Szeged, 1922. november (3. évfolyam, 189-213. szám)

1922-11-21 / 205. szám

Egyes szám ára 10 korona. Saerkesjtrsrg és kiadóhivatal: Kölcsey-utea í. (Profela•iill<. I. emelet 6.) Telelőn 15— J3. A .Szeged" megjele•Ik bétfó kivételével minden up. Egyes szint éra 10 ko•ona. Előfizetési árak: Egy •ónapra Szegeden 24tt, Budapesten és vidéken 260'kor. 111. évfolyam. Szeged, 1922 november 21, KEDD. Hiidr. ,1 árak: [. liasóbo* 1 mm. 4, j 1 bon 7, másM hatáhc-i tO'50, két hasábon 14 kuionr Anmhirdetés 4 K. kevrr hetükkel 8 K. SzBvegkfiili közlemények soronk.nl 4U K. Nyiltt. r. családi és orvosi hir 40 K. Többsrflrl fe lodé.nál árengedmény. 205-ik szám. Ami nem volt a vásárhelyi beszédben. A nem egyazon felfogáson levők számára is kötelező tárgyilagossággal megállapii hatjuk, hogy a miniszterelnök tegnapi vásárhelyi beszámolója igazi mintája volt a céltudatosan megszerkesztett, gondosan kiesztergályozott politikai beszédnek. Minden benne volt, amit a miniszterelnök el akart mondani és semmi sem volt benne abból, amit el akart hallgatni. Volt benne viszszapillantás az elmúlt parlamenti időszakra, volt benne megnyilatkozás a jövő teendőkről, voltak benne ténymegállapítások, cáfolatok jelen nem levő politikai ellenfelek állításaira és sok minden egyéb, ami beletartozik egy olyan miniszterelnöki beszámolónak a keretébe, melynek minden egyes mondatát, szavát külön-külön szoktak mérlegelni és jelentőség szempontjából elkönyvelni. Nagyon sok olyan pontja van a miniszterelnök beszédének, amelyet mi is teljes lelki nyugalommal aláírhatunk. Ilyen pédául az a kijelentés, hogy elérkezett a kivételes hatalom megszüntetésének az ideje, gazdaeági téren pedig „le kell építeni" a kötött gazdálkodás rendszert!. Tökéletesen egyetértünk a miniszterelnökkel abban is, hogy Magyarország nem bir reputációt fizetni és az a kormány, amely könnyelműen reparációs fizetéseket vállalna, ezt az országot belevinné és belehajtaná abba a sülyedésbe, amelyben ma Ausztria van. Bizonyos az is, hogy Magyarország, ha egyáltalán tartoznék jóvátételt fizetni, ugy ezt az oláh rablások formájában már bőségesen megfizette. Mintha a saját magunk által képviselt álláspont megnyilatkozását hallottuk volna a miniszterelnöknek abban a kijelentésében, hogy csak a többtermelés és a legmesszebbmenő takarékosság lehet gazdasági nyomorúságunknak sz orvossága. Csak a legnagyobb örömmel üdvözölhetjük azt a kijelentést is, hogy az inflációt fokozni semmi körülmények között, még az úgynevezett beruházási jellegű létesítmények kedvéért sem szabad, inert az infláció a betegségnél is rosszabb orvosság és vészes hatásaiban az egész gazdasági életnek tönkretételére vezet. Mindezek tökéletesen kifogástalan állitások és ha ezekhez hozzávesszük még, hogy a miniszterelnök kerülni akarja a kalandokat, elitéli a fascista-mozgalmat s a beteges lázállapot helyett nyugodt társadalmat és munkaképes parlamentet akar, akkor beszámoló formájában egy olyan politikai programnak a körvonalai bontakozik ki, melyet kiltnctized részében a miniszterelnöknek akár a legelkeseredettebb politikai ellenfelei is aláírhatnak. Az aggodalmunk ezzel a kilenctized részében szép programmal szemben ott kezdődnek, hogy hódmezővásárhelyi beszédében a miniszterelnök nem mondotta meg, hogy miként és hogyan akarja ezt a programot megvalósítani. Bizonyos dolog, hogy állami életünknek legelsőrangu kérdése az államháztartásnak a rendbehozatala, amely nélkül a gazdasági életnek egészséges alapokra való fektetése sem kiélhető el. Ennek megvalósítása csak becsületes es kotr,oly költségvetés bemutatása révén kezdhető meg, ami mindezideig ugy a valóságban, minta miniszterelnök beszédében hiányzik. Takarékosság az egész vonalon, jelszónak szintén n-gyon szép, elveszti azonban a jelentőségét az államvasút, a posta, a különböző állami üzemek folytonos tarifaemeléseinek a láttára, melyek csak a drágaságot növelik s melyekről csak annyit hallottunk, hogy meg kellett őket csinálni, mert — műszál volt. Ezekről a kérdésekről, melyek belevágnak minden embernek a húsába, a miniszterelnök szintén nem nyilatkozott. Hasonlóan nélkülöztük a miniszterelnök beszédében, hogy mi van a közszabadságok kérdésével. Azt hallottuk, hogy a kormány le fogja törni a rendbontó törekvéseket; a rendbontást azonban a vélemény és birálat megnyilvánilásaitól még ncgy távolság választja el s azok a bejelentsek, melyek az ellenzéki blokknak szombati értekezletén tétetlek s programbeszédeknek, beszámolóknak betiltásáról számolnak be, azt mulatják, hogy a kormány a rendbontás fogalmát a maga javára nagyon is kiterjesztöleg értelmezi. Lthet, sőt kétségtelen, hogy a miniszterelnök és sz ellenzéki blokk között nagy eltérések vannak a politikai kérdésekről alkotott felfogásunk tekintetében s bizonyára ennek tulajdonítandó, hogy abb. n, amit az ellenzék akar és cselekszik, a miniszterelnök csak rombolásra való készséget hajlandó látni. Ezért számit a miniszterelnök harcra, ha a nemzetgyűlés újra megkezdi a munkáját. De a tapasztalatai és mindazok a fontos kérdések, amelyek számára nem akadt egy mondat a miniszterelnöknek majd másfélórás beszédében, némi joggal bizalmatlanságra inthetik az ellenzéket azzal a politikával szemben, Cuno mégis megalakítja kormányát. ameiy szép Ígéretekben sohasem fukarkodott, de azokat sohasem váltotta valóra. Különören pedig egy kijelentés hiányzott fájó módon a miniszterelnök beszédéből, hogy kikkel, illetőleg főként kikre támaszkedva akarja politikáját keresztülvinni. Mindenki tudja, hogy az egységes párt nem egységes s hogy benne olyon frakciók is vannak, amelyeknek törekvései egyáltalán nem a társadalom nyugodtságát és a parlament munkaképességét célozzák. Ennek a hangját is megütötte az egyik beszéd, mely a miniszterelnök beszámolója után elhangzott s a tempóban jelentkező különbségekre utalt. Ezt a kérdést a miniszterelnök elkerülte és róla nem nyilatkozott, pedig ugy véljük, hogy ez a „tempó" világfelfogdst jelent s esetleg halomra döntheti azokat a szép dolgokat, melyeket a .niniszlerelnök kilátásba helyezett. Erre szerettünk volna felvilágosítást nyerni s ez, éppen ez nem volt a vásárhelyi beszédben. A birodalmi elnök újból megbízta Cuno \ezéngagatót a kormány megalakításával. Cuno a megbízást elfogadta. Ügyvezetőminisztériumot szándékozik alakítani és reméli, hogy ezt a feladatot hoinapra be is fejen. A német köztársaság elnöke az esti órákban dr. Cuno vezérigazgatót kancellárrá nevezte ki. Az. uj kancellsr előrelátható ag ügyvivő kormányt fog alakítani, anelynek tagjait részint a p?rlamenti pát tokból, részint a parlamenten kivül álló emberekkel fogja kiszemelni. Külügyminiszter valószínűleg Spanner lesz, aki Németország londoni ügyvivője volt. Az előbbi kabinetből, a jelekből ítélve, többen fognak tárcát kapni dr. Cunó kormányában. A kormányválság ujabban oly módon alakul, hogy dr. Cuno hir szerint politikai kormány megalakításán munkálkodik, amit főképen a polgári munkaközösség képviselőiből a centrumból, a néppár ból és a demokrata pártból 1 fog összeállítani. Ezzel a kormánnyal mutatko- | zik be csütörtökön a birodalmi ülés előtt, amikor propramját is vázolni fogj*, ezt a helyzetet a szociáldemokraták magatartása idézte elő, amely ellentétes helyzetet teremtett a birodami elnök tetveivel. Nem kétséges, hogy a szociáldemokrata frakció ülése megerősíti a frakció vezetőcégének tegnapi határozatát, amelynek értelmében a szociáldemokraták nem lépnek koalícióba a német néppárttal. Ha Cuno vezérigazgatónak nem sikerül ez a vállalkozása sem, akkor Ebért birodalmi elnök a polgári munkaközösséghez fordul, hogy jelölje ki akár a centrum-, akár a demokrata-, vagy rémet néppárt kebeléből azt a politikust, aki a siker reményével vállalkozhat a kormány, a akitás feladatára. A Berliner Tagblatt jelenti, hogy Pierpont Morgan, aki Párisban többek között Poincaréval beszélt, ma este vagy legkésőbb holnap reggel Berlinbe érkezik. Útját hivatalosan még nem jelentették be. Az ellenzék tovább harcol a közszabadságokért. (A Szeged tudósítójának telefonjelentése.) Az egész politikai világ meglehetősen nagy érdeklődéssel várta gróf Bethlen István hódmezővásáihelyi beszámolóját. Az a hatás azonban, amit a beszámoló kiváltott — túlhaladja a várakozásokat. Az ellenzéki oldalon ugyan tisztában voltak azzal, hogy a miniszlerelnök támadni fogja a parlament baloldali pártjait, a támadás vehemens és szokatlan hangja azonban még azokat is meglepte, akik a miniszterelnöktől nem vártak kíméletes harcmodort, sőt meglepte az egységespárt nagyrészét is, azokat a képviselőket, akiket az egységespárt liberális frakciójának szokás nevezni. Alkalmunk volt ma az egységespárt néhány ilyen tagjával beszé'ni és ezek mind a megütközés hangján szóltak a miniszterelnök éles támadásáról. Egyesek szerint a miniszterelnöknek ez a magatartása koncesszió volt jobbfelé, ihol az a nézet uialkodik, hogy Bethlen gróf eddig hirdetett álláspontjával szemben nincs középút. — Ennek a jobbszárnynak a támogatása, — mondotta egy jól informált politikus — nélkülözhetetlen, vagy legalább ma nélkülözhetetlen a kormányelnök számára s igy mint mér napokkal ezelőtt és erőteljesen rámutat a jobb felé való orientálódás feltétlen szükségességére, a miniszlerelnök nem tehetett mást, mint hogy odakanyarodott a Wolf— Gömbös— Eckhardt-csoport politikája jelé. A miniszterelnök hódmezővásárhelyi beszédéről Giesswein Sándor ma a következőket mondotta: — Szinte azt kellene mondanom, hogy köszönettel tartozunk a miniszterelnöknek azért, hogy ezzel az ujabb provokációjával még jobban összekovácsolt bennünket. Az ellenzéki blokkot romboló blokknak keresztelte el, nahát igen, mi valóban szét akarjuk rombolni a hazugságoknak azt a szövevényét, amelyre a mai kormányrendszer támaszkodik, mert napról-napra jobban kiderül, hogy bár egyforma erélyiyel fenyegetnek jobb és bal felé, a jobboldali tullengésekkel szemben teljesen tehetetlen a kormány. Éppen ezért erélyesen kell köveielni, hogy azok a brutalitások, amelyek legutóbb az én kerületemben is előfordultak, komoly megtorlásban részesüljenek. Ezt azonban nem érhetjük el akkor, ha a kormány közegei állanak azoknak a testületeknek az élén, amelyek legalább is értelmi szerzői a kilengéseknek. Októbristáknak és forradalmároknak is nevezett bennünket a miniszterelnök és a kormány más tagjai is. Nem ériem, nem látják ők, hogy közöttük is ül egy októbrista, aki elment majdnem a kommunizmus határmesgyéjéig. Én nem vetek rá ezért iövet, de viszont a kormánynak sincs 6emmi joga az ellenzéknek szemére vetni azt, hogy októbristákkal szövetkezeit, még ha ez igaz volna is. Azért mondom, legyen vége ennek a kétszinü játéknak, mert a kormány mai politikája nemcsak a magyar, hanem az erdélyi geniusnak sem felel meg. A szociáldemokrata párt parlamenti frakciója hétfőn este tartolt ülésén foglalkozott a miniszterelnök hódmezővásárhelyi beszédével A frakció megállapította, hogy a miniszterelnök