Délmagyarország, 1920. január (9. évfolyam, 1-25. szám)

1920-01-11 / 8. szám

DELMAGYARORSZAG Szeged, 1920 január lí. országsai. Le Marcilly Berlinbe fog utazni, jihoi Fraacíaországot diplomáciai ügyvivői rangban képviseli Báró l.erchner valószínűleg ugyanakkor nyújtja át Poincare elnöknek a saját megbízóleveleit. A béke és a HohenzoIIeinek vagyoni kielégítése. Karlsruhe, január 10. (M. T. I.) A volt német császár békeszerződés ratifikálása után családi tanácsra hivja össze a Hohenzolierncsalád tagjait, valószínűleg Hollandiába. E tanácson a család tagjainak vagyoni végkielégítéséről és jövfbeni tartózkodási helyéről fognak dönteni. Hága, január 10. (M. T. I.) Az antant közölte, hogy Vilmos császárnak a német határ közelében való tartózkodása állandóan veszélyezteti Európa békéjét. Az antant a?t szeretné, ha Hollandia egyik gyarmatát jelölné ki t.ar'ó> kodási helyül a német császár számára. Amenynyiben az egész németalföldi kabinet hozzájárulna és Vilmos császár is elfogadná, a keldindiai Jáva-szigeten ajánlanának fel menedéket a német császárnak. Tisztviselők segélykiáltása. Azok a segélykiáltások, amelyek a Délsmygyarország hasábjain hónapok óta hangzanak a magyar tisztviselői kar nyomoranak enyhítése érdekében/most aifővárosi lapokban is erőteljesen szólalnak meg. A Nemzeti (Jjság „De profundis" cimen a budapesti tisztviselők kétségbeesett jfjkiáltásainak hasáboV.on keresztül ad kifejezést. — „A magyar középosztály, — irja a Ncmzeti Újság — amely rzeréven keresztül fentarfotta és az utolsó kétév alatt kétszer is megmentette a saját összemorzsolődása ;í!tal Magyarországot, most vivja a legkétségOeesettebb harcát az élettel. Ezek a kin- és r.yomorhónapok, amelyek ránk következnek, sokszoros szenvedéssel fek-zenek r.aita a nvigyar középosztályon . . . Gyorsan kell cselekedni, mert az egész magyarság 'élete függ attól, hogyan tudnak helytállani a középosztály rétegei a rettentő időkkel szemben Esztendők óta harcolunk a tisztyiselők érdekeiért, egyetlen alkalmaf el nem szalasztva mutattunk azokra- a nagy mulasztásokra, amelyek a letűnt korszakok koemányai lelkiismeretét terhelik, hogy a magyar tisztviselői kar ellátás tekintetében ma a legutolsó helyre jutott. Mindenre ePibb akadt in?ézkedé«, költség, mint a tisztviselői kar évtizedekre visszanyúló sérelmeinek orvoslására. Elismerjük, hogv ma a lerongyolódott, kizsarolt, feldarabolt ország meg nem szállott részein maradt tisztviselők íügyeit j máról holnapra retn lehet, elintézni, *zonoa/i j az ország második nemzeti hadseregé/, a tisztviselői kart, szintén sürgősért talpra kell álli- • tani, együtt, egyvonalban az e*ső nemzeti hadsereggel, mivel az ország * gépezete produktív munkát egv agyongyötört, fizikumában éss erkölcsi erejében megtört tisztviselői táborral képtelen lesz végezni. Ne kísérletezzen az uj nemzeti erőt és tartalmat képviselő kormány tovább arz.al a táborral, ameiv most mint megváltójától jobb jövőt és boldogabb megélhetést remél. A hatalom teljesen tisztában van azzal, hopytisztviselők nélkfil az ország nem lehet el. És ha tisztába van ezzel, azt is tudja, hogy a tisztviselők csak ugy felelhetnek meg a hozzájuk fűzött nagy várakozásoknak, ha tiszteségesín élhetnek és láthatják el családtagjaikat. Huszár Károly miniszterelnök újévi beszédében előre ielezte, hogy a tisztviselőkre még kemény, nehéz próba vár. Ezzel tisztába vsitak 1 és vannak a tisztviselők, azonban, hogy fizikailag kibírják a nehéz próbát, meg kell nskik adni a szervezetük feniarlásáhuz szükséges Budapesten, hanem élelmiszerese*. Nemcsak mindenütt ÉZ O'szágban. Szegeden n.a ugy áll a Wjzet, hogy a tisztviselő ha csak kenyérrel akarj í ellátni a családját, amely esetleg négy tagból áll, akkor a 6—800 korcna fizetérét <-*ak kenyérre költheti el. Mást nein vehet, mivel a 16—20 koronás kenyérárak me'lett 6—800 koronáért csak másfél kilograin kenyeret vehet naponta. Hogy milyen szükségletek jelentkeznek még a kenyéren kívül, azt senkinek nem kell bővebben fejtegetni. A tisztviselők tehát elérkeztek ahhoz a ponthoz, hog- 10—20—40 évi becsületes, szorgalmas munkálkodás után boldogoknak kell, hogy érezzék maguka!, ha imájuk nvomán teljesül, Iiogy i — Aad meg nekünk a- mudennapi kenyerünket. A haza ellen való vétek tovább is morzsákat szórni az éhezek elé. Alapos, gyökeres orvoslás kell i!l. És a tisztviselők igyekezzenek, hogy az uf nemzetgyűlésben a magyar nemzetet erősitő oljPfctisztviselők jussanak be, akik az ő régen vajúdó hefvzetüknrk nemcsak hangadó hanem orvoslást követelő makacs szószólói k-ryenek. Eleget okulhatlak már a régi választások nyomán, hoey a "mindenkori jelöltek nagy ígéretekkel öifelték, csábították magukhoz a tisztviselőszavazókat, amikor azonban az Ígéretek beváltásáról van szó, akkor egy kis felülről jövő pártnyomás «i!?.t' még az ilyirányu interpellációk is visszavonattak. Rendkivül fontos dolog lenne tehát és a tisztviselők részérői helyrehozna tlan mulasztás következne be, ha képviseletakröl kellőképen összeta:társai nem gondoskodnának. , A szegedi tisztviselők erkölcsi érték tekintetében megfelelnek Huszár Károly n iniszterelnök óhajának. Tűrnek, szenvednek, nélkülözlek. De mirniennek van határa. Legyen a szenvedéseknek is. ' (K) Óráját és ékszereit javíttassa elsőrangú ór-'i- és _ ékszerüzletemben. Szolid árak* Órákban és éks7«iekl« n nagy raktár. !S4 FISCttfR K. -°"«4ELuKávTEH = Nincs bélyeg a trafikokban. — A postafőnök a bélyeghiányról. — (Saját tudósítónktól.) Egy levetet kellett SÜJgősen elküldenem BudafKjstr*. Bementem a •legközelebbi tíonánytözsdebe, hogy 60 filléi áru levélbélyeget vásároljak. Nem kaptam. Azt ' mondták „nincs"! Ugy gondoltam, hogy csak i azért nincs, niert kifogyott, bementem hát egy KÉT MAGYAR IRÓNÖ érkezik a napokban Szegedre, két kiválóan értékes és komoly magyar művészember, akiknek itt tartózkodása ünnepi* alkalmat ad nekünk, hogy érdekes és határozott irodalmi arcképüket fölvázoljuk a7 olvasónak. A sok politikában oly jól esik egy kis kultura é* bár a két kitűnő hölgyet is a politika hozza Szegedre, minket viszont az irói jelentőségük érdekel, az emberi jelesség 'k vonz. Tormay Cécile, az egyik asszonyiró az uj magyar regény egyik legkomolyabb és leghivatottabb művelője. Az Emberek a kövek közt és A régi ház szerzője a legnemesebb magyar és klasszikus regényköltói hagyományukat fejlesztette tovább, széles és nyugodt elbeszélő modora a nagy realista angolokéra emlékeztet, ecy kis kacérsággal azt mondhatjuk, hogyha T-rdős Renée a magyar George Sand, akkor a purilán és nemesen egyszerű Tormay Cecile a magyar George Eliiot. Viaszfiguták és más novellás könyvei szintén a nagyobb koncepciók emberét mutatják, aki a múlt és jelen leikét és az emberi lélek rejtelmeit egyaránt biztos é6 bátv r kézzel boncolja és stilizálja. Tormay Céci'e, az tmber, igen hatásos es vonzó jelenség, f inom e.' okos profilú arca mintha Lionardo valamelyik remekének keieKból lepne a szemielő ele, műveltsége mély és nagy, az a magyar ku turáiiság, amely a légi Ertleíy nyugaíutj.'irt nemeseinek szívbeli h.agyománya volt. Riioók Emma, a másik irónő egy Magányos uton egyedül cirnü férfiasan, vagy talán inkább feminista, módon szókimondó regényével íünt föl, amely egy uj nőtípus lelki kontúrjait és egyben tragikus sorsát ábrázolta, minden telesleges lirizmus és romsntikus pózok nélkül, becsületesen, azzal a bensőséges és elfojtott érzéstől fűtőit tárgyilagos epikával, amely a nagy Flaubert legbecsesebb öröksége. Ritoók Emma novelláinak (mert ő is valódi novellákat ir, mint Tormay Cécile is és nem tárcákat, mint a legTflbben a tegnapi modernek) alaptónusa valami gyöngyszürke színekben fölolvadó, a végzettel komolyon és keményen szembenéző rezignáció. Egy magányos asszony- j ember szemérmes lírája ez, a nagy északi elbeszélőkére emlékeztető, akiket Ritoök Emma különösen kedvel és sikeresen tolmácsol is. De J mind s két írónőnknek lelke legmélyén (és talán scrsul'ban is) van valami magyar, erénye. kben, tévedéseikben egykén'. Kétségtelen, hogy mind a ketten számot tennének bármely külföldi litteratu oan is (mint ahogy Tormay Cécile könyvei a német könyvpiacon tán kelendőbbek, ni í n t a hazain) és az is bizonyos, j hogy eddig értékükkel nem volt arányban j magyarhoni népszerűségük. Mi az irodalom nevében tisztelgünk e fekete j betűkből fent koszorúnkkal előttük és szívből kivágjuk, faogy azon a nézőn szüreteljék tovább is az igazi elismerés gyümölcseit, amely az ő kgvalódibb birtokuk: a magyar irodalom területén. Gyalu. másik tőzsdébe. Otr irsmm>^ cs3k fgy kicsit mérgesebb hangon. Míg 'K....'^ dig azt hittem, hogy különösebb baj nem történt, csak elfogyott a lev«.lbélyEg, benyitottam egy másik tőzsdék tls igy tovább: a negyedikbe, ötödikbe meg a h itodikba. Mindenütt a stereotip választ kaptam: nincs! Most már én lettem haragos és megkérdeztem a trafikostól, hogy miért nincs. Azt mondotta, .hogy nem vagyok bolond egy perceníre dolgozni" és menjek a postára. Megfogadtam a szavát és elmentem a postára megvenni a levélbélyeget, mert a trafikos nem haj'andó engem egy percentért kiszolgáini. A postán azután tényleg mígvásároltam 60 fillérért a béiyeget, felragasztottam á levélre és bedobtam a pqsiaszekrénybe. Ennyi utánjárással mások legalább százezer kozonát keresnek meg manapság . . . Valóban hetek óta nem árulnak postabélyeget a szegedi trafikosok. Azt mondják, hogy tartogatják a béiyeget. Majd eladják jó drágán, ha uj bélyegek kerülnek forgalomba. És egészen biztosan forgalomba kerülnek. Mikor Károly király jött, jött az uj bélyeg, mikor i," oly ment, akkor is jöit az uj bélyeg, a köztársaság is hozott uj bélyeget, a szovjet ugyar csak maradandóvá tette emlékét — többek között — u^ bélyegekben, a szegedi kormány c legalább felülbélyegzéssel adott uj bélyegsortzatot és a mai rend, a közeli uj királyság is .minden bizonnyal megcsinálja uj bélyegeit. Erre várnak és erre számítanak a trafikosok, akik az utóbbi időben a mai kor igényeinek és Ízléseinek megfelelő milliós üzleteket csináltak már a színben, nagyságban, figurában, cakkozásban, viznyomásban és felülbélyegzésben elég gyakori időközben változó magyar bélyegekből. Lehet azonban, hogy tévedek éa a trafikusoknak van igazuk, mert a kincstár keveset fizet a bélyegárusitásért. De akkor miért nem adják vissza a bélyegárusitási engedélyüket, amely