Délmagyarország, 1920. február (9. évfolyam, 26-49. szám)

1920-02-01 / 26. szám

DBLMAOYARORSZAO Romanelli közbenjárása Magyarországért. becsből jelentik: Romanelli alezredes még Budapesten tartózkodása idején megigérte, hogy közbenjár az antantnál Magyarország érdekéhen. Szavát be is tartotta. Mirt az olasz külpolitikai hirekbói értesülünk, Romanelli Párisba utazott és a szövetségesek képviselői elótt szót emelt mellettünk. Kifejtette, hogy Budapesten tartózkodása alatt tág alkalma nyílott a magyar társadalom minden rétegével érintkezni és az a meggyőződése, hogy az ezeréves országnak, amelynek fiai az olasz nép fiaival már közös célokért vérezte*, a nyugat védbástyája volt a keleti népáramlatok ellen, nagy küldetése van a jövőben és nem szabad egy háború magvát magában rejtő békével elintézni. Romanelli most az antant-hatalmak képviselőjeként Moszkvába utazik. Apró történetek. — Régi idők emlékei. — Abban az időben, amikor a helyárak n^m, csak a nivó emelkedett, a virágvasárnap elótt való hetekben egymást érték a szegedi színházban a vendégszereplések. Akkor még kizárólag csak a Nemzeti Szinház tagjai közül kerültek ki a vendégszereplő művészei a magyar színészetnek. Mindig szivesen látottésörömmel várt vendég volt Csillag Teréz, aki pályája kezdetén már nagy vj>lt a kicsinyek, de sőt a nagyok között is. Egyik vendégszereplése alkalmával nagy csokor készült a számára a Czeu K. virágüzletében. . Előadás felé járt már az idő, amikor egyik újságíró beódalgott a virágüzletbe, ahol nagyban •szorgoskodtak az óriási csokor elkészítésén. — Kinek küldöm a bokrétát, Katóka? — kérdezte a nincsetlenségben szenvedő újságíró. — Terka kapja — válaszolt a virágüzlet tulajdonosnője, aki a szinészképző iskolát együtt járta Csillag Terézzel. — Neki szivesen küldöm — mókázott tovább az újságíró, aki a pénztelen tárcájából kivett egy névjegyet és azt beledobta a bokréta virágai közé és mint aki jól végezte a dolgát, tovaballagott. Este feladták a bokrétát, a közönség tapsolt hozzá és a művésznő boldogan hajlongott a kárpit elótt. Előadás után a művésznő a Kass-ban vacsorázott szükkörü társaságban, mig az újságíró a kávéház nagy asztalánál, a minden szómba este Budapestről lerándult Lipcsey Ádám-féle bohém-társasággal együtt fogyasztotta a puttyogóst. Éjfél után az étteremből hazafelé indult Csillag Teréz és a társasága. A művésznő a kávéházban amint megpillantotta az újságírót, odasietett hozzá, a kezét nyújtotta neki és hálálkodva mondta: — Drága barátom, köszönöm, nagyon köszönöm a szép bokrétát. De miért is verte magát ilyen nagy költségbe? Magától nekem egy szál virág is végtelen örömet szerzett volna. — Kicsire nem nézünk — válaszolt az ujságiró, akitől hálálkodva vett bucsut Csillag Teréz. Másnap délelőtt meglátogatta a művésznőt a Tisza-szállóbeli lakásán az egyik habitüé, aki a bokrétát rendelte és aki hires volt arról is, hogy lova futott a pesti gyepen. Beszédközben Csillag Teréz felemiitette, hogy egy óriási virágbokrétát kapót' egyik szegény ujságiró ismerősétől, akinek a bőkezűsége bizonyára fölemésztette egy havi fizetését. A habitüé nagyot nyelt, izgett-mozgott a széken, majd a felindulás har.Ján megszólalt: — A művésznő nem i* ismerija színeimet ? — Miféle szineit, barátom ? • — Amikkel e pesti turfon futtatok. Dohánysárga és kék. Tcas»ék a csokor szallagját megnézni. Nos? És miből következteti a művésznő, hogy a csokrot az az ujságiró küldte? — A névjegye béna volt a bokrétába* — Csak annyi? — Annak az újságírónak nincsen pénze olyan csokorra, mint amilyent én küldtem — Lehet, de kedélye, ötlete több vaa... •És kacagni kezdett Csillag Teréz, aki mint később elmesélte, mindig kacag, ha emlékezetébe ötlik az a csokor, amelyet más fizetett és nem ak' küldte. A néhai való szinügyi bizottság sok borsot tört az igazgatók orra alá. Nemcsak a színésznők testsúlyát mércsikélték (Tomcsdnyi Rusinál kifogásolták a molletséget), hanem bírálgatták a műsort is, noha egyik-másik tagja nem akarta elhinni, hogy nemcsak Ibsen, de Csücy Gergely is irt egy Nóra cimü színdarabot. Egyik pénteki ülésen Krecsányi Ignác bemutatta a következő hét műsorát, amelyben ott ékeskedett Shakespeare-. Romeo és Julia-ja is. — Kár, hogy ilyen régi darabokkal hozakodik elő az igazgató ur, — kezdte a kritizálást az egyik bizottsági tag. Krecsányi felállt a zöld asztal mellől, megsimogatta egypárszor az orrát és indult kifelé. Mielőtt azonban kilépett volna az ajtón, hátra- ! szólt: — Majd írok az ügynöknek, hogy szerezze meg Shakespeare ujabb darabjait is * A bódé-színházban a diákság a páholyok oldalfala melletti térségen állva nézte az előadásokat. A diákságra a kegyes kegyestanitórendi Arányi Guszti bácsi vigyázott, aki buzgó látogatója volt az előadásoknak és elég volt, hacsak hátrafelé fordult, hogy tetszésüket az illendőség határán belül nyilvánítsák a tanulók. Egyik este A kis doktor cimü operettet játszották a bódéban, a címszerepben Enyvári Saroltával, akit a közönségnek csak egy része szeretett, becézett. A másik, a nagyobb rész Halmainé iránt rajongott. A diákság is. Enyvári rövid nadrágban és ingujjban játszotta a szerepet. A nadrággombja leszakadt a játék hevében és a nadrágtartó lecsúszott a primadonna válláról. Ekkor a sugó felsugta: — Leesett az ellenzője. Enyvári, aki pompásan tudott sugó után beszélni. a partnerével szembeállva mondta: — Leesett az ellenzője. A sugó idegesen mondta súgva : — Magának, magának. Enyvári mintha a szerepében lett volna, ugyancsak hangosan mondta: — Magának, magának. A* Halmainé-párti diákság nevetve, kórusban zúgva kiabálta fel a színpadra : — Magának, magának. Erre leeresztették a kortinát, mert a primadonnának a nadrágja is leesett és látványosság lett az operettből. S3T Briliánsokat, használt ékszereket, arany é& ezüst régtaégekei igen MAGAS ÁRBAN megvételre keresünk. 2M Fischer Testvérek %egt Sxe*a4. ISJOfehrvár Patkányinvázió Szegeden. — Érdekes pör a ttrvéoyazékea. — (Saját taáéettőmk *ól) A patkányok nagyon elszaporodtak a háborúban, riint ez a haditudósításokból még mindannyiunk élénk emlékezetében maradt. A franciaországi lövészárkokban ugy védekeztek dlenOk, hogy nagyszámú kutyákat vittek a harctérre. Ámde akármilyen vitézül hadakoztak is a kutyák, az ellenséges patkányok sokkalta nagyobb szegeket állíthattak ki s győzött a szaporaság. győzött a szám. A patkányok diadalmasan vándoroltak az olasz harctérre s azok a katonáink, akik a sziklás Doberdón. az egész hosszú oíasz vonalon küzdöltek, sokat beszélhetnének a lövészárkok kellemetlen vendégeiről. A patkánvok éppen nem voltak vadak és félénkéit Túlságos bizalmasokká, szemtelenekké váltak a katonákkal való együttélésben, akiknek élelmiszereit megdézsmálták, ruhaneműit megrongálták. A háború után a tömérdek patkánynép elindult a Hioterland meghódítására, megszállására. Nagyon elszaporodtak nálunk Szegeden Is. S * hóditó patkányság terjeszkedésére azért vetettük ezt % rövid történeti visszapillantást. mert előzménye egy érdekes pörbeli keresetnek, amelyet a szegedi törvényszékhez , nyújtottak be: A Szegedi Bankegyesület Mikszáth Kálmánutcai házában szintén nagyon elszaporodtak a patkányok. Tömegesen és boldogan élnek ott a padláson. Boldogan, mert nagyon igénytelen lények, ínséget nem igen ismernek s ha bő lakoma kolbászból, szalonnából, zsírból, vagy más kiadós élelmiseerből nem kínálkozik, megélnek ócskacipők redves bőrén, régi papiroson, vagy a textiliparnak akármilyen elnyűtt, akármilyen elszennyesedett termékéből. A Mikszáth Kálmán-utcai házban a lakók nem tartanak élelmiszereket a padláson. Hisz mostanában a patkánytalan padlásokat sem szokás a drága zsír, az ugyanolyan drága egyéb élelmiszer elraktározására használni s különben a szűken mért porciókat nem érdemes, nem is. lehet raktározni De ha mosás van, akkor a szárítani való ruhát mégis csak a padlásra kell vinni. Ezt cselekedte a házban lakó Ániszfeld Zsigmond családja is. A nagyrrosás után padlásra vitték a fehérneműt, amelynek mai értéke vagy szászezer korona. Hát igen. Megtörtént. Megtörtént az egyszerű bonyodalmu családi drámában az, amit mindenki előrelátott, csak éppen Aniszfeldék nem : a patkányok kirágták, sőt összerágták a lepedőket, az abroszokat s mind azt%a sok drága fehérneműi, amiknek pusztulásán egy háziasszony szivböl zokoghat. Ániszfeld Zsigmond kártérítési keresetet adott be a háztulajdonos Bankegyesület ellen a törgényszéknél. Hivatkozott arra, hogy többizben vgyelmeztelte a háztulajdonost a patkányok garázdálkodására, de a Bankegyesület mégsem gondoskodott a patkányok irtásáról. Mivel pedig a városi lakásszabályrendelet szerint a háztulajdonos kötelessége a házat rendbentartani, ugy, hogy a lakót károsodás ne érje, ezért kéri a háztu'ajdonos Bankegyesületnek az okozott kár megtéri'ésében való elmarasztalását. Már most be kell várni, hogy mint itél majd a bíróság az érdekes patkánypörben. Ruhakelmék, báli toalettek crepdechinek, zephirek,_vásznak kg „ olcsóbban beszerezhetők <^5) Qerő és Tabár cégnél EKKER NOVEREK NŐI DIVATTF.RMÖKuT Szent Mik!ós-utc;? 11. sz. alól KÁRÁSZ-UTCA 9. SZÁtó, 1. dM. volt Délmaoyurország Merkesztő*égóbe helye :ték át = TELEFON-SZÁM 17-12 = 332 Óráját és ékszereit szakszerűen javítja a jóhirnevü Elsőrendű nagy I^TCfif müórásésékszerész,Dugonics-tér 11. Javítóműhely! ES II 114 JUi^CI ' (A Braamtter-cégnek volt 10 évig elsőrendű szakmunkása.) AjáaQa poatoaan beszabályozott óráit éa modora ékmorraktárát 287 Törött aranyat a legmagasabb árban