Délmagyarország, 1920. február (9. évfolyam, 26-49. szám)

1920-02-01 / 26. szám

DÉLMAGYAROKSZAö Szerkesztőség éa kiadóhivatal: aZEGEO, BOLOOGASSZOHT-aOGÁltOT 4. SZA* A iiirkintWi éa kiadóhivatal telefonja: 306. ELŐFIZETÉSI ARA: •féaz évre 144.— K negyedévre 36.— K félévre . 72.— K egy hónapra 12.— K Eryes szám ára 60 fillér. Nyomda: SZEGED, PETŐFI SÁNDOR SUGÁRUT 1. SZÁM A nyomda telefonja: 16-34. Szeged, 1920 IX. évfolyam 26. szám. Vasárnap, február 1. A boldogság fátyla. A miniszterelnök és Friedrich István vitája. — A politika eseményei. — Mi volt a Horthy-paranca intenciója. Ai öreg Clemenceau — ugyebár illusztris szerző? — színjátékot irt. Egy kinai mandarin szerepel a darabban, aki boldog és vak. Vagy talán inkább azt lehetne mondani, hogy bol­dog, mert vak. Nem látja a valóságot, amely körülölt** készülődik ellene. A mandarin -azt hiszi, hogy a fiai tisztelik öt, a felesége hűsé­ges hozzá, a mandarin azt gondolja, hogy minden jól van ugy, ahogy van, hogy rendben van a világon, amejy az ó illú­ziói és álmai ingatag és lengeteg jgW1 épült. A bolűug mandarin egy napon arra ébred, hogy újra iát és ez a látás majdnem elveszi az eszét, de mindenesetre elveszi a boldogságát, azt a tudatot, hogy minden jól van igy, ahogy van és a kinai mandarin (Kína olyan nagy, hogy talán még a francia határon is tul terjed) azt kivánja a világos látás első perceiben, a megdöbbenés és megrendülés ke­serves órájában, amikor saját szemével meg­győződik róla, hogy tulajdon fiai kigúnyoljak es tulajdon felesége megcsalja, hogy inkább vakuljon meg újra, inkább fusson ki a két szeme világa, de ö a megismert valóság, a le­leplezett igazság e gyászos és szörnyű világá­ban élni többé nem bir, ö a hazugságot kéri, a boldog yakság állapotát akarja. De te fabula narratur: ez a Clemenceau szinüarabjáuak meséje és alapeszméje, ahogy a régi esztétikusok azt megkövetelik. Igen, az öreg Clemenceau irta ezt a kis drámát, nem most, hanem régebben, amikor meg nem is volt olyan öreg, jobban mondva öregségében meg nem volt makacs és megrögzött szenilitás, régeboen irta ezt a színjátékot, amikor boldo­gaub volt oizony, mint ma és nem volt olyan vak a valósával szemben, mint tegnap. Mert ma, óh igen, ma már az ő szeme is kinyílt, az Ö vaksaga is elmúlt és a tegnapi tiócutó világpolitika gazdag és boldog kinai mandarinja megrendülve tekint egy most ala­kuló uj politika arculatába, amely ellensége a vén Clemenceaunak s minderf^ronyörtelen és önző imperializmusnak. Magában Francia­országban tünt fol ennek az uj hánynak Cle­menccaut fenyegető Mectuza-arca. Ott. támad­tak ellenségei, éppen akkor, amikor győzelmé­ben, hataimaban elbizakodva a dicsőség zenitjére emelkedett volna. Ott is belátták már, hogy a világnak nem lehet állandó békéje az, amelyben leigázf1; es leigázoltak, kizsákmá­nyoló es kizsákmányolt nemzetek vannak. Be­látták, hogy a mosiani papiros-béke nem vál­tlati x vaiosagga es ílette es létrehozójuk ellen • fordulta*, „tv.iatlanoKká" váltak a vajmi kétes ! dicsőség atyja, az öreg O-rwnceau iránt. j Es Clemenceau rezignálton civouul > tgyptomba, a nyugalmas hallgatag j öreg piramisok alá, amelyek egykedvűen szem­léltek jutius Caesar légióit, a barbárok seregeit és Napoleon gárdistáit. Most majd az öreg Clemenceauban gyönyörködhetnek es most majd az öreg Clemenceau mélázhat és boronghat •láttuk az idő múlandóságán, a sors forgandó­vá, a világ változandóeágan Clemenceau egy játékot irt valamikor és a Játék ma valóságra fordult. Polykrales gyűrűjét • megdöbbent tirannnsnak Ima visszahozza várattanul az élet, a történet logikája, amely •égis a legjobb tró és toffcbb fetré nen a (MiiiitM fatdo* • i (Budapesti tudósítás.) Huszár Károly minisz­terelnök a keresztény nemzeti egyesülé3 párt­jában hosszasabban nyilatkozott a politikai helyzet ujabb változásáról. A miniszterelnök nyilatkozata lényegében Friedrich István párt­javai polemizái, mert tudvalevő, hogy ez a pár' még a nemzetgyűlés összehívása előtt Friedrich Istvánt kivánja miniszterelnöknek. Huszár Ká­roly többek között kijelentelte, hogy ő annak­idején minden kényszerítés nélkül megígérte Clarknek, a minisztertanácsnak és a saját párt­jának, hogy a hatalmat abban a pillanatban átadja, mihelyt a nemzetgyűlésen a szokásos alkotmányos módon megalakulhat egy parla­mentáris kormányzat. Addig azonban nem hagyja el a helyét, mert érzi, hogy ezáltal beláthatat­lan bonyodalmakat iaézne elő. Friedrich István Huszár Károlynak erre a nyilatkozatára a nemzeti egyesülés pártjában tett ujabb nyilatkozattal felel. Ennek lényege az, hogy felfogása szerint a koncentráció meg­szűnt abban a pillanatban, amikor a szociál­demokraták kiléptek a kormányból, Clarkkel pedig ő abban állspodoM meg, hogy a hatalom isméi reá — Friedrichre — száll a koncentráció fölbomlasa után. Ennélfogva Friedrich nyilatkozatának követ­keztetése szerint most Huszárnak vissza kellene lépnie, hogy Friedrich legyen a miniszterelnök. Friedrich, amint mondja, nyolcszor is el­olvasta Horthy parancsát, de még most sem érti, a parancs szerint Horthy a jelenlegi kor­mány mellett foglal állást. Elmondja még Friedrich, hogy kívánatosnak tartja Heinrich és Bárczy miniszterek kiválását, mert azoknak nem lesz pártjuk a parlameutben. Friedrich nyilatkozatára válaszol a Magyar Távirati Iroda közlése. Ez fölidézi az 1919. évi november 25-én tartott minisztertanács emlékét. Abban a mmisztertanác&oan Huszár Károly fölolvasta Clarknek hozzájuk intézett levelét, amelyben Clark többek Közt ezeket mondja: ­„Van szerencsém közölni Excellenciáddal, hogy a Legfelsőbb Tanács kormányát, mint piovizorikus de facto kormányt elismerte, amely- l lyel kész tárgyalni addig is, amig a választások és az ezekből letrejövő nemzetgyűlés egy olyan kormány alakiW*áhn7 vezetnek, amely az egész magyar nép törvényes akaratának kifejezője leni.".. A levél felolvasása során többek között tel- . szólalt Rubinek Gyula földmivelésd^yi minis*- , ter és beszédében kijelentette, ho^y ezen tény ; felett örömét, másrészt pedig készségét fejezi ki ; aziránt, hogy az újonnan megalakult koncén- j tráeiós kormány vállalkozását, mely Magyar­ország egész jövőjét kell, hogy ezen nehéz időkben szolgálja, a leglelkesebben és a leg­odaadóbb* n kész támogatni és hogy a mást megalakult minisztérium el nem hagyhatja he­lyét. hanem a hutalmat az uj nemzetgyűlés kezébe fogja letenri A jegyzőkönyvet az összes mlnlsrter, temészeteasn Friedrich István had­agyminlszter is aláirta. Budapestről jelentik : A tegn ipi Horthy-pa­rancs kiadásának intenciójáról ma a legileté­kesebb helyről a következő nyilatkozatot kaptuk : — A parancs kiadásánál Horthy fővezért az j az intenció vezette, hogy mint a nemzeti had­sereg feje, egyszersmind az ország rendjénekés a törvények erejének leghivatottabb öre gon­doskodni kívánt arról, hogy az ország nyugal­mát akár személyes, akár politikai ókokoól semmiféle rendkívüli eseményt ne zavarhassák és különösen ne történhessék az ország pol­gári kormányzatában olyan változás, amely esetleg külpolitikai bonyodalmakat idézhetne. elő és akár csak a legcsekélyebb mértékben is akadályul szolgálhatna arra, hogy az or­szág a békés munka, a rendszeres fej­lődés és a politikai gazdasági konszolidáció útjára térjen. A nemzeti hadsereg nem politizál. A fővezér határozottan meg is tiltja ezt. Szük­ségesnek tartja a polgári osztály nyugalma érdekében különösen hangsúlyozni, hogy a nemzeti hadsereg minden politiKai velleiiásoktól mentesen csupán az ország rendjére figyel és bármiképer. változzék is a politinci helyzet, annak forgatagába a nemzeti hadseregnek belekerülnie nem szabad. Párisi lapok a magyar helyzetről. Páris, január 31. (A M. T. I. szikratávirata.) A párisi lapok élénken foglalkoznak a magyar ügyekkel. Az Eclair jelenti, hogy a nu.yyar választásokon a keresztény nemzeti blok győ­zelmet aratott. Közli továbbá a magyar lipok támadásait a bécsi kormány ellen, amely Kun Bélát kiadni vonakodik. Az Eclair fejtegetései­ben azt a végső következtetést vonja le, hogy a középeurópai helyzet valóban távol áll ?itóí, hogy tisztázódott volna, ső! ellenkezőleg még a gazdisági újjáépítés elé leküzdtíetet'en akadá­lyok tornyosulnak. Ugyancsak az Eclair egy másik cikkében élesen bírálja azokat az intéz­kedéseket, amelyikei a bécsi kormány a magyar kommunistákra vonatkozólag telt. Bécsben — irja a lap — jelenleg 3000 orosz ügynök dol­gozik az állapotok felforditásán. A francia *ap a bécsi sajtó nagy orgánumainak cikkeire hivat­kozik, annak bizonyítására, hogy az osztrák közvélemény mennyire elégedeti.n kormányával. Páris, január 31. (A M. 1\ I. szik távirata.) » csütörtöki francia lapok egyértelműleg meg­állapítják, h gy ö vála»zusok alkalmival egész Magyarc izág a monarchia mellett loglalt állást. A Journal de Debats kiemeli, hogy a válasz­tások során a szocialisták és a köztársaságiak nem kaptak mandátumot. Az Echo de Paris közli a soproniaknak egyhangú határozatát, amelyben ki;elentik, begy minden erejükkel ellene szegülnek az isztrák megszállásnak. Bécs, január 31. (M. T. I.) A Neuez Wiener Tageblattnak jelentik Prágából: A nemzetgyű­lés földbirtokreform bizottsága elfogadta a nagy­bi tokok kisajátításáról eléje terjesztett törvény­javaslatot.

Next

/
Thumbnails
Contents