Délmagyarország, 1919. november (8. évfolyam, 235-259. szám)

1919-11-15 / 246. szám

Szeged, 1919 VIII. évfolyam 246. szám. Szombat, november 15. Ára 40 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal: SZEGED, KÁRÁSZ-UTCA 9. SZÁM. A szerkesztőség és kiadóhivatal telefonja: 305. ELŐFIZETÉSI ,ÁRft : egész évre 96.— K negyedévre 24.— K félévre . 48.— K egy hónapra 8.— K Egye» arám ára 40 fillér Nyomda: SZEGED, PETŐFI SÁNDOR SUGÁRUT 1. SZÁM A nyomda telefonja : 16-34. Goldis László a magyarromán határokról. (Saját tudósítónktól.) Románia miniszterelnöke, Bratianu, tudvalevően vonakodott aláírni a békeszerződést, még pedig azér% mert Romániának Magyarországgal szomszédos határai nem egyeztek meg azzal a határvonallal, amelyet Románia még 1916-ban, tehát háborúja előtt, beavatkozása fejében kikötött. Más szóval: Románia többet akart Magyarország területéből, mint amennyit a békekonferencián számára megállapítottak. Románia nyugatra a Tiszáig terjedő egész területet kivánta. A nemzetiségi kisebbségek védelmére hozott határozatokat sem akarta Románia olyan mértékben respektálni, mint azt a békekonferencia kivánta. Ezeket az ellentéteket most már kiegyenlitik. A románok kevesebb magyar területet kapnak, mint óhajtottak, ami persze a mi szemünkkel nézve még mindig fájdalmasan sok. A magyarromán határokról két izben is nyilatkozott Goldis László bukaresti miniszter, volt magyar nemzetiségi képviselő. — Az ötös tanács, mondotta, már régebben megállapította Románia, Magyarország és Szerbia határait, amelyeket Románia nem fogadott el annak idején, mert a határok némileg eltérnek az 1916 augusztus 6-án az antanttal kötött szerződésbeli határoktól. A döntés és az 1916-os szerződésben megállapított határvonal között husz-huszonöt kilométeres eltérés van Románia terhére. A határ most Magyarország és Románia között a szatmár—nagyváradaradi vonal. Arad, Nagyvárad, Nagyszalonta, Szatmár Romániának jutott. Arad felé a határ közvetlenül Kétegyháza előtt vonul, ugy, hogy Kétegyháza és igy Gyula is Magyarországhoz tartozik. Makótól a határ két kilométernyire vonul kelet felé és Makó is Magyarországé marad. — Románia arra kérte a békekonferenciát, hogy ezt a határvonalat tolja ki Magyarország felé és ez esetben Romániához tartozott volna még Békéscsaba, Gyula és Békésmegyének, továbbá Csanádmegyének egyrésze is. A békekonferencia most azt közölte Romániával, hogy a kérelmet nem teljesitheti, mert az előbbeni határokat az antant összes államainak hozzájárulásával állapította meg. A határvonal tehát marad: az arad—nagyvárad—szatmári vonal. — A sztratégiában és a diplomáciában nem szokásos a nagy városok közötti határvonal mentén fekvő többszáz kis falut és községet is felemlitení. Tehát mikor a békekonferencia szatmár—nagyvárad—aradi vonalról beszél, ez nem azt jelenti, mintha ezek a városok közvetlenül a határon lennének és mintha e városok sorsa eldöntetlen volna. Ezeket a városokat és Csanádmegyében Nagylakot is a konferencia Romániának itélte. — A Bánátra vonatkozó határokat a békekonferencia még nem precizirozta ugy, mint a magyar-román határt. A Bánátban a most kitűzött demarkációs vonalat a békekonferencia tízes-bizottsága állapította meg és ez a bizottság azt javasolta a legfőbb ötös-tanácsnak, hogy a bánáti határ e demarkációs vonal szerint állapíttassák meg véglegesen. Értesülésünk szerint ez a javaslat most Románia javára változáson ment át és ez az oka annak, hogy a szerb csapatok a Bánátból kivonulnak. Bánátban a határ tudomásom szerint TemesÁrusítják (Saját tudósítónktól.) A tüzelőfa hiánya egyre jobban érezteti hatását. Kezdenek beköszönteni a hideg napok, amelyek különösen a szegényebb néposztály, a munkások, a fikszfizetésü alkalmazottak körében aggasztó konsternációt keltenek. Tűzifa pedig alig érkezik a városba. Néhány nappal ezelőtt a Kereskedelmi Részvénytársaság hozott ismét a városba fát, amelyet az árvizsgáló-bizottság a fogyasztók részére 75, az ipari vállalatok részére pedig 97 korona 50 filléres árban állapított meg métermázsánként. A fa szétosztását és kiszolgáltatását a cég maga vállalta el és végezte akként, hogy a jelentkezőktől a bevásárlási könyvet beszedte és mindazoknak, akik a könyvre vezetett feljegyzés szerint tűzifát ezideig nem kaptak, 75 koronás árban kiutalta a 2 mázsa tűzifát. Az ezen felüli mennyiségekért (külön utalványok, amelyeket rendkívüli esetekre való tekintettel a polgármester engedélyezett) a cég — elég helytelen módon és szabálytalanul — 97 korona 50 fillért szedett be. Épen igy az ipari vállalatoktól is, pedig csak itt lett volna joga a magasabb árhoz. Az elosztás mintegy négyezer jelentkező között tőrtént. Hogy ez miként ment végbe, kész korkép és pedig nem a vígabb, hanem a szomorú, talán a legszomorúbb időből. A központi iroda előtt. Szakad a hideg eső. Fuj a szél. Délután, alig mult egy óra, vannak, akik haza sem mentek ebédelni a várakozók közt i, fázva, dideregve tapossák a csatakos aszfaltot a hatalmas palotta előtt. Ujabb érkezők jönnek mindenfelől, ugy, hogy az iroda kinyitására közel ötszáz főnyi várakozó tolong az ajtó előtt, ahol rendőrök állják el az utat. Szegény, ványadtképü, bekötött fejű asszonyok, öreg, megrokkant nyugdijasok, kessedt szoknyáju, lyukas cipőjű lánykák, boás urinők, meleg kabátos urak szoronganak egymás mellett. Hogy jobban szakad az eső, felröpülnek az esernyők, még kellemetlenebb lesz az ácsorgás. Szitkozódás, lökdösés támad: — A nyakamba csurgatja a vizet. — Minek jönnek ide az urak? Bizonyosan van otthon fájuk. — Éhesek. Még többet akarnak. Ilyen és élesebb kifakadások hallhatók. Nyilik vártól 18 kilométernyire vonul nyugatra. Versec és Fehértemplom a szerbeké. Ezeket mondotta Goldis László román miniszter a magyar-román határokról. Beavatott ember Goldis László, az kétségtelen, de nemzeti elfogultság is megnyilatkozhatik az értesültségében. Mi bizalommal reméljük, hogy olyan színmagyar városok, mint például Szatmár, Nagyszalonta nem lehetnek a románoké. a fát . . . az ajtó, a rendőrök ismét öt embart engednek előre. Egy ur az irodaajtón neveket kiált ki. Tolongás támad. Lökdösés, a tömeg előre nyomul és betörik az ajtó üvege. A rendőrlegények visszaszorítják a türelmetlenkedőket. Zaj, kiáltozás, szitkozódás vegyül a zuhogó eső zajába és a tűzifára éhes embertömeg tovább vár, amig újból előre mehet öt ember. — Úristen, — sóhajtja egy beteges kinézésű fiatal anya — mikor kerülök én haza megszoptatni a kis fiam. Egy idős munkás megöleli a szegény aszszonyt és előrébb tuszkolja a maga helyére . .. Az irodában. A cég két alkatmazottja elszedi a lisztkönyveket, kiállítja az utalványokat, lefizetik a felek a vételárat, aztán kibocsátják őket. Lázasan megy minden. Odabent üzleti ügyek tárgyaltatnak. Kereshedők várakoznak. Protekciós alakok jönnek. Majtinszky Pál cégvezető nélkül nem megy semmi. Hozzá küldenek mindenkit. Tőle kérnek kedvezményeket, ostromolják, Néha kijön a türelméből, ideges lesz. — Nem tehetek kivételt. Nagyon sajnálom. — De kérem. G. ur becsületszavára igérte, hogy én 10 méter fát fogok kapni. Hat hete várok rá. — Ha G. ur igérte, forduljon hozzá. Én nem adhatok csak 2 métermázsát. Nézzen ki. Ezren várnak odakint. A kérelmező dühösen hagyja el az irodát. Egy iparosasszony mutatja a lisztkönyvét és egy külön utalványt. A cégvezető kijelenti, hogy a külön utalványra nem adhat, ha a lisztkőnyvre is lehet adni. Széttépi a külön utalványt, mire az iparosasszony haragra lobban: — Persze én nem kaphatok, de mások kaphatnak. A fiam most jött haza betegen orosz fogságból, az nem érdemli meg a két mázsa fát. Majd bepanaszolom én az urat. A polgármester ur irását nem lehet csak igy széttépni. — Mondja meg neki lelkem, hogy én téptem szét, mert nem birok többet adni. Elvett a város husz vagon fát, hogy a gázgyárnak adja, most már magának is csak két mázsa fát adhatok. Jön egy másik öreg ember. Köhög. Beteg. iJf Pl 1 fkl foápor és sxájvfz, továbbá rövidáruk, szabókellékek, i 114 la %J LJr W il illatszerek, BST Téli köföff áruk beszerelhetők ^^^^^^^^^^^^ HOCJ1 MÓR, Dugonics-tér 11., Müller-palota.