Délmagyarország, 1920. május (9. évfolyam, 100-123. szám)

1920-05-23 / 117. szám

taagad, \m m<fra M. DHLMAQYARORSZAM A Fáklyatartók Társasága irodaim! ünnepe Szegeden. (Saját tudósítónktól.) Pünkösd első napján fényes és nagyszabású irodalmi fln népség nek lesz élvezője a szegedi közönség Ez az irodalmi ünnrp, amelyet a Kisfaludy- és PetőfiTársasát; számos tagjának részvételével, a Dugonics-Társasággal kapcsolatban rendeződik, nemcsak méreteiben lesz elsőrendű, haaem értékes tanalmában is. A magyar irodalom országosnevü művelői, az Akadémia, a Kisfaludyés Petőfi-Társaság kiválóságai lesznek szereplői a vasárnap délelőtti irodalmi ünnepnek, amelynek jelentőségét bizonyára megérzi a szegedi közönség. Ez az flunep nemcsak irodalmi tekintetben lesz fontos is és országra s*6ló, de a magyarság szempontjából és ezért is kivánatos, hogy a közönség minél tömegesebben vegyen részt benne. Az ünnepség féltizenegy órakor kezdődik és műsora a következő: 1. Dr. Szalay József, a Dugonics-Társaság elnöke üdvözli a vendégeket • 2. Bekészönti, tartja dr. Pékár Gyula, a Petőfi-Társaság elnöke, az Akadémia és a Kisfaludy-Táreaság tagja. 3. A fáklyatartók télja és munkája, ismerteti dr. Vojnovick Géza helyett dr. Császár Elemér, az Akadémia, a Kisfaludy- és a PetőfiTársasig tagja. 4. Haláltánc, költemény, irta és felolvassa Kozma Andor, az AkaBémia, a Kisfaludy- és a Petőfi-Társaság tagja. 5. A bús idegen, elbeszélés, irta és felolvassa Pékár Gyula. Ot perc szünet. 6. Ket öreg kisasszony meg egy zenélő óra, költemény, irta és előadja Szúvay Gyula, a a Kisfaludy-, a Petőfi- és a Dugonics-Társaság tagja. 7. A magyar föld legendúja, szabad előadás, tartja dr. Tonelli Sándor, a DugonicsTársaság tagja. 8. Magyarok imája, költemény, irta és előadja Móra Ferenc, a Petőfi- és a DugonicsTársaság tagja. 9. Mohács, irta és felolvassa Angyal Dávid, az Akadémia és a Kisfaiudy-Társasag tagja. 10. Költemények, elmondja Jászai Mari, a Petőfi-Társaság és a Nemzeti Szinház tagja. Az irodalmi ünnep befejezése gyanánt, este, nyolc órai kezdettel díszelőadás lesz a színházban, a Nemzeti Szinház művészeinek közreműködésével és a szegedi színtársulat tagjainak szereplésével. A disaelőadás műsora a következő: 1. Prolog: Az Alföld magyarjai, irta Jakab Ödön, a Kisfaludy- és Petőfi-Társaság tagja, f előadja Almássy Endre, a szinház igazgatója 2. A magyar, drámai költemény egy felvonásban. irta Pékár Gyula. Előadják Jászai Mari, Paulay Erzsi, Bajor Gizi, Pethes. Imre, a Nemzeti Szinház tagjai, rendezi Ivánfi Jenő. 3. Szeged, költemény, irta Sas Ede, a Petőfi-, a Dugonics-Társaság tagja, a SzigligetiTársaság elnöke, előadja Étsy Emília, a színház művésznője. 4. János vitéz, dalos játék első felvonása, előadják a szinház tagjai. 5. Az árva korona, jelenet, irta Herczeg Ferenc, az Akadémia, a Kisfaludy-, a PetőfiTársaság tagja; előadják Cs. Arzél Ilona és Bajor Gizi, a Nemzeti Szinház művészei. • A fővárosi irók, akik a vasárnapi irodalmi ünnepélyen, valamint az esti szinházi előadáson, mint szerzők szerepelnek, továbbá a Nemzeti Szinház kiváló művészei, Pékár Gyula kultu8zállamtitkárnak, a Petőfi-Társaság elnökének vezetése mellett szombat délután érkeztek a budapesti vonattal. A beteg dr. Vojnovieh Géza helyett Császár Elemér jött Szegedre. A vendégeket a város nevében *dr. Somogyi Szilveszter polgármester, a DugonicsTársaság nevében dr. Szalay József kerületi főkapitány, a Dugonics-Társaság' elnöke üdvözölte. Szombat este a Kasában ismerkedés volt. Vasárnap 2 órakor a város disrrbédeí ad a neves vendégek tiszteletére. Este, a szinházi di&selóadás után halvacsora lesz a BagicsVftidéglében. Magyarország kormányzója a békéről, a királyságról és a jogrendről. • * _<t ^.mnVr*n'iV kívántává* mérlrffHni Budapest, május 22. A hollandiai Nteuwe Bureau tudósítóját fogadta Horthy kormányzo. , A levelezőnek arra a kérdésére, yajjon Magyarországon /s helyre Ug-e állni a tenyltges : béke, a Kormányzó a kővetkezőket válaszolta: , — Nem formai békekötésre, hanem igazi & békalésre van szükség. A háborúból már több mint elég volt. A békeszerződés formai megkötése nem jelent Rcmmit, ha igazi kibékülés nem jön létre, amelynek nyomán megszűnik a merev elzárkózás, aíni a javak kölcsönös kicserélését és a termelést megbénítja. — Higyje el, ilyen helyzetben csak a kétségbeesés adhatna fegyvert az ország kezébe. A mi lelkiismeretünk nyugodt. Mert a világháború megindításáért való felelősségről talán lehet még vitának helye, le kell szögeznem azonban, hogy a megkötendő békeszerződésért a felelősség a békét diktáló antantot terheli. Biztathatom, hogy agresszív katonai akcióra Magyarországon senkisem gondol. De ne feledje el, hogy Magyarország határai -teljesen nyíltak. Nem lehet hadseregünket annyira redukálnunk, hogy a belső rend fentartására se legyen elegendő s határaink sem lehetnek teljesen védtelenek. Megnyugvást csak egyforma elbánás hozhat és ezért a leszerelésnek áltanosnak kell lennie. A magyar trón betöltésére vonatkozólag a kormányzó azt válaszolta, kogy Magyarországon — túlzás nélkül szólva — mindenki monarchis T. De a király trónrajuttatásával még várni kell, mig az általános helyzet konszolidálódik. A nyugati demokráciák kívánságát mérlegelni fogjuk és ezt illetőig minden félreértést igyekszünk kiküszöbölni Erős közigazgatást teremiünk, azonban a szakismeretek hiányát a közgazdaság terén erősen ére/ilk. Magyarországon semmiféle kivételes hatalom nincs és teljesen helyreállott a törvényes jogrend uralma. A rosszindulata hírek .mind a bécsi sajtiból kerülnek ktt'földre; ezek a hirek azonban csak sz*mchk?l dobálódznak, de ax állítólag meggyilkoltak Reveit nem tudják k mulaini I Az interná'áíokkal épp ugy áll a dolog. Sehol oly vértelenül nem zajlottak la forradalmak, mint Magyarországon az ellenforradalom. Németországban a legutóbbi puccsnak több áldozata van, mint a mi forradalmunknak. Ha a népharag kitört, annak inkább a hatóságok túlzott kiméletessége a kommunistákkal szrmben volt az oka. Ide tartozik Somogyi szerkesztő esete is, aki a román megszállás alatt denuneiálta a nemzeti hadsereget, izgatott a románok ittmaradása mellett és ezáltal nagyon sok kárt okozott az országnak. Mindezen semmi baja nem lett a hatóságok részéről. A meggyilkolása sajnálatos és elitélendő, de teljesen izolált eset Írországban naponta történnek hasonló esetek, pedig nem is volt ott kommunizmus. Ezidöszerint mindössze 1610 ember van letartóztatásban és internálva. Hogy a hajmáskéii internálttábor mintaszert! rendben van, arról most az angol mankásküldöttek személyesen meggyőződhetnek. Voltam'a sóhivatalban! — Mi a szegedi sóhivatal szerepe s mi volt a múltban? — (Saját tndósttónktóL) Kedves olvasó, ki hivatalból nyájas vagy, mikor valamely "ügyesbajos panaszodra, vagy más kedves gyámoltalanságodra elzengeni hailod ezt a szólamot: „Menjen a íéhivatalba I" ugy-e akkor nem is gondolsz arra, hogy ilyen cimü lokál a valóságban is létezik ? Pedig, hogy tényleg létezik, arra tanú a jelen sorok szerény írója is, aki nem az Élet megfelebbezhetetlen gorombaságaival szemben appellálni jött ugyan ide, sem más bajos dolgára orvoslást keresni, hanem véletlen sétája közben fedezte föl a Felsőtiszaparton csöndesen meglapuló hajlékot, ahová oly készséggel küldeMlnk mindannyian hiábavaló panaszainkkal. Ott terül el ez a pajtaszerü alacsony épület a Pick-szalámigyár koromfedte csúcsai mögött, a szőke Tisza fslyó és néhány árva vasúti kocsi közvetlen szomszédságában. Az előtte gunnyasztó kopott őrházikó, mint a kaszárnyák előtt, jelzi, hogy kincstári épület. Kerek pléh címeren a felírás, „Magyar kir. Sóhivatal". Bemegyünk. Intenzív sós levegő terjeng az elülső mázsáló csarnokban, mint a tenger színe felett. Az igazgató fogad, egy kedves, finom ur, az az érzésem van, ha ö hozzá jönnék panasszal, mind készséggel el is intézné, ha tehetné. Mindenekelőtt siet kijelenteni, hogy nincsen só. Megnyugtatom, nem azért jöttem; mikor megtudta , hogy mi járatban vagyok, mosolyogva emiitette, hogy ezelőtt 10 évvel járt utóijára nála egy kollégám hasonló szándékkal. Ez a kellemetlen visszaemlékezés azonban nem akadályozza abban, hogy néhány érdekes dolgot elmondjon. — A legtöbb ember nem is ludja voltaképen, hogy mikor a közkedvelt frázist „menjen a' sóhivatalba" kimondja, voltakép egy nem is olyan nagyon régi jogszokást idéz föl, amely szerint a sóhivatali tisztek egyben törvénybirók is voltak és apróbb pörös ügyekben önállóan intézkedtek. A szokás már eltűnt, ellenben bizonyságul fönnmarad és még sokáig fenn fog maradni a szálló ige, aminek valamikor még ezelőtt egy századdal is, komoly értelme volt. Idős emberek még emlékeznek rá, hogy régebben a sótárnok vezetésével havonként kétszer úriszéket tartottak a sótisztek, ahol nem egyszer az adókat állapították meg és vitás pörökben ítélkeztek. Rt'gí könyveink és írásaink is tanúskodnak erről. — Maga a szegedi sóhivatal egyébként májról is nevezetes. Különös ezt igy kimondanom, de igy van: a szegedi sóhivatal több mint nyolcszáz éve működik! Még II. Endre királyunk alapította és azóta sohasem szűnt meg funkcionálni 1 Egyébként maga Szeged városa is, az egyl'^ru krónikák előadása szerint, létezését egyenesen a sóhivatalnau köszöni. Idehoztá ; ugyanis a Tiszán a máramarosi sót a keres • kedök, akik közül • itt többen kiszálltaki i Tisza—Maros szögén és letelepedtek. Apr i kunyhók emelkedtek lg}' egyik a másik melljt , melyek a mai Sínednek első alapjai voltai, Varga apátplébános ur ismert monográfiájába i megírta mindezeket. - " ~ — A sóhivatal mindenkor, de külöaös^Sa múltban rendkívül fontos közgazdasági ijft»t teljesített. Találtunk itt régi följegyzésekeí, törzskönyveket, naplókat, amelyekböF'$?WrPŐ, hogy az egész termény- és áruforgalmi éh t úgyszólván mind a sóhivatal utjái őrzése alatt bonyolódott le. Egy Mé által 1755-ben kiadott utasításban András „Universitatsprofessor" IZré landó 500 ezüst forintról - yan. kellett az Országos Levéltárnak kimutatásból kiviláglik, hogy S sóhivatal utján utalt ki a szegedi zás: 40 ezer forintot és több UJhw0 !*{**» £(ffti get. Az értékesebb régi jj^ KORZÓ-PIOZi Chiffonette. lEJtós _ _ 4 felvonásban Egy kisföiíy ci si&zégy 3íer& íZÖ 5C iVigiSttt.^j iS i íbcO *2Ö SS 12 ; fcyt Q Előadások kezdeté IVáfcőzno'p 5, 7*4 S itefl1 V&itfAo* érik* • IHIIIII III I j'[IJ IIJ i I j I |j Hgllil j| 1