Szeged, 1922. december (3. évfolyam, 214-237. szám)

1922-12-22 / 231. szám

Egyes szám ára 10 korona. •ufk*<lt3«éfl él klídnhll.•1: lalc»»ystc« Í. (PFAMSartüó. L OMM 4.) Telefon 11-JJ. A ,SM|id' m.gjeU• k WtfS klirielcttl minden «» F-8T" iUm ára 10 koros*. DAOictétl árak: Egj Maapra Sicgedea 240. Bud.•«M«a ém «Mé>«, KB kor. Hlrdeléal árak : F. Ihatábca I tnra. 4. «gj hribtm 7, n.-nM hatáboa 10 kr lu»«bon 14 korona. Apróhirdetés 4 K. kflvér beinkkel 8 K. S/«»fgkani kfi.lrménrtk •orook. n! 40 K. Nrllttér. e»aiádl <•« cr»o»lhlr MK. Tnbb•JÜrl Mádéinál arengedmln,. III. évfolyam. Szeged, 1922 december 22, PÉNTEK. 231-ik szám. Külpolitika. Nem mernénk azt mondani, hogy a magyar nem született diplomatánalt, — inkább talán olyan formában kövessürk el hazaárulást, hogy az utolsó igazi magyar diplomata az öreg Andrássy Oyula volt. Tudo;t okos is lenni, naivnak is látszani, fantáziája is volt, reális érzéke is, tudta, mikor lehet vakmerő és tisztában volt vele, mikor kell udvarias meghajlással kitérni az ütés efől. Ilyen diplomatánk azóta nem volt. Nem volt a háború kitörésekor se, nem volt a háborúban se és — ne haragudjon meg érte Csontos Imre és Kuna P. András — nincs Most se. Távol van tőlünk az a szándék, hogy a mai közélet megnevezett két reprezentánsát megsértsük, hiszen inkább készséggel elismerjük, hogy ök vitték be a politikai életbe a parasztdiplomáciát és mi ezt nem akarjuk lebecsülni. A parasztdiplomácia *??pyszerü eszköz például lóvásárnál, gabonarekvirálásnál, esetleg mandátumszerzésnél is. Nagyszerű teljesítmény volt az, mikor a magyar a háború alatt elvermelie a gabonáját és ráépítette a kutyeólat. Ilyent még tán Berchthold sc tudott volna kieszelni, pedig az is jeles diplomata volt. Az a bajunk azonban, hogy ma csak parasztdiplomáciánk van, nemcsak a belső politikánkban, hanem, attól félünk, a külsőben is, noha máe-más formában. A belső politika diplomatái nagyok a hideget meleget egy szájjal fuvásban, nagyok a duhaj frázisok kiabálásában és •?gyok az elgáncsolásban. A külpolitikánk azonban, noha hol grófok, hol bárók kezében van, csak a naivságban nagy. Az eredmények, illetve az eredménytelenségek legalább ezt mutatják. Nem tudtuk megakadályozni, hogy a kisántánt vasgyürüjét östze ne kovácsolják körülöttünk, pedig ez annak idején nyilván nem lett volna nehéz. Nem tudtunk a nagyántántnál semmit elérni, mikor a vádlottak S

adjára ültetett bennünket és aláíratta velünk a alálos ítéletünket. Pedig nyilván leheteti volna. Ausztriát is odahurcolták a jóvátétel vesztőhelyére és Ausztria ki tudta diplomatizálni, hogy meglazítsák a hurkot a nyakán. Pedig mikor ez történt, két évvel ezelőtt, akkor Ausztria még jobban állt, mint ahogy mink ma állunk és az osztrák korona kisöcsémnek hivta a magyar koronát. Most a mi halálos ítéletünk végrehajtásáról van szó és nálunk — külügyminiszterválság van. Nem tudjuk, miért, mert ebben a titokzatos válságban nincs okos ember, de nyilván nagy ok van rá. Mert semmiért nem cserélik ki a tűzoltó-parancsnokot, éppen akkor, mikor a tüz belekap a háztetőbe. De nem az a baj, hogy Bánffyt átcsoportosítják, hanem az, hogy csak átcsoportosítás történik. Semmi garancia arra, hogy aki utána jön, az különb ember lesz nála. Igaz, hogy mikor a halálos Ítélet már alá van irva, akkor már inkább csoda segíthet, mint a védőügyvéd, de kétségbeejtő, hogy külpolitikánk vezető helyére évtizedek óta nem telik más zugprókátoroknál. Hivatalos diplomáciánk nem szuperálván, annál aktívabb az itthoni, felelőtlen diplomáciánk. Egy becsületes kisgazda ma összetett kézzel kén a kormányt a nemzetgyűlésen, hogy ne álljon könyörgő koldusnak az ántánt pitvarába. Ez nagyon megindító dolog és nagyon szép történeti tabló lehetett, mikor erre a kormánypárt lelkesen ráhelyeselt. Csak kár, hogy Lovász János nem mondta meg azt is, hogy mit csináljon hát a kormány. Annyit mondotí, hegy bízzék a kisgazdában, aki az utolsó ingét nem adja ugyan oda a hazáért, de ha kell, meghal érte. „Sed avenam non" — mondiák a nemes urak Mária Terézia idejében. Eletünket és vérünket odaadjuk ugyan, — de zabot, azt nem adunk. Sajnos, erre az életregulára nem lehet harcos külpolitikát építeni. Friedrich István már egészen más ember, mert az nemcsak beszél, hanem cselekszik is, mint a magyar fascisták vezére. Most Kemál basához készül Angoraba, azután Mussolinihez fog kiment. Rómába. Igaz, hogy ezt angol fonásból jelentik, de az nem tesz semmit, Angliában valószínűleg jobban ismerik a magyar fascízmus programját, mint ahogy itthon ismerjük. Mi csak egy-egy sugár után indulunk, ami a nagy tervek kohójából néha kivillan a külső sötétségbe. Az kétségtelen, hogy a mi fpscistáirk két bálványt ismernek. Az egyik Kcmál baca, az örmény és görög keresztények irgalmatlan pusztítója és az orosz bolsevi7tnus szövetségese. A másik Mussolini, aki Németországon hajlandó megkönyörülni, de Magyarországon kCnyöríete nül be akarja hajtani a hadisaicot. Igazán a Frifdrich István éleslátása kellelt hozzá, hogy éppen ebben a két európai politikusban találja meg a magyarság megvál:ói', akik közül az egyik Ázsiában található. S éppen ezért v n az angorai útban valami szimboiiku*. Kifejezésre jut benne, hogy mi ázsiai kü'politikát csinálunk. Olyan kapkodót, olyan átgondolás níll ül valót, olyan naivat, aminőt szegény véreink, a cserkeszek és tatárok csináltak száz esztendővel ezelőtt, amikor az orosz imperializmus a nyakukra tette a hutkot, ?mi aztán mint nemzeteket meg is fojtotta óket. Ugy látszik, mégis van abban valami, hogy a mi fajtánk nem diplomata. Behódoltak a törökök Lausanneban. A szerdai ülésesenlényeinek valósággal színpadi ha- : ért az áldozat'ész munkálatokért, ame'yeket-az asszonyok az anatóliai harcvonal mögött végeztek. Bármilyen legyen a döntés, a török asszonyok rabszolgasága már a múlté és a jövőben egyenrangúságot fogna!< élvezni ugy at ázsiai, mint a mugati asszonyokkal. Az angorai kormány elhatározta, hogy valamennyi konstantinápo'yi volt miniszter es inagasrangu hivatalnok tulajdonát lefoglalja. Az Unitéd Telegraph londoni jelentése szerint a szövetségesek lord Curson kezdi menyezésére az athéni kormányhoz intézendő demarsot keszitenek elő, amelyhez Amerika is csatlakozni fog. Az ultimátumban tavozásra szól'tják fe! az athéni kormányt. A lausannei konferencián bizonyosra veszik, hogy az athéni kormány a legrövidebb időn belül távozik. tasuk volt. Az előző napon teljes volt még a pesszi mizmus, a szerdai ülés azonban általános kibéküléssel végződött. A törökök több-kevesebb fentartásssl elfogadták a tengerszorosokra vonatkozó án énttervezet feltételeit. A törökök hangjának megváltozása általános feltűnést keltett. A tárgyalásokat magánjellegű beszélgetésekben fogják tovább folytatni. Admán bégnek, a konstantinápolyi tötök biztosnak feleségét okvetlenül jelölri fogják a nemzetgyűlésbe a békekötés után megtartandó választásokon. Ha csakugyan megválaS7tják, 6 lesz az első ass7ony, aki bármely török testületben helyet foglaltul Eddig nem döntöttek arról, hogy megadják-e a nő.< szervezeti ]ogát, de Ketral me egen támogatja a nők jogát hálából azokA román antiszemita-mozgalmak hatása. M»gyar Távirati Iroda révén Lausanncba eljutott és a hir olt nogyon rossz benyomást kellett. A kfllügyminiszl :r sürgős felvilágosítást kér kormányától a dolgok átláss felől. Bukarestből jelentik a N.mze'i Sajtóiudósitó Irodának: Duca romín külügyminiszter sürgős táviratot küldött kormányának Lrusenneból, mett a kolozsvári antiszemita tüntetések híre a A rendtörvény az egységes pártban. (A Szeged budapesti tudósítójától.) fia egységes párt köreit egyre jobban foglalkoztatja a rendtörvény ügye. Információnk szerint a rendtörvény magábsn a kormánypártban sem talált teljes szimpátiára, hamm sokan vannak az egységespárti képviselők között is, akik helytelenítik a rendtörvény egyes passzusait. Az elégedetlenek ezt az álláspontjukat már tudomására is hozták az illetékes köröknek és kijelentették, hogy nincsenek abban a helyzetben, hegy a rendtörvény jwasla ot változtatás nfikül elfogadják. A kormány igyekeze t megnyugtatni ÍZ elégedetlenkedőket és k jelentette, hogy a javaslat egyes tételeihez maga sem ragaszkodik komolyan és nem zárkózik el a módosítások elöl. A tózeg-ügy ismét a nemzetgyűlés elé kerül. Mint ismeretes, az*ellenzéki képviselők tegnap kivonultak a pénzügyi bizottság ülé.éről, mert a többség nem volt hajlandó időt engedni a tőzeg-szerződések aktáinak áttanulmányozá- i sára. A bizottság ezután az ellenzék távollétében ugy döntött, hogy a kormány helyesen járt el, amikor a szerződést megkötötte. Ezzel azonban még sem fog simán lezáródni a tőzeg ügye, mert a bizotttág határozatát a nemzetgyűlés elé is beterjesztik. Az ellenzéki képviselők ezt sz alkalmat fogják felhasználni arra, hogy egyrészt megindokolják a bizottsági ülésről való távozásukat, másrészt ki fogják fejteni álláspontjukat a tőzeg-szerződések ügyében is. ftat százalékra emelik a forgalmi adót Még ma is élénken foglalkoztatta a budapesti politikai tőröket a háromszázalékos forgalmi adónak egyes hirek szerint nyolc, mások szerint tiz százalékra való felemelése. Mára azután az az állítólag legjobb forrásból származó hir került forgalomba, hogy a forgalmi adót csak hat százalékra, szóval a mostaninak éppen duplájára emelik. A nyolc, meg tiz százalékokról szóló rémhírek után ez valamelyes enyhülést jelent ugyan valóban, de önkéntelenül is az a gyaru támad az emberben, hogy ezeket a rémhíreket maga a legilletékesebb hely ereszti szélnek, hogy azután a kegyes jótevő szerepét játszhassa, egy két percent elengedésével. Egyébként ugyanezen forrás szerint állítólag már január elsején ujitás lép életbe ennél az adónemnél, ugyanis a pénzügyminiszter tekintettel a különböző panaszokra, Melyekkel az ország legkülönbözőbb részeiről elhalmozzák, rendeletileg ki fogja mondani, hogy a forgalmi adót a kereskedő az uj évben nem számithatja többé fel a vevőknek, hanem azt az árba kell, hogy belekalkulálja. Az uj külügyminiszter el só törvényjavaslata. Dr. Daruváry Qéza a külügy miniszériura vezetésével megbízott igazságügyminiazter a nemzetgyűlés ma délu'áni ülésén benyújtotta egyes külállamokkal való kereskedelmi és forgalmi viszonyok ideiglenes rendezéséről szóló törvényjavaslatot. A törvényjavaslat első szakasza felhatalmazza a kormányt, hogy az. egyes külállamokkal való kereskedelmi és forgalmi viszonyok ideiglenes szabályozása céljából [a szükséghez képest ideiglenes megállapodást létesítsen és átmeneti rendelkezéseket tehessen, valamint az ideiglenes megállapodásost legkésőbb 1923 december 31-ig terjedő hatállyal életbeléptesse. A második szakasz a törvény végrehajtásával a külügyminisztert bizza me$.