Szeged, 1922. augusztus (3. évfolyam, 175-180. szám)
1922-08-01 / 175. szám
SZBQBD - Air,i'<or a választás elit; lenn y.0.1'" "1 S/tgeden, többen azt kérdezlek lölen,, hogy miért rem jön Peidl maga le. Megmagyaráztam távolmar adásinak okát és megmer dottsm, ho^y éppen a/ért válasszák rceg, ami me.' is történ*. Ebben a mun^ábsn nagy mérirkben voltak segítségünkre á liberális pogárok. (Étjerzéf.) L*: hetnek köztünk ellentétek, de ha arról van !>zó, hogy épitl munkára kell összefognunk, akkor ezek az elleméLk eltűnnek. A szegtdi választáson az eddigi gvakoriJt ellenkezője tCr'ént. Eddig ugyanis Í választók csak Eddig látták a jelöltjüket, amig i kezébe nem adták a mardátumot, mtn azután kevesen tartották szükségesnek, ho^y választóiknak számot ad;ansk munkájukról, most pedig Szeged viros második kerületének váiasitói addig nem láiták jelöltjüket, amig 3 választás nem történt meg. Ez tulajdon- j képen igy is van helyesen. (Helyezés.) j — Nem frázis az, hogy mi vissza • akarjuk szerezni Magyarországot. ! Nekünk a lelkünkben él ennek a i szükségessége. (Taps és eljenzés.) Mi tudjuk, hogy njgy föladat előtt áliunk, de kisebbségben vagyunk és igy a nem^:tg> ülésen csak az ostor szerepét tölthetjük be. Erőszakos változásokat í.em a gazdasági élet, sem a politika nem tür. Csak a fokozatos fejlődés biztosit maradandó emléket. Mi ennek a fokozatos fejlődésnek az alapján dolgozonk. Ha ez ellen bárhol a választoknak kifogása van, mi félre állunk, mert nekünk nem a mandátum a fontos, mi csak a megszabott egyenes uion haladunk. A fokozatos fejlődés nem hoz máról holnapra eredményeket, hosszú évek kellenek ehhoz, amig mi kézzel fegható eredményeket mutathatunk föl. A háború előtti reakciós, konzervatív politika miatt kulturális téren is nagyon hátra maradtunk. Nagyon jól tudjuk azonban, hogy az, amiért küzdünk, nem a mi, hanem a gyermekeink öröke lesz. Peidl Qyula is ezt az elvet vallja és ezért vagyok büszke, hogy vele együtt mentem a nemzetgyűlésbe. Mi egyszer már együtt álltunk, amikor együtt tartottuk hátunkat az ország összeomlása elé és amikor mindkettőnk feje fölött lógott az akasztófa kötele. Csak annyit mondhatok, hogy Szeged népe |Ó1 választott, amikor Peádlt választotta meg és erre a választásra büszke 'ehet. (Hosszantartó taps és éljenzés.) Önök olvasnak újságot, tudják, mit csinálunk. Nem kívánunk mást, mint őszinteséget és becsületes kritikát. A hallgatóság meleg ünnepléssel honorálta a szónokot, aki után Batitz Gyula lépett az emelvényre. Gomblyukában piros szegfű viiitott. Az egybegyűltek szokatlanul meleg ünnepléssel fogadták, mire Batitz Gyula kijelentette, hogy a vörös szegfű nem tüntetés akar lenni. Nagyon szereti a virágot és azért tűzte ki. — Akkor is éljen — kiáltotta valaki, mire újult erővel tört ki az éljenzés. — Én azelőtt a kzegedi szociáldemokrata párt titkára voltam, kezdte beszédét 3atitz — és részt vettem a munkásság és azon kisszámú polgárság küzdelmében, akik a iiberálizmust, a demokráciát és az általános titkos választójogot írták zászlajukra, néhány furcsaságot tapasztaltam. Engedjék meg, hogy ezeket elmondjam. Minket bolsevistáknak neveznek, ezzel akarnak bennünket lejáratni. (Közbeszólás De nein sitaeru! ám!) Emlékeztetem Sreged város polgárs-igii és munkás-ágát. Házat! FöldetTÜzletet! Szabó Lngítl?ILw0da í!^' T>karéktár-utca 3. Telefonszám: 10-54. Szolid és a legmegbizhatóbb. - Atlandá nagy előjegyzés hásak, földek éi flaUfk eladására iao hogy a háború előtt, amikor az általános választójogért küzdöttünk, , akkor Szeged város reakciós-kon- i zervativ polgársága megtapsolta a bennünket kardlapozó rendőröket és a mark iba nevetett örömében. 1918 j novemberében pedi°, amikor a vátos munkássága és liberális polgár- : sága népgyűlést hivott össze a Klau7ál-térre, engem is fölszólítottak, hogy beszéljek. Előttem dr. Kószó István (Óriási zaj.) nemzetgyűlési képviselő e; időszerinti államtitkár (Közbeszólás: Akkor is levele!) szólalt föl és szóról szótól a következőket mondotta: „Örömmel adhatjuk tudtul Szeged város közönségének, hogy Kelet felöl kezd föltűnni a szabadság hajnalhasaddsa ..." Mindenki tud a, hogy a bolsevizmust dicsőíti ezzel. (Helyeslés.) Én higgadtságra hívtam föl Szeged város munkásságát és azi mondtam, hogy minden embernek kötelessége, hogy a rendre ügyeljen, hogy megóvjon minden kiló lisztet, minden szem burgonyát a rablástól. A gyűlés végén pedig a polgárság büszke volt arra. hogy a polgárt szónok sokkal radikálisabb volt. mint a szociáldemokraták szónoka. Most, amikor a konszolidációért harcolunk és azt mondjuk, hogy azt csak a jogrend helyreállításával érhetjük el, most ránk fogják, hogy mi vagyunk a bolsevisták. Ez az a furcsaság, amit el akartam mondani és ami megmutatja, hogy milyen furcsán változnak a politikai viszonyok és a mindenkor szereplő politikusok. — A választás alatt minden eszközt fölhasználtak arra, hogy a munkásságot és a polgárságot eltántorítsák attól, a bűncselekménytől, hogy szociáldemokratára szavazzon. (Derültség) De ez nem sikerült és Uram bocsá', Szeged város második kerületében megválasztottak egy virtigli szociáldemokratát. (Zajos derültség, taps, éljenzés.) Ha a drágaság miatt panaszkodik egy munkás, azt mondják, hogy azért van drágaság, mert szociáldemokrata képviselőt választottak. (Közbeszólás: Nem h.sszük ám ell) Azért említem föl ezt, nehogy fölüljön valaki, mert aki gondolkozni tud, annak tisztában kell Isnnie azzal, hogy a drágaság inkább a dohányutcai merénylettel és a rokonkörülményekkel hozható vonatkozásba. (Helyeslés.) Aki tehát olcsóságot akar, annak kötelessége, hogy a jogrendért harcoljon. A hosszantartó éljenzéssei fogadott beszéd után PHtler Emil emelkedett szó'ásra. — Körülbeiül 4«0 évvel ezelőtt — keidte beszédét — egy svéd államférfi megál apito ta, hogy az országokat iiten kevés bölcsességgel kormányozzák. Hát oaku^yan keves bölcsességgel kormányozzák most nálunk i«. Ennek köszönhetjük, hogy 1 amikor megjelennek a munkásság ; képviselői Szegeden, nemcsak a ! mu'iká*ok üdvözölnek bennünket, ! hanem a dolgozó pjlgárok is. En; net< az ors/ágkotmányzó bölc^esi tégnek a köve keménye az i», nogy ! vaniuk, akiknek előjoguk van a 1 munksnélkbUtg c. Amikor e*y mun• ka* kerlH a bitóig elé, akar nini 1 p-niszos, mini vádlott, va<y mint 1 tanu, <1 nirósáun.;* arra a kCtdíHérc, hogy ,'nj a foglalkozása", nem azt mond|\hogy maz apám fölbirtokos". (Fölkiáuások : Az „isiennyüs" !). hanem *zt mondja, hogy munkás vagyok. De hát ime, vannak ebben az országban olyanok, akiknek elCjoguk van a munkanélküli életre. - A szociáldemokrácia látszólag külön utat jelöl meg a munkásság számára, de ez az eltérés csak látszólagos, meit a különbsét; elenyészik, amikor a kultura, a jogrend, a jogbiztonság megvédéséért folyik a harc. Ezt bizonyítja, hogy a liberális polgárok Peidl Gyulára szavaztak. - A kevés bölcsességgel való kormányzás nagyon veszélyes, különösen egy ilyen országban, mint Magyarország. Az ilyen kormányzás forradalmi hangulatot teremt. A szociáldemokrata pártot forradalmi pártnak nevezik. Én szociáldemokrata vagyok, de kijelentem, hogy én nem akarok forradalmat. A polgárságot azzal szerelnék elijeszteni tőlünk, hogy mi nemzetköziek vagyunk, pedig r.emze'közi minden, az ég is, a fü is, a Nap is. A nemzetköziség vídja csak frázis, mert nem jelent mást, mint ezt, hogv a munkásság a nagytőke nemzetköziségével szembembeállitja a munkásság nemzetközi szervezetét. Szeretném látni azt a magyar cukorbárót, aki hazafiságból olcsóbban adja a magyar népnek a cukrot, mint amennyit ő fizetett érte külföldre. Eljön az az idő, amikor a szociáldemokrácia megszűnik, de csak akkor, ha nem lesznek elnyomók és elnyomottak De addig lesz. Ha ránkdö.itik Ázsia minden hegyét, ha megszervezik ellenünk a világ minden Héjjas Ivánját — akkor is lesz ! Pikler Emil beszédét óriási taps és lelkesedét között fejezte be. Utána dr. Györki Imre Debrecen nemzetgyűlési képviselője beszélt. - Azok elölt, akik Magyarország utolsó husz esztendeiének történetét ismerik — mondotta Györki, azok előtt élénk ep (ékezetben lehet az a közjogi harc, amit az ellenzék vívott az osztrák elnyomás, az osztrák kizsákmányolás ellen. Akkor azt fájlalták, hogy az OK.trák diplomácia a külföld előtt, mint Ausztria gyarmatát állította be Magyarországot. Akik a külföldön jártak, ennek eredményeképen ' meg is állapíthatták, hogy Magyarországot sehol sem kezelik önálló államként Ez fájdalmas volt, de ugyanilyen fájdalmas az is, hogy ma alig van nap, amikor szó ne kerülne a külföldön a ( Magyarországon uralkodó botrányos • állapotokról. Azt látják külföidön. hogy Európa szegyesére ide hozták | Szeged, 1922 augusztus l._ a legsötétebb Ázsiát, a reakciót. (Helyeslés). Mert ezt bizonyítja az. ami az utóbbi két és fél év alatt történt a keresztény-nemzeti jelszó alatt. A napokban folyt le az orgoványi gyilkosság tárgyalása, a napokban lobogtatja meg m»gát fejünk fölött az „istennyila", most folyik a T^md?u-pör és bennünket mondanak hazaárulóknak, bennünket, akik ennek az állapotnak a megszüntetésére törekszünk. — Amikor a szociáldemokrata párt bevonult a törvényhozásba, két jelszót tűzött a zászlajára . „Küzdelem a jogért" és „küzdelem a kenyérért", mert lehetetlen az, hogy akadjon olyan ország, ahol internálnak, rendőri jelentkezésre kényszerítenek, börtönbe vetnek embereket politikai meggyőződésükért és legyenek sokan olyanok, akik nem mernek hazajönni, mert félnek, nem a magyar igazságszolgáltatástól, hanem a felelőtlen elemektől, az istennyiláktól! (Nagy zaj). A munkásságot ezek a körülmények és a kenyérinség kivándorlásra kényszerítik. Azt mondják, hogy mi merev osztálypolitikát folytatunk, de mi tudjuk, hogy amikor a munkásságért küzdünk, akkor az országért harcolunk, mert mégis csak a dolgozók vannak többségben. — A tisztviselőkérdésben szintén jelszó politka folyt. A válssztá* alatt mindenre rávették a tisztviselői kart, de most, amikor tul vagyunk a választásokon és nincs már szükségük a tisztviselők támogatására, B-listára tették őket. — Mi szót emeltünk a tanszabadságért. Szemünkbe vágták, hogy mi közünk nekünk a numerus claususho7, hiszen a munkásgyerekek nem mennek az egyetemre. De mivel a tanszabadság is a közszabadiéghoz tartozik és azt jelenti, hogy mindenki tanulhasson, aki akar, tehát harcuiunk érte. — A munkTsság és a liberális polgárság otyan munkát végxett a választások alstt, amely erőt ad nekünk a további küzdelemre. De önöknek sem szabad pihenni, hanem tovább kell küzdeniök, mert kötelednek a községi választások és föl kell ver i a küzdelmet a reakció ellen minden vonalon. (Helyeslés.) Ha továbbra is olyan eröt fejtürk ki, mint amilyent eddig kifejtettünk, akkor elérjük, hogy Magyarországon olcsó lesz a kenyér és drága az emberélet! (Hosszantartó éljenzés és taps.) Ezután Kovács Imre párt vezetőségi tag néhány SJÓ/SI bezárta a mindvégig lelk^ hangulatu népgyűlést. Az ön mtöl ragyogó arcú emberek kitóduiuk az utcára és lelkesen tüntettek a második kerület nemzetgyűlési képviselője mellett és sztán a legnagyobb rendben oszoltak szét Gyűlés és bankett a Csányi-vcndeglóbcn. Este nyolc órakor óriási érdeklődés mellett folyt le a Debreceniutcai Csányi-féle vendéglőben a szociáldemokraták második gyűlése. Ezen üerő Upót intézett üdvözlő beszédet Peidi Gyulához, aki ezután itt is elmondotta beszámolóját. A gyűlés közönsége frenetikus tapssal és éljenzéssei kísérte a képvise'ő beszédéi, majd Szabó Imre, Batitz Gyula, Picklcr Emil és dr. Györki Imre mondottak hatásos beszédet. A gyűlés után féltizórai kezdettel ugyancsak a felsővárosi Csányi féle vendéglőben bankettet rendezett a szociáldemokrata párt a vendégek tiszteletére. A vacs rán a liberális pjlgárság számos képviselője is megjelent, köztük Ottovay Károly, a Bárczy-párt elnöke. Vacsora után Geró Lipót, a magántisztviselők szervezetének elnöke mondott pohárköszöntöt a vendégekre és Peidl Gyulára. — Nehéz föladat ez — úgymond —, mert a szociáldemokraták nem szokták egymást ünnepelni és dicsőíteni. A szociáldemokraták törekvése nem titok. Beleakarnak kapcsolódni az or.uágépitö munkába Fölajánlják ehhez a munkáskezeket. Ezért hagytak föl a paszszivitással, noha nagy terrorral kellett megküzdeniük. Áz a program. ! amit Peidl nyula adott a nemzelI gyűlésen, a szociáldemokratáké, de lehet a liberális polgárságé is. A