Szeged, 1922. december (3. évfolyam, 214-237. szám)

1922-12-24 / 233. szám

SZB Q ED Szeged, 1922 december 24 Beszélgetés Koszé Istvánnal. Dr. Kószó istván belügyi államtitkár, egykor való füg.etlen égi politikus, közéleti pályája tudvalevőleg a második kerületben (akkor csak két kerülete volt Szegednek) vert gyökerei. Amennyire érthető ez, a választók karakterénél fogva, annyira természetes, hogy viszont az elsö kerületben sose volt talaja se a függetlenségi pártnak, se függetlenségi páni po itikusnak. Kószó politikai karrierjét azonban a mindenképpen érdekte en első kerületben is mindig rokonszenvvel kisérték, egészen addig, mig helyi gyűléseken meg nem ütött, az első ellenforradalmi kormány megalakulásával egy időben, akkor még szokatlanul hangzó erős hangokat a zsidó- és munkáskérdésrM. Kószó időközben belügyi államtitkár lett s azóta nemcsak hirdetett elveinél, vagy nézeteinél fogva, hanem hivatali tevékenyégével ik többször került országos érdeklődés középontjába. Itthon ugy politikai karrie jét, mint elhelyezkedését illetőleg megoszlottak a vélemények. Akik hűek maradtak liberális elveikhez, azok természetesen eltávolodtak tőle. De épp ezek sorában akadtak, meg kell mondani, kevesen, akik váltig hmgoztatlák, hogy a kürt, amelyen Kószó harci riadót fuj a zsidóság és a munkásság ellen, nem az ő kürtje. Ez a kürt az ellenforradalmi mozgalom lázában akadt valahogy a kezeügyébe s men'en eldobja, amint látni fogja, hogy riadója nem annak a Magyarországnak megépít sé(iez toboroz katonákat, amelyért, mint függetlenségi politikus, évtizedeken át harcolt. Féléve, hogy a második nemzetgyűlési választások befejeződlek. A parlamenti harcok — amennyiben a parlament minden tekintetben hü tükre az ország hangulatának — azonban .nem azt mutatják, mintha a lelkeken végre szerte úrrá íett volna a megértés, megbocsájtás -js békességvágy. Az atmoszféra még telitett robbanékony gázokkai. Ez fokozta érdeklödé sünket. Mi a huzamosabb ;dejs haiiga ó Kószó véleménye? Revízió alá vette-e felfogását? Azoknak a keveseknek van-e igazuk, akik azt állították, hogy uj kür-jét félredobja, ha majd tapasztalni fogja, hogy vesiede mes szirénhangokat ad ? Szegedi lakásán kerestük fel Kószói, hogy minderről tájékoztatást szerezzünk tőle. Beszélgetésünk hamarosan politikai térre terelődött és az aitalános politikai helyzet mellett különösen a rendtörveny, az Ulain—Rassay-affér, az antiszemitizmus, a polgári és szociáldemokrata képviselők együttműködése körül forgott. A Szeged természetesen a legtöbb kérdésben nem osztja a belügyi államtitkár felfogását, amely a következő : — A mostani kormány,' a Bethlen-kormány törekvése a parlamenti összhang megteremtésére irányul. Ha személyi kérdssek nem emcsztenék fel a parlamenti munka idejét, tudnánk ered ményes és a közvéleményt is kielégítő kormányzati munkát végezni. Amig azonban az el enzék alkalmi egyesülete az utcai hangulatkel ő politikájával dolgozik és amig az egyéni tekintély lerombolására törekszik, addig a zűrzavaros politikai helyzetben az állam kormányának csak oly értelmű kezelését végezheti, mely a mindennapi legszükségesebb mentőakcióhoz szükséges. — Én meg vagyok győződve arról, ha a személyi állandó támadások megszűnnek és az ellenzéK egy részéről az állandó személyi gyanúsítások rendszere a napirendről levétetik, a politikai helyzet ki tud jegecesedni ezen kormányzat mellett. Szomorú dolog, h a belső küzdelem diadaláért az ellenzék külső ellenségeinket is fegyvertársául veszi és ez alapon külpo itikánk irányítására is kedvezőtlen befolyást gyakorol. Eddig az osztrák-magyar monarchia Bécsből irányitolta a magyar nemzeti po'itikát, most pedig a bécsi emigránsok iapjai iparkodnak nemzetközi törekvéseinket és az európa1 államokba való bekapcsolódásunkat megnehezíteni. Ha kívülről gonoszul nem lövöldöznének ránk é< a po gári ellenzéknek a szocialistákkal való alkalmi szövetkezése megszűnne, a politikai hely/et igen kedvező megváltozása állana eö. — Miből gondolja méltóságod, hogy az ellenzék külső ellenségeinkkel szövetkezik? — Abból, hogy a bécsi emigránsokkal, azok újságaival állandó összeköttetést tartanak fönn ott mondanak el, a bécsi magyar lapokban, oly dolgokat, meiyek a mi belső konszolidációnkat a külföld előtt legalább is kétségessé te-zik és igy gazdasági kérdés inkben való tárgyalásai -iknál a kormány hatalmának és képességének erejét, a valóságtól eltérően, kedvezőtlen meg ilágitásban tüntetik fel. — Ulain közbeszólása Rassayra vonatkozólag ügye len do'og volt, mert ha valaki elfogadható és próbát álló bizonyítékok nélkül mást az élet legsúlyosabb vádjával illet, ezen eljárásnak nincs mentsége. Egymás személyét és becsületét mindig tiszteletben kell tartani és az az igazi politikus, aki a szenvedélyek viharában is meg tudja őrizni fciggadtságSt. Szerintem Ulain Rassaynak, a Ház előtti bocsánatkérését, a legmesszebbmenő elégtételt megadta és ez a kérdés ezzel befejezési nyert. — Hopy a rendtörvény mikor kerül parlamenti tárgyalás alá, nem tudom. Hogy a kormány azon bizottsági tárgyaláson kivül bármit is változtatna, nem hiszem. A Ház előtt tartandó tárgyalások alkalmával nincs kizárva, hogy — előadói indítványra — váitoztatás történjek. 0— Az an iszemitizmus jelszavait nem' osztom abban a formájában, mint aminőben ez a politikai és társadalmi életben álléndó vihart és csendesedni nem akaró hullámoka' vert fői. A gazdasági téren való harcot fenntartandónak találom — a verseny alakjában. A háború ideje alatt beköltözött és itt különösen a kere kedelem terén kárékonyan müködA idegenektől Csonkáin agvarorszJg területén meg isztítandónak tartom. * régen ittlaKó és évszázados n ulttal bíró zsidókkal tudtunk békességben meglenni t múltban is és tudunk majd most is. Az újonnan beköltözöttekkel és azokkal van bajunk, akiket a háború levegője megfertőzött. — Az él :tem legnagyobb öröme az lenne, ha a háború idejében és a forradalom után az uj Magyarország bázisát képező Szeged városának polgársága a Imafns kötelesség paranc át meg tudná érteni és amint forrása volt az ellenforradalom idején az uj Magyarország megalkotó munkájának és az alkotmányos kormányzat megalkotásának, akként legyen — valIsskülömbség nélkül — hatalmas tényezője egyesűit erővel a kiépítő munkának. — Egy temploma legyen ennek a városnak: a magyar nemzeti á:lam nagytemploma s midőn ezen templomban imával és munkával áldozott minden polgártársam, a teljesített munka kedves érzésével, fölemelt főve mehessen mindenki a maga egyházának templomába. Ez lenne a legszebb karácsonyi aándék nekem és ennek teljesedése szerezze meg Szeged város polgárságának a karácsonyi örömet. Beszélgetésünk, a politika aktuális kérdéseiről, jó óral^osszat tartott. Kószó most is, mint a régi jó világban, kedves, közvetlen és közlékeny volt. Fáradtság nem látszott rajta. Pedig előttam egy nagyobbrészt hölgyekből álló n4pes társasag, talán küldöttség, Jo^lalta It hosszú ideig. Tagiai között volt Botlka Sándor főkapitány. Tizenkét órakor, mikor eljöttem, még sokan várakoz ak a belügyi államtitkárra. Köztük egy pompásan kiöltözött paraszt, egy volt törvényszéki biró, aki most ügyvédi gyakorlatot folytat és egy zsidó kereskedő. KéSal Simon. A dél ir kormányi a Daily Mail dublini tudósítójának értesülése szerint elhatározta, hogy a főbb vasutvonalak megóvása céljából fegyverekkel felszerelt és megerősített őrházakat fog építem. Ezeket az őrházakat egymástól pár angol mérföldnyi távolságban állítják fel. Remélik, hogy dy módon sikerül a vasutak ellen intézett támadásokat beszüntetni. A nagy Fáraó sirja. A Daily News kairói levelezője arról értesül, hogy a további ásatások felfedezésének eredménye sokkal nagyobb jelentőségű, mint azt az első percben gondolták. Á tudomány mérhe'etlen szerencséje, hogy a nagy Fáraó sirja nem fosztatott ki a rablók által, aminek az a magyarázata, hogy a sir bejárata kitűnő rejtekhelyen volt. A káprázatos kincsek, amelyeket ott találtak, kétségtelenné teszik, hogy az egyiptomiak elérték a világcivilizáció csúcsát. Műkincsek a Tisza fenekén. — Irta : Móra Ferenc. — Takáts Sándor, akinek uj könyvével (Régi iaök, régi emberek) három éjszakát virrasztottam at, nem tartozik a monumentális történetírók közé, se európai, se magyar értelemben. Nem mintha tehetsége nem volna hozzá, de ideje nem volt még rá, noha, gondolom, inkább tul van a hatvanon, mint innen. Nem ismerem személye szerint ezt a nagyszerű magyar piaristát, képét se láttam sohase, de azért meg tudnám festeni. Egy bérces homlokú, mély szemű papol festenék, a szája sarkában hamiskás mosolygással, felgyűrt ujju reverendában és a könnyed mozgású fehér kezében csákánnyal. Ezzel a csákánnyal feszegeti vagy harminc esztendeje a tévedésnek és hazugságnak azl a jól megépített palotáját, amit a magyar történetírás a török hódoltság korának nevez. Bizonyos, hogy ennek a palotának jóhiszemű tévedés vetette meg a fundamentumát, de aztán a szándékos hazugság is sok követ rakotl bele. A törököt a mi népszerűsítő történetírásunk ugy állította be, mint a középkor barái-krónikásai, a magyart. (A francia népmese máig is orge-nak nevezi az emberevő óriási.) Az iskoláin!; ugy. tanítottak róla, mint a legutálatosabb és a leggyülöltebb ellenségünkről. Ami gonoszat cselekedeti velünk, azt kiszínezek, ami emberséges és atyafiságos vorias volt benne, azt elhallgatták. Hiszen mentül sötétebbnek festették a kort, annál nagyobb vo! a Habsburgok érdeme, akik bennü/iket a hitetlen pogánytól megszabadítottak. Hogy most hogy vannak az iskoláink a török világ tanításával, azt nem tudom, hanem azt látom, hogy a közfelfogás nagyon megváltozott. A minap nagyon komoly könyvet olvastam arról, ho<.iy bolondot csináltunk mink akkor, mikor a szultán kaftánja helyett a császár palástjába kapaszkodtunk. Hiszen a török nem mibennünk látta az ellenséget, hanem a németben. S ha mi nem a saját testünkkel védjük a német birodalmat, hanem áteresztjük a törököt és szép csöndesen mögé állunk, akkor nemcsak a százötven- esztendős török rabságot takarítjuk meg, hanem a majd négyszázesztendős osztrák rabságot is. Ezt a változást a közfelfogasban nem Kemál pasa okozta, hanem Takáfs Sándor. Ez a csodálatosan nagyszivü és példátlan szorgalmú ember az élete nagyobb felét Bécs udvari és hadi levéltáraiba^ bányászkodta el és az ismeretlen adatoknak olyan tömegét ásta ki, hogy lehetetlen többé kitérni a török hódoltság történetének revíziója elől. Ez azonban a történettudomány dolga. Engem jobban érdekelnek a Takáts Sándor ma már sok kötetet kitevő miniatűrjeiben a merőben uj művelődéstörténeti adatok, az ásatag nyelvi kincsek és mindenekfölött a poraikból megélemitett régi magyarok, akik igazából — nem is olyan régi magyarok. Itt van például a XVI. század, amiről ez a négyszáz oldalas könyv szól. „A legmagyarabb század", ahogy Takáts mondja. Hét a Takáts adataiból én azt látom, hogy ebben a korban körülbelül mindenki hazaáruló, vagy az egyik oldalon, vagy a másikon. „Nem volt a kornak valamirevaló* szereplő alakja, akit gyanúba nem foglak." Természetesen elsősorban I azok voltak a hazaárulók, akik nem akarlak | ugy járni, ahogy a hatalom húzta. A pogány török hirül se tudott olyan minden emberségből kivetkőzött bestia lenni, mint a keresztény udvar. .Aki nem hiszi, olvassa el Rudolf császár ulasitását Básta részére. Ez a rettentő irás megvan a bécsi kamarai levéltárban. A szentséges császár azt parancsolja benne Bástának, hogy ölesse, égesse, irtsa a rebellis magyarokat, szedje el birtokaikat s ültessen azokba jóérzésű németeket I" Körülbelül minden magyar rebellis volt. még a császár pártján is, ha már kifacsarták, vagv ha nagyon gazdag volt, vagy túlságosan népszerű. Szigetvárát például könnyen meg lehetelt volna menteni. Nem igaz, amil történelmi könyveink irnak, hogy a töröknek ket-