Szeged, 1922. július (3. évfolyam, 148-174. szám)

1922-07-25 / 169. szám

Sitged, 1922, julius 25. Ara 6 ki Kedd, III. évi, 169 sz ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egv évre 1440 kor. | Negyedévre 360 kor. Tél évre 720 » | Egy hóra 120 Pusztai harangszó. Tragikus eleseti-égőnkben, hallat­lan nyomorúságunkban, szomorú süllyedésünkben és reménytelen szét­marcangoltságunkban egy vigaszunk, egy biztatónk, egy en'nk és egy fegyverünk: a magyar kuhura föé­nye. Multunk dicsőségébe kapasz­kodunk, szellemi és erkölcsi nap­jaink tökéjéhez fordulunk, a nem­zeti nagyság csillagnak fényénél sütkérezünk. Az élő nagyságot, ha van, nem igen vesszük észre és ha mégis észrevesszük, nem ismerjük el, vagy félreismerjük. Akik hivatva volnának vezetni, azokat sarokoa szorilja a pártos gyűlölség és kicsi­nyesség. akik azért vannak, hogy világisanik, azokat véka alá rejti a féltékeny alacsonyság, akik arra va­lók, hagy Európa szemében is be­csületünk és dicsőségünk hírmondói és követei legyenek, azokat a gáncs bogárcsával, a szeretetlen ség és becfmirlés sarava! illetik. Igy azután nagyon nehéz és keserves dolog azt a sokat hangoztatott kulturális fö'ényt tovább is épen és egészen megőrizni, sőt növelni é> ha a dol­gok tovább is igy haladnak, ha a politikai és kulturális fórum analfa­bétái és kalandorai tovább is igy fclvta'jiV veszedclr. es és káriékony h?zárd já'ékait, hkkor buony a kut­tu'áli^ fJlenyből is csak emlék ma­rad, legenda, mint Madách falansz­terben az utolsó kard, az utolsó ágyú, az utolsó rózsa. Iga?, nem csupán az embereken múlik sok minden, de a viszonyo­kon is. Igaz, a iriaroni béke, i mely az esztelen háború korcsszülötte, g^zdasáaj téren is olyan reitene'es nyomorú sigot teremtett ebben * iae csonkított ors:ágban, amelyet csak növelhett ek an'iszocális és re­akciós in;ézkedé?ek es rendeletek, de amelyet a legnagyobb jóakarat és a legbölcsebb törvényhozás is csak ideig-óráig tudna enyhíteni. De amit meg lehet térni, ?zt m.-g kell tenni es ami rajiunk múlik, azon egitheiütik. Ez az ív a legnagyobb Költői Iái g*sz, egy világraszóló ma­gyar neti zeti kincsünk ^és dicsősé­günk centenáriumának bevezetője. w>.ha jcbo és fi.ci.cbb alkaiom, an­nak a még sokat emlege'et* és még el nem veszett kuiiurális feltnynek megmutatására és propagandájára. Ezt az alkalmat nem szabad elha­lasztani, ezt az alkalmat rreg kell rag: dm és minden alkalmat, amely kínálkozik erre. íme, alig egy hé4 múlva lesz a magyarság legnagyobb költőjének, az egységes Magyarország legéke­sebb szavú hirdetőjének, Erdély j leglángolóbb magasítójának, szé­kelyek legelkesebb dicsőítőjének, az Alföld szülöttének, a magyar sza­badsággal egy testvér világszabadság prófétájának, apostolának és martir­jának halála évfordulója. Erdély, a rab Erdély, a leláncolt magyar Pro­métheusz, már régóta készül lelke­se.i és büszkén erre a fönséges, erre az emlékezetes nagy és szent napra. Megjelenik naponkint reggel. Fehér^gyháza a magyar ^arándokok Mekkája lesz juius 31-én és a sí­kon, ahol utolszor látták az örök szabadság egébe visszaszálló magyar fénikszmadarat, rab testvéreink lóg­ják az el nem múló kegyelet és a meg nem szűnő reménység koszo­rúját rahe yezni az emlékre, amely némán is égbeharsogó mementó a „hóditó" idegennek. És mi, Csonkamagyarország sza­bad magyarjai? És a keresztény és nemzeti „újjászületés" hangos gyer­mekei? Esi mi, szegfdiek, végvá­riak? És a patentirozott Imafiság szózatos és türelmetlen hősei? A ha/átlan bitangnak keresztelt szo­ciáldemokrata munkásság Szegeden három év óta mindig megünnepelte őszinte lelkesedéssel és Petőfi szel­lemében, Petőfi lelkét idézve, ezt a talán már illett volna mindenkinek és mindenütt demonstrálni az egész világ előtt jövendőnk egyik legiga­zabb útmutatójának és legbizksabb zálogának ezen az emlékünnepén! Hol vannak az irodai r i társaságok, hol van a hazafias fölháborodók és méltatlankodók serege, hol van az a íokat hangoztatott nemzeti öniudat, hol van a híres magyar hálás ke­gyelet ilyenkor moRtinában? Már ünnepelni sem tudunk és emlékezni sem akarunk ? Vagy talán a lelki­ismeretük nem nyugodt némelyek­nek és nem mernek szembe nézni ? halott és halhatatlan Petőfi Sán­dornak. A valódi szabadság, az igazi egyenlőség és testvériség meg nem alkuvó, meg nem hunyászkodó, !e nem tagadható, halála után is talmas és diadalmas hősének? ha­világtörténelm; napot, de az idén Gömbös nagy beszóde az indemnitás vitájában. BUDAPEST, julius 24. A nemzet­8 rti;es déeőt'i ülésének jórészét ö.iibös Gyula beszéde fog:alta le. A beszéde lenyege: a kurzust fönn kell tartini, nem is lehet megbuk­tatni. Az ellenzéki beszédek között taián Fábián Béláé volt a legérde­kesebb. ><kí megadta a választ Göm­bösnél Gömbös Gyula azzal kezdte fölszólalását, hogy a mai helyzetbeji nehéz nagy koncep­• ciókat adni. Főkóvetelmény az ő ré­i széről, l:ogy kiküs. öbölíessék a sze­! mélyi és pilit:k<ji hajsza. Ezután a j szociáldemokrata pártról beszél. Mi I — ugynond — nem szivesen látjuk itt a szociáldemokrata pártot és har­cot hirdetünk ellene, mert céljai el­lentélesek a magyar nemzet érde­keivel. Propper Sándo-: Nem ellenté­tesek 1 Gömbös Gyula: Nekünk érdekünk pedig, hogy a munkásság százezrei együtt dolgozzanak velünk a rege­nerációban. Györki Imre : Internálássá!! Gömbös Gyula: Nekünk föltett szándékunk, hogy behatóan foglal­kozzunk a munkáskéidéssel. Ezután Propper Sándor beszédével polemi­zál. A háborúért és a háború el­vesztéséért, úgymond, elsősorban azok felelősek, akik vezetöszerepet játszottak a háborúban. De az 1918 végén történtekéri, az ország szét­eséseéri azok a hibásak, akik az erőket szétforgácsolták. Sándor Pál: Fölülről történt! Gömbös Gyula ezután a kormány­zatról beszél. A legnagyobb hibát, úgymond, azok követik el, akik azon fáradoznak, hogy megbuktassák a kurzust. Elsősorban erős kormányra van szükség, amely nem jogi for­mák, hanem a nemzet érdekei sze­rint cselekszik. (Óriási zaj az ellen­zéken. Mi az, hogy nem jogi formák szerint.) Andrássyval polemizálva azt fej­tegeti, nogy Magvarország mai hely­zetében nem dobhat be iniciativ kérdéseket az európai politikába. Mikor Szegeden voltam, — mon­dotta — a jugoszláv orientációnak voltam a híve, de rájöttem, hogy az orientáció tí-ves volt. Lehetséges, hogy egy más mentalitású Magyar­országgal a kisántánt szívesen kötne szerződéseket, dt mi senkivel sem akarunk kezet fogni mindaddig, amig a keresztény nemzeti Magyar­országot el nem ismerik. (Taps a kormanypár'on, nagy zaj az ellen­zéken.) Ezután a fajvédelemről beszél. Egy hang a szocialista pártról. Hétezer korona a buzal Ez a faj­védelem ? Gömbös Gyula: A magyar faj szupremáciáját biztositani kell a zsidóság elönyomulasával szemben intelek'uáiis és gazdasági téren. Statisztikai adatokat olvas föl a zsidóság számarányáról az egyes pályákon. Legyen — úgymond — lovabbra is *ur7us, hivatalos kurzus, amely megszabadítson minket a zsidóság szupremáciájatól. Kábák Lajos: A kurzus szégyene az országnak! Sándor Pál: Soha eddig nem volt annyi korrupció, mint most. Gömbös Gyula: Kifogásolja, ho^y a szociáldemokraták élén csupa zsidó van. Farkas István: Mi nem osztályoz­zuk vallas szerint az embereket. Gömbös Gyula: Ezután a válasz­tásokról beszél. (Fölkiáltások a szo­cialistáknál : A drágaságról beszél­jen I Itt óriási zaj következik. A szélsőjobb oldalról közbekiáltások hangzana* el: A bflize, a zsidók csinálják a drágaságot.) Gömbös Gyula azzal fejezi be beszédét, hogy ő és társai eszmé­nyeiket őszintén átérzik. Az indem­nitást elfogadja. eserty József (Rassa;-párti) a következő szónok. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Kölesey-utca 6. V Telefon 13-33. A választási erőszakosságokról be­szél. Fölém ili többek között, hogy olyan képviselő, mint Csontos Imre, akinek az *pja robotban dolgozott s a jobbágyság kenyerét elte, a nyilt szavazás mellett foglalt állást Mindennél fontosabbnak tartja a megélhetés kérdését. Két Határozati javaslatot terjeszt elő. Az egyikben az elbocsátott tanitók reaktiválását kívánja. (Fölkiáltások a jobbolda­lon: Ezt megszavazzuk I) A másik­ban kéri, hogy a nemzetgyűlés uta­sitsa a kormányt, hogy az állami luxus adókat vegye revizió alá A fölösleges autók tartását szűntesse be, a megmaradottakról pedig te­gyen jelentést a Háznak, hogy t mennyi ezeknek a száma és hogy ' milyen célt szolgálnak. Ezután az : adórendszerről beszél, amelynek sze­{ rin'e a legnagyobb hibája hogy nincs benne progresszivitás. A kor­i mány iránt bizalmatlan, az indem­i nitást nem fogadja el. A következő szónok Hegedűi György volna, akinek távollétében Marschall Ferenc kormánypárti következik. A szociál­demokrata párt deklarációját bizony­talan fogalmazásnak minősíti, ame­lyekben csirkepörökből fölvett jegyző^ könyvek végnélküli ismertetése ta­táihaló. Ma, az állattenyésztés n rövénynemesitfcs kérdéséről beszélf. Kívánja a gyümölcsexport központo­sítását. Az indemnitást elfogadja. A következő fölszólaló Fábián B^la. Lehetetlen állandóan személyes kér­désekkel foglalkozni, amikor a leg­fontosabb gazdasági kérdések várnak megoldásra. A buza ára az egeket csapdossa. A gyümölcs az agrár Magyarország fővárosában luxuscikk^ vált. A izegény nép eledele, a kukorica rettenetes pénzbe kerül és a külvárosokoan ismét sorba állanak a pékes boltok előtt. Mintha üj Mohács elölt állanánk, olyan ennek a nemzetgyűlésnek a képe. Ezután á zsidókérdés,' foglalkozik és az! kérdezi, hogy helyes dolog-e akkor, amikor nemzetiségeinket elszakították tőlünk, uj nemzetiséget kreálni egy felekezetből. Hazafias és az integritás szempontjából helyes-e azt a feleke­zetet, amelynek tagjai a nemzet hűsége* tagjainak mutatkoznak, nem­zetiségnek nyilvánítani? Egy vezér­gondolatunk lehet csak és ez az integritás. Gazdasági politikát kell csinálni, nem pedig közjogi vitat­kozással az időt vesztegetni. A magyar intelligencia a legnagyobb nyomorban él. Ne hozzanak most ide más kérdést, mikor fontos kérdés csak a kenyér, a lakás, a ruha és a cipő kérdése lehet. Elnök az ülést ezután délután három órakor felfüggeszti. A délutáni ülést négy órakor nyitja meg Caál Gaszton elnök. Fábián Béla folytatja beszédét. Kifogásolja a mai adórendszert, mert áttekinthetetlen. Két veszedelme van.

Next

/
Thumbnails
Contents