Szeged, 1921. október (2. évfolyam, 225-251. szám)

1921-10-30 / 251. szám

$xeged, 1921 október 30. Ara 2 korona. Vasárnap, H.évf., 251. szám. Tisza szelleme. SZEGED, október 29. (cvs) Ha közéletünket nézzük, önkéntelenül is a meggyőződésünkbe vésődik, hogy kóros ez az élet és egészségtelen. Hiányzik belőle valami : a céltudatosság és. tömegesen megvan benne valami más: az önzés. Pedig soha, soha nem volt szükség olyan szilárd és megingathatlan céltudatosságra, soha, soha nem okozhatott annyi kárt az önzés, mint éppen ma. Történelmi időket éltünk mi át, történelmi idők a mai napjaink is és — sajnos — még a közel jövő is ilyen történelmi idő lesz: nehéz és súlyos reánk, akik benne élünk és csak a mult perspektíváján át lesz az n?gy és felemelő. A kortársak nehezen viselik el a nagy idők súlyát és nincs meg a tárgyilagosságuk helyzetük megítélésére, nincs meg a perspektívájuk sem arra, hogy a részletek: a piszok, a csúfság, a kicsinyesség eltűnjenek a szemük elöl s a mocsoktalan nagyot lássák meg csupán. A most élt nagy időkben — tisztelet mindeneknek, akiket az megillet — igazán nagy, az idők nagyságával rokonméretü közéleti emberünk nincsen. Okos emberünk, becsületes emberünk, lelkes magyar emberünk van (hiszen ha még az se volna I), de olyan, akinek készültsége, esze, tapasztalata, meggyőződése és akarata betöllené azt a feladatot, amely most a magyar nemzet vezérére vár, olyan férfiunk ma nincs. Egy adaléka ez a nagy magyar tragédiának, amelynek mi önkéntelen és szomorú hősei és szenvedő statisztái vagyunk. Ez a megállapítás nem hathat a meglepetés robbantó és ellenállhatlan erejével. Olyan közös érzése ez ma minden honfiszivnek, olyan kézenfekvő érzékelése minden aggón figyelő magyar tzemnek, hogy szavakba önthetjük és ltvonhatjuk belőle a következtetéseinket is. Ma ugy kell segíteni magunkon, ahogy ludunk. A nemzetet fentartó és a haladást és munkát teremtő nagyok szelleméhez kell fordulnunk. Széchenyi, Kossuth. Deák tisztult liberalizmusukkal — örök példák. Megértés, együttmunkálkodás, önzetlenség és lelkes, hazafias érzés — ezek voltak a tisztult liberálizmus haladást termő erői. S itt van Tisza István. Az uj magyar kor legnagyobb magyarja, akit, hogy igazán megösmerhessünk, aki, hi>gy egészen a miénk, az egész magyar nemzeté legyen, azért rettentő, iszonyatos árat kellett fizetnünk : el kellett őt veszítenünk. Amint mártírhalála keserű pillanatától egyre ovább rohan velünk: továbbszenvedőkkei az idő — lassan meglesz ?S;nck számára a távlat, ahonnan ic 25, t4Wagos szemmel nézheti es aKKor - Tisza Istvdn szeueme jogja megmenteni szegény hazánkat. AZ UTOLSÓ NAPOK. Irta: BERZEVICZY ALBERT v. b. t. t., a m. kir. Tudományos Akadémia elnöke. BUDAPEST, október 29. Gróf Tisza István 1918 szeptemberében volt nálam utolszor, amikor a kevéssel később Bécsben összegyűlt delegáció külügyi albizottságának, — melynek akkor elnöke voltam —, a teendőit akarta megbeszélni velem. Ezredesi egyenruhájában volt s feltűnt nek§m tekintetének mélységes, szinte vigasztalan szomorúsága, kivált olyankor, mikor nem beszélt s elgondolkozni látszott. Azt hiszem, ő már akkor reménytelennek látta a helyzetet, reménykedő beszédeivel csak bennünk igyekezett tartani a lelket. Azután együtt voltunk Bécsben, amikor gróf Károlyi Mihály intézte ellene a külügyi albizottságban ismert támadásait, melyekre ő hideg fölénnyel válaszolt. Október 28-án utólszor találkoztam vele a clubban, — t. i. az egyesült kormánypárti clubban, az uj Lloyd-épület termében. Sehogyse tudtunk odaszokni és összeszokni a Wekerle-féle „muszájkormány" pártjával. A formának eleget teendő, a párt Tiszát is beválasztotta az elnökségbe s ő egy köszönő-beszédben nyilatkozott a helyzetről, már a „Nemzeti Tanács" pártfogása alatt erősen megindult forrongások rendezőit „operetteforradalmároknaku nevezve. Az értekezlet befejezése után csoportokba oszolva, izgatottan tárgyaltuk Andrássy külügyminiszteri jegyzékét, mellyel elszakadt Németországtól és minden fentartás nélkül elismerte a „csehszláv állam jogaitTisza most is csillapítani igyekezett barátait s felkért, jönnénk össze másnap ismét. Mikor hazamentem, észrevettem, hogy a kivonult katonai kordon tisztjeinek már kapacitálniok kell a legénységet. Az estve volt a lánchídi összeütközés, melynél már vér folyt. . Másnap én Tisza felszólítása ellenére nem mehettem el a Clubba. Azután kitört a forradalom és a végzet kereke elsodorta őt is. Magyarország legbátrabb férfiúnak a leggyávább bujdosó orgyilkosok kezétől kellett elesnie. A grasnitzi összeütközés. PRÁGA, okt. 29. (M. T. I) A Cseh Sajtóiroda jelenti: A honvédelmi minisztérium sajtóosztálya jelenti, hogy tegnap délután 3 órakor 20 emberből és 3 tisztből álló katonai műszaki csapat étkezett Grasnitzba. A szakaszt a pályaudvaron a lakosság nagy tömege várta, amely a katonáiat nagy zajjal fogadta, körülfogta és köveket dobált feléjük. A legénység ennek ellenére megőrizte nyugalmát és fegyelmét és nem reagált a támadásokra. Midőn a szakasz több akadály leküzdése után a főtérre ért, a közeli házakból két lövés dördült el. Ez jeladás volt a tömegnek a támadásra, amely a katonáktól el akaria szedni a fegyvereket. A szakasz parancsnoka erre parancsot adott a tüzelésre. Tizenegy ember meghalt és tiz megsebesült. A rend fentartása érdekében a grasnitzi politikai területben kihirdették a statá""BÉCS. oki. 29. (M. T. I.) A lapok rendkívül éles hangon kommentálják a grasnitzi összetűzést, amely a cseh katonaság megérkezése alkalmával támadt. | RégiMagyarország BUDAPEST, okt. 29. Valami furcsa érzés fog el engem most, hogy irni kezdek, irni színes cikket róluk, akik a régi Magyarországot: a boldogot, a szabadot, a haladót reprezentálják. Azokról, akiket Mikszáth Kálmán rajzolt meg varázsosan meleg, finom tollával. Szinte szentségtörőnek képzelem magam. Epigon, aki olyan feladatot vállal, amelyet előbb mindennél fényesebben oldottak meg. De viszont meg énem, hogy ez az újságszám, amelyet ma a közönségünknek nyujtunk, nem volna tökéletes és kerek egész, ha annak keretében meg nem rajzolnánk azt a milliót, melyben Tisza István legközelebbi hivei ma élnek, amelyben róla: a legnagyobbról beszélnek, amelyben az ö nagy koncepciójú, lelkes magyarságú egyéniségét még mindig és még soká visszasírják. A Károly király-ut 3. sz. bérpalota első emeletén van a Nemzeti Társaskör s ugyanott vannak a Nemzeti Középpárt helyiségei is. A liftnél a /égi Lloyd-palotabeli szabadelvű pártkör öreg Károlya szolgál és kalauzolja fel a klub vendégeit gyorsjárású felvonóján. A széles üvegajtón át azután a kör széles folyosójára jut az ember. Puha, vörös szőnyegek fedik a széles~ bőrpamlagokkal szegett kuloárt. Itt zsong, mozog, lüktet az egész klubélet. Nincs hasonlatosság nélkül ez a folyosó, a régi, a Sándor-utcai Ház folyosóival. Talán ezért ragaszkodnak hozzá a tagok olyan szeretettel, azért tartózkodnak itt a legszívesebben Egy sarokban ott áll magas talpazaton Tisza István diszmagyaros lovas bronzszobra. Most különösen lázas ott az élet. 31 én nagy emlékünnepet rendez 4 Társaskör Minden funkcionáriusnak telve a két keze sürgős munkával; tervek főnek és vitattatnak meg. Az agilis titkár nem győzi a sok előjegyzést, oly sokan kívánnak az ünnepségen résztvenni. Ülőhelye csak a hölgyeknek lesz, — az urak állni fognak, mert kicsi a nagyterem a sok jelentkező számára. Módja is Szász Károly: — Ugy-e mondtam, hogy nem itt kellene rendezni a gyászünnepélyt. Nem férünk el mind, akik el akarunk jönni. De van egy riasztóbb hir is. [Vadász Lipót, aki az ünnepi beszédet tartja, néhány nap óta beteg. Sokan félnek, hogy nem gyógyul meg a nagy napig annyira, hogy megtarthatná a szónoklatát. De van olyan vélemény is, hogy a beszédet — bármily beteg legyen is — meg fogja tartani Vadász Lipót Mig a titkári szobában ilyen gondok vonnak redőket a funkcionáriusok homlokára, odakünn a folyosón élénk beszélgetés folyik.1 Károlyi Imre beszéli el, hogy milyen hirek vannak a kisántánt dcmarsáról s vigasztalónak hozzáfűzi, hogy az angol követ, mister Hohler nem tartja komolynak az ügyet. Beöthy Zsolt szikár alakja suhan át a beszélgető csoportok között, ferdén tartott jellegzetes feje meg-megállapodik itt-ott, hogy érdeklődjön a sokszerü téma iránt. Szász Károly is mindenütt jelen van. Poentirozott szava felcsendül sokszor. Wenckheim Laci csendesen beszélget ezzel is, azzal is. Sehogyan sincs jó az, ahogy ez aost van. Berzeviczy Albert arcát a gond boruja felhőzi be: irtózat az, ami sorsra ez a szegény ország jutott. Ghillányi Imrét éljenzéssel fogadják; plaid-del jött, hogy fájós lábát betakarhassa. De eljött a klublevegő, a barátok kedvéért, meg aztán újságot akar hallani és jobban esik együtt búslakodni, ha már búslakodni kell. Balogh' Jenő is feljár és feltűnik időnkint Bernáth Géza katonásan proporcionált figurája. Kissé hajlottan, de még mindig teljes erőben sétál végig a folyóson Lestyánszky Sándor és tűnik el az olvasóban. Kozma Andor mosolygó, kedves arca is felbukkan; minden arc feléderül, .minden baráti kéz felélendül; Tisza kobzosa 6, a mesterpoéta, akinek művészetét forrón égő magyar lelke teszi oly közvetlenné, nagy magyar érzését pedig a művészete teszi nemzeti kinccsé. Ki győzné őket mind felsorolni. A régi Magyarország legjobbjait s azokat, akik Tisza emlékének rajongói és mint valami misztikusan szent szimbólumot: őrzik és ápolják Tisza szelleméi VENüS-cipőgyár Kárász-utcai üzlete a napokban nyilik meg.