Szeged, 1922. május (3. évfolyam, 100-124. szám)

1922-05-09 / 105. szám

Smcd, 1922 máfta i. SZEGED illeti, van-e szomorúbb megnyilvánulása a közéletnek, mint a felekezet türelmetlenség? Van-e szomorúbb étzése az emberi lénynek, mint hogy valakivel szemben azért vagyok elfogult és lürelmétlen, mert ugyanannak az Istennek a jóvoltából élve, ugyanazt az Istent más vallás szerint imádja. Van e szomorúbb lapja a magyar történelemnek, mint mikor a felekezeti gyűlölség ütölte föl tanyáját, megbénította a nemzetet a maga működésében, munkájában, az egységes magyar nemzetet széttagolta aszerint, hogy ki miként imadja a maga Istenét. Hát tisztelt Hölgyeim és Uraim, az emberi jog attól függ, hogy ki milyen vallásban született? Az emberi jog nem egyenlő minden -vallás számára ? Az emberi jog nem ismer különbséget a között, hogy kinek az ősei milyen vallásban születtek és milyen vallásban nevelkedtek ? A liberalizmustól való eltérésből folyt természetszerűleg minden átok, amely ezt a nemzetet sújtotta és amely oia a liberalizmusnak terhére Iratik. Vissza kell térni és vissza fogunk térni a tisztult liberalizmushoz. Meri a liberalizmusnak is voltak hibái, a hibák azonban abban követ tettek el, hogy azokat a hibákat nem torolták meg. Vissza kell állítani a liberalizmust a maga tisztult igazságaiban. Innen Szeged földjéröl indult ki a bolsevizmus bukási után a nemzeti rekonstrukció s hiszem, meggyőződésem, hogy innen fog kiindulni Szeged I. kerületének liberális győzelméből a liberalizmus föltámadása. (Éljenzés és taps.) Ellenzékiség. Már most engedjék meg, hogy áttérjek a má'odik kérdésre adandó feleleteidre, hogy miért vagyok én és miért az én tisztelt barátaim ellenzékiek. Azért elsősorban, mert hiányzik az egységes kormányhatalom. Hiányzik a kormányzati erő és hiányzik az, ami ebben az országban századokon keresztül mindig megvolt, de most évek óla ninc-. Egy kormánya legyen az országnak, mellékkormányok nélkül. (Élj-n/és és »aps. Ugy j van!) Hiányzik oz egységes kor- j mányhatalomnak az az ereje, hogy érvényt szerezzen a törvény uralmának minden terén a közéletnek. Innen van, hogy bűnök megtorlatlanul maradhatnak, mert bűnöket kideríteni nem lehet. Innen van az eredendő bűn, hogy nincs meg tehát a kormány tekintélye, nincs meg tehát a tarsadalmi rend. Nincs belpolitikánk, amely megilyugtathatna bennünket és mindenek-, fölött a belpolitikáról szólva, nincs\ alkotmányos élet. Ha abban a sokat gáncsolt, sokat támadott közös-ügyes viszonyban, amelyben Ausztriával éltünk a múltban, csak parányi része az alkotmányon kívüli állapotoknak uralkodott volna annyira, mint most, fölfordítottuk volna az országot és sarkaiból emeltük volna ki az országot, hogy szembeálljunk azzal a hatalommal, amely az alkotmányon kivüli állapotot teremtette. (Ugy van 1) Képzeljék el, Hölgyeim es Uraim, ha a koronás király oktrojált volna ránk választójogoi, mikép most a kormány oktrojál! Képzeljék el azt az állapotot, amely ebben az országban passzivitás aiapján jutott volna kifejezésre, ha nekünk nem törvényes választójog alapján kelleti tolna választcni! Amikor a Fejcrváry uralom idején ennek a réme fenyegetett, mikép tömörült az ege-z majyar politika itt, mikép állott egy tábuiba Magyarország, hogy ezzel a veszedelemmel szembeszálljon és fölvegye vele a harcot. Es most lenyeljük ezt a törvénytelenséget, lenyeljük ezt áz alkotmányonkivüliséget, lenyeljük az oktrojnak ezt a módját is? Hát nem kell ezzel szemben a legszélsőbb ellenzéki álláspontot elfoglalni? (Ugy van! Taps.) Minden terhet a városi lakosságra hárítanak. Külpolitikájában kapkodás, belpolitikájában, pénzügyi és gazdasági politikájában, mint Bárczy is említette, hibáknak hibákra halmozása jellemzi a kormányi. A mezőgazdaság é* Ipar terén az utolsó balkán államban sincs ilyen tudatlanság és tehetetlenség. S ezzel szemben mi a pozitívum ? Mi van ? Van mindenekelőtt féktelen üldözése a kereskedelemnek és részben az iparnak. Van egy politika, amely abban merül ki, hogy minden terhét az állami életnek a városi lakosságra ruházza, mintha Magyarország ma nem volna tulnyomólag agrárállam, mintha Magyarországban a falunak a terhekben való részvéteiére nem lenne szükség. Egész gazdasági és pénzÜgyi politikánk kimerül a városi lakosság megterhelésében, messzemessze teherbíró képességén tul, hogy ugyanabban az arányban csökkent hesse a jalu teherviselését. Bárczy István egy számot emiitett. Bocsásson meg nekem, tévesen nézte meg a számot, mikor szembeállította a cukorfogyasztási adót a földadóval. 0 350 millió koronára tette Magyarország földadóját Hát tisztelt Hölgyeim és Uraim meg kellene duplázni a földadót, hogy 350 milliót lehessen belőle kihozni, mert a tényleges földadó csak 165 millió ebben az évben. Magyarország egész földbirtokára, méltóztassanak jól megjegyezni, 165 millió adó esik, mikor a szivarkahűvely, a szivarkapapiradóból egymagában 70 millió adó folyik be. És van még a pozitív tételek oldalán, tehát az aktívumban, az árdrágítás, amelyet senki, sem a gazda, sem az iparos, sem a kereskedő oly mértékben nem folytat évek óta, mint az állam maga. Féktelen pazarlás. És hogy még egy tételre, aktiv tételre mutassak rá: itt az a féktelenség u pazarlásban, amelyet az állami életben nap-nap után tapasztalunk. Amikor azt látjuk, hogy Angolország a konzervativizmus hazája, kiküld egy parlamenti bizottságot az államháztartásban való takarékosság gyakorlati keresztülvitelére, amely parlamenti bizottság kérlelhe'etlen szigorral végighúzott az állami költségvetésen és milliárdokra menő megtakarítást eszközölt még az angol tengerészeti költségvetésen is, amikor azt látjuk, hogy Németország Ersparniss Comission-t küld ki, hogy a legaprólékosabb részletekig végigszántsanak a mérlegen, hogy a takarékosság elvét a lehetőségig keresztül vigyék, amikor azt látjuk, hogy Ausztria szintén 11-röl 7-re akarja redukálni miniszterei számát: akkor nálunk a kormány elutasítja a pénzügyi bizottságban két éven át következetesen minden indemnitásnál tett előle .jázíésemet, hogy egy országos bizotság vizsgáljon fölül s töröljön k/-, lehetetlenül mindent, ami fölösleges, alkalmazkodjunk Csonkamagyarorázág szükséglethez és ne éljünk Kc^ymagyarország ábrándjában. Klasseik-tn példa itt az állam v?sut. Az államvasutak költségvetésének négy milliárd kiadása nyolc milliárdra emelkedik. Hát azt hiszik önök, hogy foglalkoztak azzal, hogy mikép állhatott elö ez a nyolcmilliárdos költség, hogy mit lehet abból megtakarítani ? Nem, hanem sokkal egyszerűbb eszközökhöz folyamodtak, tarifákat emellek, oly módon, hogy a bevételeket fölfokozzák s a kiadásokat talán még jobban fölfokozzák. Ez a rendszer az egész államgazdaságban. . Méltóztassanak egy futó pillantást vetni állami üzemeinkre. A mai gazdaság viszonyok mellett, a mai mezőgazdasági termények árai mellett, több mint 00.000 ho!d magyar föld, az ország szivében fekvő föld: Mezőhegyes, Kisbér, Gödöllö deficittel termelnek. Hát képzelhető könnyelműbb gazdálkodás ennél ? És mégsem tétetett még egyetlen kipérlet sem arra, hogy ezt a helyzetet parlamenti ellenőrzés alá helyezzük, ezt a helyzetet a parlament, tehát a nyilvánosság közreműködésével megjavítsuk. Semmit sem tesznek a mezőgazdaság és az ipar javára. Mit szóljak a mezőgazdaságról általában? Hallottak Önök itt a Nagymagyar Alföld szivében arról, hogy kísérlet tétetett volna a földmivelés hozamának megjavítására ? Történt valami arra, hogy a magyar mezőgazdaság produktivitása emeltessék? Holott egész gazdasági jövőnk túlnyomóan ezen fog megfordulni, hogy vájjon magyar termékeket ki tudunk-e vinni a külföldre s idegen valutát szerezve, a magunk pénzügyi mérlegét, fizetési mérlegét megjavítsuk Az egész magyar mezőgazdasági politika kimerül a földbirtok reformban, ezt halljuk reggel, ezt zengik délben és este. (Fölki«iltás: De nem hajtják végre 1) Bizony nincs még végrehajtva, nem is könnyű föladat. Mi történt az ipar terén-? Szeged városa, amelynek iparát ugy ismerem, mint a saját házamat. Szeged város iparos közönsége ellenőrzi azt, amit én mondok. Mi történt az Önök és Önökkel az egész ország kisiparossága érdekében ? Hoztak egy ipartörvényt, amelyben behozták a numerus clausust és a testi fenyítéket. Következetesek akartak maradni a kultúrpolitikához. Amott is numerus clausus, amott is botbűntetés. Negyven évig küzdött a magyar iparosság egy modern ipartörvényért s 40 év alatt — iparostársaim bocsássanak meg nekem szokott őszinteségemért — a demagógiának minden eszközével félrevezették a kisiparosságot azok, akik vezetőivé tolták föl magukat a kisiparosságnak (Taps, ugy van!), de soha egy komoly lépést a kisiparosság érdekében nem tettek. Hát tisztelt iparostársaim azok az állami szállítások, melyek 30 éven át — most már elszakadva Ausztriától, nem lehet hivatkozni a közös hadügyminisztériumra —, amelyekért 30 éven át küzdelmet folytattunk a bécsi központi hatalommal, hogy a kisiparosságnak juttassák oda, nekik jutottak-e most a független magyar államban ? Mind nagy vállalatoknak, ugyanazon nagy vállalatoknak jutottak, amelyek akkor is szállitottak. Történt-e valami a kisiparosok anyagbeszerzése tekintetében ? Történt-e valami a kisiparosok hitelügyének rendezése dolgában akkor, amikor 100 milliókat adott a magyar állam a Hangyának, adott könyöradományt 10 milliót és ujabban 16 milliót Magyarország összes kisiparosságának. Ilyen mértékben mérnek a kisiparososztálynak. De megvan "az ipartör7ény, minden boldogulásnak az alapja, megvan, le van rakva, a magyar kisiparososztálv boldog lehet! ' Ami a kereskedelmet illett, Szeged város klasszikus példája annak, hogy mit tud egy hivatása magaslatán álló ke<eskedelem a város és vidékének gazdasági föllenditésében produkálni. Ha Szegednek nem lett volna a régi autichton kisipara, ha nem lettek volna az ujabb — nem a legújabb — időben gyáripara s a mult századból nem hozott volna át igazán hivatása magaslatán álló kereskedelmet, mondják meg nekem, mi lett volna Szeged városából, azzá lett volna-e Szeged, ami ma ? Egész Magyarország gazdasági fölépítése az erős mezőgazdaságon, fejlett iparos és egy szabad kereskedelmen épült föl. (Ugy van I) Privilégium és monopólium. Mit látunk ? Döngettük a kapukat a legerősebb fokosokkal, döngettük a privilégiumok rendszerét a legerősebb ostromágyukkal, a vár nem omlott össze. Olyan privilégium- és monopólium rendszer, mint Magyarországon három év óta van, ezen a világon ismeretlen. Se olyan kereskedelemellenes irányzat, olyan üldözése a kereskedő osztálynak. Miért? Mert a keresztény magyar társadalomnak derogált századokon át kereskedelemmel foglalkozni és a zsidóság foglalta el tizt a helyet, amelyet becsülettel magyar kereskedők tölthettek volna be, ezért üldözni kellett a kereskedelmet ugy, hogy a kabátot verték, de a hát érezte meg. Ez mellékes, amint mellékes az ország minden ezen vonatkozásokban. Az ország szenvedjen, csak azok ne, akik szenvedtetik. (Ugy van I Taps I) Az a kereskedelemellenes irányzat, amely itt lábrakapoti, amely a különben legszebb, etikailag legszebb intézményt, a szövetkezi intézményt is teljesen lejáratta, amikor a szövetkezeteket abszolút kapitalisztikus irányba terelte, eltérítve a maga altruisztikus irányától és etikai alapjától. amikor a „szövetkezet' jelszava, a szövetkezetek cégére alatt a részvénytársasági forma kapott lábra szövetkezeti téren is, a fából való vaskarika és amikor az állam tetejében még beállott maga is kereskedőnek a kereskedelem ellen: ez tisztelt Hölgyeim és Uraim a kormány kereskedelmi politikája. Hát egy állam költségvetésében, amelyben 25 milliárd lesz ebben az évben a deficit, ahol nyomorog a tisztviselői osztály, ahol elpusztul a középosztály, -ahol a legfontosabb szükségletekre nincs fedezet, de van arra, hogy a Hagyának több százmillió forgótökét adjon az állam s ezzel beáll kereskedőnek maga az állam, hát ez gazdasági politika? Mite kell törekednfink? Ezek azok az okok, amelyek miatt mi sem nem csatlakozhatunk, sem nem támogathatjuk a kormányt s pártonkívüli álláspontot kell elfoglalnunk a politikában elhelyezkedés tekintetében és ellenzéki álláspontot működésűnkben. De ellenzékis^ünkben is nekünk arra kell törekednünk, hogy megmentsük a nemzetet attól,, hogy széttagolódjék v politikai elfogultságok szerint, széttagolódjék a társadalmi, felekezeti gyűlölség szerint, széttagolódjék gazdasági érdekek szerint. A miniszterelnök ur azt mondja