Délmagyarország, 1920. április (9. évfolyam, 75-99. szám)

1920-04-04 / 78. szám

•S»cg»d. 1920 április 4. DBLMAQYARORSZAO dijasok, nyugdíjazott tisztviselők, Fantomut bujkáló mozi látogatók, néhány diák, annál tObb diákleány s az ifjú titánok gyér, de törekvő serege. Az éhező középosztály ilresgyomru j alakjai ezek, akik tiz korona kölcsöndijat is nehezen tudják nélkülözni. Ki bir ma könyvet vásárolni? A tökepénzes, annak is rámenne a tökekamatja, ha minden uj könyvet meg- ; vásárolna. Végigjártam s végigkinlódlam a könyvkereskedések kirakatait. Eltekintve attól, hogy minden második könyv politikai propaganda-fűzet, szomorúan, jobban mondva ijesztően hatnak a szépirodalmi kirakatok. A könyvkereskedők nem szégyelnek egy évtizeddel ezelőtt kiadott s félig meg is penészedett könyv táblájára is kiirni a 30—50 koronás árat, az ujabb kiadású könyvek árai pedig egyenesen borzalmasak. Bónyi Adorján 100—150 oldalas „Holnap'-ja 40 korona, Rudyard Kiplin .Kim" cimü hindu műremeke 48 korona, Barbusse uj. könyve, a „Világosság" 31'20, holott másfél hónappal ezelőtt, amikor megjelent még csak 24 korona volt ráirva. Az Ady-kötetek ára változók, mint az idöjárár. Egyik kirakatban 21 60, a másikban 2640, a harmadikban 26 koronára vannak irva. Egy 10 koronás Nyugatot 24 kóronáért adnak. Az egyik antikváiius kirakata előtt állván, épp oly horribilis árakat találtam, mint a könyvkereskedésben Megdohósodott francia könyvek ára 35—40 korona, Gáspár útleírásainak agyonkoptatott kötetei egyenként 60 korona. Egy kirojtosodott szélű francia szótár és nyelvtanra ez volt irva: 240 helyett csak 160 korona. Ugyanezt a nyelvtant láttam egy könyvkereskedésben 80 koronáért jeleive. A kották árai még vakmerőbbek. A „101 magyar dal* v.mü kiadások egy kötete 40 korona. Ebből azonban hiányzik legalább 50 dal, olyan állapotban van. Miért oly drága az antikvárius? Ha bemegyek hozzá eladni valamit, a hajamat is lealkudja rólam> A megszorult vidéki diák, vagy éhező hivatalnok kénytelen elvinni hozzá könyveit s odaadni majdnem ingyen, hogy az antikvárius ezer percentet kereshessen rajla. Egy másik antikvárius bolt kirakatában nem is találtam könyv.t, ha ugyan a rémregényfürelet nem nevezzük annak. „Az elrabolt királykisasszony", „Az élő csont", „A csempész és kedvese" (aktuális!) és „A kacsatalpon forgó vár" fantasztikus kiadványai meredeztek rám, szörnyen népies kiadásban. „A tiszai halász és a tengeralattjáró sárkányhajó" cim^ csodát külön érdemes megemlíteni. Cimtáblájás egy szegedi balászember áll egy csónakban Hirtelen egy ellenséges tengeralattjáró bukkan föl a Tiszán. Ám a halász nem ijed meg. Felkapja a csónakjában előre megfontolt szándék nélkül elhelyezett repülőgépbombát s halálos elszántsággal, könnyed mozdulattal, csak ugy „visszakézbül" nekihajitja a sárkányhájónak, amely hosszas szenvedés után, életének hatodik esztendejében kénytelen felrobbani. A hós halász pedig addig élt, mig meg nem halt. Láttam ugyanitt daloskönyveket is, előtérbe helyezve a „Fekete, fekete, fekete, fekkkete" cimü zerkotánc, azután a „Minden csak komédia", .Asszony, asszony, édes asszon)" és az .Arabella te édes", szintén édes kupléSfat. Kár, hogy az áruk nem' volt kiirva, különben sokkal élvezetesebbek lennének. Az egyik kirakatban való szemlélődésem közben hirtelen mellettem termett Tasehler .Endre városi főjegyző, aki nagy barátja a jó könyvnek." Sokáig néztük a könyveket s versenyeztünk az árak felett való megbotránkozásunkban. Mikor elköszöntem, igy szólt: — Nézzük ugy-e, nézzük, de mögvönni nem tudjuk. Bizony szomorú ez, hogy a kirakatok előtt köll folytatni az embörnek az irodalmi tanulmányait. És tényleg, nagyon sok ember van ma Szegeden, aki esak a kirakatokból tudja, hogy uj könyvek jelentek meg. Tici. Vezetőpolitikusok nyilatkozatai. Andrássy a bel- és külpolitikáról. — Hailer az iskolákról. — Vanczák János a polgárság és a szociáldemokraták viszonyáról. Budapest, április 3. Egy hírlapíró beszélgetést folytatott gróf Andrássy Gyulával, aki egyebek között a következőket mondotta: — A belpolitikai helyzet fő hibája, hogy már régen nincs erős kormányunk, amely feltartóztathatná a társadalom elkerülhetetlen züllését. Ez pedig ma nagyon sürgős kérdés, mer) a bajok mindennap nagyobbak lesznek. Mindez természetes következménye annak a sok csapásnak, melyen ez a nemzet átment és következménye a világhelyzetnek és az anarchiának, amely a viszonyokból természetszerűleg kifejlődött. De egyszer már véget kell vetni ezeknek a bontó és rontó hatásoknak, a legnagyobb eréllyel és kérlelhetetlen szigorral kell dolgoznunk belső helyzetünk javításán.* Ezt pedig csak olyan kormánytól várhatjuk, mely egyrészt az által erős, hogy a legnagyobb erőkből áll és másodszor az által, hogy biztos támasz áll a háta megett. Arra a kérdésre, hogy milyennek látja a külpolitikai helyzetet, Andrássy kijelentette, hogy az impressziói azok, amelyek Apponyi eddigi nyilatkozataiból is kitetszenek, hogy lényeges változás a béke kilátásaiban alig várható. Arra a kérdésre, hogy mit szól a magyar szociáldemokrata-párt legújabb irányzatához, igy válaszolt Andrássy: — Ezt az irányzatot rendkívül szükségesnék és fontosnak tartom, ezért a legmelegebben üdvözlöm. Szükséges és fontos a nemzet szempontjából is, amelynek ma elkerülhetetlen szüksége van valamenyi osztály együttes munkájára. Szüksége van azonban iőleg a munkás odaadó munkakedvére. Rendkívül szükséges volna, hogy a szociáldemokrácia módot találna a polgári társacralmak meguyugtatására, hogy teljesen szakított lz_al a gondolattal, amely vezéreiket nemrég vezette, mintha a 'mostani zavaros helyzetet arra akarná felhasználni, hogy forradalommal, és erőszakkal valósítsák meg programjukat. A munkásságnak azt a tudatot kell felébreszteni a nemzetben, hogy céljait kizárólag törvényes uton, a fokozatos fejlődéi utján akarja elérni. * . Hailer István kultuszminiszter nyilatkozott a kultuszminisztérium munkatervéről. — A kultuszminisztérium — mondotta Hailer — ezidőszerint azzal a problémával foglalkozik, hogy miként hozhatná összes iskoláinkat közelebb az élethez. Revideálni fogjuk a tantervet, a tankönyveket, a tanító és tanárképzést. Az eddigi ismétlőiskolákat gazdasági továbbképző tanfolyamokká fejlesztjük. Ezen tulmenöleg a polgári iskolákat kifejlesztjük gazdasági középiskolákká, amelynek már az lesz a rendeltetésük, hogy szélesebbkörü gazdasági és kereskedelmi ismereteket adnak, másrészt előkészítik a gazdasági akadémiák, a közgazdasági egyetem, valamint a népfőiskolák (parasztegyetemek) számára az anyagot. Meg kell változtatnunk közoktatásunk szellemét is, amennyiben az eddiginél sokkal nagyobb mértékben fogjuk kívánni a nemzetnevelést, a világnézet és az erkölcsi felfogás kikristályositását. Egyetemeink és egyéb kulturális intézményeink íe,.tartására és fejlesztésére kérni fogom a nemzetgyűléstől a legnagyobb áldozatot. * Vanczák János szociáldemokrata pártvezérrel beszélgetést folytatott egy ujságiró, a polgárság és a munkásság viszonyáról. Vanczák többek között ezeket mondotta: — A polgárság és a szociáldemokratapárt közötti helyzet ma még nem nyújt tiszta képet. i A polgárságnak nagyrésze még nem tud disztingválni az elmerült bolsevizmus és a szocializmus között, ezért bizalmatlan. A polgári osztály tekftitélyes részében azonban határozottan észlelhető a megértés. A párt ujabb állásfoglalása csak nyomatékos kidomboritása a párt eddigi működésének, amely sohasem volt nemzetellenes és ebben a szociáldemokrata érzelmű munkásság abszolút többsége egyetért a pártvezetóség álláspontjával. — A tiszántúli nemzetgyűlési választásokban -T- mondotta végül Vanczák — a szocialistapárt nem vesz részt. A községi választásokban való részvételükre vonatkozólag még nincsen párthatározatuk. flpró történetek. — Régi idők emlékei. — A fővárosi művészek közül a múltban leggyakrabban Újházi Ede vendégszerepelt a szegedi színpadon. A Mester szerette a várost és a közönséget is, amelynek körében sok jó ismerőse volt. Újházi rendesen ujságirókkal, színészekkel töltötte az előadások után való időt, ami bizony sokszor belenyúlt a reggeli órákba is. A kardalosokhoz nagyon húzott a szive, mert tudta róluk, hogy nem igen van módjuk a bőség szarujából falatozni. Többször megvendégelte őket a kfs Kassban, ahol reggelfelé - kórusban hangzott fel a szívből jövő jókívánság: Éljen a Mester! A Mester pedig, szájában az elmaradhatatlan brittanika-csutkával, feléjük intett a kezével és csak annyit mondott: Csönd legyen, marhák I (Ezt az epitetont csak azokkal szemben használta, akiket szeretett.) Egy este, vacsora után, kijelentette a Mester, hogy alsózni szeretne. A társaságában többen ajánlkoztak partnernek, különösen a színészek, de a Mester azt mondotta, hogy pénzes emberrel szeretne játszani. — Marhák, nektek akarok nyerni. A kávéház nagy asztalánál ült egy ismert habitué, akinek pénze is volt, ur is volt (mig él, mindig az is marad) és aki minden időben szerette a színházat, a színészeket, sőt a színésznőket is. A partié megalakult csakhamar és az alsós tornának ragy nézőközönsége akadt. Változó szerencsével folyt a játék, de éjfélfelé már Újházi volt előnyben. Uj rádli kezdődött és a mesteren volt az osztás sora. Makk volt a feldobott szin. Lepasszolták. A partner volt az első, neki kellett nyilatkozni, hogy melyik szinre kivánja felvenni. A partner, akinek a haja olyan szinü volt, mint aminőt Tizian előszeretettel festett, a fejére mutatott, amivel jelezni kívánta, hogy vörös az adu. A Mester megigazította szájában az egyre rágott szivarcsutkát és a legnagyobb komolysággal mondta: — Tehát tök .. . * A Koczor-biróság hires volt igazságos szigorúságáról. Aki kihágást követett el és odakerült, arra ráhúzták a vizes lepedőt. Különösen a fiakkeresek, meg a „köpködők" nem szenvedhették a Koczor-birógáge*. amely ha alkalom nyílott, ugyancsak elbánt velük. Történt pedig, hogy Koczor jánoséknál fát kellett vágatni. A favágó jelentkezett a háznál, a munkát is elvégezte és már csak a fizetés volt hátra. — Mit kap ? — kérdezte Koczorné. — Öt koronát, — válaszolt a favágó. Harisnyák, keztyük, gallérok, nyakkendők ás mindennemű rövidáru cikkek legolcsóbban beszerezhetők Hungária épülettel szemben.