyik mesebeli szörnyetegnek szobor alakjában való ábrázolása. Volt bajor választófejedelem, aki a stahrembergi tavon megépíttette magának a velencei dozsék diszhajójának, a Bucentoronak tökéletes mását és azon vonult a viziünnepélyekre. Nagy Frigyes Potsdamban külön temetőtrendezett lovának és kutyáinak. Egy késői Witteisbach, aki abba a tóba ölte magát, melynek vizére bocsájtotta egyik őse az uj Bucentorot, egy szikla tetejére építtette Neuschwanstein várát, a wagneri Parsifal-álmoknak ezt a kőből alkotott megtestesülését. Befejezetlen paloták. Ha van talán még egy közös vonásuk mindezeknek a rez denciáknak, igy talán a befejezel fenségük az. A legnagyobb részük sohasem érte el azt a teljességet, melyet számukra kiterveztek. Épitetőjük vagy többet akart, mint amennyire képes volt, vagy háborúk akadályozták meg, hogy befejezze alkotását, vagy megunta, amit megkezdett, vagy közben meghalt és utóda másutt, még különbet akart teremteni. A palota igy üresen, lakatlanul maradt, legfeljebb az őrök lézengtek benne,, mígnem egy másik utód, aki nem érezte szükségét az elhagyott rezidencia fenntartásának, vagy valami ujabb rendeltetést adott neki, vagy pedig megnyitotta a hozzátartozó parkkal együtt a nagyközönség számára. A bécsi Favoritén bői, amelyet Schönbrunn ideje előtt császári nyári palotának építettek, így lett a Teréziánum név alatt ismert nemes ifjak nevelő intézete, más rezidenciákból igy lett udvari muzeum, vagy belépődíjas látványosság, ahol papucsot húznak a tátogató lábára, hogy a berakott padlót össze ne karcolja szöges cipőjével, a székek karfáit pedig zsinórral kötik össze, hogy ne lehessen beléjük ülni és a foszladozó selyemszövet teljesen szét ne szakadozzék. A kastélyok kertjeiben, a Dianák, ámorok és vizi najádok szobrai között pedig ma a nagyvárosok kiránduló közönsége üdül, gyerekkocsikat tologatnak, papírba c-'omigolt hideg felvágottat uzsonáznak és szorgalmas mamák ha'isnyákaí kötög tnek. Kétségtelenül sok művészet van ezekben az akár városi, akár vidéki rezidenciákban felhalmozva. Legyen j nevük akár Versailles, akár Schönbrunn, akár Potselam, Amalienborg, Nympter.! urg, vagy Carszkoje Szelő, mindenkor maridandó emlékei lesznek az európai kultnrhistoria egy periódusának, amely az újkori abszolút fejedemi hatalom megteremtésétől a társadalmak demokratizálódásáig terjeg. A politikai cselszövényeknek, kabinet-háborúknak, halkszavu és sima beszédű kancellároknak, szépségflastromos és költséges metreszeknek a kora ez. Az a kor, mikor az államkassza még boldog módon többé-kevésbé összeolvadt a fejedelmeknek a magánkasszájával s a költségvetésné kü'i gazdálkodás v.lágában bele lehetett fogni olyan építkezésekbe, amelyekre ma már aligha lehetne találni fedezetet. Ennek a kornak az ura kodói, ha a legtöbbjük nem emelkedett is a navy átlagon felül s ha nem voltak is nagyok, mint uralkodók, majd mindnyájának volt bizonyos művészi iskolázottságuk s rendelkezésükre állottak az emberek és eszközök, hogy építkezési szenvedélyüke/ ki tudják elégíteni. A rezidenciák alkonya. A népképviseleteknek és sz olcsó sajtónak az idejével az ő koruk lezárult Ha még történtek fejedelmi építkezések, a jellegük megváltozott. Talán a bécsi Burg uj szárnya az utolsó az ilyenfajta építkezéseknek a so-ában; annak is a másik része, melyet Ferenc Ferdinánd tervezett a Ballplatz felőli oldalon, sohasem fog már felépülni. A tizenkilencedik század a muzeumok, képtárak, gyűjtemények alapításának a kora ; ezeknek teremtenek otthonokat a fejedelmek. Ismét a bajor Wittel>bachok példájára lehet utalni, akik igy teremtették meg Münchenből a világnak egyik első muzeumi városát. Bécsnek Ferenc József volt a nagy muzeumalapitója ; a néhai császárváros közgyűjteményei neki köszönik létesítésüket. Nekünk magyaroknak se a rez denciák építéséből, se a muzeumok alapításából nem nagyon jutott. Letűnt korokat bárminő oknál fogva is visszasírni céltalan és hiábavaló. Igenis, lehet azonban róla elmélkedni, hogy ki veszi át a jövő szempontjából egyik vagy másik megszűnt tényezőnek a szerepét? Kétségtelen, hogy még : ott is, ahol a monarchia megmaradt, a királyok és fejedelmek szerepe nagyon megváltozott. Szeszélyeik kielégítésének a lehetősége, mint egyebütt, ugy az építkezések terén is erősen redukálódott. Köztársasági elnökök és egyéb { határidőre alkalmazott, viagy határidő nélkül választolt államfők ezt a szerepet már financiális okoknál fogva nem vehetik át. Kollegiális szerí vezetek, legyen a nevük parlament, városi ta> nács, muzeumfenntartók egyesülete, vagy rész; vénytársaság, cselekvéseikben egészen másként járnak el s ez rányomja bélyegét alkotásaikra ; ts. Minden építkezésük kompromisszumos tervI nek az eredménye, egy meghatározott köl ség! vetési előirányzatnak a kc rétén belül. Nemcsak ! a nyilvánosságnak az ellenőrzése alatt állanak, . hanem tagjaikból, akik nem belülről érzik a j népnek a > zükségességét, vagy nem nevelődtek bele a kényelemnek, fénynek és pompának i szükségességébe, gyakorta hiányzik is az érzék, hogy igazán szép dolgokat létesítsenek. A tervek elbírálásánál rokoni, sógori és egyéb protekciós szempontok érvényesülnek, a kivitelnél pedig megtakarítás címén itt is, ott is lecsípnek valamit, ami kelléke lett volna az alkotás tökéletességének. Gyakorlati példával élve az udvari porcellángyárak esetére utalhatunk. Porcellángyárakat részvénytársaságok eddig is alapítottak és bizonyára ezuián is alapítanak. Sohasem jutna azonban egy kapitalistákból álló társaságnak eszébe, hogy tisztán művészi igények kielégítése céljából megépítse akár a meisseni, akár pedig a berlini, kopenhágai, nymphenburgi, vagy karlsouhei porcellángyárat, amely többé-kevésbé a rezidenciának a járuléka, csak azért, mert arra Sévres példát szolgáltatott. Amerikában, a nagy kapitalizmusnak a hazájában, amelynek sohasem voltak Isten kegyelméből való uralkodói, ez a probléma félig-meddig megoldódott. A multimilliomosok