Délmagyarország, 1920. január (9. évfolyam, 1-25. szám)

1920-01-20 / 15. szám

DELMAQY ARORSZAO Sageá. 1W ja—ir 20. erőmmel azon leszek, hogy a törvény minden betűjéhez és szelleméhez hiven alkalmaztassak, hogy ezzel a köztársaság, a nemzet és a szabadság intézményei közötti szoros kapcsolatot megerősítsem és kiépítsem. Üdvözlöm kiváló elődeimet és közöttük Poincaré Raimondot, aki ebben az óriási háborúban a francia nemzetet méltósággal és előkelően képviselte. Odvözlöm azt a nagy franciát, aki annyira hozzá segített bennünket a győzelemhez, amidőn egy nagyszerű erőfeszítéssel összeszedte s nemzeti erőforrásokat Zürichből jelentik: Arra a kérdésre, hogy ki lesz Clemenceau után a minisztertanács elnöke, Deschanel elnök több képviselőnek azt felelte: Millerandot tartom annak az embernek, akit mindkét Ház szivesen fogadna. flrannaf, brilliánsf ékszereket, platinát minden mennyiségben legmagasabb áron vásárolok FI&fHFR If ÓRÁS ÉS ÉKSZERÉSZ I 10V1IL.IX I\. Xmi.u,éUi MUM. Ml Újszeged Szegedé marad* — A szegedi határ. — (Saját tudósítónktól.) Az a békeszerződés, amelyet az ötös tanács a magyar békedelegációnak csütörtökön este átadott, a déli szlovák állammal szemben körülbelül a következőképen állapítja meg Magyarország határát: Kotormány, Odeha (?) Edes, a Dráva folyása, Kassád, Beremend, Udvard, Ószentiván és Kübekhá?.*. A szerződésben megjelölt határhelyiségek még Magyarország területén /eküsznek. A szerződés pontos szövege még nincs kezünkben és igy szinte lehetetlen megállapítani, hogy a Tisza túlsó partján hány olyan község kerül vissza Magyarország testéhez, amely ezidőszerint még szerb megszállás alatt áll. A nagyjában közölt határmegallapitásoktól azonban annyi mindenesetre bizonyosan meghatározható, hogy Újszeged és még néhány a szerbek által megszállt község Magyarországhoz fog tartozni Nem állapitható meg azonban pontosan, hogy hány ilyen község lesz és melyek azok, amelyeket a Jékekonferenda még nekünk itélt meg. A sors különös iróniája, hogy nagy nemzeti szerencsétlenségünkben, amikor a legmagyarabb és kulturában legfejlettebb városaink túlnyomó részét egyelőre, elveszítettük, Szeged szempontjából mégis néhány községnek és falunak kell örülnünk, amelyeket a győzők jóvoltából nemsokára vissza kell kapnunk a szerbektől. Szeged élelmezése szempontjából ugyanis felbecsülhetetlen jelentősége van a szomszédos községek visszacsatolásának, amelyek valósággal éléskamráját képezték a városnak. Olvasóink jól emlékezhetnek arra, hogy amióta a fiancia és szerb megszállás tart, dr. Somogyi polgármester hányszor sürgette ezeknek a községeknek bekapcsolását a város közélelmezésébe és hányszor interveniált ebben az flgyben a megszálló cápátok parancsnokságánál. Egy alkalommal magánál Franchet d'Esperay tábornoknál fejtette ki, hogy Szeged elsorvad, ha megfosztják a környékező falvaktól és községektől. Talán éppen Somogyi polgármester érvelésének és Franchet tábornok lentéseinek tulajdonitható, hogy a Legfelsőbb anács nem engedte át ezeket a községeket a szerbeknek, noha a Franchet tábornok által megállapított első demarkációs-vonal szerint ezek a községek szerb területre estek és a szerbek is erősen ragoszkodtak birtokához. Sovány v^asz ugyan néhány falu egy elvesztett ország helyett és nem is nagylelkűség attól a Legfelsőbb Tanácstól, amely bitang jószágként kezeli a történeti Magyarországot. Mégis, ha már a sors is ugy akarta, hogy Szeged, a magyar Alföld szive határváros legyen, legalább néhány magyar község lesz körülötte, amely élelemmel látja el . . . Dr. Vasek Ernő főispán a békeföltételekről és az ország gyászáról. Dr. Vasek Ernő kormánybiztos-főispán a békefeltételek átadása és a nemzeti gyász kapcsán a következő nyilatkozatot tette: — Vasárnap Kisteleken és Felsőtanyán jártam. Megdöbbentettek a kisteleki és a felsőtanyai magyar népnek könnyei és meghatott fe'jajdnló fájdalma, amidőn bejelentetlem nekik, hogy Magyarországot szétdarabolták, őszbe csavarodon aggastyánok, drága jó magyar anyák ugy zokogtak, mintha gyermeküket vesztették volna el. Nem rájuk parancsolt gyásznak volt ez a megnyilatkozása, hanem önkénytelenül tört fel Mólok az a nagy fájdalom, amely hirtelen halotti csendet teremtett a tanyákon, önkéntelenül felmerül a kérdés, hogy miért kellett ennek igy történnie. Megérdemelte-e a magyar nép, hog) ilyen rettenetes feltételeket kapjon, elkövetett- e olyan nagy bünt, hogy ezt a nagy csapást kelljen viselnie? Emlékezzünk vissza 1918 őszén:, amikor a fegyvert letettük és igazunk tudat Ibin rábíztuk magunkat a lovagias francia ntmzet jóindulatára. Abban az időben visszhangzott az ország a franciák iránti szeretettől és ez a szeretet nem volt uj keletű. Hiszen mái a háború előtt menekülni akartunk a germánok karjaiból és frankofil politikára akartunk rátérni. A francia nemzet vezetői azonban ellökték maguktól feléjük nyújtott kezünket. Egyesztendeig hánykódtunk a legnagyobb kétségben és egyre vártuk, hogy megértsenek benntnket és megismerjék igazunkat Mi megértettük Franciaország nagy fájdalmát, amidőn 1871 ben Elszászt elszakították az anyaországtól, megértettük a francia nemzet lelkében oly buján termő revansgondolatot és mégis ennek a nagy nemzetnek vezetői most nem akarják megérteni egy másik nemzet ugyanilyen gondolatát és nem látják, hogy a mi lelkünk is teljesen megtelik a revans gondolatával — Mi nem a frtnáa nemzetet okoljuk szerencsétlenségünkéri, hiszen ez a nagy nép egész története folyamán megértette más népek fájdalmát Emlékeztünk csak arra a fogadtatásra, amelyben Rákóczi Ferencet Franciaországban részesítették, emlékezzünk csak Napoleonra, aki ftggetlenségünket felajánlotta. Európa keletén ezeresztendőn át védelmeztek Nyugat kulturáját a kelet barbarizmusa ellen. Ezt a hivatásunk it jól töltöttük be. Most pedig, mert adott szavunkat betartottuk becsülettel, megérdemeljük-e azt a sorsot, amelyet a Nyugat izán nekünk? Lelkünkből nem a lihegő bosszú tör ki most hanem a néma gyász, amelyben összekovácsolódik a magyarság egész ereje. És feledjük el, hogy a magyarság 34 százalékát szakítják most el Magyarország tes-tétől és ne feledjük, hogy színmagyar vidékeken rabságban sínylődnek a magyír testvérek. A magyarság le fogja rázni magáról azokat a bilincseket, amelyeket most rája vetnek. Él lelkünkben a feltámadás re- | ménye! A támogató kart, mely bennünket majd fdsegit, nyugatról várjuk és végtelenül fogjuk sajnálni, ha egyesek — akik nem is a nemzet többségének akaratát képviselik — elvadítanak és elidegenitenek maguktól és másutt fogjuk keresni barátainkat — A békeszerződéssel visszakergettek bennünket azokhoz, akikkel együtt buktunk s akikkel egyQtt kell várnunk a feltámadást is. Ez a mérhetetlen csapás fel fogja ébreszteni a magyar nemzeti öntudatot és ha nem tudott bennünket eltiporni a török és tatár, ha nem tudott bennünket megemészteni a négyszázéves Habsburg-uralom, nem fog bennünket megölhetni szoms7édaink túltengő ambíciója sem! Nem ölhetnek meg t>ennünket azért sem, mert kulturánk és intelligenciánk jóval nagyobb, mint azoké, akik a Kárpátakon belül az ura'mat most magukhoz ragadták. A müveit Nyugat nem adhatja szankcióját ahhoz, hogy Erdélyben hat hetes kurzust végzett mosóasszonyok tanítsanak betűvetésre és hogy a tótlakta vidéken cseh pincérlányok oktassar ak és a gimnáziumokat egykori hintáslegények igazgassák. Feltámadásunk csirája éppen nagy kulturáltságunkban és intelligenciánkban rejlik, ez fogja ébren tartam mindenkor Magyarország őserejét nemzeti igazunkat pedig nem a szuronyok hegyén, hanem a tudás hatalmával visszük be a megszállott területekre. — öltsünk gyászt, verjük bűnbánóan mellünket, gyógyítsuk be önfiaink ütötte sebeinket és akkor ismét nagyok leszünk, nagyobbak, mint valaha voltunk. Fd a fejekkd! Ne csüggedjünk ! Bízzunk karunkban, tudásunkban, kultúránkban és bizzunk igazunkban! Tdjék meg ldkünk nemzeti ideállal és azzal a soha ki nem fogyó reménnyd, hogy elszakadt testvérdnket — akiknek jajkiáitását a müveit Nyugat most nem birta megérteni — ismét magunkhoz fogjuk öldhetni I órákat magas napiáron vásárol Bach atöda Kun Jenő Szeftd, Széchenyi tér 2. 2945 A politika eseményei* Andrássy a békéről és a belpolitikáról. Miskolc, január 19. Az Esf-nek jelentik: Gróf Andrássy Gyula tegnap délután mondotta d Miskolcon programbeszédét A békéről ezeket mondotta: Ez a béke szomorú, ez a béke gyalázatos, ez a béke igazságtalan, elfogadhatjuk-e ezt ? Az ember szive, hazafias érzése csak egy választ adhat, ha szabad volna érzésre hallgatni, nem, nem, soha. Inkább halál! De még sem szabad ezt ilyen könnydmüen kimondani, fddőséggd tartozunk nemzet iránt aki, hogy meg kdl fontolni a következményekd is, fegyverrd a kezünkben és fenyegdőzve nem érünk d sokat Arra kdl törekedni, hogy a területi integritás bdyett d érj ük a gazdasági integritást, elérjük a kulturális egységet: a magyar mindenütt magyar maradjon azokon a területeken is, amelyeket elvesztettünk. Fontos az is, hogy népszavazás döntsön a vitás kérdésekben. Ezután a bdpolitikáról beszdve, következökd mondotta: — Én a magam részéről tdjes meggyőződésemmel és érzésemmel hive vagyok a királyság eszméjének, a magyar nemzetnek egy olyan királyra van szüksége, aki a magyar nemzeti állam eszméjét képviseli. Elvárom a királytól, hogy a nemzetet kormányozza. Igazi parlaraentárizmusra van szükség. A két kamarai rendszer hive, de a régi főrendiház nem tariható fenn reformok nélküL Választott elemeket is be kdl oda hozni. Nagyfontosságú kérdésekben a népszavazás döntsön. Közigazgatási reform kdl, de a megyéket fenn kell tartani Hosszasan foglalkozik ezntán a munkáskérdéssel. Meggyőződése az, hogy a munkások anyagi és erkölcsi érdekdt a legmesszebbmenő jóakarattal kell kezelni. Hajlandó velük egvütt dolgezni, a munkások benne érdekeiknek őszinte szószólójára fognak találni. Módját kell ejteni annak,' hogy a munkások a vállalatok jövedelmében részesedjenek. Szeretné, ha a szociáldemokrata-párt revizió alá venné a programját. A nemzetköziséget nem veszi rossz néven, hacsak jól értelmezik. Ezután áttért a zsidókérdésre, jogosnak tartja a kereszténypártoknak azt a törekvését hogy ? gazdasági életben, de mindenütt a sajtóban is, amdyből ki voltak kapcsolva, számarányuknak megfelelő módon helyezkedjenek el. De álljanak a törvényesség alapján, tartózkodjanak a gyűlölettől és mindentől, ami fdekezeti gyűlölködésre vezet Ne gyűlöljünk senkit azért, aminek született, ezt nem rázhatja le magáról. Á nemzetgyűlés házszabályai. A P. H. irja: A választások után összeülő nemzetgyűlésre a házszabalyoknak a tervezetét készitik dő az igazságügyminisztériumban. Érdeklődtünk eziránt és az igazságűgyminisztérium