Délmagyarország, 1920. április (9. évfolyam, 75-99. szám)

1920-04-04 / 78. szám

OBLMAQYARORS2AO Ezen eshetőség a szegedi gázgyárral szemben is minden bizonnyal fennáll, tetézve a háború folytán elmaradt javítások hiányaival, amiből könnyű elképzelni, hogy 10-15 ér múlva, amikor a szerződés lejár, az üzem átvételében, illetve háramlásában a városnak kevés öröme fog telni. Az átvétel második módja, amely most a szegedi gázgyárnál is aktuális: az időelőtti megváltás. A városnak jogában áll a szerződést felmondani és az üzemet saját kezelésébe venni. Fizetni tartozik azonban az üzemelődnek a szerződés még hátralevő tartamára elmaradt haszon cimén egy bizonyos, a legutóbbi három átlagnyereség-' bői adódó összeget, továbbá fizetni köteles a berendezés könyvszerint még nem amortizált összegeit is. Normális viszonyok mellett az átvételnek e módja, különösen a sze^di esetben, eléggé súlyos megterhelést jelentene a városra nézve. Ma azonban, minthogy pénzügyi és gazdasági helyzetünk a lehető legkedvezőtlenebb, habár paradoxonnak hangzik is, kedvező az átvétel e módja és a társulat minden bizonnyal számol is az átvétel eshetőségével, mert a gáz- és elektromos egységár .< mértéktelen emelése szerintem csupán a tiszta nyereség fokozását célozza, minthogy az majd a megváltási összegre is befolyással lesz. Minthogy a mostani válságos szénviszonyok folytán a gázgyárak termelési lehetőségei teljesen megváltoztak, e tény azonban pénzügyi, főként pedig műszaki vonatkozásánál fogva az üzem fontosságára és rentabilitására döntő befolyással bir, megvlzsgálandónak tartom, hogy ez a körülmény mennyiben érinti a szegedi gázgyárat. Közismert tény, hogy a gázgyárak a háború előtt, valamint alatt is, kizárólag elsőrangú sziléziai, esetleg porosz szenet gázositottak el, ennélfogva a gázfejlesztő kemencék* a jóminőségü gázszénhez voltak szerkesztve és épitve. Az időközben beállott politikai helyzet, valamint az ország, sőt világszerte ismert szénkrizis nem teszi va'ószinüvé, hogy módunkban lesz egyhamar kellő mennyiségben és olcsó áron megfelelő kőszenet külföldről importálni, azért a szegedi gázgyár is kénytelen lesz a silány minőségű magyar barnaszénből gázt termelni, következéskép a gázfejtesztő kemencéket ennek megfelelően átalakítani. A gázfejlesztő-kemence olyan legyen, hogy koksz aláfütés nélkül magyar barnaszenet, vagy esetleg jónlinőségü gázszenet is kigázosithassunk benne. E célból szükséges egy esetleg két drb. megfelelő szerkezetű barnaszéngenerátor felállítása, hogy az azokban termelt generátor gázzal (koksz aláfütés helyett) a retorta kemencéket füthessük. Felteszem természetesen azt, hogy a gázfejlesztő kemencék üzemképes állapotban vannak. Amenynyiben a kemencék nincsenek üzemképes állapotban, akkor csak költséges és főleg hosszadalmas javításokkal lehet az üzem folytonosságát biztosítani, illetve a mostanihoz képest felfokozni. Fentebb emiitett barnaszéngenerátorok felállítása a mostani viszonyok közepette legolcsóbban és leggyorsabban hajtható végre. Van ugyan más módja is a bővítésnek, illetve átalakításnak, nevezetesen vizgázgyár felállítása, mihez jó koksz kell, ami szintén nincs, esetleg dupla generátor felállítása, amellyel úgynevezett duplagázt termelhetünk. Utóbb emlitott megoldások bármelyike drágább az elsőnél, sőt a legutolsó szerkezetileg még nem forrt ki teljesen. Az üzem többi aparatturája, nevezetesen a hűtő, a nedves, valamint száraz mosók, az állomásmérők és szabályozók, valószínűleg még üzemképes állapotban vannak és kapacitásuk a mai szükségletnek meg fog felelni. Kevésnek lartom a gáztartók űrtartalmát. Szabály ugyanis, hogy a gáztartók űrtartalma a maximális napi termelés 60—80 százalékának feleljen meg (Budapesten 110 százalék van). A szegedi gázgyár körülbelül 3 millió köbmétert adott le, ennélfogva a maximális napi gázleadás kb. 15.000 köbmétert tett ki. A gáztartók űrtartalma kb. 6500 köbméter, ami a maximális napi leadás kb. 45 százalékának felelne meg. Rendben lesz valószínűleg a hálózat is, mert nem lehet feltételezni, hogy egy gázgyár a hálózatát oly mértékben hanyagolná el, hogy a hálózati veszteség az üzem rentabilitását veszélyeztesse. Ellentétben ugyanis a Szegeden több oldalról elhangzott azon állításokkal, hogy a hálózat legnagyobb része korrodeálva van, az a nézetem, hogy az elosztó hálózat nagyjában ép, ! használható állapotban van, csupán az elágazó, úgynevezett csatlakozó vezetékek, minthogy kovácsolt vasból készültek, rozsdásodtak cl helyenkint. Az ilyen defektusokat azonban mindenkor a legsürgősebben szokás rendbehozni, mert különben az ilyesmikből neincsaie kár, de baj, szerencsétlenség is származhat. A többizben meghiányolt veszteség általában sok mellékkörülménytől függ. A főokai azonban a következők: 1. Az állomásgázmérő hibás jelzése. 2. Az utcai világítási lángoknak a szabványos fogyasztást meghaladó és el nem számolható fogyasztása. 3. Ugyancsak a közvilágítási lángok szerelvényeinek elhanyagolt állapota. 4. A magánfogyasztóknál felszerelt gázmérők hibás jelzése. 5. Temperaturaokozta volumen csökkenés. 6. A hálózat tömitetlensége. Hogy a szegedi gázveszteséget a felsorolt hibák összessége, avagy ezek egyike-másika okozta-e, az csak beható és hosszadalmas vizsgálat által volna megállapítható. Rendes körülmények között a gázveszteség kisméretű üzemeknél 6—8 */o> nagy üzemeknél 4—6 %• Hogy végül a gázgyár tartozékait teljesen letárgyaljuk, rá kell térnünk a magán* xgyasztóknál levő gázmérőkre is. Alapos a feltevés, hogy a szegedi gázgyárnak ép ugy, mint az ország többi gázüzemének, a háború folytán nem volt módjában gázmérőit kellőképen karban tartani, miért is ezen mérők minden valószínűség szerint olyan állapotban vannak, hogy azokat már a város érdekében is egytől-egyig alapos javításnak kell majd alávetni. Minthoay a szegedi gázgyárnak kb. 6000—6500 gázmérője van és egy gázmérőnek átlagos javítási költsége 250 korona körül mozog, ennélfogva az összes mérők javítása kb. 1,500.000 koronát emésztene fel. Rátérek még a legutóbbi 632 fillérben megállapított gázegységárakra. Elismerem, hogy a szegedi gázgyár mint kisüzem minden tekintetben kedvezőtlenebb helyzetben van, mint a fővárosi gázgyár. Lehetetlen dolog aíonban, hogy mig Budapesten ez év március 1. óta a gáz eladási ára 2 korona, ugyanakkor Szegeden már tavaly december óta 6 32 korona, azaz 316%-al több, mint Budapesten. Ez szerintem indokolatlan és védekezni ellene csak ugy lehet, ha a város az üzemet saját kezelésébe veszi át. Biztosra lehet ugyanis venni, hogy a gázgyár városi kezelésben ugy a város, mint a közönség érdekeit inkább fogja szolgálni. Rátérek végül a gáztársulat azon állítására, hogy a szegedi gázgyár állandóan dificittel dolgozott. Ez szerintem hihetetlen, amennyiben nem képzelhető el, hogy az Imperial Continental' Gaz Association London, mint a Központi Gáz és Villamossági R.-T. tulajdonosa az évek hosszú során át csupán Szeged városára való tekintettel a deficitet a sajátjából fedezte volna. Budapest, 1920 április 1. Bordás Lajos, Budapest leékeifftváros gázmüveinek fömérnöke. IfÜ április 4 Könyvek, kölcsönkönyvtárak általában és elszomorító részleteikben Uj kölcsönkönyvtár nyílott meg Szegeden. Ez is esemény és pedig olyan, amelyet csak azok az emberek vesznek észre, akiknek jól beidegzett szemükbe a kisebb dolgok is beleötlenek. Az uj könyvtárat az üzletek kirakataiban megjelent plakátok ekként hirdetik: Megnyilt a Jókai" kölcsönkönyvtár Párisi-körut 27. A legjobb szépirodalmi és ifjúsági könyvek olvashatók. (Köztük Gróf Monté Christó is.) Kölcsöndij havonta 8 korona. NÍVÓS és avatott kezekre mutat az uj könyvtár plakátja. Gróf Monté Christóval űzött ötletes tréfája majdnem bizonyos, hogy elcsábítja az olvasóközönséget, már akit Balzac, Anatole, Strindberg, vagy a magyar modernek nem csábítanak. De hiszen nem is az uj könyvtár megalakulásának szenzációs eseménye vétette kezembe a tollat. Régen vajúdik már a fejemben az a gondolat, hogy a kölcsönkönyvtárak, a könyvkirakatok s az olvasótábor kissé komikusan tarka egyvelegét komoly formában foglaljam össze. Kezdem a kolcsönkönyvtárakon. Szegeden még csak egy éve ismerjük ezt az intézményt, amely üzleti szempontból éppen olyan iól bevált, mint amilyen kevéssé szolgálja kulturális célját. Mert cl kell ismerni, hogy a kölcsönkönyvtáraknak kulturális céljuk is van, de természetesen a főcél, mint mindenben, a haszon. S hogy a könytár jól jövedelmez 6 meg lehet belőle élni, mutaija gombamódra való szaporodásuk. Nemsokára ott tartunk, hogy annyi lesz Szegeden a kölcsönkönyvtár, mint a mozi. Ami kulturális missziójukat illeti a kölcsönkönyvtáraknak, ahhoz igen sok szó fér. Kulturális céljuk eredménytelen, legnagyobb részben legalább is az. Ebben nem a könyvtáros a hibás, hanem a közönség. Mert lefogadnám akárkivel, hogyha a könyvtárban Szomaházy, Beniczkyné, Mariit, Crooker, Ohnet és egyéb limonádékat lehetne is csak olvasni, egytizedrészével sem csökkenne az olvasótábor, sőt a könyvtárak száma sem. Mert hiába ékeskedik a polcokon az idegen és a magyar klasszikus irások serege, mindez érintetlen marad leginkább, de ha egy Mariittot veszünk a kezűnkbe, ezer zsirfoltot és ujjlenyomatot találunk a lapok szélein. No és azok a megjegyzések, amelyeket néhány analfabéta iutellektüel firkant ihlet percében a könyv margójára, egyenesen klasszikus szépségüek. Emlékezem diákkoromra, mikor az iskolai könyvtár köteteivel elégítettem ki magamat, akkor találtam a könyvek címlapján néhány diáktársam kritikai szellemének ilyen megnyilatkozásait: .Ez a könyv szamár könyv", vagy .hülye, aki irta", „az is ostoba, aki elolvassa" stb. Azután jöttek ugyanazon a könyvön az ellenvélemények: .Ilyen jó könyvet még életemben sem olvaslam", .aki erre azt mondja, hogy rossz, az kérje vissza a tandijat", „imádandó író", .felejthetetlen gyönyörűséggel olvastam" stb. Ilyen és ezekhez hasonló megjegyzéseket nem egy kölcsönkönyvtári könyvben lehet találni. Ma-holnap oda jutunk, hogy apróhirdetéseket, vagy szerelmi levelezéseket kezdenek a könyvrajongók a kölcsönkönyvtári könyvek mart óin. Ekép szolgálják a kulturát a kölcsönkönyvtárak. Ismétlem, hogy a meddő eredményért nem a könyvtáros a hibás. A könyvtáros hibája csak az, hogy eszeágában sem volt soha a kultura terjesztése akkor, mikor könyvtárat nyitott. Kik olvasnak a kölcsönkönyvtárból ? Szentimentális hivatalnoklányok, romantikaéhes napimegnyilt S^affer Testvérek bútoráruháza Eredeti stilu háló-, ebédlő- és uríszoba-berendezések. Teljes lakberendezések. Leányszoba különleoesséflek.