Szeged, 1922. május (3. évfolyam, 100-124. szám)

1922-05-16 / 111. szám

Stéged, 1922. május Ifcára 4 Kedd, IU. évi, UI. sz Röpiratok. A kormány a választások előestéjén minden áron lendíteni akan a mai magyar irodalom tlgyén és ebből a célból eddig ismeretlen szerzőket emelt ki a névtelenség homályából az álnevüség világos-ágába. Megiratta velüt, nem azt, hogy mit kiván a magyar nemzet, mert ezt már Petőfi és Jókai elírták előle ama nevezetes március idusán, hanem megiratta velük azt, hogy mit kiván a magyar nemzet ezidő szerint való kor.isánya attól a néptől, amely hol nyíltan, hol titkosan az urnák elé lép nemsokára, hogy ítéletet mondjon a maga szavazatával. Ettől az itéle'töl, ugy látszik, már előre nyugtalan a kormány lelkiismerete, azért fordul ahhoz az eddig szokatlan, sót példátlan irodalmi kísérlethez, hogy zöld és sárga, sőt lila és szürke bnosürák ezreit röpiti szét az országban, amelyek a különféle ellenzéki pártok vezető embereit igyekeznek bemártani vagy .leleplezni". A jóakarat erre ugyancsak megvan ezekben az álneves röpiratokban, csak a tárgyi alap hiányzik. Szittya Bálint, Fokteőy Balázs és Látó László meg többi jóntvü társain nem sajnálják a papirost meg a betűt, hogy egyrészt Andrássyt és Vazsonyit, másrészt Rassayt cs Rupertet és az etlenzék minden számottevő tényezőjét a kicsinyes gyűlölködés, az elvakult szenvedély mérgével öntsék le, bár mi ezt a költséget es fáradságot neiu kímélő félhivatalos aknamunkát egészen fölöslegesnek tartjuk. A kormánypárti kurzussajtó jobb ügyhöz méltó buzgalommal már régóta csinálja ezt és ö is hiába csinálja. Ma már csak mesterségesen és meddő módon lehet terjeszteni az ilyen politikai „légkört", amire igazán semmi szüksége sincsen többé ennek a szerencsétlen országnak. Különben is minden józan és világosan látó olvasó, minden, a maga fejével gondolkozó választó az első pillanatra fölismerf ezeknek a zöld es sárga elmemüveknek forrását és célzatát, mint ahogy a hátulról ledöfött Aretino azonnal megismerte a római kúria stílusát. Mi csak sajná'ni tudjuk azokat, akik még mindig ilyen fegyverekkel harcolnak vélt igazaikért, jobban mondva veszélyben forgó hatalmi pozíciójuk érdekében. Akik Rassay Károlyt „forradalmi gömböc"-nek, Rupttl Rezsőt „pemzlifejü liberális"nak nevezik, akik megállapítják, bogy „a Tisza-féle liberalizmus és a háború utáni liberalitás nem egykutya", azokkal nagyon bajos, sót egészen fölösltges dolo«{vitatknzni. Mi a magyar politikai és közeleti polémiának egészmás iskoláját tanultuk és ismerjük. Mi még n^m feleitettük el, hogy volt egy gróf Széchenyi István, aki a „Kelet népe" •imü röpirattal válaszolt egy Kossuth Lajosnak és volt egy báró Kemény Zsigmond, aki szintén publicista volt, de valamivel különb argumentumokkal és emelkedettebb | juk becsülni ellenleiünkben is az szellemben dolgozott, mint Szittya I embert és a magyart. Mi nyugodt Bálinték és Fok eóy Balázsék zsol- ! lélekkel, igazsátfunk öntudatával és dos hada. Mi azoktól a régi nagyoktól és igazaktól próbálunk tanulni barcmodort és nem kérünk az útszéli csúfolódás és a vásári kikiálás meggyőződésünk Önérzetével nézünk és állunk az urnák elé. Mert ott különben se használ se nyelvöltögetés, se megszólás, ott lesz majd az igazi „népítélet", amelyről olyan stílusából. Mi nem izgatunk és nem furcsa és ferde fölfogásokat nallotlázitunk személyek ellen, mi nem • funk a közelmúlt zivataros és zavaszitjuk sem a feltkezeli gyűlölet, ! ros napjaiban, sem a pártosság tüzét és meg akar- ' Szombathelyen megzavarták a miniszterelnök beszédét. BUDAPEST, május 15. Vasárnap Dunámul tett körutat gróf Bethlen István miniszterelnök és első állomása Szombathelyen volt A miniszterelnök mindenütt a legitimista ellenzékkel találta magát szembe, amelynek ott erös talaja van. Megmutatkozott ez különösen Szombathelyen, abol gróf Bethlen beszédét folytonos közbekiáltásokkal állandóan zavarta a keresztény legitimista ellenzék. Az előkelőség távoltartotta magát a miniszterelnök fogadtatásától, amire pedig a város na*y előkészületeket tett. Qróf Mikes János püspök bérmakömtra indult, az arisztokraták és az intelligencia pedig a várostól két kilométernyire fekvő Gyönyszöllös községbe ment, ahol gróf Czirdky József legitimista jelölt tartott program beszédet. A „rossz időre való" tekintettel a kulturház dísztermében tartották a népgyűlést. Hegyeshalmy kereskedelmi miniszter után beszélt gróf Bethlen István. — Országszerte megindult a választási küzdelem, — kezdte beszédét a miniszterelnök. — Ugy van, — bömbölt a terem végéből egy hatalmas hang. Derültség támadt, sokan pisszegtek. — Az ország tudni akarja, hogy... — Mennyi lesz egy mázsa buza ára? — vágnak bele a miniszterelnök szavába. — Ötezer korona — magyarázza egy másik közbeszóló . — A kormányt a legkülönbözőbb vádakkal illetik. Mondják persze, hogy a kormány az oka á drágaságnak is. — Ugy van, igaz isi Arról beszél most a miniszterelnök, hogy a kormány saját felelősségére fölemelt segélyeket folyósít a tisztviselőknek. — Kortesfogás I Korteskednek a tisztviselők segélyével 1 Msjd Andrássyról beszél a miniszterelnök, akit az ellenzékiek hoszszasan éljeneznek. Ezután arról beszél a miniszterelnök, hogy a királyi család jövedelméből a legitimisták propaganda célokra költöttek. — Hát a különvonatot ki fizeti I — Hát a kormány hol veszi a propaganda célokra a pénzt! A miniszterelnök hasonló közbeszólások között tejei be beszédét, mialatt többeket a rendőrség kivezetett a teremből. Ezután Patacsy Dénes beszél. Már vagy félóráig szónokolt, amikor egy öblös hang lekiált a karzatról: Kihez van szerencém ? Az ö beszédét is folytonos közbeszólásokkai zavarják. Simonyi-Semadam rövid beszéde után eltávoztak a miniszterelnök és kísérői. A félhivatalos tudósítások szerint beszédében a miniszterelnök azt fejtegette, hogy az egységes párt erős és független Magyarországol akar nemzeti királysággal, szociális és felekezeti békét, kereszt.'ny felekezeti demokráciával. Nemzeti királyságot akar, de a királyság kérj dését ma nem lehet megoldani, mint nem l.het hozzányúlni mindaddig, amig ezt a kérdést ellenségeinktől függetlenül, de beiső viszályainktól is függetlenül el nem intézhetjük. — A vád ellenük az — folytatta a miniszterelnök —, hogy Magyarországon protestáns kormány van, amely királyt akar a nemzet nyakára ültetni. Nincs protestáns kormány, csak magyar. Nincs felekezeti állam, csak nemzeti, amely nem akar semmiféle protestáns királyt a nemzet nyakára ültemi. Mi protestánsok tudjuk, mivel tartozunk a nemzet katolikus többségének. Ezután arról beszélt a miniszterelnök, hogy meg kell reformálni alkotmányos intézményeinket, meg kell alkotni a főrendiház reformját és a megyei reformot. A jogrendről is beszélt a miniszterelnök és erről ezeket mondotta: — Azt mondják, nincsen jogrend. A sajnálatos bűncselekményekért, amelyek történtek, a kormány nem felelős és nem oka ezeknek. Becsületszavamra állítom és vitatom bárkivel szemben, hogy a kormány minden bűncselekménnyel szemben férfias eréllyel jár el és fog eljárni. Mi el akarunk és el fogunk járni minden egyes esetben, ám akik a kormánnyal szemben állanak, azok osztály- és felekezeti izgatást végeznek Aki izgat, számoljon azokkal a következményekkel, amelyek ebből folynak. Az izgatás az oka annak, hogy a közhangulat még nem nyugodott meg és hogy bűncselekmények fordulnak elő. A miniszterelnök még CeUdömökön és több községben tartott progrí»mb?s7é<>t. Vázsonyi Vilmos kispesti beszéde. BUDAPEST, május 15. A demokrata párt vasárnap nagy választógyűlést tartott Kispesten. Vázsonyi beszédében többek között ezeket mondotta: — A kere^zteny kurzusnak bevallott csődje volt, amikor szakított az általános választási joggal, amikor megszökött a néppel való találkozástól, amikor törvénytelen rendelettel eltörölte a nyílt szavazást. — Balga beszéd az, amely gyűlöletet akar hirdetni az emberek közt és amely a gyűlölködésben látja Magyarország jövőjét. A gyűlölködés csak arra való, hogy elválassza egymástól -jzokat, akik együvé valók. Apponyi Debrecenben. BUDAPEST, május 15. A keresztény legitimista ellenzék vasárnap népgyűlést tartott Debrecenben, amelyre gróf Apponyi, Andrássy és Haller utaztak le. Apponyi beszédében többek között ezeke* mondta: — Eljöttem, hogy a keresztény morálnak minden türelmetlenség nélkül való uralmán kivül a nép jogaihoz és a királyhüseghez való tántoríthatatlan ragaszkodásomat kifejezzem. X Hosszabban beszélt a népjogok megcsonkításáról és szt mondotta: az egész viligon mi állunk egyedül abban, hogy itt a vizözöne!öt:i nyilt szavazást honosították meg. A választási atrocitások. BUDAPEST, május 15. A vasárnap nem múlhatott el ismét az ellenzékkel, ellenzéki jelöltekkel szemben elkövetett atrocitások nélkül. Monoron Koltay Sándor, a Rassay-párt jelöltje beszélt a titkos szavazás mellett. Beszéde közben a közönség Nagyatádit abcugolta, erre a szolgabíró a jelölttől megvonta a szót. Szeghalmon Korniczky Dezsőnek, a Kossuth-párti jelöltnek támogatására Bum Barna is beszédet akart tartani. Korniczky és Buza Barna Ambrus Imre földbirtokosnál szállottak meg. Alig végezték be ebédjttset, egy csendörfóbadnagy jelent meg a lakáson, aki fölszólította őket, hogy azonnal hagyják el a járás területét. „A program beszédet oera szabad megtartani", — mondotta a csendörfóbadnagy — föltétlenül távozniok kell." Buza Barna törvénytelennek mondotta a parancsot, amelynek nem akart engedelmeskedni, mire csendőrök vezették ki őt és Kornkzkyt a kézségből. Hány mandátumra számit a kormánypárt f BUDAPEST, május 15. Gömbös Oyula a kormányhoz közel álló egyik esti lapban nyilatkozik arról, bogy milyen eredményt vár a kormány a választástól. A kilátások Gömbös szerint természetesen a lehető legjobbak. Gömbös arra számit, hogy a kormynypért és a hozzá közel