Délmagyarország, 1919. november (8. évfolyam, 235-259. szám)

1919-11-16 / 247. szám

Ára 60 fillér. MAGYARORSZÁG •>zerRcsztő8eg és kiadóhivatal: SZEGED, KÁRÁSZ-UTCA 9. SZÁM. . A szerkesztőség és kiadóhivatal telefonja : 305. Szeged, 1919 Hangok a múltból a jövőbe „Minden kornak megvan saját eszméje, mely egy világrésznek életszükségeiből önként fejlődvén ki, oly világerővel hat, hogy nincs nemzet, mely attól magát elkülönőzni képes legyen. Nézzük a sajátlagos elemeket, mik a magyart, itt az európai polgáriasodás határvonalán, a nyugati eszméktől mintegy elszigetelni látszottak és gondoljuk meg, mi verhet mélyebb gyökeret egy nemzet szivében, mint az ősök ősétől öröklött istenek, gondoljuk meg az elfoglalt ország felosztásában személyesített nemzetcsaládi viszonyokat s az ázsiai jellemmel rokon ázsiai népszokásokat s emlékezzünk, mindezeknek dacára miként kellett engednünk a kereszténységnek, az alkotmányunkkal oly merőben ellenkező leudalizmusnak, a boldogtalan ősiségnek, a reformációnak, a földhöz ragadt szolgaság s földesúri kényhatalom eltörlésének és a többi s miután mindezt végig gondoltuk és meggondoltuk mikénté szavak: „személyszabadság, főldszabadság" korunk hatalmas világeszméje és megemlékeztünk, miként a földnek fölszabadítása szabad egyezség utján a világon sehol egészen végbe nem ment, a kényszerítő törvényt sehol a világon ki nem kerülte: szivre kezünket Uraim! hisszük-e, hogy mi kikerülhetjük ? Senkise áltassa magát a gondolattal, hogy a tulajdon sérthetetlenségének elve a kényszeritett válságtól meg fog óvhatni ! A rabszolgaság, a földhöz ragadtság eltörlésének is a tulajdon sérthetetlenségét vetették mindig ellene" . . . Nem mi mondjuk ezt és nem ma íródott az a radikális szellemű és hangú vezércikk, amelynek elejéről ideiktattuk ezt a néhány tacitusi tömörségű mondatot. Ezeknek a kemény és komoly mondatoknak szerzője a legnagyobb magyar publicista, az első magyar köz ársaság megteremtője és szellemi vezére, a sokszor ajkakra vett és sokszor megtagadott Kossuth Lajos, a mi igazi apánk. A Pesti Hírlapban irta ő ezeket a sorokat, nem abban a Pesti Hírlapban, amelynek Porzsolt Kálmán a szellemi erőssége, hanem abbén a Pesti Hírlapban, amely a lap élén magának Kossuth Lajosnak írásait hozta. 1841-nen irta ezt a cikket a nagy népvezér az örökváltságról, 1841-ben, tehát hét esztendővel a forradalom előtt, amely részben valóra váltotta és diadalra vitte Kossuth Lajos demokratikus és radikális programját, a jobbágyság fölszabaditásának, a nemzeti önállóságnak századok gyalázatát lemosni akaró gondolatait. Akkor igy irtak, mert igy éreztek és később így cselekedtek a kor legjobbjai, a magyar és emberi jövendő valódi hősei és vértanúi. Akkor se volt könnyű a dolguk, akkor se volt hálás a szerepük. Kossuth Lajos a börtönből kilépve állott az ifjúság élére, Széchenyi István és Eötvös József prófétai és apostoli iratait máglyaELŐFIZETÉSI ÁRA: egész évre 96.— K negyedévre 24.— K félévre . 48.— K egy hónapra 8.— K Egyes, szám ára 40 fillér. halálra ítélte a vármegyeházán uralkodó Iránszagu szittya sereg, az ólmos botok dolgoztak a követválasztásokon, a táblabíró-bölcsesség zsidónak és fölforgatónak bélyegezte a nyakravaló nélkül való garaboncás Petőfi Sándort — és mégis, a Kossuth Lajos igazságai és jóslatai, ha későn, ha csonkán, de valóra váltak, valóra váltotta őket a történelem kérlelhetetlen és elodázhatatlan szükségszerűsége, az az érctörvény, amely emberek és népek felett betelik, ha akarják és ha nem akarják. Ma is megvan, él és terjed, bukáson át is győzedelmeskedik, csalódásokon keresztül is diadalmaskodik korunk hatalmas világeszméje, hogy a Kossuth Lajos szavait használjuk. A vakok nem látják a támadó uj világot, a süketek nem hallják a jövő mélyéből fölzengő zenéjét, a béna agyú és béna szivü mult emberei a régi zsoltárokat morzsolják, az ódon romokat támogatják, a ledőlt bálványokat kölNem múlik él nap, hogy az u. n. szociális kérdésről ne történne említés. Itt is, ott is, ahol csak megszólal valaki a vezetőszerepben tetszelgők közül, állandóan arról hallani, hogy ez elől kitérni már nem lehet és — igy meg ugy — ennek a problémának szentelik önzetlen munkásságukat. Az, aki mindezt közvetve vagy közvetlenül tudomásul veszi, megnyugszik abban a hitben, hogy most már bizonyára lesz is valami abból a várva-várt szociális reformból, amit ilyen-olyan szépen beígérnek. Hogy is lehetne ez másképen? Hisz Krisztus a szegények atyja volt és minden szaván, minden tettén átcsillan az ő örökszép filozófiájának az az érce: a szeretet. Az a szeretet, amely nem ismer különbséget, amely még annak is megbocsát, aki netán vétkezett. Hogy is lehetne kételkedni azokban, akik ezt a felfogást vallják? Hiszen irva vagyon: higyj és beteljesül a vágyad. De lehet-e vájjon hinni akkor, amikor kissé mélyebben betekintünk a dolgok lényegébe? Lehet-e hinni akkor, amikor az Elet inkább arra tanított meg, — különösen az utóbbi évek alatt — hogy: ne higyj, mert úgyis csalatkozol? Valljuk be: vigasznak jó a hit, de egyébre alig. Igy vagyunk a szociális reformokkal is. Nincs még egy olyan kérdés, az utóbbi évtizedek alatt, amelyre annyi energiát pazaroltak volna, mint ez. Az eredmény mégis majdnem egyenlő a semmivel. Azok számára, akik komolyan — nem pedig azért, mert divat — foglalkoznak a mai szociális állapotokkal és nemcsak fecsegni, hanem tenni is szándékoznak és módjuk ís van ahhoz, hogy cselekedhessenek, bemutatunk egy-két olyan milliőt, amelyet nem igen mutogatnak a város vendégeinek az illetékesek. Nyomda: SZEGED, PETŐFI SÁNDOR-SUGÁRUT 1. SZÁM A nyomda telefonja : 16-34. tögetik, mig el nem sodorja őket a történelmi erők szánalmat és kegyelmet nem ismerő viharos lendülete. Talán még emlékezik az olvasó azokra a tervezgetésekre, amelyek nem is olyan régen Hindenburg diadalmenetére vonatkoztak. A brandenburgi kapun fog bevonulni a világbíró hadvezér, az uj Napoleon. Nos, Hindenburg most csakugyan bevonult Berlinbe. Egy klerikális lap híradása szerint, amidőn szállására hajtatott, verekedés támadt a közönség közt, mert néhány ember az Internacionale meilett tüntetett és Hindenburgot tömeggyilkosnak nevezte. Hiába minden, korunk hatalmas világeszméje fog itt győzelmesen bevonulni Berlinbe és miudenhová, ahol ötödfél év annyi hazugsága és gonoszsága után becsületes, valódi emberi életet akarnak, rendet, munkát, jogot, igazságot, kenyeret és kulturát. Egyszoba-konyha lakói. Vízelőtti ház. A fető egyszinten a gyalogjáróval. Jó néhány lépcsőn kell lebotorkálni, hogy bejussunk a rozoga kapun. Egyszóval egyike azon épületeknek, aminőkkel gyakran találkozhatni a Belváros dugottabb utcáin és amelyek ugy esztétikai, mint egészségügyi szempontból rég megértek a lebontásra. A kapualján találkozunk egy öreg anyókával. — Kik laknak ebben a házban? - kérdezzük. — Hát szögény embörök, kérőm — feleti és már 6 kérdez: — Kit tetszik keresni? Tudtára adjuk, hogy a viszonyaik iránt szeretnénk érdeklődni. Rögtön bőbeszédű lesz: — Bizony nem embernek való ez a mai élet kérem. Aztán a drágaság. Aztán meg semmi sincs. Ha meg van, hát fagy meg az ember a bótok előtt az ácsorgásba. Ott egye meg a ... aki ránk hozta ezeket az időket... Es ömlik belőle a panasz. Se vége se hossza. Megnyugtatjuk, hogy mindezt, sajnos, nagyon jól tudjuk. Inkább a lakását mutatná meg és mondaná el, hogy mint élnek manapság. Bevezet a „lakásba". Egyszoba, konyha az egész. A penészes, fülledt levegő szinte visszatántorit. — Nem szoktak szellőztetni ? — kérdezzük önkéntelenül. — Hideg van kérem arra és nincs egy szem tüzrevaló sem — felel most már az ember, ötven éven jóval felüli öreg, megtört és beteges külsejű emberpária. Órák és ékszerek részletfizetésre! Elsőrendű nagy g • á, w műórás és ékszerész javítóműhely! • Iílí*-J01*pl5í = Dugonics-tér 11. szém. sa (A Brauswelter-cégnek 10 évig volt elsőrendű szakmunkása.) 287 Törött aranyat a legmagasabb árban vesz. VIII. évfolyam 247. szám. Vasárnap, november 16. Azokról, akik a szociális reformra várnak.