Délmagyarország, 1919. december (8. évfolyam, 260-282. szám)

1919-12-25 / 279. szám

Szeged, 1919. december 25 DELMAGYARORSZAG — Az embör fölönti a garatra. — Erős az az ital ? — adta föl a szót az elnök. Kimicsodás. Ha sok vizet eresztenek bele, nem is erős. — Tehát abszintot ivott. — No mán kérőm nem bánom, ha minCTá föl is akasztanak, de én olyat nem töttem. En csak mögittam egy-két lüvetöt. Lőhet, hogy föle is vót. — De hát az isten szereimére, mondja már meg egyszer, hogy mi az a lüvet? — szólt rá a legényre a türelmét vesztő elnök. A legény csak annyit mondott, hogy lüvet. Erre néhai Taschler Jőzsef, aki a tárgyaláson a jegyző tisztét töltötte be, az elnök emelvénye felé fordította a fejét és némi bosszúságai, mint aki nem tudja megérteni, hogy Szegeden élő ember nem ismerős a lüvet fogalmával, hátraszólt: — Fél lityi, egy szóda ... * Szatmáiy Árpád, a nagy „Szatyi", a Nagy Vince-féle társulatnak volt a tagja. A kiválók kőiül is kivált mély kedélyével, emberábrázolási képessége nagyszerűségével. Országos híresség volt a színészek között és vidéki szinész létére is meghívásokat kapott vidéki vendégszereplésekre. Nem szívesen hagyta el, ha csak egy napra is, Szatyi ur a szögedi várost, mert olyan jó bort. mint a Virágcsokorban, nem igen mértek sehol sem. Tavaszi időben Debrecenbe hívták vendégszerepelni. Szatyi ur felcihelődött és útnak indult a kálvinista Rómába. Egymást követő két este lépett fel a debreceni színházban, még pedig Á nagyratermett-ben és A peleskei nótárius- ban. Már az első este is nagysikere volt. A közönség nemcsak tapsolta, de élvezte is a játékát. Az egyik debreceni lap azonban a megérdemelt dicséreten kivül megjegyezte, hogy a művész a hatás kedvéért rögtönözni is szokott. Ezt pedig elitélte. (A kritikus bizonyára májbajos lehetett.) A gáncsoló kritika megjelenésének napján a peleskei nótáriust játszotta Szatyi ur. Magas fehér lovon jelent meg a színen. Taps fogadta. A fehér lovat megzavarta a taps és toporzékolni kezdett Szatyi ur alatt, aki erősen fogta a kantárt. A fehér ló abbahagyta a toporzékolást, majd feledve színházat, művészetet, instrukció ellenest cselekedett. A közönség körében nevetés, mozgolódás támádt és amikor elült a zajos nevetés, Szatyi ur megveregette a ló nyakát ¡és nagy komolysággal ennnyit mondott: — Édes lovam ne rögtönözz, mert lerántanak a'kritikusok ... * Amikor Gárdonyi Gézának A bor cimü falusi történetét Szegeden először hozták színre, a kiváló szerző lejött a bemutató előadásra. Nagy siker volt; a közönség ünnepelte a szerzőt és az ünneplést folytatták a szegedi irók és újságírók, akik vacsorát rendeztek a szerző „Göre" tiszteletére. Fonatos, halpaprikás és turóscsusza volt a vacsora, amelyet Bitó ur felesége készített, aki szünóra idején kecsegeorru csizmában járó Beck sógorral járta a Jópálost. A szódával kevert siller csakhamar megteremtette a jókedvet és egymást érték a tréfás és csipkelődő felköszöntők. Újlaki Tónit, „a testvir"-t, a Nazarénusok cimü darabja miatt aposztrófálták, mig Kisteleki Edust, a „költő"-t elveszett állitmányok miatt, amelyek Tömörkény szerint a beszédeiből kimaradtak. A jelenlevők közül senki , sem kerülhette ki sorsát, mindenkire ráteritették a vizeslepedőt, amint mondani szokták. Hajnaltájt hazakészülődött a társaság. Göre annak az óhajának adott kifejezést, hogy szellőztetés céljából jó lenne egy kicsit kocsikázni. Egy ravasz és fel nem emelt helyáru konflisban elhelyezkedett Göre, Tömörkény, meg -a színházi referens, aki Görével A bor alakjairól beszélgetett, A referens áradozott és különösen a kibékülési jelenet nagyszerűségét emlegette. Tömörkény, aki hallgatott és szivta a cigit, egyszerre csak megszólalt zordonan: — Aki, mint a rózsaszinü is, legényembör, az ne beszéljön házassági dogokrul. Mit érthet a legényembör ahhoz? Az „elnök" szava szent volt és sérthetetlen, nem volt szabad, de célirányos se igen, vele vitatkozni. A referens tovább fűzte a szót a Juli asszony ötletéről, hogy borral kínálta Barácsot, aki pedig italos állapotban érdekölte meg az asszonyt. Göre magyarázni kezdte a dolgot, mire Tömörkény újra megszólalt: — Te se igen beszélhetsz Göre asszonyi dolgokrul, mert hát te is bitang életöt élő ember vagy. .1 Göre fel se kapta lehorgasztott fejét és csak tovább szivta a virzsiniát. Majd halkan, ugy, mint amikor az ember hangosan szokott gondolkozni, megszólalt: — Vót neköm feleségöm, ö. m. a. f A magyar béke előkészületei. — Apponyi a magyarság kívánságairól. — A világbéke hirei. — Pdris, december 24. Az Associated Press budapesti tudósítója beszélgetést folytatott gróf Apponyi Alberttel, a békedelegáció elnökével. Gróf Apponyi a többek között a következőket mondotta: — Rendkívül sajnáljuk az Egyesült-Államoknak a szövetségesek Legfőbb Tanácsából való visszavonulását, mert az Egyesült-Államok elsősorban garantálták volna azoknak az elveknek az érvényesítését, amelyeken egyedül épülhet fel Európa békéje. Mi természetesen bizunk abban, hogy a szövetségesek fair módon fognak velünk elbánni, de Amerika visszavonulása mindenesetre nagy veszteséget jelent a részünkre. Mi elsősorban általános népszavazást fogunk követelni azokon a területeken, amelyeket Magyarországtól elszakítottak és a szomszéd államokhoz csatoltak. Hogyan mondhassunk le azon ország képviselőinek támogatásáról, amelynek elnöke a népek önrendelkezési jogának elvét proklamálta? Mi csupán fair bánásmódot kérünk. Magyarországot volt területének kétharmadrészétől megfosztották és sokmillió magyar szenved a román, szerb és cseh iga alatt olyan körülmények között, amelyek rendkívül hasonlítanak Lengyelország első felosztásához. Az elszakított területek népe döntsön saját sorsáról. A békemegbizottak előkészületeiről és a békedelegáció utazásáról Apponyi a következőket mondotta: — Minthogy nincsen megbízható értesülésünk a magyar békeszerződésről, mi feltételezzük, hogy nagyjában olyan lesz, mint az osztrák szerződés és előkészületeinket is ennek megfelelően tesszük meg. Minthogy az osztrák szerződés sok olyan rendelkezést tartalmazott, amelyeknek megvizsgálása szakértelmet követelt, több szakértőt akarunk magunkkal vinni. Közvetlenül újév után szándékozunk utrakelni és remélem, hogy addig az időig a románok már kiürítették az általuk még megszállva tartott magyar területeket. Tudósítónk jóforrásból arról értesült, hogy a magyar békemegbizottak főként Magyarország területi megcsonkítása ellen fognak érvelni, rámutatva arra, hogy a magyar irredentizmus Európa békéjét fogja veszélyeztetni. Páris, december 24. A cseh békedelegáció átadta a békekonferencia főtitkári hivatalának a ratifikáló okiratot. Budapest, december 24. Bázelből jelentik: Washingtoni távirat szerint az Egyesült-Államokban január elsején hivatalosan kihirdetik a békeállapotot, azonkívül megszüntetik a háború tartamára elrendelt korlátozásokat. Nauen, december 24. (Szikratávirat.) Olasz lapjelentések szerint Bulgária és Olaszország legközelebb szövetségi szerződési kötnek. Dr. Vasek főispánná a nők politikai és társadalmi szerepéről. (Saját tudósítónktól.) Az utóbbi napokban alkalmam volt hosszabb beszélgetést folytatni dr. Vasek Ernőnével, dr. Vasek Ernő kormánybiztos nejével. Beszélgetésünk során a jelen és a jövö nagy, átfogó kérdései mellett természetesen a napipoiitika eseményei s problémái is szóbakerültek. A méltóságos asszony férfipolitikust is megszégyenitő tájékozottsággal és szabatossággal beszélt ezekről a kérdésekről, ami különben nem is csodálatos egy olyan asszonynál, akinek férje állandóan vezetőszerepet visz a pártpolitikai mozgalomban és idejének javarészét politikával löiti. Emellett Vasek főispánné úrnő maga a természetesség és közvetlenség, amivel pedig a „politizáló" nőknél oly ritkán találkozik az ember. Beszélgetésünket magától értetődően a legaktuálisaob kérdésre: a nők politikai mozgalmára tereltem. A női választójog fegyvert adott a magyar nők kezébe és mindenki kíváncsian várja, milyen módon fogják ezt a fegyvert használni és mfyen befolyással lesz a nők politikai részvétele a magyar közéletre. A középeuróoai országok között talán Magyarországon mutatkozott a legnagyebb idegenkedés a női választójoggal szemben, nálunk hangoztatták íegelsősorban azokat a veszedelmeket, amelyekkel a nőknek az „alkotmány sáncaiba való bevonása" jár és igy joggal nézhetünk érdeklődéssel a legközelebbi hónapok eseményei elé, amikor a magyar nők először fognak élni alkotmányos jogaikkal. A méltóságos asszony ezekre a kérdésekre lényegben a következő választ adta: — Az én szememben a női ideál nem a gyűlésező, politizáló asszony, hanem a családi körben szorgoskodó Mártha, férjének hü hitvese, gyermekeinek gondos édesanyja. A politika a férjét eléggé elvonja családjától, annál nagyobb szükség van tehát a nőre a családban. Mivel azonban ma már a nőnek is vannak politikai jogai és ezekkel a jogokkal a törvény értelmében élnünk is kell, meg kell tehát bennünket tanítani jogaink helyes gyakorlására. Én ugy gondolom, hogy kimondott jogok nélkül is nagy befolyása volt eddig is a nőnek a politikára. A gondolkodó, müveit lelkű nő férje, testvére, atyja mellett állva eddig is érvényesítette jótékony befolyását a politikára s azt hiszem, nem tévedek, amikor azt mondom, hogy eddig is a női ideál akarata érvényesült a férfin keresztül ezen a téren is. Amikor férjuraink megrettentek a nehézségektől és a sikertelenségtől mármár elcsüggedtek, az erőslelkü nő állott oda a férfi mellé s buzdította további kitartásra. A férfi pedig talán csak azért küzdött tovább, Pll^fi Esi tf &lí §legszek*> női fehérnemüek, női, férfi és gyerrnekharisI " I 11 IlljCily riyáky c!iif fonok, batistok, zephyrek legnagyobb választékban SOÓS LAJOS saját készítésű fehe; lemüek áruházában, Oroszlán- és Iskola-u. sarkán.