Szeged, 1921. október (2. évfolyam, 225-251. szám)

1921-10-30 / 251. szám

SZBOBD Szeged, 1921 október 30. . MARGÓ Budapestre utaztam a mult hét­főn. Lelkemben ott remegett az iz­galom. Mi lehet most odafönn ? Kü­szöbön áll a polgárháború. Szörnyű, félelmes rém, mely már ott döröm­böl a főváros kapuján. A végzet, amely fenyegetőn felhőzik felénk, árnyékot vet a lelkünkre s az aggo­dalom zsibbadásával veri meg a tag­jainkat. Az a maroknyi magyar, aki még megmaradt a kevésből, most gyilkos fegyverrel áll egymással szemben. Még elképzelni is rettenetes. Ugy fájt a lelkem. Valami meg­pattant bennem. Egy nagy, szent, nemes érzésnek a húrja feszült tul, szakadt el és búgott végig szomorú, lemondó muzsikával a sziwilágo­mon. Nagy, szent és nemes érzés: első királyunk szent koronájának nagy imádata, babonás tisztelete szenvedett megdöbbentő, kétségbe­ejtő, jövőt megrengető katasztrófát. Mintha templomot szentségtelenitet­tek volna meg, mintha oltári szent­séget szennyeztek volna be. Fenkölt, nemcsak morális, de tettleges, haté­kony erővel élő, nagy és nemes szimbolumot: a koronát lökték itt a porba; a legfőbb magyar hatalom jelvényeit: a jogart, az ország al­máját és a királyi pallost tették most hitelvesztetté, szent István palástját hurcolták meg magyar vértől lágyult sárban. Andrássy, hazájának — talán ön­kéntelenül, de — legveszedelmesebb fia, megegyezett Bethlen- nel a több­ségi párt programját illetőleg és precizirozta vele azokat az elveket, amelyek a királykérdésben az uj párt magatartását irányítanák. Meg­egyezett abban is, hogy a többségi párt megalakulásával szükségessé vált kormányváltozásnál, a külügyi tárcát vállalni fogja. Andrássy ígé­retével és a többségi párt biztos reményében utazott el Bethlen Pécsre. Andrássy előzetes Ígérete ellenére nem kisérte őt el. Neki dolga akadt; családi dolga — ahogy mondotta, cselszövő dolga — ahogy bebizo­nyult. Elutazott Andrássy, hogy a csúf és méltatlan va banque játékhoz hazacsalt királyt fogadhassa. Bethlen Pécsett szónokolt, megadva a több­ségi párt programját s örömet keltve mindenkiben, akinek a magyar szent korona nemzetfentartó eszméje benn él a lelkében s ugyanebben az idő­ben ott lépdelt Andrássy a király oldalán, akit, mint élet-halál játéká­ban egyetlen atout, haza tudott „ha­zudni." Megcsalták a királyt. Meg­csalták Bethlent is, épp ugy, mint húsvétkor Teleki Pált. És a másik: a svadronőr, a par­lamenti, párlköri s kaszinói fene­gyerek, aki Szilágyi Dezsőt akarta utánozni a házelnöki trónuson, de olcsó szellemeskedésen felülemel­kedni soha nem tudott; és a har­madik: az üvöltő keresztény és üvöltő purifikátor, aki valami vak dühvel vágyakozott vissza a nehe­zen elhagyott bársonyszékbe . i . Ilyen gondolatok hullámzottak át' az agyamon, mikor a nagy alföldön robogott át vélem a vonat. Hallot­tam már, itthon hallottam, hogy Kelenföldnél magyar vért ontott ma­gyar fegyver. Mi van most Pesten? Kétségbeesett város, szomorú embe­rek; aggódó arcok, könytelt sze­mekkel. Az ügető pálya mellett robogott el a vonat. A pályán ember-ember hátán. Egy ló átfut a cél előtt. Fa­vorit. A publikum üvölt . . . Buda­pest boldog. ' Valami szörnyű, éles, vigasztalan fájdalom hasított végig a lelkemen. Tisza István és a magyar irodalomb SZEGED, október 29. A magyar politika és a magyar irodalom mindig erősen tartották egymással az atyafiságot. Magyar politikai történelmünk legkiválóbb alakjai egyben az irodalom évköny­veibe is maradandó módon beírták •neveiket, amire elég legyen csak Zrinyit, a költőt és hadvezért, Szé­chenyit, a Hitel, Világ, Stádium, Kelet népe, Politikai programtöre­dékek és Blick "szerzőjét, Kossuth Lajost, a cicerói és mirabeaui nagy­ságú szónokot és az Irataim szer­zőjét, báró Eötvöst, a legelsők so­rában álló regényköltőt és publicis­tát emiiteni. De más kapocs is volt minálunk mindig politika és iroda­lom között. A magyar költészet szá­zadok óta a nemzeti élet és lélek egyik fegyvere és tegyük mindjárt hozzá, a leginkább győzedelmes. Ennek igazságát rendkívül meggyőző erővel és bőséggel mutatta ki többek között Beöthy Zsolt klasszikusan pompás tanulmányában Széchenyi­ről és a magyar költészetről. A mi irodalmunk legjelentő-ebb alkotásai nem csupán esztétikai szempontok­ból való remekek, de egyúttal ko­moly és hatásos politikai tett számba is mennek, ahogyan azt Toldy Fe­renc mondotta Zalán futásáról. Ugyanezt el lehet mondani a Szigeti Veszedelemről, Bánk bánról, a Falu jegyzőjéről, Petőfi forradalmi versei­ről, Tompa allegóiáiról és — hogy korunkra térjünk — Ady Endre köl­tészetéről. A magyar politika nagy embereinek mindig megvolt a ma­guk nagy poétája. Igy pótolták mint­egy a poéta laureatus, az udvari költő intézményét, amely talán még ma is virul a boldog Albionban. Széchenyinek kezdetben Kisfaludy Károly volt a kedvence, később Vö­rösmarty, aki Deák Ferenc szivének szeretetében Kemény Zsigmonddal, a nagy Íródeákkal osztozott. Tisza Kálmánnak Jókai, később.pedig Mik­száth volt az udvari költője, akiket a nagy szabadelvű vezér, mint kár­tya partnereket is fölötte kedvelt. Tisza Istvin gróf a vagyona mel­lett egy meglehetősen bensőséges családi irodalmi hagyománynak is szerencsés örököse lett. A Tisza­család enyhe fészkében, Geszten volt nevelő a szabadságharc vihará­nak lezajlása után Arany János, aki­nek tanítványa, a korán elhalt Tisza Domokos a legszebb reményeket nyújtotta, hogy a költészet terén nagy mesterének nyomdokába lép majd. Arany Geszten irta néhány legfinomabb versét és a geszti tra­díció mélyen és erősen élt Tisza István lelkében, aki Arany Jánosnak őszinte és hűséges hódolója lett. A A politikus Tisza üres óráiban ál­landóan olvasta Aranyt, mit több, betéve tudta, hitelt érdemlő tanuk bizonysága szerint, a Toldi és Buda halála költőjének minden egyes so­rát. Ez a szokatlan vonzalom és szeretet nem pusztán az egykori geszti nevelőnek szóló kegyelet volt, ennek sokkal bensőbb és mélyebb okai vannak. A puritán és józan Tisza István az embert és költőt egy­aránt rokonnak érezte Aranyban, a legpuritánabb és legjózanabb magyar lángészt, aki — Babits Mihály ta­láló szavai szerint zseni volt a nyárs­polgár álarcában. A bihari paraszt reális bölcsesége és erős természet­érzése a lángész, fokán: ez volt Arany költészete, egészen életének utolsó korszakáig, amikor az öre­gedő költő Margit szigetén, a fiatal világváros kellős közelében, olyan elfinomodott lirát adott, amely bár­mely nyugati modernnek is csak be­csületére válnék. Ezt az Aranyt már kevésbé érezte és méltányolta Tisza István, a nagy konzervatív, mint ahogy az őrület határán meredő Vörösmarty-Iira ör­vényeit sem Gyulai Pál mutatta meg, hanem az idegesen fogékony Babits. A halhatatlan Arany mellett (aki­ről különben fölolvasást is tartott az egyik irodalmi társaságban) egy élő kedveltje is volt Tisza István grófnak, politikai meghittje is egyúttal, gon­dolatainak és érzéscinek, aggodal­mainak és reményeinek irodalmi megszólaltatója: Herczeg Ferenc. A lélekrokonság itt is szembetűnő. Her­ceg nem nagy fantáziájú, nem nyug­talan lobogásu, de egyenletes, kissé hűvös, kissé józan, inkább az érte­lem, mint az érzelem eszközeivel ható művészete, erős politikus és morális hajlandósága természetesen közel állott ahhoz az irodalmi ideál­hoz, amit az egész lelkével politikus és minden izében moralista Tisza István a valódi, modern íróról, a hasznos és kellemes iróról alkotott magának. Innen van intim és foly­tonos fegyverbarátságuk, ezért bizta meg a nemzeti élet és lélek rohamos gyöngülése miatt aggódó Tisza Ist­ván a legjobb értelemben vett kon­zervatív irodalmi szemlének, a Ma­gyar Figyelőnek szerkesztésével éppen Herczeg Ferencet, a Bizánc és az Árva László király iróját. Maga Tisza István is buzgó munkatársa lett e revünek, tanulmányai történelmi és aktuális politikai kérdésekről e szem­lének legértékesebb dolgozatai közé tartoznak. Már előbb is irt és pedig komoly becsvággyal és jelentős si­kerrel a toll fegyverét mindig sokra­tartó harcos Tis?a István és például a Baross Gábor vasúti politikáját védelmező polemikus irása a Buda­pesti Szemlében, az e nemben eléggé gazdag magyar irodalomban is ki­válik páratlanul szilárd logikájával és me'szően éles dialektikájával. Élete végén e kemény és kérlel­hetetlen harcos méltó ellenfélre akadt, különös módon nem a politikusok közölt, akik mellette jórészt pigmeu­sok voltak, hanem a harcias, a for­radalmi, az uj magyar költészet ve­zérében, az egész gazdag korszak legnagyobb magyar költőjében: Ady Endrében. A szilágysági költő, a pacsirtaálcás sirály, az októberi for­Fischer Testvérek ékszerészek Szeged Briliáns ékszereket, aranyat és ezüstöt ^ rendkívül magas árban vásárolnak 1147 radalom jósa, a világnézeti ellenté­tek egész hevével és erejével gyű­lölte a régi magyarország utolsó ha­talmas és rendületlen várbástyáját, a konzervatív hite mellett mindhalálig kitartó Tisza Istvánt, a geszti grófot. Mondják, hogy nincs erősebb gyűlölet testvérgyülöletnél. A lelkük mélyén, az öntudatuk küszöbe alatt, örök, ősi gyökerükkel, minden el­lenkezés-és ellentét dacára rokonok voltak, egyfajta vére, egy eredet haj­tása, a bihari és a szilágysági ne­mes, a harcos politikus és a harcos poéta. A régi Magyarország két utolsó nagy alakja az egyik, aki meg akarta menteni a multat és a másik, aki ki akarta verekedni a jövendőt, ma már a vértanúhalál glóriájában az egyik, a tragikus vég dicsőségében a másik, megbékélve és megnőve, az idők végtelenségeig emlékei maradnak egy világnak és büszkeségei egy nemzetnek, amely­nek erényeikkel és hibáikkal oly igazán és egészen a fiai voltak! 0'• gy) ! U] férfiszabó-uzlet! Szeged, Tisza Lajos-körut 52. Mérlék szerinti megrendelésre a legutolsó g£jS?2 férfiruhákat szövetekből a legméllányosabb árban, lettel ' Kelscb József Tanonc felvételik. x Aranyért, brllllánsért magas árat fizet Fischer ékszerész Korzó-kávéház mellett. —-flp délután Budapestre hozták gróf Andrássy Gyulát, Rakovszky Istvánt és Gratz Gusz­távot, akiket ideiglenesen a Havas-villában helyeztek el. A két kocsiból álló külön­vonat délután 2 órakor indult el Tihany­ból és este 7 órakor érkezett meg Buda­pestre. Andrássy Gyula, Rakovszky István és Qratz Gusztáv a második kocsiban vol­tak a utazásuk alatt a kocsit nem hagy­hatták el. Az első kocsiban jött vissza Ti­hanyból Csernoch János hercegprímás. Leopold Antal püspöki helynök kíséreté A. hercegprímás a kormány megbízá­sából tette látogatását a királyi párnál, ugyanabban a kocsiban volt Soós Károly altábornagy is. A három őrizetbe vett po­litikust a pestvidéki törvényszék épületébe szállították. * A kormányzó tegnapi szózata, amelyben felszólította a nemzetet, hogy egységet mu­tasson, nem maradt hatástalan. A kisgazda­pártban meg van minden jóakarat arra nézve, hogy az erők koncetrálását a kor­mány minél sikeresebben hajthassa végre. A párivezérséget nagyatádi Szabó István készséggel átengedi Bethlen Istvánnak, ha a kormányzópárt tengelye a kisgazdapárt lehet. A kereszténypartban egyesek a kis­gazdapárt irányában orientálódnak. A párt­ban azok vannak többségben, akik al­kotó kormányzati munkát követelnek. Illetékes helyről nyert információk alap­ján arról értesülünk, hogy a látogatás al­kalmával tényleg volt szo az összehívás­ról, de ebben a tekintetben a kormány állásfoglalása ma is ar, hogy amig a ki­rálykérdésben a problémák megoldva nin­csenek, a nemzetgyűlést össze nem hív­hatja. . A Reuter iroda értesütése szerint az an­gol külügyi hivatalban a kisántántnak Ma­gyarországhoz intézett ultimátumáról sem­mit sem tudnak. Angliának az a nézete, hogy az ultimátum szükségessége nem forog fenn, mivel a kérdést barátságos utón is el lehet intézni. Ugy vélik, hogv a békét fenn kell tartani és nogy pénzügyi, vagy területi kompenzáció Magyarország rovására a békeszerződéssel össze nem egyezhető. • A Svájci Távirati Iroda közti: Károly király, a kiutasitási határozatban megálla­pított október 31-ild határidőn tul, Svájc­ban való maradása az illető személyek kérvénye ellenére teljesen ki van zárva A hartenstelni bonyolult pénzügyi llkvidició végrehajtsa, mint a Svájci Távirati Iroda értesül, a hivatalos körök nézete szerint, a magyar kormány feladata. A Journal de Geneve azt írla, hogy a hartenstdni udvartartii költségeit főleg abból a pénzből fedezték, amelyet a ban­kok a náluk letétbe helyezett ékszerek árából folyósítottak. A pénzügyi helyzet igen bonyolult.

Next

/
Thumbnails
Contents