Délmagyarország, 1920. január (9. évfolyam, 1-25. szám)

1920-01-20 / 15. szám

Szeged, 1920 január 18. DELMAOYARORSZAO 5 Gróf Apponyi Albert expozéja a legfelsőbb tanács előtt. AM.T.I. Párisba küldött tudósítója a Legfelsőbb Tanácsnak arról az üléséről, amelyben Apponyi a magyar békedelegáció vezetője expozéját elmondotta, a következő tudósításban számol be: Neuilly, január 19. (Szikratávirat.) A magyar békeküldöttség főmegbizottai péntek délután 3 autón mentek a Qui d'Orsay-ra. A főmegbizottak pontosan délután 2 és fél órakor érkeztek meg a külügyminisztériumban. Clemenceau megadta a szót gróf Apponyinak és mikor az helyéről felemelkedett, fe'hivta, hogy ölve beszéljen. Apponyi állva maradt, megjegyezvén, hogy jobban szeret állva beszélni, ehhez van szokva. Beszédét azzal kezdte, hogy még egyszer köszönetet mondott azért, hogy felszólalására alkalmat adtak neki. Voltaképpen megvitatást szeretett volna, minthogy azonban a Legfelsőbb Tanács erre vonatkozólag már döntött, nem marad más hátra, minthogy a a döntés előtt meghajoljon és elfogadva a helyzetet ugy, ahogy van, egyenesen a célja felé haladjon. Nem habozik kijelenteni, hogy lényeges módosítás nélkül a békeszerződés-tervezetet nem fogadhatja el. Tudatában van, mit jelent az aláírás megtagadása, tudja, minő súlyos veszélyek és bajok származnának ebből, de végre is, ha csak a feltétlen elfogadás és a békeszerződés visszautasítása között lehetne választani, akkor az ország előtt az a kérdés áll, öngyilkos legyen-e, nehogy megöljék. Szerencsére még nem vagyunk ennyire. Önök felhívtak bennünket arra, hogy tegyük meg észrevételeinket ami annyit jelent, hogy önök még nem mondották ki az utolsó szót. És ha azok a dokumentumok amelyeket Önök elé terjesztünk, abban a komoly figyelemben és lelkiismeretes mérlegelésben fognak részesülni, amit a súlyos problémák megkövetelnek, ugy abban az esetben reméljük, hogy Önöket meggyőzhetjük, annyival is inkább, mert sem ma, amidőn Szerencsém van Önökhöz szólani, sem a dokumentumokban, melyeket az Önök mérlegelése elé bocsájtunk, nem szándékozunk érdemeinkkel hivalkodni, sem pedig külön érdekein ket védelembe venni. Közös terrénumot keresünk, amelyen Önökkel találkozhatunk és az a terrénum magától kínálkozik. Ez a terrénum a nemzet igazságának és a népek szabadságának alapelvei, amelyeket oly fennen hirdettek a szövetségesek, valamint az állandó békéhez és Európa újjáépítéséhez fűződő nagy érdekek. Clemenceau itt félbeszakította a szónokot és megjegyezte, hogy lefogja fordítani angolra, amit idáig mondott. Apponyi azt az észrevételt tette, hogy jobban szeretné, ha maga fordíthatná le szavait és ha ezt megengedik, akkor ezzel a joggal beszédének végén fog élni. Clemenceau azt válaszolta, hogy a Legfelsőbb Tanács kétségtelenül szivesen megengedi, hogy saját maga fordítsa le beszédét, de azt ajánlják neki, hogy a hallgatóság figyelmének lekötése érdekéhen inkább szakaszról-szakat~ra tegye ezt. Appponyi erre csodálatos könnyedséggel, szabatossággal angolul ismételte szavait es egyórás beszédének egész további folyamán időről-időre megszakította szavait, hogy angolul is tolmácsolja, amit franciául mondott. — Ezen alapelveknek szempontjából, folytatta tovább, az első pillanatban megdöbbentünk a föltételek rendkívül súlyos voltán. Bizonyos, hogy kemény feltételeket szabtak a többi hadviselő nemzeteknek is, Németországnak, Ausztriának, Bulgáriának, de ezen feltételek egyik országot sem sújtották annyira, mint sújtanák Magyarországot, területének és lakosságának tökéletes feldarabolásával. De Magyarország nemcsak teljesen feldaraboltatnék, hanem — amint lesz alkalmunk kétségbevonhatatlan adatokkal igazolni — az a terület, amely Magyarországból megmaradna, meglenne fosztva a gazdasági virágzás minden lehetőségétől. Mi ez, ha nem egyéb, mint egy nemzet teljes, szándékos elpusztítása, hogyan állanak meg ezzel szemben azok a nagy elvek és azok az egyetemes érdekek, amelyek kell, hogy Ítéletüket irányítsák. Ez az a kérdés amelyre válaszolni kivánok. De mielőtt erre rátérnék, két súlyos természetű észrevételt kell tennem: Ezután Apponyi a hadifoglyok ügyét hozta szóba és enyhítését kérte azon szigorú kikötésnek, hogy a foglyokat csak a béke életbeléptetése után lehet hazaszállítani. Szibériában sínylődő sok százezer fogoly mérhetetlen szenvedéseit felemlítve, főleg Japlin és az Egyesült-Államok jóakaratát kérte és megköszönte, amit eddig ezek az államok hadifoglyaink érdekében tettek. Azután az orszáj; földrajzi és gazdasági egységének kérdésére tiirt át és kifejtette mindazokat az ismert érveket amelyek bizonyítják, hogy a békeföltételek Magyarországot teljesen lehetetlen helyzetbe juttatnák Mint pld. fát és vasat kívánnak tőlünk, holott mi ezekben a cikkekben magunk is behozatalra szorulunk. Apponyi beszédinek második részében rámutatott arra, hog/ Magyarország feldarabolása sem faji, sem a népek szabadságának szempontjából nem helyes. Az igazság megállapításának legkitűnőbb eszköze a népszavazás és határozottan követeljük ennek alkalmazását. Mi belenyugszunk az eredménybe, bármilyen legyen is az. Az európai viszonyok megszilárdítása összeférhetetlen Magyarország feldarabolásával. Hangsúlyozza azoknak az embereknek végtelen felelősséget, akik a győzelem folytán az egész világ biráivá lettek. Apponyi ezután rámutatott arra a tökéletes földrajzi és gazdasági egységre, amir Magyarország jelent. Ezután ezeket mondotta: — Ne vegyék rcssz néven Uraim, ha mi a hadseregével győző Franciaország, Anglia és Olaszország között meglátjuk a silhouettejét annak a másik Franciaországnak, amely minden nemes eszmének apostola volt, annak a másik Angliának, nmely minden szabadságnak anyja volt és annak az Olaszországnak, amelyben a reneszam t bölcsője volt és azt kérjük tőlük, hogy fegyvereiknek dicsőségét a világbéke biztosításának a dicsőségével múlják felül. Miután Apponyi beszédének utolsó részét is lefordította angolra, engedélyt kért arra, hogy néhány szót olaszul mondhasson el. Apponyi ezután tökéletes olaszsággal az olasz nemzethez fordult és arra kérte, hogy Olaszország, amely mindig larátja volt Magyarországnak és a csatatéren közösen ontották vérüket, tartsa meg jóakaratát régi barátja iránt. Clemenceau ezekrek |a szavaknak franciára való fordítását kérte. Gróf Apponyi azonban félreértette Cleinenceaut és feleletként azt mondotta, hegy elsősorban népszavazás és vizsgálóbizottság kiküldését kéri, a megszállott területeken elkövetett atrocitások felderítésére. Clemenceau elég tapintatosan nem bolygatta tovább ezt a félreértést és beszéde befejeztével feltette a kérdíst, vájjon a Legfelsőbb Tanács valamelyik tagja kivan-e megjegyzést tenai. Lloyd George, aki a beszéd közben valamit felirt egy papírlapra és azt Clemenceauhoz juttatta el, engedélyt kárt arra, hogy egy kérdést intézzen Apponyihoz. Apponyi kezét füléhez tette, felemelkedett és egy széket téve Lloyd George közelébe, az angol miniszterelnök mellé ült, hogy jobban meíértse. Lloyd George arra nézve kért felvilágosítást, hogy hol van az az elszakított három és félmillió tiszta magyar, akiket a békeszerződés Magyarországtól elszakít. Apponyi örömének adott kifejezést, hogy ezt a kérdést hozzá intézték és kifejtette, hogy a három és félmillió magyar közül csak kétmillió közvetlenül összefügg az ország belsejében elhelyezkedett tiszta magyar lakossággal Ezután Apponyi irattáikájából elővett egy térképet és Lloyd Georg: elé téve az asztalra miközben az ötös tanacs legtöbb tagja köréje sereglett, részletes felvilágosítást adott. Lloyd George ezután külön megköszönte ezeket a magyarázatokat és azokat a felvilágosításokat, amelyeket Apponyi válaszbeszédében adott és különösen gratulált Apponyinak ahhoz a szónoki készségéhez, amellyel a felvilágosításokat megadta. Apponyi szerényen válaszolt és azt mondotta, hogy szónoki képességét nem kivánta latba vetni, hanem csupán az érveket. És kírte, hogy az érveket fontolják meg. amiről különben Uoyd George biztosította. Ezután az ötös tanács tagjai és Apponyi visszatértek heh'ükre. Clemenceau szólalt most fel: — Önök Uraim láthatták, — mondotta — milyen figyelemmel kisértük ait az expozét, amit önök elénk terjesztettek és biztosítjuk önöket, hogy mindazok az érvek, amiket az expozé tartalmas, lelkiismeretes megfontolásban részesülnek. Fel kell hivnom figyelmüket arra is, hogy önöknek 15 napi határidőt adtunk, amely alatt önöknek minden önök előtt szükségesnek látszó megjegyzést elénk kell terjeszteni. Az önök válaszát ezalatt a határidő alatt elvárjuk. Apponyi ezután bejelentette, hogy a magyar békedelegáció a legrövidebb idő múlva visszatér Budapestre é& ott gondosan meghallgatja a szakértőket, akik Budapesten voltak kénytelenek maradni. A békedelegáció minden lehetőséget el fog követni, hogy munkálatait 15 napon belül befejezze. Ha ez nem sikerülne, már előre is kéri az ötös tanács jóakaratát néhánynapi késedelemért. Clemenceau tudomásul vette ezt a nyilatkozatot és az ülést berekeszteti A magyar békemegbizottak ezután elhagyták a francia külügyminisztérium épületét. Clemenceau megbukott az elnökválasztáson. — A francia kormány lemondott. — Páris, január 18. (M. T. I.) Deschanelt a francia köztársaság elnökévé választották meg. Az elnökválasztás alkalmával Deschanelre a leadott 889 szavazat közül 734 esett. Páris, január 18. (Havas. M. T. I.) A lapok értesülése szerint Clemenceau kiválik a politikai életből és polemizáló tollát is félreteszi. Jövő héten Le Tranchebe utazik, ahol hozzáfog a háborúról szóló memorandumának a megírásához. Páris, január 19. (Szikratávirat). Clemenceau kormányának tagja vasárnap az Elyssé-palotában utolsó tanácskozásukat tartották. Clemenceau a tanácskozás után elküldötte Poincarénak az összkormány lemondását. Páris, január 19. (Szikratávirat) A Petit Journal foglalkozik Clemenceau lemondásával: előállott helyzettel. Clemenceau távozása nagyon fontos kérdést vett fel, még pedig Franciaor-. szágnak a békekonferencián való képviseltetése kérdésén. Clemenceau nemcsak a békekonferenciának és Legfelsőbb Tanácsnak elnöke, hanem a francia meghatalmazottak delegációjának is, másrészt a meghatalmazottak közül Pichon, Klotz és Tardieu szintén a kabinet tagjai voltak, csak Jules Cambon nem volt miniszter. A diplomáciai tárgyalások folytonosságának érdekében Clemenceau egyelőre csak a miniszterelnöki állásról mond le. Clemenceau csak az uj kormány megalakulása után fogja letenni a konferencia elnöki funkcióját. Hétfőn a Legfelsőbb Tanács legközelebbi ülésén még részt fog venni. Ezutái> az ülés után Lloyd George és Nitti valószínűleg elutaznak és megvárják, mig az uj kormány bemutatkozik a kamarának és a szenátusnak, hogy azután újból megkezdjék munkájukat, nevezetesen az ottomán kérdés megvizsgálását. A folyóügyek az ujonnaa előállott helyzet következtében semmi esetre sem szenvednek halasztást, mivel a békekonferencia főtitkársága állandó szervezet, amely a már eddig hozott határozatok végrehajtását biztosítani fogja. Páris, január 19. (Szikratávirat.) A francia köztársaság újra megválasztott elnöke, Deschanet a miniszterek üdvözlésére válaszolva a többek között ezeket mondotta: — Mint a törvény megválasztott őre, minden