Szeged, 1922. október (3. évfolyam, 181-188. szám)

1922-10-26 / 184. szám

Egyes szám ára 10 korona Szerkeszlosrg éa kladokÍTa­la): KMcsey-ulca 6. (Prólela­•tallo. I. etaelel é.) Tclefoa 15- JJ. A .Szeged" megjele­nik keik. kivételével minden »ap. Egyes «,„ „rn 10 ko­rona. Elólixele.l árak i Egy h.napra Siegeden 240, Buda­pasién és vidéken 260 kor. Hirdn.sl .ul Fdhawboa 1 »m. 4, |.<,.«bo« 7, i aslél \i>.u.m 10-W, kai kasokon 14 korma. Apróklr­delés 4 K. kever b. lükUI 8 K. SrOvegkOsll kademények «oronkinl 40 K. Njüiltr. csa­ládi és orvosi Kir 60 K. Ifibb­ssOrl feladás<ii.Urenvdméay. III. évfolyam. Szeged, 1922 október 26, CSÜTÖRTÖK. 184-ik szám. A márka katasztrófája és a civilizáció összeomlása. Tragédia történik most Németországban. Hal­doklik egy nagy országnak a pénze, a n árka, amely a hetvenes évek elejétől kezdve büszke ivbrn a világ legjobb valutái közé eme'kedett. Annakidején az uj német birodalom büszke ön­tudattal kitüntette a franktól, forinttól, fonttól és tallértól eltérő márka-valutát, mert elég erős­nek tartotta magát egy uj pénzrendszer meg­teremtésére. A háború viharait a márka még kiáltotta, csökkenő értékkel átvergődött vala­hogyan a forradalmak ideién is, mert a világ bizot: a német nép szívósságában, munka­bírásában és organizá'ó képességeiben, de nem birta el a jóvátétel súlyát, mert természeti tör­vény erejével kellett hatnia a gazdasági világ, ban annak az igazságnak, hogy egy r.ép sem birhat tl olyan terhe', mely az állam pénz­ügyi erejével és a társadalom szolgáltató ké­pességével nincsen arányban. Franciaorsiág még mindig háborús pszichó­zisban él. Makacsul igyekszik két olyan célt egyszerre elérni, melyek egymással össze nem egyeztethetőleg : politikaiig, katonailag és gazda­ságilag ugy meg ak rja nyomorítani a legyőzött Németországot, hogy nemzedékeken át iie le­hessen veszedelmes számira, ugyanakkor azon­ban akkora jóvátéelt akar tőle, hogy az ne csak kárpótolja a háborúban szenvedett veszte­ségeiért, hanem uj és állandó bevéteti tételt jelentsen számára. Vele egyhuron pendü nek kisebb csatlósai, akik részben eltérő viszony­latokban, igy különösen Magyarország irányá­ban ugyanazt akarják. Amerika, miután Wilson rurópai útja alkalmával egymásután az óceánba pctyogtaita hirhedt portjait, visszavonult a Kontinentális politikától. ügyedül Anglia ma­radt, ahol a jelek szerint érvény-sülni kezdett a józan belátás, ahol igazan békét akartak a legyőzött ellens-ggel. Ezt a politikát képviselte az utóbbi időben a most megbukott Lloyd George, aki mini-zterelnöhi minőségében túl­élte vagy féltucat frsneia és olasz kollegáját. Moi L'oyd George megbunoit. Bukásának hátterében vaiahogyan ott lebeg a kisázsiai görög expedíciónak a kudarca és a ktmilista hadseregnek a sikere, melyet Franciaország alkalmasint nem csupán rokonszenvével, ha­nem anyagi eszközökkel is támegatot*. Szinte érthetetlen ello ódása a világpolitikának, hogy a közel keleten ugyanaz a Franciaország segített felborítani a pálisi békét, mennek orostlán­része volt a megteremtésében. E*y másik ilyen látszólagos politikai é.theietlenség, hogy a gö­rög ka'«nd támogatása miatt meg kellett bukni Lloyd Georgenak, aki majdnem egy ujabb há­ború szélére sodorta a háborút nem akaró Angolotszagot. Bufcá ával viszont a háborút nem akató, de a frenc ák baratságát kereső iránv ju ott uralomra. Gyj-koratban a változás mindaddig, míg az angol lözvrlemény a vá­lasztásokon meg nem ny.latkozik, az; jelenti, hogy Anglia Európában szabad kezet enged Franciaországnak. A jóvátételi oizouság angol del gaiusa hiab* nyil. koiik, a francia túlzás szelleme diadalmaskodott. Az an*cl víillczást ezért Üdvözli a néh i Northcliffe lord sajtója és a frarcii Kö- - élen í.ny uj;or;uó Crötnrivalgással. Ezt a pol.tikai Vülozást a tőzsde példá:lan gyorsasággal txkcirp;ália. I.eey n p a alt a a márk«i még mtg i arudt csekély trt^érek a felét elvesztetíe. A megkezdett ép'lke^tsek tgy­szerte félbeu maradtak. A ktnyér ára kétszáz izázaléKkal feiszöKött. A kormány rend-i.üli miniszterianécsot íartu-t a k.-tísaiófáiis váls. g elleri óvórer.diz^bá'yok megbe$2é.ésére. M.n­den hiába. Mint ilyen alkdlmakkor '.öriéri szo­kott, a veszedelmet még a pánik is st g.tett fo­kozni. M nt Ausztiiában annak idején a koio­nától, ma Németországban a márkától igyek­szik menekülri mindenki, tlfreve i árnyékát, hogy az uj jóvátételi részlet fizetése alkalmával Némelorszáp nem számithal irgalomra és ha­lasztásra. Ezúttal a franciákat fogja illetni a döntő szó. Fizetni kell, akárhogyan is; ka nem tud fize'ni, jönnek a kényszerűé rendszabályok: katonai megszállás, ipari részvények elvéteie, a birodalmi bar.k aranykészletének lefoglalása, vagy valstni más, unit az elvakult francia agy­velő ki tud okoskodni. Elvakultságéban nem látja ugysris, hogy amit tra cselekszik, ez egyre jobban csökkenti az igazi jóvátétel lehe­tőségét és pecsételi meg a jóvátételből élni akaró Franciaország sorsát is. A ravasz Luim mondotta egy alkalommal, hogy a kapitalista renden alapuló civilizációt a bankjegysajténak nyakié nélküli járatásával lehet legbiztosabban megbomlasztani. A termelésnek és jövedelemeloszlásnak megállapodott rendje megdől, a volt vezető osztályok összeroppan­nak, az osztályok közötti ellentét kiéleződik, a megtcrló ösztönök megszűnnek s a bankjegyek áradata a meglevő tánadalmi rend ellenségei­nek a malmára hajtja a vizet. Ennek az elő­szelét lehet ma érezni Németországban. Tévednek, akik rCvidlátóan azt hiszik, hogy ez csak Németországot érdekli. Németország gazdasági össze roppanása a civilizáció egyik hatalmas pillérének az összedőlését is jelenti. Talán azt is jelenti, — szinte fél a toll, hogy leirja, — hogy az ázsiai barbárságnak a ha­tára, amely eddig valahol a Visztula és a Kár­pátok vonalán húzódott végig, előrelolódik a Rajnáig. Akkor pedig nincs megállás. Az ára­dat el fogja nyelni Franciaországot is, de Fran­ciaországnak még borzasztóbb lesz a végzete, mert a latin fajok mindenkinél jobban kapha­tók a szélsőségekre. E rettenetes perspektívák közepette, melyek a római impérium bukását juttatják a gondol­kodó embernek az eszébe, szinte észrevétlenül húzódik meg egy kicsinyke, szinte jelentéktelen hirccske a lapok hasábjain. A német könyv­kiadók követik a többi szakmák gyakorlatát és egymásután határozzák el, hogy külföldiektől nem fogadják el a rossz márkát, hanem ide­genbe csak svájci frankban eszközölnek eladd' sokat. Az angol és francia könyvről már évek óta leszokott a magyar publikum, a német könyvnek ezzel a megdrágu ásával, mely a né­metek jogos védekezése az őket fenyegető gaz­dasági veszedelemmel szemben, mintha szaka­doznék az utolsó fonál is, am. 'y nyomorúsá­gunkban a nyugat kultúrájával félig-meddig összekapcsolt. Kicsiség ez sokak megítélésében a nagy világösszeomiáshoz képest, de az a kul­turréteg.ame y a magyar ugart takarja, fájdalmasan fogja az idegen művelődés vizeiből felszállott felhők esőcseppjeinek az elmaradását megérezni. Elmaradt a kormányzópárt ma esti értekezlete. A ma délu ári pes i Irpek hosszafan irtsk az egységes páit ma esti érteke?letérői és kü­lörböző politikri szerzéciókat igének be estére. A legfcülörbtzőbb tárgyakról kei et volna ezen az értekezleten határozni a lapjelentétek sze­ri n*, de mint budapesti tudó'itink jelenti, nem­csak hogy a beígért szenzációk m&radtfk el, hanem maga sz értekezlet is, mert gróf Bethlen István minisztere'nfk, Daiuváiy igazságügyi és nagyatádi Szabó István föidmivel&ügyi minisz­terik ugyan fent jarlak a páitbar, de Bethlen a főispánokkal társalgott, Daruváry apró anekdotákat és pikantériákat mesélt emlékeiből, nagyatádi Szabó pedig a Borsszem Jankó ol­dalait forgatta szorgalmasan. Kedélyes beszél­getés folyt az egé6z idő alatt a legkülönbözőbb tárgyakról, csak éppen a politika kényes té­máit nem érintették. A miniszterelnök (erveiből mindössze csak annyit árult el, hogy a kép­viselőházat november tizenötödikére hivatja össze és hogy igy beszámolóját november 12 én tartja meg Hódmezővásárhelyen. Ha fontos események azt szükségessé tennék, ugy ncverr ber ötödikére hivatná össze a Házat, de erre csak nagyon fontos eseméryek bekövet­kezése esetén kerülne sor. Munkatársunk kérdést intézett Datuváty igaz­ságügy miniszterhez, hogy igazak-e azok a hí­rek, melyek azt mondják, hogy a kormány ki fogja Ausztriától kérni Kéti Páll? Daruváry csak annyit felelt kérdésire, hegy „de jól vannak az urak ír formálva", ami mintegy fél­hivatalos beismerése a hír igazságának. Károly király állítólagos végrendelete. Togn.-p a kornányhoz kCzelálló forrásból híre uijedt, hogy Bécsben felbontották Károly L irály \égrei deleiét és 'unchali naplóját, n ely­ten po.itikti hitvallást tS tett az elhunyt király és íbban néhány tanácsadóját teszi felelőssé a két magy?rorsz2gi u'ét*. A nevezett forrás ezt W:nd:schg'átire, Benic/<>re és Rakovszkyra vonatkoztatja, természetesen minden tárgyi alap nélkül. A funch&ti napló nég azt is hanj sú­lyozza, hegy a nagyéntánt tiltakozása már csak azu án következett be, ncgy a kormány csaps­tai Budaörsnél fegyveresen útját állották a ki­rá'v vonalának. Tern észetesen ez a két megjegyzés élénk visszhar goi kellett ugy a legitimistf král, mint a kormányhoz közelálló körökben, és mindkét oldalon tiltakoznak a napló vádjai ellen. Ma megszólalt e kérdésben Rakovszky István, aki á litólag szintén egyike lett volna «zokn3k, akik a királyt folytonosan figyelmeztették volns esküjére és az ezzel járó kötelességekre. Ra­kovszky nyilatkozatában tisztázza magát a bur­kolt vádak alól és kijelenti, hogy nézete sze­rint az egész furchali napló koholmány, mely­nek szálai Budapestre vezetnek bizonyos kö­tökhöz. Az akciónak srerinte kettős célja is van: elsősorban a legitimizmus ügyét akarják vele kompromittálni, másodsorban ót magát, mert a liberális blokhoz csa .aközött. Egyébként Ap­ponyi és Andrássv is nyi'atkoznak e kérdés­ben és természetesen ők is rámulatnak arra az átlátszó célzatra, mely az egész funchali napló mögött rejlik. Nem lesz pertörléa a klrálypnccsban. Több izben felmerüli annak a hire, hogy IV. Károly király tavaiyi visszatérése alkalmával kíséretében volt politikusok és katonák ellen lázadás és magánosok elleni erőszak ellen meg­indult tünperben pertöriés várhaló. Ezeket a híreket sem a kormány, sem az érdekellek meg nem cáfolták, de meg sem erősítették. Most a királylátogatás évfordu ója alkalmával újból fel­bukkant ez a hir, de ezut'al már komo'yabb formában. Több budapesti lap infermációja szerint Daruváry Géza igazságügyminiszter maga veite kezébe egész ügyet és ö maga erősen dolgozik a rtörlésen. Érdeklődtünk az igazságügyminisztériumbün a jelentés valódisága felől, ahol illetékes té­nyezők a közlést nem cáfolták, de nem is erősí­tették meg és a kérdésről nem akartak nyilatkozni. Kérdést in éztünk a per egyik érdekeltjéhez, Andríssy Gyula grófhoz is, aki a pertörlés té­ryéről semmit sem tud. Budapesti munkatár­sunknak kijelentette, hogy a kérdéssel nem fog­lalkozik, teljesen közömbös ránézve, megtan­ják-e a per főtárgyalását, vagy pe töriéssel fejí­zik be az egész ügyet. Ma este budapesti munka'ársunk a legilleté­kesebb forráshoz fordult telvilágosilásért és itt ftlhitelmaziák arnak a közlésére, hegy a kér­déssel eddig még csak nem is foglalkoztak, igy merőben légből kapott a budapesti lapo' értesülése a pertörlésről.

Next

/
Thumbnails
Contents