Szeged, 1922. november (3. évfolyam, 189-213. szám)

1922-11-07 / 193. szám

Egyes sasám ára 10 korona. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kölcseyulca 6. (Próféta•silló, I. emelet 6.) Telefon 15—55. A .Szeged" megjelealk bclfö kivételével minden Mp. Egyes szám éra 10 korona. riőflzcl«-si árak: Egy hónapra Szegeden 240, Budapesten és vidéken 260 kor. Hlideésl árak:(F>Ihajúboa 1 m«r. 4, tgj *fias ibon másfél heiibon 10-50, kél hasábon 14 krrona. Apróhirdetés 4 K, kövér be tikkel 1 K. SzOvegkGitl közlemények soronként 40 K. Nyilttér, családi és orvosi hlr 60 K. Tf.bbsrSrl feladásnál árengedmény. III. évfolyam. Szeged, 1922 november 7, KEDD. 193-ik szám. Gondolatok Petőfi körül. Majdnem pontosan ugyanakkor, mikor a Segesvárról száműzött Petőfi-szobrot állították fel Félecyházán a hivatalos Magyarország élénk részvétlenségének közepette, olvasha.luk az erdélyi magyar újságokban, hogy egy kolozsvári könyvkiadó öt l.ötetben Kiadta Petőfi összes munkáit az elszakított tetülelek magyarsága számára. A Meszes hegyén keresz'üi, ahol az európaivá vedlett magyarság a kultura védelmében első nagy harcait vívta a keleti barbársággal, lélekben üdvözletünket küldjük annak a magyar testvérnek, akinek kikéből a gondolat fakadt, hegy Petőfit szólaltassa meg a rabságban sínylődő testvérek előtt és a hamisítatlan, teljes Petőfit adja a kezükbe. Idehaza ugyanis nagyon furcsán állunk azzal a bizonyos Petőfi-kultusszal. Az üstökös csillagot, aki magas ívelésben szökkeni fel az égre, hogy jövő századok számára is bevilágítsa a magyar éjszakát, hivatásos és hivatalos tankönyvgyártók belepréselték az iskolai penzumok közé, melyekről kötelessége megfeledkezni annak, aki kiszabadult az iskolának a rabságából. Az üstökös csóvájába törpék kapaszkodnak, hogy lehúzzák a magasból. Tehetségtelen ál'amtitkárok Petőfit fiatal kurzusköitő módjára kezelik, akinek csak gondosan megfésülve szabad a nyilvánosság eiőtt megjelennie. Van PetőfiTársaságunk es van Petőfi házunk, de a társaság a titán nevében rejlő erkölc-i tökét a maga javára kamatoz atja, a háznak redőnyei pedig állandóan le vannak bocsájtva, mert a magyar társadalomnak, m«gyai áliítnntk és Budapest székesfővárosnak nincs elég pénze az üzembentart ásá; a. Annyira pedig ir.ég nem tudtuk vinni a költő születésének századik esztendejében, hogy legyen egy olcsó és teljes Petőfi kiadásunk, amelyet mindenki megvehetne, aki lelkét akarná melengetni a legnagyobb magyar költői géniusznak lobogó lángjánál. Mátyás király néhai városából kellett jönni a tanítás* nak, hogy Petőfi kultuszát legjobban magával Petőfivel szolgáljuk. Mióta csonkár szabdalták ezt a szerencsétlen országot, állítólag buzgón csináljuk az irredenta politikáját. Egymásután keletkeznek úgynevezett irredenta-újságok, melyeknek percentre szerződteted ügynökei a közvélemény nyomására való hivatkozással vágják meg a vállalatokat és magáno okat, hogy soha nem olvasott nyomdatermékeket előfizetéssel és hirdetéssel támogassanak. Hivatalos nyomtatványokra jelszavakat nyomtatunk, a gomblyukunkbjn osztrák gyáitmányu jelvényeket viselünk, magunkat bódítjuk., hogy mi yen irredentisták vagyunk. Mert tudniv?ló, hogy mindegekről az idehaza oly han,"0sa<nak letsző megnyilvánulásokról, melyeknek kritikájí könnyen a hazaátulás gyanújába keverhet akárkit, a hJárjel-ő oszlopokon tul élő magyarok nem nagyon tzerezheinek tudomást. Légmentesen igyekeznek tőlünk etzárni az elszökitott magyarokat azok, akiknek okuk van, hojjy fílive őrizzék uj birtokállom^nyuka'. Igyekeznek eltépni a kapcsolatokat, melyek bennünket az elszakított területek magyarságával össze fűznek. Szerercséré vannak nagy, á fogó értékeink, melyei: számára nincsen határjelző cölöp és nincsen hstár. A magyarság produkált már olyan Világirodalmi tehetségeket, akiket kizárni még Romániából, Csehszlovákiából és Jugoszláviából sem lehet. A száz esztendős Petőfi, a régi dicsőséget megelevenítő Vörösmarty, a halkszavu Arany, a mesemondó Jókai és a megcenzurázott Madách napi politikától menteden is jobban szolgálják az örökké élő magyar gondolatot, mint a nyilvánosság kizárásával megjelenő inedema-lapocsMk és a házi használatra készült jelszavak, ök a mi igazi képviselőink és nagyköveteink az ellenséges világban, akik az apostol szava? szerint lélek módjára szólnak a lélekhez és megrezegtetik ÓZ együttérző szivekmk a húrjait. Minden elnyomás a magábaszállásmk és az igazi nemzeti érzés elmélyülésének az ideje. Az eiszakitott országrészekből állandóan keresik a magyar könyveket. De próbáljon meg akárki néhány magyar könyvei kiszállítani Jugoszláviába, vsgy Romániába, meglátja, hogy mi'yen képtelen akadályokra bukkan idehaza. A szerbek és c'áhok a m£gyar klasszikusokat beengedik, de idehaza kiviteli engedélyt kell szerezni és valamelyik budapesti hivatallal kell a könyveket láttamoztatni. Néha a láttamozási vidéki hatóságoknak is megergedik, u'e az eljárás hetekig tart és jobbra-balra kanyarog a formalüásck útvesztőjében. Magyarázata pedig ennek a rendszernek állítólag az attól való félelem, hogy a jobb valutáju szomszédos országok a magyar könyvállományt, melynek ériékes darabjait pótolni alig lehetne, feltalálják szippantani. A sarkalatos tévedés, amely már nem is bün, hanem hiba, ebben rejik. A magyar könyvet, akárhova megy is, nem az oláh, vagy a szerb vásáiolja, hanem a tőlünk elszakított magyar, aki lelkünknek testvére. Az igazi irredenta az, hogy őt is ugy kezeljük, mint 2kinek a szerencsés végzet azt rendelte, hogy a megcsonkított kis Magyarországnak maradjon a polgára. Uj könyvek kiadása nagyon nehéz, az igaz, de még ennek is sokkal inkább megvan a lehetősége, ha elősegítjük a magyar könyv fogyasztását és jobb valutáju országokba való kiszállítás révén olcsóbbá tesszük idehaza az igazán jó könyvek kiadását. A muzeális becsű darabok, ősnyomtatványok és t^yéb tényleg pófolha.atlan ritkaságok kivitelét és elkótyavetyélését egy negyon egyszetü rendszabállyal meg lehet gá'olni; eiég kimondani, hogy csak olyan könyvet szabad kivinni, amely az 1920. év után jelent meg. Ennek az ellenőrzése oly primitív munka, hogy nyugodtan rá lehet bLni még a tankerüle i főigazgatókra és tanfelügyelőkre is. A többit ma;d elvégzik a könyvkiadók és könyvkereskedők, ha leiben, vat<y szokolban adhatják el a magyar koronán elóállitott könyveket. Nem szeretnők hinni, hogy az illeték elveszlé étől való félelem, melyből az államnak, ví gy néhány szakéttőnek jövedelme van, tartósan útját állaná a magyar könyvek megszállott területre való kivitelének. Képtelenségnek tartjuk, hogy odaátról jönnek könyvkereskedők az olyan határvárosokba, mint Szrged, könyvet vásárolni és üres kézzel térnek haza, mert nincs hatóság, amely nyomban meg tudja nekik adni a kiviteli engedélyt. Még & kinai falakat se a belülről kiinduló lelki expanziónak a meggátlására emelték. Irodalmon kezdtük és gazdasági szempontokkal indokoltuk, hogy okos közigazgatással miként lehet szolgálni igazán a magyar gondolatot. Ennek a gondolatnak tolmácsolásául juttassuk el a magyar lélek igazi reprezentánsait mindazokhoz, akik szomjúhozva várják a megváltó igét. Az a kultuszminiszter rendelet, amrly ennek az útját egyengeti, igazán szolgálni fogja a századik évfordulóját megért Petőfi szellemét. > ' *' Az egyesült ellenzék Debrecenben. A politikai kötöket ma két beszéd fot'alkoztatja: az egyik Rassay Károlynak Debrecenben az egyesüli ellenzék zászlóbontásán elhangzott be? zéde, majd az esti banketten való felszólalása, a másik pedig Rakovszky Iván belügyminiszter nyíregyházai beszámolója. A két beszéddel kap csolatban mindenütt nagy feltűnést kelteit, hogy mig a kormány tagja a belügyminiszter csak üres szócsatát vívott az egyesült ellenzékkel és a fascistákkal, ahelyett, !;ogy azokkal az életbevágóan fontos kérdésekkel foglalkozott volna, amik döntő befolyással esnek most latba, addig Rassay Károly, akinek mint ellenzéki vezérnek inkább lenne hivatása az ellenpartok támadása, mint a belügyminiszternek, valósággal programot adott a kormány számára. Rassay Károly beszéde egyébként már nyugodt hangja é3 logikus, világos okfejtése folytán is a mrgérdemeit fogadtatásra talált politikai körökben és itt kivált a belügyminiszter délelőtti beszédére a banketten sdott válaszát méltatják, ameiy erőteljesen utasítja vissza annak burkolt vádjait és szedi izekre azt a politikát, amely Tisza István halála után három évre is az ö nimbuszával takaródzik. Rakovszky Iván beszédével egyébként mag.'iban a kormányzópártban sincsenek lu'zottan megelégedve s itt azt várják, hogy mnjd Bethlen István fog hódmezővásárhelyi beszámolójában progiamot adni és bogy ő fogja a kormányzó párt erősen megtépázott dicsőségét ismét helyrefoldezni. A debreceni beszámoló. Vasárnap délután az egyesült liberális ellenzék zászlót bontott Debrecenben Hegymegi Kiss Pál nemzetgyűlési képviselő beszámolójának keretében. Délben érkezeit meg sz ellenzeki képviselők vonata Debrecenbe és mikor Rassay Karoly, Rupert Rezső, Drózdy Győző, Reinprecht Antal, Horváth Zoltán, Györki linre és Peidl Gyula kiszállottak a kocsikból, az összegyűlt po'gárság hatalmas éljennel jogadta őket Délu'án két órakor a Bika-6zá!lóban tartottá* meK a népgyűlést, amelyet a Kossuth Dalkör éneke nyitotta meg, mely után Hódy Béla üdvözölte a képviselőket. Hegymegi Kiss Pál nagy tetszéssel fogadolt beszámolója után Rassay Klroly emelkedett jzóiásra: — Ma újra a harcok előestéjén állunk. Alig pár nap választ el bennünket a nemzetgyűlés összeüicsétől. Hogy mit fognak ott tárgyalni — alkotmányos országban élünk — a*t nem tudom. (Derültség.) Hogy mit kellene ott tárgyalni, azt érzem és tudom. A magyar alkotmányt kellene eikésziteni. — Egy egészen biztos. Az, hogy akik komolyan veszik a demokratikus gonoolatot, azoknak tömörülni kell, azoknak eggyé kell vátniok, mert a magyar demokrácia csak ugy jut diadalra, hogyha a dolgozó polgárság és munkásság karöltve megy ebbe a küzdelembe. Azoknak ped'g, akik siemünkre vetik, hogy a szociáldemokrata párttal haladunk végig, azt felelem, hogy én a szociáldemokrata párttal való együlthahdásban e párt részérő! sokkal több hazafiságot és önzetle séget tapasztaltam, mint akik a hazafi: sságo unos-untalan ajkukra veszik. Ezután érintette Rass&y a drágaság kérdésé'. Évek óta költségvetés nélkül kormányoznak. Mi hittük, reméltük, hogy végre költségvetéshez jut az ország, de ezt újra elodázták. A választóközönségnek joga van ahhoz, hogy megtudja, milyen célokra fordítják az állam bevételeit. Uiciok itt is arra a felajánlásra, amit ez az ellenzék tett a kormány részére. Ez a felajánlás visszautasításban részesült. Tudjuk, hogy az állam dolgozó polgársága és munkássága a mi hátunk mögött van. (Viharos éljenzés). Ezután lelkes tapsok között Peidl Gyula mondotta el beszédéi. — Emlékeztetem önöket arra, hogy Kemal p?sának diszksrdot küldtek. Mussolini urat, az olasz fascizmus vezérét kormányrajutása alkalmából üdvözölték a kormány pártjához tartozó bizonyos körök. Valami nzgy szerencséjük azonban ezeknek a kötöknek Külpolitikai orientációjukkal nincsen. Kemal pasa megbuktatta a szultánt és kikiáltotta a népszuverénitás elvét