Szeged, 1922. november (3. évfolyam, 189-213. szám)

1922-11-24 / 208. szám

Egyes szám ára 10 korona. •Ktkttitötég él UadóMía* Mi: Kfilctey-atc* t. (Prófétaoállo. I. cbmUI 6.) Telefon 15—SS. A .Sieged* megjele•It kétfö kivételével minden Mp. Egyet iiin ir* lfl ko>OM. Előflxelésl árak: Egj Mtl»ri Szegeden 240, Budapttlen ét vidéken 260 kor. III. évfolyam. Szeged, 1922 ncvember 24, PÉNTEK. Hirdeti si «rnk : |F> Ihasdboa 1 mm. 4, egy hasábon 7. másfél hasabon tft-50. kel hasábon 14 koron*. Apiohtrdetes 4 K. kSvér belükkel 8 K. Sxőfegköitl köilrmenyek soronkeni 40 K. Nytlttér. esaládl ét ortoilhlr 60 K. Tflbbt'ftrl feladásnál árengedmény. 208-ik szám. Állami tőzeg. Készakarva hsgyluk el mellöle a „panama" szót. Nemcsak azért, mert nem tudjuk, virágzott-e panamát a tőzegláp, vagy nem, de azért is, mert ha tudnánk, se mernénk mondani. Minket becsuknának érte, ha csak századrészét ia mernénk mondani annak a sok csúnyaságnak, amit a parlamentben jobbról-balról kiabálnak egymás felé, hol kedélyeaen, hol mérgesen a nemzet törvényhozói és a tekintély elvének megtestesítői. Minket nem véd az immunitás, minket nem véd ebben az országban senki, holott mitőlünk, ellenzéki sajtótól számonkérnek mindent, a tatárjárástól kezdve a miniszterek elrontott gyomráig. Ma úgyszólván nincs is más felelős tényező ebben az országban, mint az ellenzéki sajtó, mert annak a felelőssége nem elméleti, hanem halálosan gyakorlati a nagyon keservesen bánatnák meg vele, ha megfeledkezne róla. Mi ennek a felelősségnek a tudatában még csak azt ae mondjuk a tőzeg-ügyről, hegy rosszszagu. Sőt a map.unk részéről nem is orrontunk benne panamát. Legföljebb rossz üzletet csinált az állam, ahogy a pénzügyminiszter sajnálattal konstatálta. Ez bizony már aok magyar kormányon megesett, de éppen azért megazokhattuk már. Az is furcsa lehet, hogy a kormány, éppen ez a kormány olyan üzlettársat választ magának, akinek „tószegi" elöneve van ügyen, de azéit mégis Freundnek hivják. Ezt régebben senki se találta volna megbotránkoztatnak, de régebben nem is mondták a miniszterelnökök azt, hogy az az igazi keresztény politika, ha szépszerével szorítjuk ki a zsidókat azokból a pozíciókból, ahová begyepesedtek. S ime, ugyanez a miniszterelnök zsidót szabadit bele a tőzegbányába is, hogy a milliók nagyobb felét az bányássza ki. Tetézi a furcsaságokat az, hogy amikor a pénzügyminiszternek egy lelkes éa őszinte ébredő neki szegezi a kérdést, vájjon keresztény vállalat fölözi- e le a kormány rossz üzletének hasznát, a pénzügyminiszter, mintha csak a régi világban élnénk, egy könnyed gesztussal ellegyinti a szivének szegezett tört: „nem szoktam az ilyen kérdések iránt érdeklődni." Ugy látszik, a pénzügyminiszter a saját miniszterelnöke beszédeit se szokta elolvasni. Talán szért, mert úgyis tudja, hogy azokat a miniszterelnök se veszi komolyan? Ez sz ő dolguk, majd elintézik egymás közt Bethlen István, Gömbös Gyula, Kállay Tibor és Tőzegi Frcund. Mi ilyen lentről ebbe a magas politikába nem szólhatunk bele. Még azon se ütődünk meg, hogy Mayer János kegyelmes ur bele ült a tőzeg igazgatóságába. Ez rendben van, hiszen az államot csak képviselni kell ott valakinek s Mayer kegyelmes ur, mint kisgazda, bizonyára elsőrangú szakember a tőzegben. Persze jobb lett volna, ha maga tette volna meg maga ellen az összeférhetetlenségi bejelentést és nem várta volna meg, mig Rassay Károly teszi azt meg, de hát elfelejtette. Ezen nincs semmi hihetetlen se, utóvégre a kegyelmes urak feje se káptalan, még ha kisgazdák se. Egyszóval mi minden megvádoltnak a szerepét tisztázottnak látjuk, de nem mindenkiben van olyan nagyfokú jóhiszeműség, mint mibennünk. Például nem vagyunk benne bizonyosak, bogy Rupert Rezső, Rassay Károly, Rakovszky István, Andrássy Gyula, meg a többi notórius desüuktiv elintézettnek látja-e az ügyet azzal, hogy az egységespárt zajos helyesléssel vette tudomásul a tőzeginterpellácíóra adott válaszokat. Aztán, tetszik tudni, az ország gyanakvó egy kicsit, mert nem felejtette még el egészen a kiviteli penamákat, amelyekben szintén jeles nemzeti vezérek voltak megrága'mazva. Igaz, hogy rgytöl-egyig tisztáknak találtattak, miután a szigoiu vizsgálat izsópjával megmosattak, de azért akadnak olyan megmételyezettek, akik még mindig hisznek a panamákban. Mi tudjuk, hogy az egész tőzeg-ügy nem egyéb, mint a mindenre elszánt és semmitől vissza nem riadó ellenzék ravasz politikai gáncsvetése, mi hirdettük is ezt, erös hittel tanúságot tevén a kormány makulátlansága mellett. — de a mi Bzavunk, sajnos, még gyöngébb, mint a pénzügyminiszteré. Nem többet ért volna-e, ha egy parlamenti vizsgálóbizottság hozta volna meg a verdiktet, a kormány párjától és az ellenzékből összeállítva ? És nem jobb lett volna-e a nemzeti becsület érdekében és nem jobbén szolgálta volna e a tekintély elvét, ha igazlátók ítélete alapján leplezik le a rágalmazókat és adják át a közmegvetéf nek ? Azok az előkelő urak, akiket a rágalom saraval befröcskölnek, ha az egyéni becsületüket bántanák, azt bizonyara a legélesebben torolnák meg. Hát miért intézik el a politikai integritásuk ellen való támadást egy légy hajtó gesztussal, holott az ország szempontjából az ö politikai intaktságuk mindennél előbb való? Miért adnak szarvat az ellenzéknek ezzel a bűnös elnézéssel, amely csak ujabb támadásokra ingerli a kormány ellenségeit. Hiszen várszemet kapnak egymástól s ha Rupert büntetlenül hurcolhatja be a parlament szentélyébe a tőzeg-panamát, mi lesz, ha holnap pénzhamisítással s holnapután a szent korona elzálogosításával vádolják meg a kormányt? Nekünk nem fáj a kormány feje, a politikája nem politikánk s tulajdonkép ötülnünk kellene rajta, ha erős támadások ellen gyöngén védekezik. De itt többről van szó, mint szokott politikai haicról és elvi mérkőzésről. Itt erkölcsi hurokról va\ szó, amelyet szét kell tépni. Ds ennek nem ÍZ a módja, amit Nagyatádi kegyelmes urunk ajánl: hegy a szigorított házszabályok szájkosarával ktll belefojtani a szót az ellenzékbe. Hiszen az elfojtott szó hangoS3bb a kiállónál. Itt csak egy segit: parlamenti vizi gálát. Hogy stílszerűek legyünk ki kell állni a napra, hiszen a tőzeg is a napon szárad. Nincs megegyezés a lausannei konferencián. A törökökkel való megegyezés reménye, ameiy eddig is gyenge volt, mindinkább szűnik. A konferencia tegnapi ülésének eredménye 8z; hogy a nagyantant és a kisamtant közös frontja alakult ki a török követelések ellen, hmed pasa tegnapi ftlszólalásában a Marica jobbpartján területsávot követelt Törökország számára. Curson angol külügyminiszter, Barrére francia és Qarros olasz külügyminiszterek erre kijelentették, hogy a Marica a végső határa azoknak a területi engedményeknek, amelyeket a szövetségesek a törököknek tenni hajlandók. Ezzel eldőlt Drinápoly kül-árosának Karagacsnak és a drinápolyi pályaudvar hovatartozásának kérdése is, még pedig a törökökre nézve kedvezőtlen értelemben. Az ellenzék nem hagyja magát balra forditani. Egyet meg kell mondani: A nemzeti királyság a legnagyobb humbug, amellyel a magyar politikát félre akarják vezetni. Az államforma kérdésében kétféle utat tudok elképzelni : egyik a köztársaság, a másik a legitimitás. — A harmad k vádja az vo't a miniszterelnöknek, hogy mögöttem oktobristák állanak. Ezt olyan társaságban mondotta, ahol Nagyatádi ült, aki miután több izben alkalma volt megundorodni az októbristáktól, januárban miniszter letí. Ott volt Gömbös Gyula, aki követségi megbizást fogadott el. Ott volt a hódmezővásárhelyi képviselő Kun Béla, aki a Károlyikormány alatt kormánybiztos volt. Folytathatnám tovább, ott volt Bethlen István gróf, aki tagja volt a székely nemzeti tanácsnak, aki kijelentette, hogy 1918 november 16-iki alapon kell megindítani Magyarországon az alkotmányos életet és az a Bethlen, aki memorandumot dolgozott ki, amelyben az általános titkos választójogot és a szocializálást is megemlítette. — Megnyugtatom a miniszterelnök ura», hogy nem engedem magam balra elfordítani, egy baloldali kirándulásra terrorizáltatni (Taps.), attól se féljen, hogy itt forradalom készül. Mi hajlandók vagyunk arra, hogyha a szerencsétlen politika véget ér, a likvidátor szerepét töltí2k be. (Éljenzés és taps.) Farkas István a szeciáldámokrata párt részéről szólalt fel. A miniszterelnök egész környezete Gömbös Gyula, Héjjas marcangolfbk az országot és hogyha mi azt mondjuk, hogy az Alföldön tízezerével vannak iskola nélkül és munka nélkül, akkor Bethlen gróf jön egy számmal Amsterdamból, vagy Prágából. Ez az ország a dolgozóké, igy a demokrácia és igazság, nem Héjjas és különítményei kellenek. Ezután Vázsonyi Vilmos szólalt fel. — Az antiszemitizmus — mondotta — germán találmány és azok a fajmagyarok hirdetik Magyarországon, akik velem együtt jöttek be a vereckei szoroson. Aki zsidókérdésről beszél és jogegyenlőséget hirdet, az véleményem szerint futóbolond. Mi nem vagyunk forradalmárok mi megelégeltük a forradalmakat. I

Az ellenzéki blokk ma este a központi demokrata körben politikai vacsorát rendezett, amelyen megjelentek Vázsonyi Vilmos, Benedek J

ános, Rassay Károly, Drózdy Győző, Rupert íezsö, Giesswein Sándor, Vanczák János, Györki Imre, Propper Sándor, Pakots József, Kétty Anna, Horváth Zoltán, Fábián Béla és Farkas István. Bródy Ernő rövid beszédben üdvözölte az ellenzéki politikusokat, ami után Rassay Károly többek között ezeket mondotta: — A minisztere nök ur ma mint egy alkotmányos állaaférfi jelentkezett, hivatkozással az angol parlamenti szokásokra. Felmerül néha a kérdés, van e értelme annak, hogy miért harcolunk. Ha végignézünk a társadalmon, az egyik oldalon a szegénységgel küzdök szenvednek, a másik oldalon élik a békeéveket és játszanak a tűzzel. A miniszterelrök ur azt mondotta, hogy ez a kereszténység és a liberálizmus harca. En azt mondom, hogy a háború és a forradalmak kavarodásában felkevert alacsony indulatok harca ez. — Azt mondotta a miniszterelnök, hogy ez a pírtszövetség, amely létrejött és magába tömöritette a munkásságot és polgárságot, romboló társaság. Mi építeni akarunk. Mi a megértés jegyében álltunk össze ebbe a szövetségbe. — A miniszterelnök azt mondotta, hogy én radikális és köztársasági vagyok. Arra v gyok kiváncs<, hogy mi az én programomban radikális. A törvénytisztelet helyreállítása egy radikális irányzat? A másik dolog, hogy mi köztársaságiak vagyunk. Ha tucok egy alkotmányos királyságot teremteni az alkotmányosság és demokrácia minden előfeltételének biztosításával azt is hajlandó vagyok elfogadni, hogyha a nemzet érdeke ezt az ado'.t pillanatban megköveteli. Ha másként azonban nem tudom a nemzet érdekeit megóvni, akkor vagyok köztársasági, a demokrácia és slkotmányosság biztosítékainak megoltalmszására. De ha gróf Bethlen annyira érdeklődik, hogy mi a véleményem az államforma kérdésében, én visszaérdeklődöm, hogy mi az ő véleménye.