Délmagyarország, 1920. április (9. évfolyam, 75-99. szám)

1920-04-25 / 95. szám

Szeged, 19*0 április IS. DBLMAOYARORSZAG A letartóztatott szegedi főrabbi. ~ tiütlenség vádját emelik ellene. — - (Sóját tudósitónkttl.) A letartóztatásban lévő dr. Löw Immánuel főrabbiról előzetesen Ítéletet mondani nem lehet. Ügye a hivatott fórum előtt van, amely a bizonyítékok alapján ítélkezni egyedül jogosult. Minden budapesti lap mond a nagy feltűnést keltett esetről véleményt. A legtöbb vezércikkben foglalkozik vele. Eg>es lapok Nypels Györgynek, a hollandiai ujságirónrk nyilatkozatait, mások közéleti férfiakkal folytatott interjúkat közölnek. Munkatársunk felkereste dr. Harsányt Elemér helyettes kir. főügyészt,• aki a következőket mondotta: — Amennyire a lapok közlései alapján az esetről értesültem, valószínűnek tartom, hogy a bűnvádi eljárást dr. Löw Immánuel ellen izgatás és királysértés vétsége címén teszik folyamatba. Mindenesetre be kell várni, mig a vádanyag Budapestről leérkezik s csak annak átvétele után alkothatunk magunknak teljes képet a vádemelés formájáról és tartalmáról. A vádanyag megérkeztét minden pillanatban várjuk. Szombat délelőtt Müller István öccsét hallgatta ki az államügyész; azonban, mivel a vizsgálat még csak a kezdetén van, nem nyilatkozhatok sem Müller, sem dr. Löw vallomásáról. A hollandiai újságíró nyilatkozatai. A Nemzeti Újság, amelyben a dr. Löw letartóztatásának alapjául szolgáló beszélgetés megjelent, ezeket irja: Tegnap (pénteken) a nemzetgyűlés folyosóján, amikor megérkezett Nypels György, az amsterdami Handelsbladed tudósítója és Hollósi Sándor, a Maasbode tudósítója, körülfogták őket a liberális sajtó munkatáisai és mindenáron azt akarták beigazoltatm velük, hogy a Nemzeti Újság cikkének ez vagy az a részlete a túlzott. Nagy volt azonban a megdöbbenés, mikor Nypels György kijelentette: „Ezeknél sokkal felháboritóbbakat mondott a főrabbi. Nyilatkozatát különben felháborodásomban nyomban elmondottam gróf Apponyi Albertnek is." Hollósi a Lloyd munkatársa előtt is kijelentette, hogy az adatokat ő bocsátotta lapunk rendelkezésére. * Megbízható helyről azt a hirt kapta a Nemzeti Ujsáf, hogy Löw Immánuel főrabbi a Nemzed Újság közlésével kapcsolatosan olyan kijelentést tett, hogy 6 senkinek sem adott interjút. Ezzel szemben utalunk a két szavahihető tanu egybehangzó előadására, akiknek hivatalos kihallgatása iránt megtörtént már illetékes helyen az intézkedés. Az Újság munkatársa megkérdezte Nypelst, aki az ügyről a következőket mondotta: — A Nemzeti Újság cikkét'nem én írtam és az egészről csak ma délelőtt a parlamentben szereztem tudomást. A cikkhez az adatokat Hollósi szolgáltatta, aki velem lent volt Szegeden és mindvégig jelenvolt a Löwvel folytatott beszélgetésemnél. Én nem adtam volna !e a cikket, csupán a beszélgetés egyes részleteit használtam volna fel információnak. Sajnos, azonban kénytelen vagyok kijelenteni, amit egyébként ma már a parlamentben SimonyiSemadam miniszterelnöknek és a löbbi érdeklődőknek is kijelentetlem, hogy ez a cikk majdnem teljes egészében megfelel a tényeknek. A beszélgetés tényleg megtörtént és ezt minden cáfolat ellenére fentarlom, noha emberi szemp<níbc! mtgértem, hogy Löw most, amikor bajban van, igyekszik az ügyet nie^ nem történtnek nyilvánítani. Mit mond Hollósi? Hollósi Sándor, a Niepels társaságában jött magyar újságíró is nyilatkozik. A hosszú nyilatkozatban többek közt ezeket mondja|: „A főrabbi ur beszédéből megállapítottam, hogy a bécsi úgynevezett emigránsokkal összeköttetést tart fenn és megkért, hogy keressük föl dr. Chajes főrabbit, aki még többet tud mondani." »Az Újság* interjúja. Az Az Újság felhívta telefonon Löw Immánuel főrabbi szegedi lakását. A főrabbi távollétében veje ment a telefonhoz és a következőket mondotta : — A közleményt ismerjük. Valóban volt itt a főtisztelendő urnái egy hollandiai hírlapíró, akinek nevére nem emlékszem, egy Hollósi nevű magyar hírlapíró kíséretében és arra kérték a főrabbit, hogy hozza össze őket Müller István bátyjával. A főrabbi ezt a kérésüket teljesítette is, de ő maga a beszélgetésnél nem volt jelen, hanem átment egy másik szobába, ő maga nem is nyilatkozott egyik hírlapíró előtt sem. Lapvélemények;* A Budapesti Hirlap vezércikkében a következőket mondotta: A szegedi főrabbiról van szó, aki két újságíró látogatását fogadta, egy hollandusét és egy magyarét és nekik Magyarországról nyilatkozott és beszélt és mondott olyanokat, hogy az ember hajaszála az égnek mered tőle. Ha ellenség mond ilyeneket, lerontja a vendégjogot és korbácsra érdemes, ha magyar mondja, a törvény szigorát, hogy ne mondjam, bosszúját hívja fel maga ellen. Fontos ebben a kérdésben is tehát ismerni nemcsak a vádlott, hanem a vádlók személyét is. A megvádolt Löw Immánuelről mi annyit tudunk, hogy a legtiszteletreméltóbb, országosan becsült család gyermeke. Ez a család a maga magyar hagyományait Immánuel atyjától származtatja, aki szintén szegedi főrabbi volt s országos népszerűségnek örvendett. 48-ban tábori lelkésze volt a honvéd hadseregnek. Fiai közül többen érdemes közszolgálatot teljesítettek. A korán elhunyt Tóbiás, Kemény Zsigmond idejében a Pesti Napló munkatársa, utóbb a királyi ügyészség Kötelékébe lépett; másik két fia közül, az egyik köztiszteletben álló orvos, a másik ügyvéd Budapesten. Egy fia, vagy talán már unokája, ha jól tudom Amerikában van és tollából jelent meg ott egyéb költemény fordítások meltett „Az ember tragédiája"-nak angol fordítása. Magáról a szerencsétlen Immánuelről köztudomású, hogy egész életében családi hagyományainak hódolt, mmdig magyar atillában járl és hogy irodalmi müveinek egyik fő ékessége a magyar nyelv szeplőtlen tisztasága és eredetisége. Az ember csak kettőt tenet fel: vagy a leggonoszabb képmutitó volt e^ész életén át a szegedi főrabbi, vagy most öregségére elvesztette az eszét. A vizsgálat fog erre az alternatívára feleletet adni. n A Pesti Napló vezércikkében ezt mondja: Őrült vagy gazember, "mindkét esetben lakat alá való. A Világ vezércikkében ezeket irja: Minden magyar embernek fel kell emelnie tiltakozó kezét. Mindannyiunknak magunk testével kell felfogni az útját a mérgfezett nyílnak, amelyet a külföld felé tartott. Itt nincsenek mentő körülmények, nincsenek szempontok, itt nincsen emberi könyörületesség, itt csak egy lehet, vagy igaz a vád, vagy nem. Ha igaz, jaj annak, aki bünt e.követte, de az országnak, «kárki volt, egy sanda pillaniábt sem szabad miatta elszenvednie. Sá.dor Pál fel akart szólalni a nemzetgyűlésen. Budapestről jelentik: Sándor Pál képvi«elö s szünet alatt felkereste Rakovszky Istvánt, a nemzetgyűlés elnökét é* felszólalásra kért engedélyt avégből hogy dr. Löw Immánuel állítólagos nyilatkozata! kapcsán a hazafias zsidóság nevében a legmélyebb felháborodással visszautasítsa ezt a felfogást. Rakovszky István azonban az engedélyt nem adhatta meg, miután az indemnitás tárgyalására sürgősség van kimondva és igy más jellegű felszólalásnak helye nincs. • Sándor Pál ezután a folyosón fejtette ki álláspontját, hangsúlyozta a magyar zsidóság egyértelmű hazafias meggyőződését. Az igazsáftügyminiszter nyilatkozata. Az Est munkatársa beszélgetett a folyosón szombaton délelőtt Ferdinándy Gyula igazságügyminiszterrel, aki a Löw-ügyröl a következőket mondotta: — Érdem bon nyilatkozatot nem tehetek, mert a tényállásnak csak azt a részét ismerem, amelyet itt a Háztan tegnap hallottunk. Utasítottam a királyi ügyészséget, hogy az eljárást a legsürgősebben indítsa meg és ennek eredményéről azonnal tegyen jelentést. Hollósi és Nypels kihallgatása. A budapesti Uj Nemzedék munkatársa beszélt Bottka Sándor főkapitánnyal, aki a következőket mondotta: — A Nemzeti Újság cikkének hitelt adtam s minthogy állami érdekbe vágónak tartottam a hatósági közbelépést, azonnal elrendeltem a főrabbi előállítását. Egy rendőrtisztet küldtem hozzá, aki közölte vele, hogy az ügyészségre fogja kisérni. A királyi ügyészségen Harsányi Elemér főügyész-helyettes hallgatta ki Löw Immánuelt. AÍ eljárás hűtlenség cimén indult meg. Intézkedtem aziránt, hogy a budapesti főkapitányság azonnal hallgassa ki Hollósi.és Nypels újságírókat. A jegyzőkönyveket automobilon hozzák le Szegedre. Vasek félspán és Haller kultuszminiszter nyilatkozatai. A Magyarország jelenti: Megjelent a Ház folyosóján Vaiek Ernő, Szeged város kormánybiztos-főispánja is, aki munkatársunknak a következő kijelentést tette: — Nypels hollandiai hírlapírót és Hollósit, a Nemzeti Újság munkatársát, aki kíséretében volt, én kalauzoltam Szegeden. Hogy Löwnél jártak, arról nem tudtam, mert közben Budapestre utaztarr. Én Löwöt ismerem, élemedettebb öreg ur, háromszor is voltam nála. Működésemet öszinién és szigorúan kritizálta, amit én nem is vetten rossz néven, mert szeretem, ha szemtől-szeinbe bírálnak. Hogy ő mit mondott a hírlapírók előtt, azt én nem tudom, előttem soha ilyen kijelentéseket nein tett. Ez ügyié vonatkozólag Haller István kultuszminiszter, a keresztény nemzeti egyesülés pártjának elnöke, t következőket mondotta a Magyarország munkfc társának: — A nemzetgyűlésen már többször céloztak rá, hogy renonénkat rontó és a békedelegáció munkáját zavaró hirek innen kerülnek külföldre. Ez volt a közvélemény is. Nagyon nehéz lett volna ezt bizonyítani. De ilyen megnyilatkozások, aminőket cz a hollandiai újságíró kapott, csakugyan megerősítik azt a közérzest, hogy a nemzet megrá^almazá"át nei csak az elmenekült kommunisták folytatják szívós kitartással, hanem itthon is vannak cinkosaik. Máskülönben értesülve voltam enn"k az újságírónak szegedi tartózkodásáról, hallottam, hogy mindent elköve.'et:, bogy a viszonyokról, a való tényekről a helyszínen győződjék meg, a lehető le,70biektiv forrásból merítse impresszióit. Nem kívánok érdemben nyilatkozni arról, hogy hogyan ítélem meg a szegedi főrabbi nyilatkozatait, a közvélemény azoliban az ilyen beszéCigaretta töltők I Hédi Specialifé szivarkahüvely főraktárában, Szeged, Jókai utca 11. Telefon 15—20. :.„ Viszontelárusitóknak is legolcsóbb bevásárlási forrás.