Szeged, 1922. október (3. évfolyam, 181-188. szám)

1922-10-26 / 184. szám

s Z B 0 E D Szeged, 1922 október 26. A lausannei béketárgyalás. Síorza gróf olasz követ kormánya nevében jígyzéktt nyújtott át, amelyben Lausanne váro­sát alkalmatlannak mondja a keleti konferencia megtartására és egy olaszországi várost ajánl helyette. Ugy tudják, hogy a keleti konferencián minden résztvevő hatalom két delegátussal kép­viseltetheti magát. A konferencia elnöke való­színűleg Ador svájci szövetségi elnök Itsz. A meghívók szövege a közel keleti békekon­ferenciára már elkészült, de még nem küldték szét. Bonar Law és gróf Sforza londoni olasz nagykövet is mint aláíró fog szerepelni a meg­hívón. A béketárgyalások november 18 án kez­dődnek és a meghívás Lausanneba szól. Ám­bár az angorai kormány még húzódik attól, hogy delegátusát Lausanneba küldje, de a fran­cia külügyminisztériumban ugy vélekednek, hogy Musztafa Kemal pasa beéri a formai ellen vetéssel és végül elfogadja Lausannet a kon­ferencia színhelyéül. Elő-elithatónak mondják a quai d'Orsay-én, hogy a béketárgyaláiok hat hétig fognak tartani. A francia delegátust még nem nevezték ki. Lord Curzon. aki a keleti kérdéseket alaposan ismeri, minden valószínű­ség szerint egyik delegátusa lesz az angol kor­márynak és valószínűleg 3 vezeti az angol de­legációt. Biztosra veszik Párisban, hogy az an­góra; küldöttség élén maga Musztafa Kemal fog Lauianneban m'gjeUnni. Kívüle résztvesz. nek a konferenc án Zouhdi baj, aki a konstanti­nápolyi egyetem tanári és elsőrangú pénzügyi szakember, Xeni Oddine bej és Hamid bej, az angorai kormány konstantinápolvi képviselője. Anélkül, hogy a meghívót elküldték volna An­gorába, félhivatalosan értesítették a török kor­mányt, hogy Lausannet szemelték ki a béke­tárgyjlás színhelyéül és a konferencia meg­nyitó napját november 18 ra teltek. Megalakult az angol kormány. Tegnap éjjel megal.ikult az uj kormány, amelynek nevezetesebb tagjai a kö /étkezők: Miniszterelnök: Bonar Law. Lordkancellár: Viscount Cave. L^rdelnök és a felsőház leaderje: Lord Salisbury. Kincstári kancellár: Sir Stanley Baldwin. Belügyminiszter: Bridgeman. Kül­ügyminiszter : Lord Curzon. Gyarmatügyi mi­niszter: a devunshi.ei herceg. Indiai államtit­kár : Viscount Peel. Hadügyminiszter: Lord Derby. Tengerészeti miniszter": Amery. Keres­kedelemügyi miniszter: Sir Philip Lloyd Cresme. Egészségügyi miniszter: Sir Arthur Griffith­Buscaven. Főldmivelésügyi miniszter és halá­szati miniszter: Sir Róbert Slanders. Skóciai ál'amtitkár: Viscount Novar. Föáüamügyész: Diuglas Hogge. Skóciai államügyész: William Watson. Több tárci még betöltésre vár. Az uj kormány kinevezésével kapcsolatban a lapok ramutatnak arra, hogy azokon a kineve­zéseken kivül, amelyeket a király máris elfo­gadott, még számos hivatal betöltetlen maradt. A apok különösen azzal a körülménnyel fog­lalkoznak, hogy az újonnan kinevezett minisz­terek a britt birodalom legkülönbözőbb részéin teljesítettek szolgálatot. Maga Bonar Law mi­niszterelnök gyarmaton született, Kanadában a devonshirei herceg, az uj gyarmatügyi mi­niszter Ausztráiia fókormányzója volt, lord Curzon pedig India alkirálya. A Daily News politikai tudósítója jelen'i, hogy unionista körökben eitíriectt hirek szerint a parlament számos koalíciós liberális tagja ké<z Bonar Law kormányát támogatni, a Daily Chronicle pedig rámutat arra, hogy az ellen • 'ék első padjaiban számos tapasztalt állam­férfi és politikus ül, igy az első sorban L'oyd G.'O'ge, Chu'ctiil, mögöttük pedig olyan em­berek miit Chamberlain. A pártnak kemény munkája lesz, de olyan kemény harcosakat fogunk látni, mint lord Róbert Cecil. A lap felveti azt a kérdést, hogy a kormány ilyen alakulat mellett többségre tehet-e szert a választásokon ? A Daily News szerint már mutatkozik an­nak jelei, hogy az uj miniszterelnök kilátásai, ho»;y munkaképp többségre tegyen szert, már korántsem oly tn nagyok, mint elein'e hitték. A nemzet azonban mindenesetre meg fog sza­badulni a koalic'ói politika szellemétől. S<ot­or-záíbaa már mutatkoznak a Bonar Law kormány elleni lázadás jelei. A politikai "h ;ty­ze ben még a választások előtt erős fordulat allhat be. Tisztviselöválasztás a torony alatt. (A Szeged tudósítójától.) Már a városháza környékéről is msglátszott szerdán délután, h )gy tisztviselöválasztás is St:-;epel az októberi közgvüiés napirendjén. A kitárt kapa előtt apró, izgatott csoportok álldogáltak, a hűvös október­végi széltől vSrösre csipett kezekben apró cédulák gyűrődtek és a lázas szemek kitartóan kutatták a messzességeket, mert az utcisarkokon mindunta'an felbukkant egy-egv városatya tiszteletreméltó alakja. A városatyák sohasem örvendenek nagvobb népszerűségnek, mint ilvenkor, a választásos alkalmával. Kivétet néikül mindegyikük kö'é, már kint az utcán valóságos udvar képződik, a pályázók és kor­leseik megkezdik a put-i'ó munkálatokat. A korteskedés egészen a közgyűlési terem ajtajáig tart és mire a városatyák bejutnak, azt sem tudják már, hogy a kezükbe nyomott rengeteg szavazólappal mit csináljanak. Benn, a sok csatát látott aranycirádás köz­gyűlési teremben is meglátszik, hogy választás tesz. A padsorok és az asztalok roskadozna* a szavazócédulák halmaza alatt, senktsem ül a helyén, vidám zsibongás tölti be a levegőt. Merész koríesek óvakodnak be a mellékajtóson, gyúrják a bizottsági tagokat, pttdig a szabály­rendeletek szigorúan tilt|ák az ilyesmit. A rendre Ferenczy Matyi, az öre» kapitány ügyel, de hivatalos megbízatását csak a város színeiben pompázó karszallag mu'atja, mert amióta a rendesé* különvált a fárostó', az öreg kapitányok, akik megr.araJta< kenyeradó gazdájuknál, a vámosnál, kénytelen-kelletlen bár, de levetették a tekintést adó uniformisokat. Watyi bácsi azért keményen nézdegél mindenfelé i's amkor a zsibongás mir a hatalmas és ez •balomra felgvuitott csillárt is megreszketteti, i.rsár.y hangon felszólitjt a törvényhatós'g. i\í0ttsag0t, hogy aki nem városatya, az hagyja el a termet, aki pedig városatya, az üljön a helyére. Az erélyes felszólításnak lett is ered­ménye, mert amikor négy óra után néhány perccel Aigner Károly dr. főispán bevonul a tanács tagjaival és megnyitja az ülést, a teremben már meglehetős csend uralkodott. A karzatokon természetesen nagy volt az érdeklődés. A pályázók sorsáért remegő hozzá­tartozók : anyák, apák, felesége'*, menyasszonyok és menyasszonyjelöltek kíváncsi izgalommal sze nlélték az alant zugó méhkast, mert mégis csak nagy eset a választás, sokszor az egész lövő, a házasság lehetősége attól függ, hogy kinek mennyi voks jut. Pávó Ferenc dr. monoton hangon olvassa fel a polgármester havi jelentését, amelyből meg­tudtuk, hogy a mult hónapban a közegészség üyye Kielégítő volt, a hivatalok jól működtek és a népességi viszonyos kedvezzen alakultak. A városatyád közül csak nagyon kevesen figyeltek a jelentésre: a tulnyomó többség a választás eshetőségeit tárgyalta. A kormányban történt változások es Vas vármegye átirata sem váltót ki nagyobb hatást. Magkezdődik a választás. Mindenkinek felragyog az arca, amikor az elnöklő főispán bejelenti, hogy a tárgysorozat KÖ vetkező pontja „a tanácsnoki állásiak váiasz'ás utján való betölti se". Többen az ••ímki emelvény köré csop rtosulnak, köztük Kormányos Benő dr. is, cki mentegetőzve nv.dja i főispánnak, hogyha korteskedés nílkül van is élet, az nem élet és Hegedas Antalt íjanlja a főispán figyelmébe, egyben átnyújtja . husz aláírással e láiolt névszerinti szavazást kérő ivet is. A három pályázó nevét Bárdoss Beia, 3 főjegviő helyettese olvassa fel. Szendrey Jen5 neve ut'an e-ős éljenzés tör ki, d: ezt még túlszárnyalja — legalább hangban - a Hegedűs Antal mellett megnyilatkozó szimpátia. Ordögh Lajost csak két-három városatya élteti. A Főispán ezután két szavazatszedő bizottsá­got delegál, az egyik dr. Gadl Endre elnökle­tével a tanácsterembe, a máim dr. Tóth Bíla elnökletével a bizottsági teremben üti fel ta­nyáját. A tamácsteremben az A—M kezdőbetűs nevű városatyák szavaznak, a másikban pedig az N—Z betűsek és a tisztviselők. A szavazás eltart jó félóráig, az ülés közben szünetel, de a korteskedés hatványozott erővel folyik. A pálmáért Szendrey és Hegedűs küzd, a szava­zatok körülbelül egyenlően oszlanak meg, de a végső összeszámolásnál kiderül, hoey dr. Szendrey Jenő 80, Hegedűs Antal 65, Ordögh Lajos dr. pedig 4 szavazatot kapott, tehát a lanácsntki állást 15 szótöbbséggel dr. Szendrey Jenő nyerte el. A főispán intézkedésére öt tagu küldöttség megy érte és néhány perc múlva hozzák is már híveinek zajos éljenzése mellett. Az uj tanácsnokot a főispán üdvözli, majd felszólítja a hivatalos eskü letételére, ami után dr. Szendrey Jenő köszöni meg néhány szóval a közgyűlés bizalmát. Alkotmányos jogok gyakorlása. Következik az aljegyzői állasok betöltése. A közgyűlés minden tagja — a kevésszámú hideg­vérüek kivételével -- az elnöki pódium köré sereglik, a nagy igyekezetben majdnem fei­döníik az asztalt. Nevek harsognak" a levegő­ben, a zaj fülsiketítővé válik. Matyi bácsi, a szigorú arcú rendfönntartó tehetetlenül áll a tumultusban. Valaki meg is kérdi: — Miért nem csinál most röndöt? — Azért nem, mert alkotmányos jogaikat gyakorolják most a képviselő urak — válaszolja nyugodt flegmával. A „választás" egyre jobban dülöng, az egyik csoport közfelkiáltÁssal akar valasztani, a másik névszerinti szavazást kiván. Át is adják sz elnöknek a husz aláirásos kérvényt, de a „fölkiáltók" az aláírások felolvasását követelik es amikor az megtörtént, kiderül, hegy a husz közül csak tizenhat van jelen. A kérvény tehát érvénytelen és a névkaoszból a főispán meg­állapítja, hogy a közgyűlés közfelkiáltással dr. Ördögh Lajost választóba meg I. osztályú aljegyzőnek. Ugyancsak nasonló módon lett II. osztályú aljegyző dr. Csonka Miklós, dr. Pávó Ferenc, dr. Gera József és Rack Kálmáu, dr. Horváth Lajost pedig névszerinti szavazás­sal választották meg. Nagy harc folyt a közigazgatási fogalmazói tisztségért is, amit dr. Róth Dezső és dr. Ket­ter Tibor közfelkiáltással, dr. Kamocsay György pedig szavazással nyert el. A főispán ezután bezárta a kö; ^yülést és folytatását csttörtök délután 4 órAra tűzte ki. A francia költségvetés. A kamara tegnap délutáni ülésén Boka­novszki képviselő, az általános költségvetés főelőadója mondott beszéde:, melyben kifej­tette az előadó, hogy az 1923. évi költségvetés 23 milliárd kiadással zárul. A bevétel mind­össze 19 milliárd, ugy hogy a deficit eléri a 4 milliárdot. Az eiőado megállapítja, hogy Franciaország államadóssága a háború előtti 32 milliárdrél a háború után 151 milliárdra emelkedett. Franciaország terhe további 90 milliárddal, a németeknek nyújtott előleggel növekedeti. Ebből a 90 milliárdból a költség­vetés 4 és fél milliárd kamathátralékot tüntet fel. Ez magában több mint az ege z deficit, ugy hogy azt lehetne mondani, hogy a jóvá­tételektől eltekintve Franciaország költségvetés: teljesen egyensu'yban van. A fizetési rendel­kezésekben szereplő 132 milliárd a legjobb eset­ben 50 milliárd aranymárkanak felel meg és < francia részesedés 72 milliárd frank. Német­ország tehát legfeljebb 72 inil iárdot fizet, mig Franciaország csupán jóvátétel és nyugdíj fejé­ben több mint 9 milliárdot kénytelen meg­fizetni. Az állam jövedel ne 1922-ben 31.7 milliárddal növekedett. De'Listeyrie pénzügy­miniszter kije'enti, hogy az említett számok erősen túlzottak. Bokanovszki képviselő ki­jelentette, hogy a pénzügyminiszterrel nem ért egyet, kifejtette továbbá, hfgy Franciaország az utóbbi években általánosságban mintegy 20 milliárdot vett fel évente.

Next

/
Thumbnails
Contents