Szeged, 1920. szeptember (1. évfolyam, 14-38. szám)

1920-09-12 / 23. szám

SZEGED Szeged, 1920 szeptember M. tételezésénél az gondoskodhatott főszámvevő, ez A városi tanács feladatai. milyen hibákat kell elkerO^nl és rnirc kelt tekintettel lenni az aj kSltségvetésnéU SZEOED, szsptember II. A jövő évi városi költségvetés elő­irányzatánál a főszámvevő, — bár nagyon körültekintően és előrelátó érzékkel — javaslatában sok be­vételi és kiadási többletet irányzott cl«\ azonban nem számolt azzal, hogy valószínűleg még ebben az evben a városi tanácsot újból fog­ják megalakítani és az uj hatóság minő program alapján óhajtja váro­sunkat a jelenlegi, minden tekintet­ben súlyos gazdasági, közélelmezési es közszükségleti állapotokból ki­veretni a jövő évi termésig? A közeljövőben bekövetkező hatósági életünket és a tanács jövő működési programját nem lehetett képes előre megállapítani, valamint azt sem, hogy minő jövedelmi forrásokat fog teremteni és minő kiadások közé szoritja majd a hatósági élet fen­tartásahoz szükséges költségek meny­nyiségét az uj programmal működni kívánó uj hatóság. Igy tehát a ki­adás és bevétel anyagiakról nem hajszálpontosan a kétségtelen dolog. A városi költségvetés készítésénél nagy nehézséget képez, hogy jelen­legi hatóságunk tulajdonképen a végnapjaiban fogja a jövő évre meg­alakítandó tanács programjának meg­valósításához szükséges bevételi és kiadási előirányzatot elkészíteni. Mindenesetre nagyon körültekintően és behatóan kell foglalkoznia a tanácsnak is ezzel a kérdéssel és nem szabad olyan mulasztásokat, mondhatni hibákat elkövetnie, ami­ník a múltban — sajnos — igen gyakran előfordultak. 1907 decem­ber 17-én egyik helybeli lapban .Városi feladatok" cimmel vezér­cikkben mutattam rá arra, hogy milyen feladatok várnak az akkor éppen újonnan választott városi tanacsra. Ugyanakkor kételyeimet fejeztem ki aziránt, fogja-e renoválni az uj hatóság a közigazgatás mű­ködését, pótolja-e a mulasztásokat és a hibákat, a restanciákat fel­dülgoztatja-e ? Jeleztem akkor, minő I ji.tus hivatását képezi az uj ható­ságnak a nyugdijszabályzat átdolgo­zás, mivel ez ellenkező esetben ónasi pénzösszeggel szakad az évi költségvetési kiadáshoz. hrre a cikkre az uj tanács részé­ről történt egy kijelentés, hogy a hibákat pótolni fogják és a szer­vczeti szabászatot mielőbb átdol­gozzák. az igéret azonban csak ígé­ret maradt. Meg a mai napig sem oldották meg ezeket a kérdéseket, pedig ezekre a köz érdekében igen nagy szűkség lett volna. Mert, hogy példával éljünk, az 1906/7. évben a városi nyugdijak folyósítására —90.GUU koronát fordítottak, ame­lyet a pótkiadások lajstroinaban könyveltek el. Már 1908-ban ugyan­erre a célra I40.0U0 koronát irá­nyoztak elő, a főszámvevő pedig az IN20. évi ilyiráuyu kiadásainkat W2.749 koronában, az 1921. évieket pedig 9.J2 923 koronaban irányozta elő. Tehát a tíz év előtti alaphoz viszonyítva a folyó évi nyugdíj­kifizetések az 1907. évi tétel tíz­szeresére emelkedtek. És valószínű, hogy a jövő évre már ez az elö­irauyzat sem lesz elegei dő. Hogy halóságunk a kö/igaz^atás szervez . lével egyáltalán n«.m foglal­kozik, annak szomorú bizonyítékát képezi az, hogy bár a városi lendőr­séget á'lamositották, szabályos szer­vezeti beolvasztása és ellátási téte­lezése most sincs. Ezt érezte a fő­számvevő is, midőn az 1920. évi köitségelőlránvzat kisdási tételénél XI. cim, 1—9. tetei alatti rendőrségi kiadásokat még előirányozni sem merte és a/, egész tételt üresen hagyta. De, hogy a rendőrség álla­mosításával városi hatóságunk minő mulasztást követett el már eddig is, kitűnik a most készült költségvetési előirányzatnak a rendőrségi bevéte­lekről szóló tételénél is. Az 1920. évi költségvetésben ugyanis a rendőrségi bevétel 514.579 koronában van megállapítva, mig az 1921. évi számadásban e tétel helyén üres ablak áll, vagyis a főszámvevő ilyen címen semmiféle összeget nem mert felvenni. Mindenesetre jó lett volna, ha a tanács e régi hibákon segítendő, a szervezeti szabályzatot alaposan ki­dolgozta volna és igy adná át he­lyét a rövid idő múlva helytbelépő uj hatóságnak. Nem akarunk aka­dályokat gördíteni a most tárgyalás alá veendő előirányzati javaslat elé, hanem jóakaratulag figyelmeztetjük, mikre kell a kiküldött bizottságnak és a költségvetési előirányzatot tár­gyaló közgyűlésnek különös gondot fordítania. P. K. Renner államtitkár nyilatkozata Ausztria és Magyarország viszonyairól. BÉCS, szeptember 11. (Magyar Távirati Iroda.) D. Renner osztrák külügyi állam­titkár tegnap fogadta Az Est bécsi munkatársát, amely alkalommal szónakerü'.t Ausztria és Magyar­országnak jelenlegi politikai viszonya, különös tekintettel az úgynevezett kis ántánttal szemben. — Félek, — mondotta Renner — hogy megint félreértenek, vagy félre­magyaráznak. A jelenlegi helyzet fel­fogásában ellentét van köztünk és Magyarország között. Az osztrák közvélemény a jelennel ugy számol, mint egy, bár fájdalmas, de adott ténnyel. Magyarország áliamférfiai­nak és sajtójának nyilatkozatai sze­rint tovább akarják folytatni a har­cot. Német-Nyugatinagyarország az a terület, amely a 17. század első feléig, többnyire Ausztriához tarto­zott. A saint-germainei békeszeiző­dés Ausztriának itéli oda. Az bizo­•yos, hogy Ausztria erről az igényé­ről nem mond le. Ausztria azonban ezt a béke által megszerzett jogát békés eszközökkel akarja érvénye­síteni és nem gondolt katonai esz­közök felsorakoztatására és felhasz­nálására. A magyar nemzetben, amint az ismételt megnyilvánulá­sok után látszik, még mindig él a harcias szellem, jövőjét erre akarja ravinni. Ezek oly különbsé­gek, amelyek a megértést akadá­lyozzák. Ausztria elfogadta a nem­zetiségi elvet, amely szerint csupán egy nyelvet beszélő emberek alkot­hatnak egy államot, Magyarország elve ezzel szemben a területi integ­ritás elve, tekintet nélkül a nyelvre. De ezeknek a tagadhatatlan különb­ségeknek ellenére is a két szomszéd állam között megértéssel kell dol­gozni. A tartós, jó szomszédság Ausztriának és Magyarországnak, leliát mindkét félnek étdekében áll. Arra a kérdésre, hogy Ausztria nem tesz-e különbséget a külön­böző szomszéd államok között, dr. Renner államtitkár a következőket felelte: — Jó szomszédságot akarunk mi valamennyi szomszéd állammal. Ausztria elsősorban a gazdasági rekonstrukcióra gondol, a szabad­forgalom helyreállítására és a gaz­dasági kapcsolatok sürüsitésére. Semmi ok sincs aira, hogy a szom­széd államokkal való szükséges kapcsolatokai különbözőképen Ítéljük meg. Oeh-Szlovákiával és Jugo­szláviával a béke végre van hajtva. Magyarorsiaggal szemben egy nyilt kérdés áll fenn : Sémct-Syugatma­gyarország kérdése. — Ha a triancni béke végre lesz hajtva, ugy semmi akadály sem fog fennállani közöltünk. Ausztria nem is igyekezett a kis antanthoz csat­lakozni, az ezekhez tartozó álla­mokkal semmi politikai vagy ka­tonai szerződést nem kötött. — Asaint-germainei—trianoni bé­keszerződések Ausztriával szemben is sok igazságtalaaságot tartalmaz­nak — mondotta a tudósító. — Nem gondol Ausztria ezeknek az az igazságtalanságoknak orvos­lására ? Renner államtitkár kifejti, hogy Ausztria ezeknek az igazságtalansá­goknak orvoslását nem a fegyverek döntésével, hanem a népszövetség­nek mindenekelőtt jövendő politikai fejlődése utján akarja elérni. Magyar­ország más uton jár, nyilvánvalóan nem mond le az utolsó , próbáról, valamint arról sem, hogy erre külön megállapodások utján előkészülete­ket tegyen, de nyugtalanságot kelt Magyarországon az a jelszó, hogy Prága vagy Belgrád-felé Bécsen at visz az uL Nos az az elv, hogy Ausztria semmiféle, bármiként alakuló konfliktusba nem hagyja magát belevonni, ép ugy érvényes Magyarország mellett, mint ellene. Mi teljes objektivitással állunk szem­ben Magyarország államformájával. Ám állítson Magyarország élére ural­kodót, csupán egyet hagyjon ki ter­veiből, azt, hogy Magyarország direkt vagy indirekt uton nekünk is uralkodót próbáljon adni. A monar­chia Ausztriában polgárháborút kel­tene. Az újságíró megkérdezte, hogy az államtitkár ur nem fél-e attól, hogy a kis ántánt Bécs ellen irányul? Renner államtitkár igy válaszolt: — Miután a kis ántánt, mint a békeszerződések garanciája jelent­kezik, Ausztria pedig a szerződést kénytelen volt elismerni, nem lehet ok ellenségeskedésre. Miután továbbá Ausztria tiszta nemzeti állam, a köz­társaság nemzeti aspirációknak nem lehet kitéve. Végűi pedig a szerző­désnek, amely Ausztriát köti, az is a politikai célja, hogy az önálló osztrák köztársaságot megvédje. Ausztria gyógyulni akar és nem hadbavonulni, építeni akar és nem háborút viselni, teljes nemzeti szu­verénitását és a békeszerződésen alapuló jogait azonban Ausztria minden esetben meg fogja tudni védeni. Ki akar olcsó cipőt? S«Wt készítésű boi él sevró félcipők OM é« U60 korona, férfi ni*K*» cipő 9Ü0 korona. HORVÁTH cipésznél Valéru-tér 10. ;*) Bokor-paloU. Megveteire keresek magasáron arany karcaatt­órákat és brilliáns ékszereket, '<* FISCHCR JÓZSEF ooooooooo flhol a magyarokat szeretik. (Karisbadi levét.) SZEOED, szeptember II. A gyomorbajos magyar em­beriseg Mekkájából. Karls­had-ból küldötte egy szegedi úriember a következő erdeke* sorokat: Tisztelt Szerkesztőség! Kívánom, hogy jelen soraim Kevesebb vergődés után jussanak az Önök kezeibe, mint amennyinek árán nekem sikerült ide­jutnom. bs in nem csupán az útlevél­megszerzés körülményességeire gondolok, haneai arra a vizsgálatra, amelynek a Cseh-szlovákiába igyekvő ember Pozsony­ban ki van téve. Budapesttől Pozsonyig hajón tettük meg az utat s innen — öt órás vizsgálat után — testben-lélekbea összetörve folytathattuk az utat a régi Csehország felé . . . Karlsbad nem ismeretlen a fürdőjárók előtt. S aki valaha itt megfordult, csodál­kozva tapasztalhatja most, mennyire nem változott meg semmi a világ gyomorbajo­sainak ezen az ismert találkozóhelyén. A földkerekség minden tájékáról találunk itt vendégeket s nem jelentéktelen azok­nak a száma, akik tisztán pihenni jönnek ide. Talán mégis a lengyel menekültek alkotják a közönség zömét, de szép számmal találkozunk magyarokkal, külö­nösen a megszállott területekről. Ezek nem valami jól érezhetik magukat otthaa s bizonyára feledni jönnek ide. Pegig ez a felejtés ma kissé drága. A magyar pénz alacsony értékét itt érezzük csak igazán, hiszen mindent úgyszólván négyszeres áron kell megfizetnünk. Egy szerényebb szoba például husz cseh ko­rona, vagyis nyolcvan korona s reggeli tiz-tizenkét korona, ami viszont nekünk negyven koronát jeient. Van husz, huszon­négy és harminc koronás menü, tehát a legolcsóbb ebéd körülbelül száz koront. Végeredményében elmondhatjuk, hogy a valutáris különbségek dacára a napi ki­adás nem haladja meg a négy-ötszáz ko­ronát, ami — tekintve, hogy világfürdón vagyunk — túlságosan soknak nem mondható. Az amerikaiak s az angolok természe­tesen kihasználják pénzük nagy értékét. Valósággal vásárlási dühben szenvednek, ami érthető is. A legfinomabb cipő pél­dául ötszáz cseh korona, ami nekünk két­ezer koronát jelent ugyan, de az amerikai­nak mindössze nyolc dollárt. A ruha- é» cipővásárlási kedvük tehát megérthető. A város, akárcsak a múltban, teljesen német s csak a poslán és rendőrségen alkalmazott felírások emlékeztetnek arra, hogy Cseh-szlovákiában vagyunk. A hiva­talos nyelv azonban az -oilitett helyeken is a német. A magyarokat általában feltűnően ked­velik, aminek egyik oka a magyar ven­dégek nagy száma, a másik — kevésbe üzleti alapon nyugvó ok pedig a közös sors. Jól tudják ott, hogy a csehekért neWánk sincs okunk rajongani s ez hozza őket közelebb hozzánk. Mint jellemző tünetet még följegyzeni, hogy egész Karlsbadban ismeretlen a borravaló. Az alkalmazottak (pincérek) a bevétel liz százalékát kapják. Ebből tisz­tességesen meg lehet ugyan élni, de nem Karlsbadban, hol — bár jó pénzért min­dennel ellátják a vendéget — megtörténik gyakran, hogy a pincér kenyér nélkül fogyasztja el a vacsoraját, mert ebből a kincsből neki nem jut. Remélem, hogy Szegeden még mindig jut kenyer a pincérnek is. f. N. Meglepően olcsó BÚTOROK Deutsch Lajos ,2 = bútoráruházában =s Szeged, Dugonics-tér 11.

Next

/
Thumbnails
Contents