Szeged, 1920. augusztus (1. évfolyam, 1-13. szám)

1920-08-25 / 8. szám

SZEGED egvctemi tanár követkeitek a sorban. A közönség lázasan feszült várakozása már a tetofokra hágott, amikor Bottka főkapitány fogata után ugyancsak négyfogatun Sréter tábornok, honvédelmi miniszter érkezett meg szárnysegédével. Janky tábornok jelentkezett előtte a templom bejáratánál és ezután a tiszti csoport bevonult a templomba. A honvédelmi miniszter a templom előtt megvárta a hercegprímást, ki teljes papi segédlettel jöi* ki a plébániából. Majd balján Zadravecz páterrel, jobbján a kormányzó képviselőjével: Sréter tábornokkal, néma csendben bevonultak a templomba. A lélekemelő jelenetet még a csattogó kodakgépek sem zavarták meg. A felszentelés szertartása. Az ősi Mátyás-templom hajója zsúfolásig tömve. A padok előtt sok sor szék, melyen a hivo't vendégek foglalnak helyet. A város honoriciórai, a budapesti vendégek. A főoltártól balra kisebb oltárt állítottak fel, a felszentelendő püspök számira, amely mellett a kormányzó és a kormány képviselőinek fentartott emelvény nyugszik. A főoltártól jobboldalon a felszentelő biboroshercegprimás baldahinja áll. A menet bevonul a templomba: a karinges papság és szerzetesek, utánnuk a plurialés segédlet, majd kanonokok és segédkező püspökök ésSvégül a hercegprímás teljes bíbornoki ornátusban, hosszú uszállyal, balján a felszentelendő püspök: P. Zadravecz István halad, jobbra pedig Sréter tábornok. Az oltár elé ér a menet. A papság két félkörben megáll, szabadon hagyva a középutat. A kormányzó és a kormány képviselői: Sréter tábornok és Haller István miniszterei;, a hadügyminiszter szárnysegédével s parancsőrtisztjével elfoglalták a baloldali emelvény székeit, mig a hercegprímás a baldahin alatt, a felszentelendő püspök pedig s a segédkező püspökök a kis oltárnál felöltöznek. Mikor valamennyien készen vannak, a hercegprímás és a felszentelendő püspök helyet foglal az oltár előtt. Néhány latin mondat hangzik el, azután előveszik a kinevező pápai bullát s felhangzik: — Nos, Benedictus, servus servorum Dei... A felszentelendő elébe térdel a hercegprímásnak s felolvassa az esküjét, amelynek letételére a pápai bulla kötelezte öt. Elhangzik az eskü, elhangzik az „Isten engem ugy segéljen és az ő szent Evangéliuma". Azután a hitvallás következik: A felszentelő érsek kérdéseket intéz a felszentelendő püspökhöz, melyeket ez rövid: Akarom ! Hiszem ! válaszokkal fogad meg. Tractus ulán a felszentelendő püspököt az oltárához kisérik s a püspöki ornatust adják reá. Ezután a litánia következik: A férfi-ima ünnepélyes, hullámzó mormogása tölti be a templomot: könyörögj érettünk! Ments meg uram, minket 1 Kérünk téged, hallgass meg minket! Az evangéliumot ugy imádkozzák el, hogy a felszentelendőnek nyakszirtjére helyezik a lapjával arra fordított nyitott szent-könyvet: Vedd a Szent-leiket. Evangélium után a Szentlelket hívja az ősi szent enek s ez ének alatt felkeni a szent chrysmávsl az é^sek a felszentelendő püspök fejét. Az ének véget ér s a felszentelő hosszabb imával kéri a Szentlélek segedelmét a felszentelendő munkájához. Ezután felkenik a felszentelendő kezét, hogy „akit megáldasz, légyen megáldva, amit megszentelsz, legyen megszen'elve". Megszenteli és megáldja ezután a pásztorbotot és a gyürüt, amelyek a lelkek őrzésének feladatát és a szentegyház szeplőtlen Isíen-hüségéi szimbolizálják. S ekkor kezébe adja a felszentelendőnek a szent evangéliumot: „vedd az evargeliumot és menj, hirdesd a rád bízott népnek!" A felszentelés ezzel megtörtént. A mise ezután rendes mederben folyik tovább. A felszentelő és a felszentelt magukhoz veszik Isten szent testét és Istennek szent vérét s végigolvassák — mind a ketten — a szent misét. Az „Ite missza est" után az érsek áldást ad a népre, majd helyet foglal az oltár előtt. A felszentelt püspök elébe térdel — és most megáldják a püspöki föveget (a mitrát), a keztyüt. A püspöki dísznek minden jelével felruházzák a felszenteltet és a Tedeum hatilmas akkordjai mellett körüljárja az uj felszentelt püspök: a selinci érsekségben levő Domicianopolitáni egyház uj püspöke, P. Zadravecz István a templomot. „Porrige digitos" — felnyújtott három ujjával adja az áldást s a hívek meghatott szivvel, meghajtott fővel fogadják azt. Az oltár előtt, teljes ornátusban állva, nyitott karokkal hangosan adja a teljes áldást: Benedicat vos Deus omnipotens: Páter, Filius et Spilitus Sanctus. Amen. Végül initrával a fején, pásztorbottal a kezében letérdel P. István püspök az Epistola oldalán, csendes hangon és mélyen hangzik: — Ad multos annos! Azután felkel, közelébb lép s emeltebb hangon énekli: — Ad multos annos! Ismét felkel s a felszentelő érsek előtt letérdelve, magasan intonálja: — Ad multos annos! A hercegprímás lehajlik hozzá a békecsókkal és felemeli ét. .. A felszentelés ezzel véget ért. Az érsek és a püspökök levetik a templomi orriátust s a menet, ugyanolyan összeállításban, mint bejött a templomba, a hajón keresztül kivon'jl s a plébánia ajtajában újból eltűnik. A templom előtt ezerek gyűltek egybe : nagytömegű ember csodálatosan méltóságos, az ünnep keretébe beillő meghatott komolysággal. A rendet fentartó rendőrségnek semmi dojga nem akadt, a kivezényelt mentük és tűzoltók is dologtalan maradtak. Kihallgatások. A szertartás után a ferencrendiek zárdájában dejeuné volt. melyen a vendégek és a polgári s katonai hatóságok vezetői is résztvetiek. Ezután a hercegprímás kihallgatáson fogadta a piaristákat és a katonaságot. Bankét a Tiszában. Két órakor 162 terüékü társasebéd volt a Tisza-szálló nagytermében, melyen Szeged egész társadalma résztvett. Az asztalfőn a kormányzót képviselő Sréter táb. inok, jobbján Csernoch hercegprímás, balján P. Zadravecz püspök ü t. Vele szemben Somogyi polgármester foglalt helyet. Ezek után a vendégül érkezett és a Szeged, 1920 augusztus 22. és a helyi notabilitások következtek. A társasebéd rendjét a következő fogásokból állították össze: szárnyas ragout, gombás omelette, szárnyas és sertés sfllt, saláta, túrós és almás lepény, gyümölcs, kávé. Borok: fehér rizling, Palugyíi vörös, Ágnes viz. Két óra után öt perccel Halier miniszter jöit a terembe, majd a hercegprímás jóságos, tiszteletreméltó alakja jelent meg egy bájos kisleányka kíséretében, mögötte Sréter tábornok. Néhány perc múlva belépett a terembe Zadravecz püspök. Frenetikus taps és éljenzés fegadta őt: az a nagy szeretet, mellyel István püspököt Szeged körülveszi, nyilatkozott meg a zajos ovációban. A galérián elhelyezett katonazenekar Fichther Sándor karnagy vezetésével a társasebéd alatt hangversenyt adott. A pecsenyénél szólásra emelkedett Csernoch János hercegprímás és magas szárnyalású beszédben éltette a pápát, Horthy kormányzót és Zadravecz püspököt. Zadravecz püspök szólalt fel utána. Köszönetet mond Rómának, Budapestnek és Szegednek. Nem nyugszik addig, mig a Kárpátok ormára nem ér és ebben a munkában Szeged lesz a bázisa. Dr. Aigner Károly kormánybiztosfőispán a hercegprímásra emelte poharát. Dr. Somogyi Szilveszter polgármester pedig az uj felszentelt püspököt, Szeged társadalmának „Páter lstván"-ját köszöntötte. Ezután még több felszólalás is elhangzott. Az emelkedett hangulatu társas-ebéd lapunk zártakor még tart. A fővárosi vendégek este 10 óra 30 perckor különvonaton utaznak el Szegedről. Lukachich altábornagy vallomása. — A Tisza-pöp. — BUDAPEST, augusztus 24. (Magyar Távirati Iroda.) A tárgyalás megnyitása után Sztupka őrnagy-hadbíró a következő bejelentést tette: -Mélyen tisztelt Haditörvényszék! Dr. Strausz István ismert tanúvallomásában ismertetett legfőbb számszéki aktákat beszereztem. A legfőbb számszék átírt hozzám, hogy az iratok tartalma a Tisza-píör tárgyalása alkalmával nyilvánosságra nem hozhatók. Indítványozom, méltóztassék kellő helyen intézkedni arra nézve, hogy a felhatalmazás dr. Strausz Istvánnak megadassák, amennyiben pedig ezen iratok tényleg nyilvános tárgyalásokon tárgyalhatók nem volnának, indítványozom, méltóztassék erre nézve zárt tárgyalást elrendelni. A haditörvényszék ugy határozott, hogy elrendelik dr. Strausz István tanukénti kihallgatását és a hivatali titoktartás alóli felmentése iránt a szükséges lépéseket meg fogja tenni. A mai nap első tanuja báró somorjay Lukachich Géza altábornagy. Mondada: Van-e valamilyen közvetlen vagy közvetett tudomása Nagyméltóságodnak a Tisza István ellen elkövetett merényletről? Lukachich: Nincs. Mondada: Van-e arról tudomása, hogy Nagyméltóságod élete ellen is merényletet akartak elkövetni? Tanú: Nem volt és ma sincs. Mondada: Mikor fordult meg Nagyméltóságod a forradalom napján az Astoriában, kikkel találkozott és akikkel találkozott, milyen magatartást tanúsítottak? Tanú: A forradalom utáni napon addig maradtam helyemen a Miiitárkomrnandónál, amig fizikailag lehetséges volt. Délután egy órakor a parancsnokság átadására kényszeriteítek, délután félnégy órakor lakásomra akartam menni, de elfogadtam azt a tanácsot, hogy a családomra való tekintettel ne menjek oda, helyezzem magam a nemzeti tanács védelme alá. Autóval hímentünk az Astoriába, körülbelül háromnegyed négykor érkeztünk oda. Egy szobába vezettek és nem volt az a benyomásom, hogy letartóztatnak. Az urak mind tapintatosan viseltettek. Utólag tudtam meg, hogy azok, akik körülöttem forgolódnak, kik vollak: Friedrich István, János Andor főhadnagy, Szánthó Sándor és dr. Molnár Kálmán. A többiek nevét nem tudom. Öt óra tájban hozzám jött János Andor azzal a kérdéssel, hogv hajlandó vagyok-e átvenni a Miliiarkommand^t, hogy a rendet helyreállítsam. Én erre hajlandónak nyilatkoztam. Egy félóra múlva az illető tiszt azzal jött, hogy ki vagyok nevezve és menjünk fel autón a várba. Az Astoriában egy IV. emeleti szobában voltam. Lementünk. Az I. emeleten elébem jöttek, hogy lehetetlen kimenni, mert a tömeg fel van izgatva ellenem és be akar törni. Friedrich felkért, hogy menjek a balkonra és tartsak rövid beszédet. Meg van győződve, hogy a hangulat azonnal meg fog változni javamra. Én ezt, multamra való tekinteffel. nem tettem és a felkérést ismétel'en elutasítottam. Visszatértem szobámba és hallottam nevemmel kapc«olati an az üvöltést t Halál reája! Hat óra körül Szánthó és Molnár jöttek, hogv Kegyelmes ur tessék velünk jönni, a Magyar-utcai kapun megyünk ki és fessék a lakásomra jönni. Felvettem ec*y gummiköpenyt és civilkalapot, a Magyarutcai kapun távoztunk és Szánthóhoz mentem. Mondada: Ismeri-e Nagyméltóságod Kéri Pált és Fényes Lászlót ? Tanú: Kérit nem, Fényes Lászlót azelőtt láttam. Mondada: Nem vette észre Nagyméltóságod, hogy ott tartózkodása alatt a bentiek közül valaki ellenséges nyilatkozatot tett volna Nagyméltóságod ellen ? Tanú : Sőt meggyőződésem az, hogyha ezek közül az urak közül csak egy is akarta volna, hogy láb alól eltegyenek, megtehette volna azt, hogy amikor kimentem, a tömegnek, amely tíz lépésre áliott, azt mondta volna, hogy ott van Lukachich, megöltek volna és felelősségre vonni senkit sem lehetett volna. Mondada: Ha jól emlékszem, Friedrich vallotta kihallgatása alkalmával, hogy ő délután 3 óra felé ment az Astoriába és Nagyméltóságodat ott találta. Sok fiatal tiszt vette körül és a helyzet Nagyméltóságodra igen kínos volt. Tanú : Ez tévedés, mert én az Astoriába csak háromnegyed 4 órakor jöitem. Más lehetett, nem én. Mondada: De Friedrichel méltóztatott ott látni? Tanú: Ö volt az, ki később 5 óra tájban rá akart venni, hogy beszedet tartsak a balkonon. Kottra: őrnagy-had biró kérdésére elmondja, hogy hivatalos helyiségének elhagyására nem terrorral kény-