Szeged, 1921. január (2. évfolyam, 3-24. szám)

1921-01-19 / 14. szám

Szeged, 1921 január 19. Ára 2 korona. Szerda, II. évf., 14. szám. A realitás győzni fog. SZEGED, január 18. (cxs.) Ki«kán múlik el néhány nap anélkül, hogy egyik, vagy másik budapesti lap ne hozzon hírt An­drássy Gyula pártalakiláváról. Egy­szer ez, másszor az a lap közli nagy örömmel, hogy Andrássy Gyula ellenzékbe megy és hogy köréje a nemzetgyűlési képviselők jobb elemei csoportosultak. Most azután pozitív formában van szó arról, hogy az Andrássy-párt megalakul. Kissé furcsa összeállítású ez a párt: sok tekin­tetben tüz és viz egyesülése, — de magyar politi kában lehetetlenség sohse volt s talán ma sincs. Jellemző tünete ez politikai életünk­nek, amely a szélső bal és szélső jobb irányzat teljes kikapcsolásával haladó arany középút célravezetösé­gében bízni nem tud, abban hinni nem akar. Ami az egyiknek sok, az a másiknak kevés; ami az egyiknek mérsékelt, az a masiknak már túlzó. A megértés alatt mindegyik csalt a saját maga megértését honorálja, a túlzások ellen való fellépést mind­egyik csak a túloldallal szemben tartja méltányosnak. Egy nemzetélet folyamán gyakorolt irreális ellenzéki politika érezteti itt a hatását — a la társuláskor szeiU huzó, mohácsi csatából elmaradó, törökké', némettel paktáló, állandóan közjogi lappáliá­kon lovagoló ellenzéki politika, amelynek a praktikus élethez, a lüktető és kortátozó valósághoz köze soha nem volt és ha kárt okozni tudott is, de hasznot, eredményt, pozitív előnyt produkálni soha. Ez a mi szegény hazánk a kezdet kezdete óta kölött marsrutával megy az utján. Kicsi nemzet vagyunk és bár erős volt a karunk s a hazáért vert a szivünk, de diplomatizálás, alkalmazkodás, simulékonyság nél­kül mégsem élhettünk. Ha ugy él­tünk. falnak mentünk a fejünkkel, mig a koppanás észre téiitetí min­ket. Szerencse, hogy az egész nem­zetélet folyamán voltak praktikus politikusaink, akik ezt a maroknyi népet ősi nyelveben, fajiságában, nemzeti voltában meg tudták őrizni. Egy nemzetéleten át diplomatizál­tak a magyarok vezetőfélfiai «ís ez a munkájuk sikerült is egy ezred­évig — bár volt mindig olyan ellen­zékük, amely irreális és öngyilkos politikát követelt tőlük. Ezek elle­nére fennmaradtunk. Hisszük es reméljük, hogy az uj irreális ellenzéki politikával is meg­birkózik a magyar nemzet reális kormányzópolirtkája, még akkor is, ha tény leg megfcielnek a valóságnak " Budapestről tömegesen érkező, majd <folt, majd megerősített és » >lós:i tétlenségek egész tömegét tartalmazd jelentések és Andrássy pártot alakit. Edwin C. Kemp, amerikai főkonzul nyilatkozott a „Szeged" munkatársa e!őtt. — Túlzottnak mondja a Romániában beállott vörös veszedelemről szállongó híreket. — SZEGED, január 18. (Sajat tudósítónktól.) Hetek óta hírek szállnak: rásza­kadt a vörös veszedelem Romániára, Besszará^inban folyik a küzdelem és a sebeiültek ezreit éjszaka szál­lítják vissza Jassyból, nagy messzire, egész Temesvárig vissza. Ez a hir kísért, ez a hír egyre feltámad: talán kívánjuk is, talán nem is bánnók, ha ugy volna; a mi sok sérelmünKet, a mi sok keserű­ségünket az a vörös vész ha meg­toiolná, megbosszulná. És ha hal­lunk valamit, ami ennek a mi ki­vánkozásunknak némi tápot ad, örömmel adunk annak hitelt: a hírt, amely elért hozzánk, talán magunk is kiszínezzük, hihetővé formáljuk. Éppen tegnap közölte a M. H. egy ántánt-diplomata (?) nyilatkoza­tát, melyet mi is leközöltünk s mely pozitív formában arról szól, hogy Románia megkezdette élet-halál­harcát a vörös veszedelemmel; azt is mondja, hogy sebesülteket szállí­tanak egész Temesvárig, hogy a hivatalos körök titkolják az esemé­nyeket és azt is, hogy Csicserinnel folynak a tárgyalások, amelyeknek első követelése orosz részről Bessza­rábia teljes visszaadása. Elfojtott lélekzetíel figyeljük az eseményeket ott Délkeleten. Az oláh néplélektől eltanultuk a Cinemintyét s a kielégült bosszú édességére is vágytunk. Titokban azonban azt a reménységet is melengettük a lel­künkben, hogy a felfordulás a „győz­tes Romániában" a victorultól (az ő victoire-juk, az ő gloire-juktól) kótyagos fejeket sok rózsás álmából majd csak felriasztja. tőségü dolgok, melyeket csak a rosszul értesüitség, a csapongó fantázia, vagy pedig a reklámhaj­liászat fujhatott fel nagyjelentősé­gűvé. Ezek a hírek nagyon túl­zottak, alapjuk úgyszólván senur.i sincs és csak a „messziről jött ember meséivel" magyarázhatók. Munkatársunk további kérdése az volt, hogyan áll a bolsevizmus ügye Romániában, van-e ott bolseviki agitáció és észlelhetők-e kommunista­mozgalmak ? — Ezt a kérdést is csak nem­legesen válaszolhatom meg. Józan ésszel el sem képzelhető, hogy olyan országban, mely teljesen szűkölködik ipartelepekben és ennélfogva ipari munkásai sincse­nek, a bolsevizmus erősen lábra kapjon. Ebben a kérdésben szin­tén megáll az az előbbi megálla­pításom, hogy az elterjedt híreknek csak a kisjelentőségü események­nek naggyá felfuvasa, a rosszul értesüitség, a csapongó fantázia és a reklámhajhaszat túlzása a szülőanyja. Szorváayos. és egyéni (individuel) esetekben elfordulnak kommuriisztikus tünetek is, de ez — azt hiszem — az idők jele és az ilyen tünetek ma minden or­szágban előfordulhatnak és elő is fordulnak. A iőkonzul ur ezutáw az oláh szenátusban elkövetett bombamerény­letet említette fel s hangsúlyozta, hogy a rendőrség máig sem derí­tette ki, hogy kik voltak a tettesek. Vagy, tette hozzá mosolyogva, talán csak nem hozzák azt nyilvánosságra. Munkatársunk, akinek a hetek óta kolportált híreknek ilyen határozott megcáfolása kissé fuícsának tűnt fel hogy valami közelebbi, határozot­tabb, pozitivebb értesülést nyerünk a délkeleti eseményekről a Bukarest­ben székelő amerikai főkonzultól, aki Szegeden átutazott. Munkatársunk felkeresle Edwin C. Kemp, amerikai főkonzult a Tisza-szállóban és interjút kért tőle. A főkonzul ur a szálló halljában hosszabb beszélgetést folytatott munkatársunkkal. Az első kérdés természetesen arra . vonatkozott, igazak-e a M. H.-ban közölt hírek. — Erre a kérdésre határozott nemmel felelhetek csupán. Nagyobb operációk ró!, de különösen ütkö­zetekről és csatákról szó sincs. Mikor Wrangel csapatait megver­ték a Krímen, volt némi mozgoló­dás, határátlépés a besszarábiai fronton is, melynek folyamán kisebb villongások, csetepaték elő­fordulhattak. Csupa olyan kisjelen­és akinek az agyában felmerült annak a lehetősége, hogy az amerikai diplomata csak azért cáfol mindent, mert a román kormány által titkolt eseményeket már azért sem mond­hatná el,hogyhaa hivatása Bukarestbe visszavezérli, akkor ott emiatt ké­nyelmetlen helyzetbe ne kerüljön, — megkérdezte még a főkonzul urat, hogy visszatér-e és mikor tér vissza Bukarestbe, az állomáshelyére? Kemp főkonzul erre kijelentette, hogy véglegesen távozott Bukarest­ből, miuián kormánya őt a buda­pesti amerikai misszióhoz helyezte át és kifejezést adott annak, mennyire nagyon örül, hogy Budapesten élhet, mert nagyon szereti a magyar atmoszférát. A főkonzul ur ezután szívélyesen elbúcsúzott munkatársunktól azza-, hogy a ma délutáni vonattal Buda­pestre utazik, hogy állását elfoglalja. Bukarestbe érkezett a magyar misszió. BUKAREST, jan. 18. (M. T. I.) Mjgyarország hét tagu dipiomáciai küldöttsége Hory András osztály­tanácsos vezetésével Bukarestbe ér­kezett. A Briand-kormány. PARIS, január 18. (Saj. tud.) Al­talános az a felfogás, hogy a je­lenlegi viszonyok Briand és Poin­caré politikája között éles ellentétet idéznek elő. Poincaré elveit Briand­dal szemben ugy ál itják oda, mintha azok teljesen katonai jellegűek len­nének. PÁRIS, január 18. (Saj. tud.) Az angol lapok üdvözlik Briandt a kormány megalakítása alkalmából és kiemelik, hogy a háború alatt Briand és Lloyd George közt mindig meg volt az egyetértés. PÁRIS, jan. 18. (M. T. I. Havas.) A sajtó kedvezően fogadja a Briand­kormányt. Hangsúlyozza különösen az uj miniszterelnök rátermettségét és ügyességét és azt mondja, hogy egyénisége kiválóan alkalmassá teszi a külügyi kérdések kedvező meg­oldására. Az angol és olasz sajtó is kedvezően fogadja az uj kor­mányt. Éled az antibolsevizmus Oroszországban. PÁRIS, jan. 18. (M. T. 1.) Orosz­ország egész területén újra éled a bolsevista-ellenes mozgalom. Ukraj­nában a vörös hadsereg fellázadt osztagai a fellázadt munkásokkal együtt vezetőik ellen fordultak. Eddig még meg nem erősített hir szerint a lázadó vörös katonaság megszállta a kiewi arzenált. A népbiztosok és a szovjethivatalnokok legnagyobb része Bachmacsba, Kiewtől északra menekültek. A moszkvai szevjetsajtó is közöl értesüléseket az antibolse­vista mozgalomról. Különösen azzal a lázadással foglalkozik, amely Tur­keszlánnak Szemirjecsje kerületében tört ki. A szovjetcsapatoknak annál nagyobb küzdelmet kellett vivniok. A harcok következtében több helv­ség elpusztult. Az Izvesztia meg­állapítja, hogy a vörös hadsereg ezen a vidéken január 1. óta halot­takban 400 embert, sebesültekben pedig 1000 embert veszített. WIEN, jan. 18. A N. W. J. jelenti Berlinből: Moszkvai jelentés szerint a bolsevista vezérférfiak január 12-én Moszkvában ülést tartottak, amelyen megbeszélték az oroszországi anti­bolsevista-mozgalom letörésére irá­nyuló rendszabályokat. Hangoztatták, hogy az antibolsevista-mozgalom óriási mérlékben terjea, ugy hogy a szovjetnek komolyan számolni kell vele. A LENGYELVER II. igaz büszkeségére szoSgál a magyar filmgyártásnak. A Széchenyi-Moziban még csak szerdán és csütörtökön kerül szinre énekkisérettel, fél 4, 5, háromnegyed 7 és negyed 9 órai kezdettel.

Next

/
Thumbnails
Contents