Szeged, 1922. október (3. évfolyam, 181-188. szám)

1922-10-22 / 181. szám

Szeged, 1922 október 22. SZBQBD 3 Magas iskola. Tudja isten, valami nincs ugy, mint régen volt. A parlament portása ma is Subics, ugyanaz, aki Szilágyi Dezsőt, Bánffyt, Jókait, Mikszáthot süvegelte annak idején, a szép cirádás folyosó bibor plüss-divánai éppen olyan lágyak, süppedőek, a piros szőnyeg éppen olyan neszfogó és a diszkrét fülkék, féligrejtett mélyedések éppen olyan alkalmasak a csintalan történetek elbeszélésére, meghal'gatására, mint a boldog mult időkben, mégis valami h^.nyzik, valami megfoghatatlan szubsztancia, a levegőnek valami alkateleme, amely nem lelhető fel természettani könyvekben, de amely meg volt, ott volt a parlament levegőjében, érezhetően és csiklandósan, mint a szénsav a pezsgőben. C'esí le ion, qui fait la musique, mondja az elmés francia és ez a ion az, ami most a parlament folyosói életéből hiányzik ahhoz, hogy muzsika tegyen. Igaz, hogy a parlament folyosói manapság gyakrabban üresek, mint népesek, a magas kormány nem akarja a nagyságos képviselő urak idejét túlságosan igénybe venni és a szegény krónikásnak ugyan le kell szaladgálnia a lábát, hogy minden hatalmas törzsfőnököt a saját wigwamjában keresve fel, itt-ott ielszedegethesse a politika apró morzsáit, bon mot-ü, finom tüszurásokat és az azokra adott riposztokat, amivel a politikus urak magukat és egymást szórakoztatni szokták. A klub a magas iskola legalsó és egyben legfelső osztálya; itt, kint a nagytermekben kapja a politikai ambicótól hevitett újonc az első leckét és itt, bent a kis szentélyben szövik a nagymogulok a maguk komplikált és titokzatos hálóját; a többit, smi kfzben van, a pariamenlben intézik el. A klubok közül tagadhatatlanul legdemokratikusabb a — nomen est omen — demokrata párté. Ez közelithető meg legkönnyebben, minthogy — az első emeleten vannak a telyiségei. bs i t nem keli ?ok ceremónia. A legszerényebb halandó is bebocsátíatík a Vezér színe e!é, aki, ha jó kedve van (már pedig többnyire az van), kint ül az alacsony kereveten, lábait 'törökösen maga alá búzva, szájában egy fél trabukóval és szakadatlanul ontja hol tréfás, hol gúnyos aperszüit, poliíikai megjegyzéseit. A fiatalság ánítatosan {[hallgatja, a zöldszcbábsn elhalkul a kártyák csattogása, az újságok olvasatlanul hevernek az asztalon, a pincérek, ha telit tis, szintén odalopakodnak egy egy piiianaira az embergyürühöz és finom diszkrécióval mosolyogna k az el késségeken. Tizenegy ói a ftlé azután Vázsonyi felcihelődik, Pakots és Fábián is veszik a kabátjukat és Fábián katonásan jelenti: — A parlamenti frakció hazamegy! Azzal a parlamenti frakció: elől Vázsonyi, hátul Fábián és középen Pakots, a derékhad, leballag a lépcsőn. A kártya újra vidámabban csattog, az újságok kézbe kerülnek, de a tagok jó lésze még mindig kint marad a hallban és egy-egy talaló kijelentést szinte ai ínyükkel ízlelve, ismételgetik a vezér mondásait . . . Későn van mar tizenegy óra tájban, nem igen lehet már ellátogatni a többi klubokba, az ember mégis megkiséríi, hátba a kereszténypártban talál még valakit. Ott most úgyis fajvédelmi koncentrácót kalapálgatnak. Hej, de nagy éiet voít két-három esztendővel ezelőtt a Károlyi-palotában, ahol a keresztény párt székelt. A régi könyvtarszobában a főfőkoiifeusok, a fehér szalonban a közrendi képviselők, odakint pedig a kültagok, lekrutálódván a társadalom minden rétegéből, minden foglalkozási ágból és főleg mindkét nemből. Kijött valaki a belső terembői: rögtön gyürü alakult körülötte: — Mit mond Andrássy? — Mi a véleménye Haliernek a helyzetről? — Mit határoztatok Méltóságos uram? Alig tudott szabadulni a méltóságos. Akkor még a politikai dualizmus korát éltük. Emitt a keresztények, odaát az Eszterházyutcában a kisgazdák és nézték, lesték egymást féltékeny figyelemmel. Egyik sem tudott túlsúlyra vergődni. Ha kilépett valaki a keresztények közül és átment a kisgazdákhoz, mindjárt megnyúltak az orrok Halleréknél és kigömbölyödtek, rózsás derűben csillogtak az arcok Nagyatádiéknál. — Hiába, — dörzsölte kezét Ráth Sándor, a termetes kisgazda-igazgató — mégis esek miénk a jövől De, ha fordítva történt, ott volt nagy a csüggedés és itt a gaudium. Az ujjonjöttet a megtért bárányt kézről-kézre adták, leporolták a széket, amelyre ült, gyufát, hamutartót három titkár háromfelé szaladt keresni, a levesét megfújták, a borát behütötíék, majd hogy a tenyerükön nem hordták. De lassan-lassan mind többen leltek olyanok, akik az Eszterházy-palota fölött látták a jövendő napját kelni és a Károlyi-palota mind néptelenebb lett, míg utoljára Bethlen István gróf megadta a végső döfést a keresztény pártnak, maga is Nagyatádi szárnyai alatt keresvén elhelyezkedést. Ma, ha fölmegy az ember a keresztény pártba és megkérdi a ruhatárost: — Itt van-e X képviselő ur? — azt a lehangoló választ kapja: — Nincs itt, kérem, semmiféle képviselő ur, de nem is volt már vagy három hónapja. Tényleg, a háromszáz fogas, amely zsúfolva volt annak idéjén, ma — egy kivételével — mind üres. A felé az egy felé bök a szolga rezignáltán: — Csak a Markos főtisztelendő ur van itt kérem mindennap. ... Markos Gyula, aki még mindig reménykedik a Herkó Páter föltámadásában. Vagy talán már ő is átment az egységes pártba és cs3k a szem káprázik, mikor ezt az egy kabátot látja a fogason... Bizony, sic transít glória mundi... És mikor az ember kifordul az utcára, másnapra halasztva a többi pártok látogatását és fölnéz az ablakra, ugy érzi, hogy a nagy és mély sötétség, amely onnan lebámul rá, nagy és mély szimbólum. Friedrích István terveinek, koncepciójának szimbóluma ... Bálint Imre. Szélcsend a politikában. A parlament elnapolása után a politikában hirtelen széíesönd állott be: még a pártkörökben is szünetel minden élet. Az egységes párt kisgazda tagjai még tegnap este visszautaztak vidékre, sokan pedig Rakovszky Iván belügyminiszter és nagyatádi Szabó földmívelési minisztert kisérték el veszprémi propagandautjára. Bethlen István gróf miniszterelnök az eredeti program szerint szintén leutazott volna Veszprémbe, de a Népszövetségi Ligák Uniójának budapesti ülésére érkezett külföldi vendégek fogadása miatt kénytelen volt erről a tervéről lemondani. Bethlen István gróf csak nehezen határozta el msgát az otthonmaradásra, mert éppen Veszprém lett volna az első állomása annak a propaganda körútnak, amelynek célja a kormánypártnak a bal- és jobboldaltól egyként szenvedett vereségeit jóvátenni. Egyáltalán az egységes párt a jövőben erélyes propagandát kezd a vidéken aláásott pozíciójának alátámasztására, persze, hogy az eredmények mindenben meg fognak-e a párt reményeinek felelni, ez most még legalább ís kétséges. Az uj sajtófőnök bemutatkozása, Dr. Ángyán Béla miniszteri tanácsos, az uj sajtófőnök, aki ma foglalta el hivatalát, a következő nyilatkozatot tette: — A sajtófőnöki állást abszolút bizalmi állásnak tekintem és igy természetes, hogy a gróf Bethlen István miniszterelnök által inaugurált kormánypolitikával, — melynek alaprendelete Külpolitikai változásoktól nem sokat várhatunk... Beszélgetés Márki Sándorral. a nemzeti erőknek a keresztény világnézeti alapon való egyesitője, — magam teljes mér~ tékben azonosítom, hivatali kötelességből szólva a sajtót a legnagyobb objektivitással akarom szolgálni tekintet nélkül egyes lapok politikai pártállására. Teljes mértékben átérzem a sajtó nagyjelentőségű hivatását, mely a mai súlyos viszonyok között különösen nagyfontosságú föladatokat van hivatva elősegíteni. Ma, minden meglevő magyar energia összefogására, a gazdasági és társadalmi erőknek teljes koncentrálására van szükség. Mindezt azonban csak egy minden irányban ellensúlyozott társadalom termelheti ki magából. A sajtó hivatása' ezt a harmóniát megteremteni és csak egyféleképen lehet és szabad újságot irní, hazafias, éber lelkiismerettel. Az ország jelenlegi nehéz helyzetében is megítélés alá esik tehát a kellő alappal nem biró tendenc őzusan koholt közlemény, vagy ha a társadalmi, gazdasági és politikai éiet eseményei izgató hangon tárgyaltainak. Vázsonyi a miniszterelnöknél. Valkő Lajos kereskedelmi miniszter ma délelőtt fölkereste Bethlen István gróf miniszterelnököt, akinek részletesen referált a párisi jóvátételi tárgyalásról és az ezzel kapcsolatos ügyekről; A kereskedelemügyi miniszter után j Kánya Kálmán meghatalmazott miniszter volt j a minísz erelnö'^néi. Távozása után Vázsonyi Vilmos kereste föl a miniszterelnököd akivel » hosszasan értekezett. (A Szeged tudósítójától.) A tudomány egyetem be!sejében csendesen, minden külsőség nélkül tovább folyik az az igazán értékes munka, amelynek egyis nagy harcosa, Apálhy István csak néhány hét eiőtt dőlt ki a sorból. Társai, visszavonultan, a dolgozó szobák meghitt csendjében dolgoznak tovább, még a reménye nélkül is annak, hogy munkájuk eredményét az emberiség közkincsévé tehessék, mert — mint dr. Márki Sándor „ŰZ egyetemes történelem"európai hirü professzora mondotta panaszosan a Szeged munkatársának: „Az irodalmi viszonyok olyanok, hogy nem ösztönzik az embert munkálkodásra, mert különösen tudományos munkára nem igen akad kiadó..." De azért Márki professzor mégis dolgozik, fiókja tele van értékes kéziratokkal. Amikor fölkerestük az egyetem központi épületének első emeletén levő könyvtárszobájában, szerénykedve ki akart térni az elől, hogy a „nagy nyilvánosság" számára beszéljen készülő és elkészült munkáiról. Erős rábeszélésre volt szikség, amig szólásra bírtam az ősz tudóst. — Nem régen fejeztem be — folytatja — Erdély történetét. Ezt a munkámat lefordítják angolra és egy angol vállalat adja ki Londonban. Hogy mikor jelenik meg, azt nem tudom, de valószínűleg sok idő eltelik még addig. Ez a könyven körülbelül 18 ives és magyar kiadó nem igen akad rá. Készen van azonkívül Stepney angol, francia és latin levelezéséből összeállítva a Rákóczi jölkelés első négy esztendejének, az 1703—1706 ig terjedő éveknek a krónikája két kötetben ; lefordítottam azonkívül II. Rákóczi Ferenc első Noble-tői (1707) származó francia életrajzát. Jegyzetekkel láttam el és előszót irtam hozzá az Olcsó Könytár számára, amely el is fogadta, de mindeztdeig Hem adta ki. Van azonkívül számos kisebb tanulmányom. Az Akadémia megbízásából Kozma Ferencről mondok még ebben az évben emlékbeszédet. A rávonatkozó adatok összegyűjtése azonban a jelenlegi viszonyok között teljesen lehetetlen. Dósa György és forradalma. További beszélgetésünk során szóba került a kiváló tórténelemtudós Dósa György és forradalma cimü nagyszerű munkája, amellyel annak idején az Akadémia dicsére.ét érdemelte ki dr. Márki Sándor. Erről a tanulmányáról a következőket mondotta: — A Dósa-féle agrárforradalom egészen más jellegű volt, mint az, amit 1919-ben megkíséreltek. A Dósa-féle forradalom a régi, Szent István korabeli társadalmi állapotok visszaállítását követelte, ami ha túlzás volt is, még pedig nagy túlzás, de legalább történelmi alapon állott. A királyság eszméjével nem fordult szembe, csak éppen nemzeti és népszerető királyt akart. Földközössége is egészen más volt, ; mert a vezérek korabeli közös legelők és szántóI földek visszaállítására irányult. A Dósa-féle for-