Délmagyarország, 1919. november (8. évfolyam, 235-259. szám)

1919-11-14 / 245. szám

ÄÖP Ára 40 fillér. ELMAGYARO zerkcsztöseg és kiadóhivatal: SZEGED, KÁRÁSZ-UTCA 9. SZÁM. A szerkesztőség és kiadóhivatal telefonja : 305. ELŐFIZETÉSI ÁRA: egész évre 96.— K negyedévre 24.— K félévre . 48.— K egy hónapra 8.— K F.trves szám ára 40 fillér . Nyomda: SZEGED, PETŐFI SÁHDOR-SUGÁRUT 1. SZÁM A nyomda telefonja : 16-34. Szeged, 1919 VIII. évfolyam 245. szám. Péntek, november 14. A jó pásztor. Juhász Gyula vasárnap lapunk vezetőhelyén levelet intézett Prelogg Józsefhez. A szegedi városi főgimnázium érdemes igazgatója magánlevélben válaszolt, de ez a levél olyan tiszta és felemelő vox humana ebben az áldatlan, zavaros világban, hogy mi teljes tisztelettel méltányolva a levélíró szerénységét, közreadjuk Prelogg József válaszát, mert ezt a gyönyörű emberséggelteljes szózatot haszon és öröm elolvasnia minden jóakaratú embernek. íme Prelogg József válasza: Mélyen tisztelt Uram! A Délmagyarország november hó 9-íki számiban megjelent és hozzám intézett nyilt levelére nem szándékozom a nyilvánosság előtt válaszolni és pedig azért, mert amidőn sáfárkodásunkról el akarok számolni, bizony kénytelen vagyok olyan adatokat is felsorolni, amelyeknek felsorolása ellenkezik a szerzetesi szerénységgel. A szerénytelenségnek még látszatát is kerülni óhajtván, magánlevélben adok számot arról, hogyan sáfárkodunk a régi hagyatékkal? Mindenekelőtt azonban fogadja legmelegebb köszönetemet azért a szeretettől áthatott, meleg hangért, amellyel iskolánkról szól. Milyen jóleső vigasztalás lett volna ez a meleghangú megemlékezés a közelmúlt gyászos emlékű napjaiban, amikor azt hittük, hogy iskolánk kapuit 200 évig tartó, hivatásszeretettől vezérelt munka után örökre be kell zárnunk 1... De jól esett ma is, jól különösen nekem, a nagy Magyar Gábor igénytelen utódjának, aki szintén ebben az iskolában végeztem középiskolai tanulmányaimat. Engem is az az iskola nevelt fel, amely mindig hires volt arról, hogy tanárai jó magyarok és jó emberek. Engem is Magyar Gábor egyénisége vonzott a rendbe, az ő hatása volt, hogy felvettem Kalazanti Szent Józsefnek, a kicsinyek atyjának öltönyét. Ő volt az, aki egyetemi tanulmányaim befejezése után mint rendünk főnöke az ő nemes szivének legszeretettebb iskolájába, ide küldött tanárnak. Ma már a 22-ik tanévet töltöm itt, de nem hiszem, hogy ily hosszú idő alatt elmúlt volna csak egyetlen nap is, amikor ne gondoltam volna rá hálával, szeretettel, mélységes tisztelettel. íróasztalommal szemben függ arcképe. Jóságos tekintete ellenőrzi minden tettemet és nyugodt lélekkel állithatom, hogy ebből a tekintetből eddig sohasem olvastam ki szemrehányást. Az ő légkörében nőttem fel, tőle tanultam nevelni, oktatni. Csak természetes, hogy minden elvét lelkesen és meggyőződéssel vallom és hirdetem, jóval nehezebb viszonyok között bár, mint Ő. Ezen elvek mellett meggyőződéssel és lelkesen kitartva a diákban ránkbizott zsenge palántát ma is ugyanannyi szeretettel, gonddal, jósággal és türelemmel gondozzuk, istápoljuk, óvjuk és neveljük, mint akkor. Idegen és száműzött ma is a türelmetlenség, az elfogultság szelleme. A gyűlölség és boszu szelleme ismeretlen a piaristáknál és nem is fog oda soha beférkőzni; ettől megvéd bennünket szent Alapitónk jól átértett és átérzett szelleme. Itt ma is felekezeti, faji, nyelvi és osztálykülönbség nélkül egyforma, igazságos elbánásban részesítenek mindenkit. Itt.ma sem tartják számon, hogy ki az apja, nem Ítélnek aszerint, hogy milyen templomban mutatták be, mikor megszületett. A szegények, árvák, a foltos nadrágosok, a tízórai nélküliek ma is kivételek. Ezekért harcokat vivunk a záróértekezleteken. Kevés a segélydij és sok a rászoruló szegény. Ilyenkor atfyősjmnden osztályfőnök a maga szegényeiért száli argumentál, kapacitál, kér, míg végre kiküzdi 1 'maga szegényének a segélyt. Dehát végre is marad és nem is kevés olyan szegény, akinek semmisem jutott. Akkor aztán az osztálytuhök a saját zsebébe nyúl, nehogy igazságtalanság történjék v^akivel... és a főigazgatóság szükségét érzi annak, hogy külön átiratban köszönje meg a tanári kar áldozatkészségét. Láttam osztályfőnököt, aki lehúzta a cipőjét és odaadta egy tanulónak, aki cipőhiány miatt nem járhatott előadásokra. Látja mélyen tisztelt Uram, ezek azok az adatok, amelyeket a nyivánosság előtt nem sorolhatok fel. Nem is odavalók, hiszen ilyen és hasonló cselekedeleinek nyugtatványát mindenki a lelke benső, titkos örömében őrzi. Az Eötvös, Kossuth és Deák Ferenc lelke szerint való liberálizmus vezérli ma is minden tényében a szegedi kegyes iskolát. Minket a diák vallása csak azért érdekel, hogy lelkére köthessük: Fiam, légy a magad vallásának buzgó és a gyakorlati életben nyilatkozó lelkes híve, de becsüld meg a másét! Meg vagyunk ugyanígy győződve, hogy valláserkölcs nélkül kárbavesz minden nevelő törekvésünk. Ezt bizony sokszor hangoztatjuk az iskolában és az is természetes, hogy a magunk vallását valló ifjakból meggyőződéses, lelkes, de türelmes keresztényeket iparkodunk nevelni. A „Szeresd felebarátodat, mint tennen magadat" örökszép krisztusi parancsot a magunk állandó példájával véssük ifjaink lelkébe, soha külömbséget az elbánásban diák és diák között vallás^ miatt nem téve. De egyszer évente mégis megnézzük a vallás rovatát is. Mikor év végén az alapitványi jutaiomdijakat kiosztjuk. Féltékenyen vigyázunk Ilyenkor, hogy ahol az alapitványi oklevél megengedi és az előző évben keresztény fiu kapta a jutalmat, a következő évben feltétlenül nem kereszténynek adjuk. De van egy sajnálatos körülmény. Már hatodik éve, hogy ifjúságunkat csak csonkitott munkaidőben nevelhetjük. A sok kényszerszünet sokszor távoltartja ifjúságunkat nevelő kezeinktől. Az elmúlt tanévben például csak három és fél hónapig voltak felügyeletünk alatt. Nem nevelhettük, nem óvhattuk őket. Csak természetes, hogy rájuk rakódott az utca pora; egyik-másikat — Istennek hála, csak keveset — befecskendezett az utca sara is. Fájó szivvel tesszük, de éppen a nevelés érdekében, mint a jó kertész a fattyuhajtásokat, mi is lenyesegetjük az ilyen kinövéseket, de ilyenkor se kérdezzük soha, milyen felekezethez tartozik? A Magyar Gábor iskolájának tanárai jó magyarok és jó emberek voltak. Mi is azok akarunk lenni és ha nem nézhetjük is el, hogy egy tanuló a nemzetiszínű jelvényre fitymáló megjegyzést tegyen, vagy a nemzeti hadsereget becsmérlő gyanúsításokkal illesse, az emberiesség is megszólal bennünk és az adott körülmények között kiszabható legenyhébb büntetést hozzuk javaslatba; de vallását se enyhitő, se súlyosbító körülménynek nem számítjuk be soha! * Végül legyen szabad megnyugtatnom, hogy ez a szellem, az emberszeretet és keresztényi jóság, türelem, megértés'és megbocsátás szelleme továbbra is élni fog a szegedi kegyes iskolában, mert ez Magyar Gábor hagyatéka, azt pedig féltő gonddal és szent kegyelettel őrizzük mindenkor. Kiváló nagyrabecsüléssel: Szeged, 1919. évi november hó 12. Prelogg József , a szegedi kegyes iskola. igazgatója. Dr. Vasek Ernő főispáni beiktatása — Programbeszéde a tisztviselők bemutatkozásán. — vélemények, a hitek kölcsönös tisztelete vezérelt, hiszen azok szabad hirdethetésén épül egyik legértékesebb szabadságjogunk, a sajtószabadság. Az installáció részleteiről szól következő tudósításunk: (Saját tudósítónktól.) Dr. Vasek Ernő főispánnak csütörtökön volt az installációja. Autonómiánknak az ország mostani viszonyai között nincsen reprezentáló testülete. A főispáni beiktatás tehát nem eshetett azok között a szélesebb, talán színesebb keretek között, amelyeket a nagyközönség képviseletének jelenléte adhat meg. De a hivatalos jellegű, szűkebb korlátok között is alkalmat talált a főispán-program ismertetésére. Természetes, hogy kormányát képviseli, amelynek küldötte. De mindannyiunkat nem is ez, hanem főképpen a mód érdekel, ahogyan küldetése a végbevitel felfogásában és cselekvéseiben megnyilvánul. A tanács tagjainak, a hivatalfőnököknek tisztelgése után a szegedi sajtó képviselőit fogadta. Nekik mondott szavaiból azokat tartjuk mi kiemelni valóknak, hogy tiszteli mások meygyőződétét, de ne akarják mások se ráerőszakolni a maguk meggyőződését. Bennünket -mindig a Tisztelgések az uj főispánnál. Délelőtt 10 órakor dr. Somogyi Szilveszter vezetésével a tanács tagjai s a hivatali főnökök jelentek meg a főispáni hivatalban. A polgármester bemutatta a főtisztviselőket dr. Vasek főispánnak, akinél huzamosabban időztek. Ezután a szegedi sajtó képviselőit fogadta a főispán. Rövid beszédet intézett hozzájuk. Elmondta, hogy szerdán azért nem fogadta őket, mert előbb a tisztviselőkkel akart megismerkedni. Maga is hosszú időn át volt munkása a sajtónak s épp e szoros kapcsolatnál fogva, amely őt személye szerint is hozzáfűzte, ismeri és tiszteli értékét. Nyilt, becsületes, egyenes lélekkel jött. Nincs semmi titkolni valója. A kritikát állja. Azt is elviseli, ha beléharapnak, de igazságos alapja legyen a támadásnak, mert ő a hazugságot, a rágalmat utálja. Akik vele egyvéleményen vannak, sorakozzanak