Szeged, 1920. december (1. évfolyam, 90-114. szám)

1920-12-25 / 110. szám

Szegőd, 1920 december 25. SZBGED István a biró előtt A rendőibiró szobája előtt megint sok a cifraruhás ember. Az egyiknek sárgaszínű folt van a nadrágján, a másiknak kockás szövettel van megtoldva a könyöke, a harmadiknak kóccal van összekötve lábán a cipő. Mosdatlan, piszkos valamennyi. Egy érzés uralja őket: a vágy, egy nyomorúság gyötri a lelküket : a szegénység. A nézésük komor, az arcuk fakó. Olyanok, mint deres reggeleken a légy, bágyadtak, szinte szédelegnek. Szeretnének veszekedni. A törvény parancsoló ereje azonban, mely mint a kánikula forrósága, betölt minden zugot, einémitja ajkukon a haragos szót. Csak néznek egymásra váddal, nehezteléssel. Azonközben megy be az egyik, jön ki a másik, b(>zt hagyván valamennyi a biró szobájában. A szorongó emberek között egy feketeköpeny eges ember is vár Vacog az ajka, mintha a hideg rázná, volta>éppen pedig az indulat mozgatja. És a tekintete olyan ideges, szinte fé'slmet kelt maga iránt. Később bemegy, megáll arendőrbiró előtt. — No . . . — Tekintetes kapitány ur — kezd a beszédbe a barna ember — az asszonyomat panaszolom. — Mi baja vde? — Nagyon furcsát fett. —: Furcsát ? — Igen. — Mi az a furcsa? . í — Mindenestől elment; elvitte az ágyat, asztalt, kályhát, a legutolsó bútordarabot is. Amint benyitok a szobába, majd hanyatt vágódtam, tessék elképzelni, a négy kopasz falon kívül egyebet nem találtam. — Ez baj — szól nagyot szippantva az öblös pipából a biró. — Hogy hívják magát ? — Kesere Istvánnak. — Hát az asszonyt? — Azt Toppantó Matildnak. — Mióta élnek együtt? — Három esztendeje kérem, tekintetes kapitány ur. — Hol keltek egybe? — Itt helyben. — Az anyakönyvvezető és a plébános előtt? — Dehogy kérem széfen, — akad meg a sovány ember — dehogy... A fotográfus előtt keltűnk össze. Most meg a biró álmélkodik el? — Hol? — a fotográfusnál, kérem szeretettel. — Hát ott is lehet? — Hogyne ... A Matild fölvette az ünneplős lilaruháját és elkértem a brácsos szalonkabátjál, aztán levetettük magunkat egy koronáért bárom képen. — Kész volt az egybekelés? — Kész. — Hát aztán most mi a kivánsága ? — Az, hogy tessék bennünket elválasztani. — Mi manót válasszak el magukon? — Teccik tudni — mondja igen komolyan a hangos ember — ugy gondoltam tekintetes kapitány ur, szíveskedjék elrendelni, hogy az asszony ollózza le a fejemet. Nem akarok vele együtt maradni még az arcképen sem. — Aztán jó lesz? — Jó. A többit meg majd elvégzem én vele négyszemközt, ha találkozok vele. Cserzy Mihály. Keserű strófákegy szomorú esztendőről EzerkilencszáThusz — rímekben. Egy, kettő, három, Pengetem gitárom, Lelkem a multbc réved És e halódó évet Szépen sorra veszem én S ami benne esemény. Szaporán kitárom, Egy, kettő, három ... • • • Kezdem januáron. Annak is az elsején S a városháza belsején. Ott búcsúzik Szekerke, a Lajos, Temérdek uj adóterek apjc., Aki nélkül bár az élet bajos, Obsit ját most váratUnul kapja. Semmi babám, semn.i, * Így szokott ez lenni, Kit nem szeret Vasek Ernő, El kell annak menni. Távozásod miatt Számos szív megdobban, Veled érez minden Polgár. Pcter a legjobban. • Minden polgár veled érez,' Bár most más a gondja, Választás lesz, a sok jelölt Mos} beszédét mondja. " Teleki Pál Kószó Pisla 'Képviselők lettek,.' Páljj Danit is megtettek 'végre már követnek. Mttukgyjkntíc boldog dátum, Hogy kezében a mandátum, .' Csak Dobay sir busán, a szegény: Nincs a teremtésben vesztes, csak én! • Nyakunkon a franciák, Mögöttünk a rácok, Előttünk a vad oláh, Mindmegannyi átok. S uj bajt, ha ez nem elég, Btrunk-e még ? Hátha? Ránkzadul a mocskos spanyol nátha. Kit kivert a francia És kivert a rác is, Kiverte most a magyart Még a spanyol láz is. S ha még szuszogsz, jó magyarom, Uj gyötrelem vár rád: Emeli már Pongrácz a gáz árát! • Fene bánja, kiteleltünk mégis, Márciusban derűsebb az ég is. Márciusban forrnak a kedélyek S hajba kapnak az uri személyek. Vasek üti Dobayt, Mert megsérti jogait, Dobay meg Vaseket S mig e kettő ver eked', Almássynak is kedve támad És bőszen nekimegy Bottkának S a vég a rendőrbit óságon: Minek is van március a világonI • Márciusban az ibolya illatoz S a városi gőzfürdő is nyüladoz, De alig hogy nyüik, máris bezárul S októberig hirt sem hallat magárul. • Bar nincs fürdő, mégis tiszták A kicsinyek és nagyok. Városszerte zászlódisz leng S minden fényes és ragyog. • Öröm pirit minden arcot S tüzeli a szemeket, Zug az éljen: Horthy Miklós Látogatja Szegedet! • Uccu bizony, nemsokára Érni fog a meggy! Két bankóm lebélyegezték, Lett belőle egy! De mikor még ez az egy r sok, Előbb-utóbb mii sem emi - 0 ! * Mondja: Volf kegyed már április bolondja ? Hollósi ur ekkép dörgött S idehozta Nypels Györgyöt Egy kis intervjura. Csakhogy balul végződött az Áprilisi tara, Mert a Nypels, ki hollandus. Nem pediglen szittya, Vallomását szépen visszaszittc. • Itt a május, zöld az erdő. Isten véled, Vasek Ernői Busán ballag, tudja szegény: Aigner Károly külömb legény! • Más májusban bimbó pattan És tavaszi láz van. Az idén sok pofon csattan Utcán, kávéházban. Májusban a magyar szemek Sokat sírtak: Trianonban valamit ma Aláirtak . . . • Juniusban nagy a hó, Az embernek agya fő, Árva gyermek, Újszeged Mindhiába integet. Ördög vigye a szerb bitangot, Bitorolja a jó strandot! • Nyakunkon a kánikula, Ki teheti, menekül, Kelemen a kormánybiztos Sem maradhat egyedül Jobb elvetni a gondot, Gondolta és — lemondott. • Kánikula, unalom. Alig egy kis fuvalom. A tisztelt Ház mégis éber, (Reszkess láncos, reszkess héber) Mert valamit alkotott: Ferdinándy benyújtotta a botot! Megszavazzák, de kinek ? Mire jó a Jetiinek? A nagy Morton, ki meglógott, Majd 6 ad a botnak dolgot, Mig fut crkon-bokron át, Üssék véle a — nyomát! • Kánikula, végtelen, Az unalom féktelen. Azt se tudjak, hol vagyunk S egyre jobban olvadunk. Végre is a torony alatt Egy jó fejben ötlet akadt: Hogyha jégre nem is futja, Hideg zuhany, az se kutya. Szóval: Gyerünk csak a kicsi pótadóval! Kétszázötven százalék Tán elég? Ugy lehűti az ádázét, mint a jég ! 9 Egyedem, begyeden, Leszen-e egyetem Szegeden? Ma ugy van. hogy leszen, Holnap, hogy nem leszen, Megőrülhetsz ezen ! Én bizony nem teszem. Szeptemberben nyitnak Az őszi virágok S megnyitottak nagyneheztn A festett világot. Megnyílt a színház, de Nincs köszönet bénít. Jobb volna rr.ég mc is, hogyha Nvári szünet ler.ne. Aráé: Mindörökre a szivünkben marad Ezereves M agyarorszag sok gyönyörű írj, De kiválta tizenhárom gyászos Golgoi^a Szeged: Az idén itt ünnepettünk. Arad jelt szállt a lelkünk, S áldottuk a helyet, Hova vagyunk, hova nézünk, Hoya sok deli vitézünk Vissza szerző dicső utju vizet! • Októberben vendég járt minálunk, Beszámolni jött Teleki Pálunk. Kész őrömmel vártak, szívesen hallgattuk Hogy nagyon szeretjük, néki megmutatlak * Novemberben, mert az idő halad Beiktattuk, de csak kényszer alatt Azt az átkos trianoni békét . . . Fel a fejjel, várjuk be a végét! » Nincsen gázunk, nincs villanyunk. Nincs szenünk, Tűzifát csak utalványon ismerünk. Ázunk, Jázunk, tremolázunk, A hidegtől nagy a lázunk S mert egy kis fényt hajkurászunk Mig van hozzá idegünk: Fényűzésen rajtakapva — luxusaac • * • Ifizetilm Rég elmúlt a kezdet, Közeleg a vég is, A sok ígéretből Led valami mégis. Kaptunk egyetemet, De csupán parasztot S a jövőre nézve — Sok üres malasztot. Oh Szeged, jó Szeged, De jó gyomrod van neked! y VERMES EPSc Aranyat, Briliáns ékszereket, arany karcsatt órákat és tzüstöt a legmagasabb árakon vásárolok. Ekszorekben nigy raktári Mmi lavltó m&helq! FISQ1ER ékszerész Kárász-utca 14, Korzó-kávé531 ház mellett. Elsőrendű kárpitos-üzlet! Elvaltatok mindranemO klrprto*-mur.t. »ti«<inomhh kiviteltől, ugrMmlcn alt t - j konplüuUUbt) kézimunkák moatiroz.is.it MMhtffer Albert kárpitos, Bástya-i. 9. !(<4 Férfiruha újdonságok készen és méret után Balázs Jenő SSSK SZEGED, SZÉCHENYI-TÉR 2. ÉLÖ ÉS MŰVIRÁGOK"" Vá!as^évban körhehdimé Széchenql-lér.e (Kiss D.-palofa.) Telefen 11-78