Délmagyarország, 1919. december (8. évfolyam, 260-282. szám)

1919-12-13 / 269. szám

Sz>ged, 1919"áecemberg 13. DELMAQYARORSZAQ 8 Razzia a kávéházi valutások között (Saját tudósítónktól) „Razzia !" Egy röpke szóban mennyi aggodalem, mennyi szomorú­ság, mennyi kétségbeesés és mekkora meg­nyugvás, mekkora öröm, mekkora megelégedés. A gombamóíára szaporodó szegedi láncosok páni félelemmel féltek e szótól, a bosszankodó közvélemény pedig haragvó várakozással várta, hogy miker hangzik raár egyszer ez a szó a hirtelengazdagodás vágyától hajtott emberekkel megrakott kávéházakban, hogy iziben széjjel­fussanak a háborusélet legkártékonyabb rova­rai : a láncosok, mint ahogy ezerfelé veri a zápor a »ürü hangyabolyt . . . Folytonos sürgetés, nógatás és panaszkodás után végre wélyesen belenyúlt a rendőrség a láncosok kávíhízi darázsfészkébe. Pénteken, a láncosak szerencsétlen napján, délelőtt 11 óra­kor egyidőben vették körül erős rendőrcsopor­tok a zugbörzések, a valutaspekulánsok és árdrágítók sziklavárait: a Tiszát és a Belvárosi kávéházat. Ijedt megrökönyödéssel ugráltak föl az asztaltól a meglepett spekulánsok, vala­mennyien az ajtók és a hátsó kijáratok felé pislantottak, de rendőrök állták el a kijára­tokat Az első razzia pompásan sikerült. A pénz­ügyigazgatóság nagyszerű fogást csinált. Az asztalon valósággal dombokba halmozódott a sok elkobzott idegen valuta és a kereseti adók­ban lefoglalt osztrák-magyar bankó. A rend­őrség is hozzájutott néhány lézengő kávéházi esavargóhoz. Az előállítottak közül ötöt elitélt a rendőrbiró. Az első eredményes razziát, amely bizonyára megkönnyebbülést hoz a város nyomorúságos életére, de Tournadre tábornok engedélyével végezte a hatóság. Az engedélyt dr. Vasek Ernő főispán sürgette és a pénzügyigazgatóság is erősen kérelmezte . .. (A Tisza-kávéházi csatatér.) Tizenegy óraker jelentek meg a rendőrök Pottyendy kapitány vezetésével a Tisza-kávéház előtt. Azonnal elállták az összes kijáratokat, egyrészük pedig benyomult a kávéházba. A városban futótűzként terjedt el a hir, hogy razzia van a Tiszában. Amikor én bementem a Tiszába, v javában folyt már a tisztogatás. Osztályozták a hely­belieket és az idegeneket. Elébb a helybeliek­kel végeztek, hogy idejében mehessenek haza ebédelni — jó étvággyal. Az idegeneket beszo­rították a kártyaterembe. Azokra jobban vigyáz­tak. Az idegen láncosnál vannak a nagy pénzek. Egy asztal mellett ül dr. Szalay László pénzügyi titkár, mellette egy írnok. Az asztal körül a detektívek egyenkint átkutatják az em­bereket, kiszedik a pénztárcájukat és az asz­talra rakják a bankókat. Az idegen vaiutát belökik egy suhajdás-dobozba. Nem is adják vissza. Az osztrák bankókat a helybeliektói nem szedik el, de a vidékiek pénzéből lefog­ják a negyedrészt kereseti adóba. A delikvens egy nyugtát kap a pénzről. A láncosok kétségbeesett tekintetet vetnek egymásra és megpróbálják elrejteni pénzüket a legképtelenebb helyekre. A detektívek azonban fürkészve szemmel tartják a spekulánsokat. Az egyik láncos a hátsónadrágzsebe mellé rakott be egy csomó bankót. A detektívek rajtakapták és elöráncigálták a bankócsomót. Egy Politzer Sándor nevü embernek a csiz­májából szedegették elő a detektívek az értékes bankókat. Szalay titkár számlálgatja a dollá­rokat, a dinárokat, márkákat és frankokat . . . — 20.015 dollár, 10.000 márka, 1550 frank .... Politzer ur bus tekintettel búcsúzik bankói­tól .. . Egy félmillió a csizmaszárban. Mennyi lehet akkor a Politzer ur kasszájában? . . . — És mit kapok ezért ? — kérdi Politzer ur. — Nyugtát — válaszolta Szalay titkár. — És mikor kapom meg a pénzt — kérde­zősködik még tovább Politzer. — Majd megidézzük adótárgyalásra. — És mikor lesz a tárgyalás — izgatódik a valutás. — Majd márciusban, vagy áprilisban — nyugtatta meg a titkár. Ebben azután ineg is nyugodott Politzer ur, dühösen zsebre vágta a nyugtát és sarkon­fordult. Az érdekes nyugta egyébként, melyet a pénzügyigazgatóság már előre elkészíttetett, így hangzik. kor., azaz: koronáről, mely összeg a keresetadórói" szóló "Í875. "évi XXXIX. t.-c. és a 25472 -1890. száma pénzügyminiszteri, valamint az 1916. évi 4308. M. E. sz. körrendelet alapján a francia tábornok-városkorinányzó ur előzetes engedélyével alkal­mazott III. o. kereseti adókivetés és járulékai biztosi­téka képen lakostól a szegedi állami pénzügyigazgatóság által beszedett azzal, hogy' nevezett az adókivetés eredményéről annak idején érte­síttetni fog. Magyar pénzügyigazgatóság. Elkobzott pénznemek részletezése: » A gyors és eredményes adókivetést lehor­gasztott orral vették tudomásul a láncosok. — Maga láncos — mondja a titkár — egy zömök vasutasnak, aki szintén bentrekedt a kávéházban. — Legfeljebb a kezemre — válaszolta tré­fásan a kis ember és sorra rakosgatta zse­ebbőlí a pipát, dohányt, zsebkendőt, rossz bugyellárist és néhány tépett koronát. Elen­gedték. A nagy láncosok, a közismert valutaspe­kulánsok, akik százezer koronákat vágtak zsebre naponként, nincsenek sehol. Ha van is néhány, egy pár ezer koronával megússza. A többit már valahol elrejtette. Nők is vannak. Szépek és szép számban. Nem motozták meg őket teljesen, mert a rend­őrség még nem gondoskodott női motozókról. Csak a ridiküljüket és a kabátzsebüket kutatták ki. A többi pénzüket hazavihették ... Néhány ártatlan vendég is bekerült a lán­cosok közé. Egynémely vidéki ezrekkel fizette meg pénteki reggelijét. De a pénzügyiek nem tehettek kivételt. Jóval elmúlt már egy óra, de a Tiszát még mindig zsúfolásig töltik az emberek. Nem lehet végigmenni az asztalok között most sem, épen ugy mint azelőtt a déli órákbín. Schermann a kávés, busán áll a kassza mellett és végigveti fáradt tekintetét a romokon. Misolyát ez egy­szer az előcsarnokban felejtette... A p neérek felemelik a bőrüléseket és kutatgatnak, hátha odarejtettek valamit a láncosok. — Piszkosok ezek a láncosok — mondja az egyik pincér megvetően. Egy se hagyott itt D=Sándor * Kovács bankblzománqi és áruforgalmi iroda Kossuth Lajos-sugáiut 8. sz. A legelőnyösebben bonyolítja le, illetve közvetíti minden­OOO nemü ®ru> valamint qqq QQ külföldi pénzjegyek QQ O adás-vételét. 322 Q semmit, pedig a pestiek eldobálták pénzűket amikor meglepték őket... (A Belvárosibán.) Itt vannak a kisexisztenciák, akik csak néhány száz koronára dolgoztak. A szerényebb igényűek, a törpeláncosok, facér kereskedő-segédek és vegyes naplopók. A kártyaszobában folyt az „adó­kivetés". A razziát Schön Károly rendőrkapitány vezeti és Dörle pénzügyi titkár szedegeti be a pénzeket. A kávéházban mint az ijedt nyáj, össze­bújva tanácskoznak a szegénylegények. A kassza éltes tündére haragosan dobálja a cukrokat a tálcára, a pincér ordit és leönti kávéval a hado­nászó láncosokat. Amikor benyitunk a kávéházba, kárörvendezve mosolyognak és röhögve mondogatják: — No ezek ép jó időben jöttek. Nem akartuk elrontani örömüket, ezúttal mond­juk hát meg nekik, hogy újságírók voltunk, akik­től nem vehettek el semmit, — ama egyszerű ok­nál fogva, hogy — soha nincs pénzünk . . . A késő délutáni órákban még mindig gyűlt a bankó a suhajdás skatulyákban . .. • A razzia délután 5 óra után fejeződött be. A láncosoktól körülbelül 600.000 koronát szed­tek el adóban. Tizennégy napra teljesen elzárták a közúti hidat. (Saját tudósítónktól.) A folytonos hidelzárás és megnyitás, szigorú és kevésbé szigorú zár­lat után nem hat meglepetésszerüleg, hogy a szerbek újból elzárták a közutihidat. Ezúttal olyan szigorú zárlatot léptettek életbe, — még pedig 14 napra — hogy a hídon csak tanuló­gyermekek és munkások közlekedhetnek, ezek is csak a szerb parancsnokság által kiállított igazolvánnyal. A legutóbbi hetekben a szerbek amúgy is erősen korlátozták a hídon való át­kelést, amit azzal indokoltak, hogy a nagyará­nyú csempészést akarják megakadályozni. A szegényebb osztálynak tényleg meg is enged­ték az átjárást és az éielmiszerbevásárlást. A szerb parancsnokság alábbi rendelkezésével most már ezeknek az engedélyeknek érvényét is felfüggesztette 14 napra abból az okból, hogy a jugoszláv pénzek újbóli lebélyegzése kapcsán elejét akarják venni a pénzcsempé­szetnek. A szegedi szerb parancsnokság ugyanis a hozzá beosztott összekötőtiszt ut­ján a következőket közölte a szegedi rend­őrséggel : — A mai nappal kézdődőleg, vagyis 1919 december 12-ikétől 14 napig Újszeged és Sze­ged között minden forgalom szünetelni fog. Az eddig kiállított igazolványok továbbra is ér­vényben maradnak, de csak a fent említett 14 nap letelte után. Ezen rendelet alól a magyar nemzeti hadsereg katonái és tisztjei sem vonatnak ki. Kivételt képeznek az Új­szegeden lakó tanulógyermekek és munkások, akik naponta Szegedre átjárnak. Ezeket a fő­kapitányság által külön igazolvánnyal kell ellátni, amit a szerb parancsnokság láttamoz. Fenti rendelet kibocsátását a szerb parancs­nokság a pénzek ujból.u való lebélyegzésével indokolja. A szerb parancsnokság rendelkezése folytán a szegedi rendőrfőkapitányság az alábbi hirdet­ményt bocsátotta ki: Az ujszegedi hídon való átkelés kieszközlése véget kérem ai- alkalmazásban levő hivatal­nokok és munkások névjegyzékét városháza földszint 1. számú szobában leadni. A név­jegyzékbe csak azok vehetők fel, akik tényleg I Újszegeden laknak és az ipartestületnél is Egy vaggon valódi RIZ ABADIE nikofmmenfes 2-es és 128 és fekete Club szivarkapapir érkezett a MED1 SPEClfiilTE hygiénikus szivarkahüvely 3-as számú 5*1Vari|ailUVeiy főraktárába Szeged, Jókai-ulca II. Telefon 15—20. Eladás nagyban és kicsinyben.

Next

/
Thumbnails
Contents