Délmagyarország, 1920. április (9. évfolyam, 75-99. szám)

1920-04-25 / 95. szám

Szeged, 19*0 április IS. DBLMAOYARORSZAG A letartóztatott szegedi főrabbi. ~ tiütlenség vádját emelik ellene. — - (Sóját tudósitónkttl.) A letartóztatásban lévő dr. Löw Immánuel főrabbiról előzetesen Ítéletet mondani nem lehet. Ügye a hivatott fórum előtt van, amely a bizonyítékok alapján ítélkezni egyedül jogosult. Minden budapesti lap mond a nagy feltűnést keltett esetről véleményt. A legtöbb vezércikkben foglalkozik vele. Eg>es lapok Nypels Györgynek, a hollandiai ujság­irónrk nyilatkozatait, mások közéleti férfiakkal folytatott interjúkat közölnek. Munkatársunk felkereste dr. Harsányt Elemér helyettes kir. főügyészt,• aki a következőket mondotta: — Amennyire a lapok közlései alapján az esetről értesültem, valószínűnek tartom, hogy a bűnvádi eljárást dr. Löw Immánuel ellen izgatás és királysértés vétsége címén teszik folyamatba. Mindenesetre be kell várni, mig a vádanyag Budapestről leérkezik s csak annak átvétele után alkothatunk magunknak teljes képet a vádemelés formájáról és tartalmáról. A vádanyag megérkeztét minden pillanatban várjuk. Szombat délelőtt Müller István öccsét hall­gatta ki az államügyész; azonban, mivel a vizsgálat még csak a kezdetén van, nem nyi­latkozhatok sem Müller, sem dr. Löw vallo­másáról. A hollandiai újságíró nyilatkozatai. A Nemzeti Újság, amelyben a dr. Löw le­tartóztatásának alapjául szolgáló beszélgetés megjelent, ezeket irja: Tegnap (pénteken) a nemzetgyűlés folyosó­ján, amikor megérkezett Nypels György, az amsterdami Handelsbladed tudósítója és Hollósi Sándor, a Maasbode tudósítója, körülfogták őket a liberális sajtó munkatáisai és mindenáron azt akarták beigazoltatm velük, hogy a Nemzeti Újság cikkének ez vagy az a részlete a túlzott. Nagy volt azonban a megdöbbenés, mikor Nypels György kijelentette: „Ezeknél sokkal felháboritóbbakat mondott a főrabbi. Nyilatko­zatát különben felháborodásomban nyomban elmondottam gróf Apponyi Albertnek is." Hol­lósi a Lloyd munkatársa előtt is kijelentette, hogy az adatokat ő bocsátotta lapunk rendel­kezésére. * Megbízható helyről azt a hirt kapta a Nem­zeti Ujsáf, hogy Löw Immánuel főrabbi a Nemzed Újság közlésével kapcsolatosan olyan kijelentést tett, hogy 6 senkinek sem adott interjút. Ezzel szemben utalunk a két szava­hihető tanu egybehangzó előadására, akiknek hivatalos kihallgatása iránt megtörtént már ille­tékes helyen az intézkedés. Az Újság munkatársa megkérdezte Nypelst, aki az ügyről a következőket mondotta: — A Nemzeti Újság cikkét'nem én írtam és az egészről csak ma délelőtt a parlamentben szereztem tudomást. A cikkhez az adatokat Hollósi szolgáltatta, aki velem lent volt Szege­den és mindvégig jelenvolt a Löwvel folytatott beszélgetésemnél. Én nem adtam volna !e a cikket, csupán a beszélgetés egyes részleteit használtam volna fel információnak. Sajnos, azonban kénytelen vagyok kijelenteni, amit egyébként ma már a parlamentben Simonyi­Semadam miniszterelnöknek és a löbbi érdek­lődőknek is kijelentetlem, hogy ez a cikk majd­nem teljes egészében megfelel a tényeknek. A beszélgetés tényleg megtörtént és ezt minden cáfolat ellenére fentarlom, noha emberi szem­p<níbc! mtgértem, hogy Löw most, amikor bajban van, igyekszik az ügyet nie^ nem tör­téntnek nyilvánítani. Mit mond Hollósi? Hollósi Sándor, a Niepels társaságában jött magyar újságíró is nyilatkozik. A hosszú nyilatkozatban többek közt ezeket mondja|: „A főrabbi ur beszédéből megállapítottam, hogy a bécsi úgynevezett emigránsokkal össze­köttetést tart fenn és megkért, hogy keressük föl dr. Chajes főrabbit, aki még többet tud mondani." »Az Újság* interjúja. Az Az Újság felhívta telefonon Löw Immánuel főrabbi szegedi lakását. A főrabbi távollétében veje ment a telefonhoz és a következőket mon­dotta : — A közleményt ismerjük. Valóban volt itt a főtisztelendő urnái egy hollandiai hírlapíró, aki­nek nevére nem emlékszem, egy Hollósi nevű magyar hírlapíró kíséretében és arra kérték a főrabbit, hogy hozza össze őket Müller István bátyjával. A főrabbi ezt a kérésüket teljesítette is, de ő maga a beszélgetésnél nem volt jelen, hanem átment egy másik szobába, ő maga nem is nyilatkozott egyik hírlapíró előtt sem. Lapvélemények;* A Budapesti Hirlap vezércikkében a követ­kezőket mondotta: A szegedi főrabbiról van szó, aki két újságíró látogatását fogadta, egy hollandusét és egy magyarét és nekik Magyar­országról nyilatkozott és beszélt és mondott olyanokat, hogy az ember hajaszála az égnek mered tőle. Ha ellenség mond ilyeneket, le­rontja a vendégjogot és korbácsra érdemes, ha magyar mondja, a törvény szigorát, hogy ne mondjam, bosszúját hívja fel maga ellen. Fontos ebben a kérdésben is tehát ismerni nemcsak a vádlott, hanem a vádlók személyét is. A megvádolt Löw Immánuelről mi annyit tudunk, hogy a legtiszteletreméltóbb, orszá­gosan becsült család gyermeke. Ez a család a maga magyar hagyományait Immánuel atyjától származtatja, aki szintén szegedi főrabbi volt s országos népszerűségnek örvendett. 48-ban tábori lelkésze volt a honvéd hadseregnek. Fiai közül többen érdemes közszolgálatot telje­sítettek. A korán elhunyt Tóbiás, Kemény Zsig­mond idejében a Pesti Napló munkatársa, utóbb a királyi ügyészség Kötelékébe lépett; másik két fia közül, az egyik köztiszteletben álló orvos, a másik ügyvéd Budapesten. Egy fia, vagy talán már unokája, ha jól tudom Ameri­kában van és tollából jelent meg ott egyéb költemény fordítások meltett „Az ember tragé­diája"-nak angol fordítása. Magáról a szerencsétlen Immánuelről köz­tudomású, hogy egész életében családi hagyo­mányainak hódolt, mmdig magyar atillában járl és hogy irodalmi müveinek egyik fő ékes­sége a magyar nyelv szeplőtlen tisztasága és eredetisége. Az ember csak kettőt tenet fel: vagy a leggonoszabb képmutitó volt e^ész életén át a szegedi főrabbi, vagy most öreg­ségére elvesztette az eszét. A vizsgálat fog erre az alternatívára feleletet adni. n A Pesti Napló vezércikkében ezt mondja: Őrült vagy gazember, "mindkét esetben lakat alá való. A Világ vezércikkében ezeket irja: Minden magyar embernek fel kell emelnie tiltakozó kezét. Mindannyiunknak magunk testével kell felfogni az útját a mérgfezett nyílnak, amelyet a külföld felé tartott. Itt nincsenek mentő körülmények, nincsenek szempontok, itt nincsen emberi könyörületesség, itt csak egy lehet, vagy igaz a vád, vagy nem. Ha igaz, jaj annak, aki bünt e.követte, de az országnak, «kárki volt, egy sanda pillaniábt sem szabad miatta elszenvednie. Sá.dor Pál fel akart szólalni a nemzetgyűlésen. Budapestről jelentik: Sándor Pál képvi«elö s szünet alatt felkereste Rakovszky Istvánt, a nemzetgyűlés elnökét é* felszólalásra kért enge­délyt avégből hogy dr. Löw Immánuel állító­lagos nyilatkozata! kapcsán a hazafias zsidóság nevében a legmélyebb felháborodással vissza­utasítsa ezt a felfogást. Rakovszky István azonban az engedélyt nem adhatta meg, miután az indemnitás tárgyalá­sára sürgősség van kimondva és igy más jel­legű felszólalásnak helye nincs. • Sándor Pál ezután a folyosón fejtette ki álláspontját, hangsúlyozta a magyar zsidóság egyértelmű hazafias meggyőződését. Az igazsáftügyminiszter nyilatkozata. Az Est munkatársa beszélgetett a folyosón szombaton délelőtt Ferdinándy Gyula igazság­ügyminiszterrel, aki a Löw-ügyröl a követke­zőket mondotta: — Érdem bon nyilatkozatot nem tehetek, mert a tényállásnak csak azt a részét ismerem, ame­lyet itt a Háztan tegnap hallottunk. Utasítottam a királyi ügyészséget, hogy az eljárást a leg­sürgősebben indítsa meg és ennek eredményé­ről azonnal tegyen jelentést. Hollósi és Nypels kihallgatása. A budapesti Uj Nemzedék munkatársa beszélt Bottka Sándor főkapitánnyal, aki a következő­ket mondotta: — A Nemzeti Újság cikkének hitelt adtam s minthogy állami érdekbe vágónak tartottam a hatósági közbelépést, azonnal elrendeltem a főrabbi előállítását. Egy rendőrtisztet küldtem hozzá, aki közölte vele, hogy az ügyészségre fogja kisérni. A királyi ügyészségen Harsányi Elemér főügyész-helyettes hallgatta ki Löw Immánuelt. AÍ eljárás hűtlenség cimén indult meg. Intézkedtem aziránt, hogy a budapesti fő­kapitányság azonnal hallgassa ki Hollósi.és Nypels újságírókat. A jegyzőkönyveket automo­bilon hozzák le Szegedre. Vasek félspán és Haller kultusz­miniszter nyilatkozatai. A Magyarország jelenti: Megjelent a Ház folyosóján Vaiek Ernő, Szeged város kormány­biztos-főispánja is, aki munkatársunknak a következő kijelentést tette: — Nypels hollandiai hírlapírót és Hollósit, a Nemzeti Újság munkatársát, aki kíséretében volt, én kalauzoltam Szegeden. Hogy Löwnél jártak, arról nem tudtam, mert közben Buda­pestre utaztarr. Én Löwöt ismerem, élemedettebb öreg ur, háromszor is voltam nála. Működése­met öszinién és szigorúan kritizálta, amit én nem is vetten rossz néven, mert szeretem, ha szemtől-szeinbe bírálnak. Hogy ő mit mondott a hírlapírók előtt, azt én nem tudom, előttem soha ilyen kijelentéseket nein tett. Ez ügyié vonatkozólag Haller István kultusz­miniszter, a keresztény nemzeti egyesülés párt­jának elnöke, t következőket mondotta a Magyar­ország munkfc társának: — A nemzetgyűlésen már többször céloztak rá, hogy renonénkat rontó és a békedelegáció munkáját zavaró hirek innen kerülnek külföldre. Ez volt a közvélemény is. Nagyon nehéz lett volna ezt bizonyítani. De ilyen megnyilatkozá­sok, aminőket cz a hollandiai újságíró kapott, csakugyan megerősítik azt a közérzest, hogy a nemzet megrá^almazá"át nei csak az elmene­kült kommunisták folytatják szívós kitartással, hanem itthon is vannak cinkosaik. Máskülön­ben értesülve voltam enn"k az újságírónak szegedi tartózkodásáról, hallottam, hogy min­dent elköve.'et:, bogy a viszonyokról, a való tényekről a helyszínen győződjék meg, a lehető le,70biektiv forrásból merítse impresszióit. Nem kívánok érdemben nyilatkozni arról, hogy hogyan ítélem meg a szegedi főrabbi nyilat­kozatait, a közvélemény azoliban az ilyen beszé­Cigaretta töltők I Hédi Specialifé szivarkahüvely főraktárában, Szeged, Jókai utca 11. Telefon 15—20. :.„ Viszontelárusitóknak is legolcsóbb bevásárlási forrás.

Next

/
Thumbnails
Contents